Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-12 / 59. szám

1990. JÚNIUS 12., KEDD imnniu 5 A VI. International Jazz Camp Tatabányán Kreatív nemzetközi találkozó lesz ■PT fjf y y •r'A T 9 * J m á W 'fit rí 7 jfír /HwXv t/im V / 7 ívJBVSÉM Nyolcvanéves a régi nemzeti iskola Balassagyarmaton Minden páros évben, az idén már hatodik alkalommal rende­zik meg Tatabányán a nemzet­közi dzsessztábort a Dózsa kerti diákcentrumban. Az európai hír­névre szert tett kurzusra hivatalo­san (május 30-ig) kellett jelent­kezni a Magyar Zeneművészek Szövetsége jazzszakosztályán. A jelentkezési határidő lejártával megkérdeztük Benkö Benede­ket, a városi művelődési központ igazgatóját, a tábor vezetőjét, hogy milyen az érdeklődés, kik tanítanak, s augusztus 1-10-e kö­zött milyen különprogramok gaz­dagítják az amúgy uborkaszezon­nak tartott nyár kulturális prog­ramját. A táborvezetö elmondta, hogy eddig a Szovjetunióból, Cseh­szlovákiából, NDK-ból, Görög­országból, NSZK-ból, Hollandi­Panoptikum - szovjet változatban A szovjet emberek, akik sem­miben sem kívánnak elmaradni a Nyugattól, elhatározták, hogy lét­rehozzák a maguk viaszfigura- múzeumát. Moszkvában a Szo- kolnyiki-parkban Tetrisz néven nyílt meg a történelmi panopti­kum. A nézőnek az a benyomása, mintha egy abszurd színházba ke­rült volna. Ám a kiállítás rendező­jének, Nyikolaj Zelenyeckijnek éppen ez volt a szándéka: szembe­síteni az Oroszországban külön­böző történelmi korokban élt, is­mert emberek jellemét. Rettegett Iván cár megöli Puskint (az ismert kép „Rettegett Iván megöli fiát" kép motívumai alapján), Sztálin saját arcképe előtt áll, mellette egy asztalnál hűséges kiszolgálója a kegyetlen Berija sakkozik Maijuta Szkuratovval, Oroszország tit­kosrendőrségének első főnökével. Hogy mi a tét? Lehet, hogy em­beri életekkel játszanak a sakktáb­lán? Itt látható még Brezsnyev és Miklós cár is. A panoptikumnak összesen 9 figurája van. önkénte­lenül is felvetődik a kérdés: vajon nem siették-e el a megnyitót a kiállítás rendezői? „Ha a nézők eljönnek - mondja Nyikolaj Zelenyeckij -, ha sikerül fedeznünk ráfordításainkat, a jö­vőben II. Katalin cárnő, Szergij Radonyezsszkij és Szaharov aka­démikus alakjával bővül a kiállí­tás. ” A nyitáshoz az alkotói kollektí­vának egy évre volt szüksége. A dinamikus viaszfigurákat I. Brodszkij és Sz. Kogan művészek készítették.- Carlos Menem argentin el­nök nem ment haza éjszaka. Le­het, hogy félt, de az is lehet, hogy az ötvenkilenc esztendős pero­nista politikus egyszerűen nem vállalta az újabb perpatvart negy­venhét éves feleségével. Minden­esetre egyik tanácsadója lakásá­ban töltötte az éjszakát. Az argentin napilapok már több mint egy hónapja címoldala­ikon foglalkoznak azzal, hol tölti az éjszakákat az elnök. Házas­sága ugyanis olyannyira megrom­lott, hogy látni sem akarja felesé- ét, aki most - két közös gyerme- ükkel együtt - az elnöki palotá­ban él. ából és Svájcból jelentkeztek ze­nészek, de ezekben a napokban és hetekben jelentkezőket vár­nak még az észak-európai orszá­gokból és Jugoszláviából is. A tábor művészeti vezetője Gonda János, a Bartók Béla Zeneművé­szeti Szakiskola dzsessz tanszaká­nak vezetője, aki rögtönzéspeda­gógiát és zongorát is oktat. A tanárok mindannyian nemzetkö­zileg ismert művészek: Berkes Balázs bőgő. Ed Thigpen dob, Eric Kleinschuster pózán, Jas­per Van't Hof billentyűs hangsze­rek, Lakatos Antal szaxofon, Tomsits Rudolf trombita és Ru­dolf Dasek helyett - aki ez időben dél-amerikai turnén vesz részt - a gitárt Lubos Andrat tanítja. A tábor lelke lesz teljes létszámban az NSZK-beli Dorsteni Big Band. A tábor különprogramja is a- Egy koncertre ismét összeáll a hatvanas évek magyar popzené­jének legendás csapata, az Illés- együttes: szeptember 15-én lép­nek színpadra a hetvenezer nézőt befogadó Népstadionban, egy kétrészes szuperprodukcióban. A majd 150 ezer watt hangerő­vel megszólaló szuperkoncert első felében - Banovich Tamás díszleteivel, Koltay Gábor rende­zésében - színre viszik a Szöré- nyi-Bródy szerzőpáros István, a király című rockoperáját. A főbb Az elnök asszony viszont nem­csak minden éjszakát, hanem a nap minden óráját otthon tölti. Nem mer kilépni az elnöki palota kapuján, mert attól tart, hogy férje utasítására az őrség nem engedi vissza az épületbe. Carlos és Yoma huszonnégy éve esküdött örök hűséget egy­másnak, de az azóta eltelt időben több mint tíz évet külön éltek. Legutóbb 1988-ban döntöttek úgy, hogy megpróbálják ismét az együttélést, de mint azt az elmúlt éjszaka is bizonyítja, most sem sikerült... nemzetközi szinthez méltó. Fel­lép a karsai pantomimegyüttes, a győri ütősegyüttes, lesz magyar népzenei est, s koncertet ad az USA Európában állomásozó légierejének Ambassadors Big Bandje, amely a klasszikus Glen Miller-i sweethagyományok őr­zője és folytatója. A zenei szervezeteken kívül a tábornak az idén is vannak támo­gatói , mint az MTA Soros Alapít­vány, az MHB „Művészetért” Alapítvány, Komárom-Eszter- gom Megye és Tatabánya Város Tanácsa is. Sajnos, a magyar ze­nészek jelentkezése megcsap­pant, mert az idén 3400 forintról 5000 forintra kellett emelni a részvételi díjat, ugyanis csak a napi étkezés költsége 320 forint.- csató ­szerepekben Varga Miklóst, Csá­szár Angélát, Kovács Krisztát, Vikidál Gyulát, Deák Bili Gyu­lát, Nagy Ferót és Sebestyén Mártát láthatja a közönség. A műsor második felében lép színpadra a nagy csapat: Bródy János, Illés Lajos, Pásztory Zol­tán, Szörényi Levente és Szöré­nyi Szabolcs. Mintegy másfél-két órás koncerten elevenítik fel leg­ismertebb dalaikat, s előadják a külön erre az alkalomra írt szá­mukat. A panamai elnök viszont nem tart a házastársi perpatvaroktól, hiszen éppen vasárnap esküdött örök hűséget egy nálánál har­mincegy évvel fiatalabb diáklány­nak. Az ötvennégy esztendős Guillermo Endara választottja a huszonhárom esztendős Ana- Mae Diaz Csen, aki másodéves joghallgató. A szerelem akkor szövődött közöttük, amikor a kí­nai származású Ana-Mae részt vett Guillermo Endara tavalyi vá­lasztási kampányában. Nem le­het kétséges, hogy a panamai elnök - az argentin elnökkel el­lentétben - bizonyosan otthon töltötte az elmúlt éjszakát... Kedves-családias megemléke­zés színhelye volt a minap a balas­sagyarmati II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, amely egy idő­ben adott alkalmat az idei peda­gógusnapi köszöntőre. (Antal Jó­zsef városi tanácsos mondott me­leg szavakat); a városban élő kép­zőművész tanárok kiállítására, amelyet ugyanakkor nyitottak meg és arra, hogy Majdán Béla várostörténész-muzeológus a nyolcvanesztendős intézetről megemlékezzék. Ä Nemzeti Iskola néven ismert tanintézet jogelődjével együtt mindenképpen a város legré­gebbi iskolája. Katolikus oktatás már az 1600-1700-as években volt, sőt ennek jegyzőkönyvi ada­tai ismertek. Tudható az is, hol állt, mikor épült, a mái Rákóczi iskola elődje - a régi Fő utcán építette a múlt század első har­madában a városi tanács, holott meglehetősen nehéz pénzügyi helyzetben volt (akkor is). A ta­nítói állások szervezése akkor el is maradt érthetően, így az indu­láskor mindössze két tanítója volt. A századelőn (1800!) falusi iskolai színvonalon állott a két „nemzeti” - a katolikus és az evangélikus - iskola a városban, így került sor nagy erőfeszítés, adakozás stb. mellett a Fő utcai 1834-es alapkőletételre (május) és még ugyanabban az évben no­vemberben! az átadására is. A Nemzeti Iskola (katolikus) újjáépítése a magyar nyelv latin­nal való hivatalos felcserélésének igényével is szoros összefüggés­ben állott érthetően. Erre ugyanis éppen akkoriban (1830- ban) hoztak törvényt a korabeli honatyák. Érdekes összefüggés, sőt, mai aktualitás több is akad, ezekre „Évek óta mások segítségére van utalva. Az élete főleg férje halála után szomorú, de hála a pásztói angyaloknak...“ A levi­ed Pericht Alexander írta ezeket a sorokat szerkesztőségünknek címzett levelében, melyben nagynénje, a Pásztón élő Báthy Istvánné odaadó gondozásáért kéri, tolmácsoljuk köszönetét és tiszteletét. Az idős asszony idén tavasz- szal veszítette el a férjét, s már annak előtte is ápolásra, gondo­zásra szorult, mivel mozgáskor­látozott. Gyermeke nincs, férje hozzá hasonló korú bátyjára sem számíthatott. így a pásztói területi gondozási központ hiva­tásos és tiszteletdíjas gondozó­női is tápolták. Segély kiutalásától a hőtáro­lós kályha beszereléséig szinte mindent elintéztek neki. A segí­tők között ott találjuk a Mátraal­jai Állami Gazdaságot is, mely azonnali pénzbeli támogatást nyújtott Báthy Istvánnénak, aki jelenleg Salgótarjánban, a me­gyei kórház intenzív osztályán azonban a megemlékező az idő rövidsége és a rendezvény ösz- szetettsége miatt nem térhetett ki. Ilyen az a máig figyelmeztető „gyors tempó”, amely a magyar nyelv elterjesztése ügyében ho­zott határozatokat a megvalósu­lásban „segítette”. A gyarmati Nemzeti Iskola létrehozását meg­előzte az 1825-ös országgyűlés megyei követeinek beszámolója, ameíy után a megyei közgyűlés egy „bizottságot” hozott létre. A bizottság - a magyar nyelv elterjesztése tárgyában - alig tett valamit. „Elől ülő” személy volt benne idős Madách Imre, a költő apja, elnökként mai fordításban. A bizottság csak sürgetésre és az említett 1830-as törvény megal­kotása után hozta létre 1831-ben a Nógrádi Nemzeti Intézetet, amelynek tevékenységében az­tán idősb Madách és később öz­vegyé, Majthényi Anna is csak fekszik. Szívpanaszok miatt ke­rült oda, de szerencsére már jobb az állapota. Tóth Gyuláné, a központ ve­zetője, szakmájának igazi mű­velője. Szívügye a magára ma­radott idősek sorsa. Kézben tartja ügyes-bajos dolgaikat, s ha pártfogoltjairól van szó, nem ismer lehetetlent. Megszerez számukra minden le­hetséges juttatást, kérvényeket ír, kiskapukat dönget, kilincsel a hatóságnál, üzemeknél is, ha kell. Tizenkét éve irányítja a gon­dozási munkát, s mint mondja:- Lassan már nekiülhetek írni az emlékirataimat, mert egy ilyen beosztásban végtelenül so­kat tapasztal az ember. Sor­sokba van beleszólása, s egy rendkívül sajátos légkörben kell dolgoznia. Akarva-akaratlan tanúja nemzedékek együtt- vagy együtt nem élésének, hiszen az úgyne­vezett felderítőmunka során ezt névlegesen vett részt. A Nemzeti Intézet és a gyarmati Nemzeti Is­kola összefüggése nyilvánvaló, amiként az is, hogy a nemzeti nyelvi oktatásban jeletős szerepe volt a Katolikus Egyháznak. A mai Rákóczi iskola elődjé­ben 1834-ben nem egészen szá­zan tanultak fiúk, 53 volt a lányok létszáma. Nőtt a létszám - mu­tatva a város lakosainak iskoláz­tatás iránti igényét. A katolikus iskola a századfordulón már 160 gyereket nevelt erkölcsös polgári életre, tisztességre, tudásra. 1910 körül, amikor felépült a mai inté­zet a Templom utcában (ma Szabó Lőrinc utca, emlékezve a költő itt töltött gyerekkori évei­re) a tanulói létszám közel került a háromszázhoz. Már a maiak elérhető emlékezetének köréből említhető például a legendás Er­délyi (Éder) József igazgató, aki karnagyként is beírta nevét a vá­ros könyvébe. Lánya, a ma is a városban élő Sári néni a mai hat­vanasokat tanította egykor - éppen őrá is érvényes a megemlé­kezést tartó Majdán Béla egyik megszívlelendő gondolata, hogy ugyanis a jövő érdekében keres­sük meg az egykor itt tanítók ta­nulságokat nyújtó emlékeit, az ő segítségükkel. A most nyílt képzőművész-ki­állításon a képektől külön látható a régi Nemzeti Iskola zászlaja is, amelyet visszaadott a Katolikus Egyház. Múlt és jövő mutatkozik meg a tanítványok és a tanárok közös tárlatán is: Bucsur Sándor, Csikász István, Farkas András, Görög Imre, Lengyel Péter, Nagy Márta, Réti Zoltán, Tibay András képzőművész tanár urak munkái­ban. T. Pataki László Fotó: Reiter László is látja. S ha szükségesnek ítéli meg, közbelép, s mesterséges otthont próbál szervezni a rá­szorulóknak. Kirívó példaként említi a családias légkörű Hasz­nos községet, ahol a család és a rokonság összefog és ellátja a szülőket és nagyszülőket. A hozzájuk tartozó területen - Pásztón és vonzáskörzetében - nem akad párja ilyen tekintet­ben ennek a falunak.- Máshol viszont bőven van tennivalónk, amit két hivatásos és húsz tiszteletdíjas gondozó végez el. Az étkezés lebonyolítá­sától a ház körüli munkáig min­dent ők csinálnak. Család helyett család ők az egyedülállóknak, magatehetet­leneknek. Nem feledkeznek meg azokról sem, akik kór­házba kerülnek. Most éppen Báthy néni egészségi állapotá­nak alakulását kísérik féltő fi­gyelemmel, s várják vissza ma­guk közé.- mihalik ­Koppantó Az idegen mindig körülöttünk ólálkodik... Az Új Nógrád 1990. május 29-i számában olvasom: „Vidáman dübörög a kocsi, a lóerők szabadon szágulda­nak. A mutató 120 körül mozog...’' A továbbiakban megtudom, mindez Balassagyarmat-Szécsény közötti útszakaszon történik, hajnali öt óra körül. Köztudott a nógrádi utakról, hogy a terep adottságai és az utak minősége miatt nemhogy száguldásra, de még 80 kilométeres sebességre sem nagyon alkalmasak, legfeljebb poroszkálásra. Akkor hát minek a rohanás a saját és masok testi épségének, életének veszélyezteté­se? Minek...? Hová ez a nagy sietség?! Valószínű annak a piros kocsinak a vezetője sem vette figyelembe, hogy az idegen az út szélén ólálkodott, ezért kötött ki a Kaprá- sok alatt az Ipoly árterületén, örök fájdalmat okozva szeretteinek, végzetes balesetével. A motorizálás az emberek életének könnyebbé téte­lét, nem a saját és egymás pusztítását kell, hogy szolgál­ja. Minek tehát az önkéntes bajkeverés? Az idegen, vagyis amint a cikk írója nevezi: a halál mindig körülöt­tünk ólálkodik, várva az alkalmat, hogy lecsapjon. Ne adjuk meg neki ezt a lehetőséget, a védekezés kezünk­ben van. Ne engedjük a „lóerőket szabadon szágulda­ni”, uralkodjunk rajtuk!- mann ­Összeáll a nagy csapat Elnöki házasságok „Köszönöm a jóságukat, emberségüket”...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom