Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-02 / 51. szám
iimmu 1990. JÚNIUS 2„ SZOMBAT Nőkről dönteni nők nélkül? Gondolatok az abortusztörvény vitájához Molló: „Magány, gyalázat, vagy alázat? Választás számukra nincs más, A gyengébb nemhez tartozunk, a többi mind csak önámítás." Egyetértek abban, hogy hazánkban kívánatos lenne a születések számának növekedése. Azzal a módszerrel viszont már nem tudnék azonosulni, amely ezt rendelettel szeretné szabályozni. Az abortusztörvényre gondoltam, amelyről nemsokára dönteni fognak a parlamentben, elsősorban férfiak. Nem a művi beavatkozás mellett szólok, hiszen az valóban kegyetlen a magzat és a nő számára egyaránt. Ennél már csak egy dolog lehet kegyetlenebb, lehetetlen élethelyzetekben, életüket is elrontva arra kényszeríteni az asszonyokat, lányokat, hogy akaratuk ellenére szüljenek. Elég jól megismertük már az ilyen és hasonló jellegű rendeleteket, s azok „eredményeit”. Gondolok akár az intézetekben kallódó gyermekek sorsára, vagy arra az elképesztő, de nem ritka jelenségre, amikor a magára hagyott' leány, aki különben becsületes családanya is lehetne, képes titokban megszülni és megfojtani gyermekét. Csak ő a felelős? Vegyük végre tudomásul a természetnek azt a törvényét, hogy egy gyermek normális fejlődéséhez és felneveléséhez apu is kell! Az egészséges nő általában szeretne gyermeket, de nem egyedül. A szegénységet könnyebb elviselni, mint a magányt. Ma pedig túl sok a csonka család. Nem vagyok feminista, korunk rosszul értelmezett „emancipációját” is rendkívül károsnak tartom, de kérem, hogy beszéljünk végre a férfiak felelősségéről is e témában. Tudom, hogy rendeletet hozni egyszerűbb, mint megfelelő társadalmi hátteret teremteni. De a demokráciától idegennek kell lenni mindennek, ami erőszaknak tekinthető és a rabszolgatartó módszerekkel asszociálhat. Szakszervezeti intézmény volt Hotel a város szélén Az idelátogatók részéről gyakran hangzik el olyan panasz, miszerint kevés a szálláslehetőség Salgótarjánban és környékén. A januárban nyitott Strand Hotel némileg enyhít a gondokon, hiszen egy időben több mint 60 vendéget lehet ott elhelyezni. A szálloda megyénk székhelyén, a Tóstrandon, a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsának volt oktatási és művelődési központjában található.- Jelenleg svéd és német vendégeink vannak - mondta Bánkúd József. - Korábban hollandok szálltak meg nálunk. Klienseink túlnyomó többsége viszont magyar. A szállót a Bázis Turiszt Korlátolt Felelősségű Társaság birtokolja. Tagjai: az Észak-magyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat, a Nógrád Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetsége és a Hőenergiái Kisszövetkezet. Ez utóbbi elnöke Bánkuti József, akit a kft. vezetésével is megbíztak. A társaság öt évre vette bérbe a létesítményt az akkori SZOT-tól, s félmillió forintot költött az átalakításokra, berendezésekre. Nem túlzás: a kétcsillagos hotel bármelyik hazai riválisával felveheti a versenyt! A tisztaság előírásszerű, miként annak illik lennie, s erről magam is meggyőződhettem, hiszen az igazgató úr készséggel kalauzolt végig „birodalmán”.- Igyekszünk vendégeinknek jó programokat szervezni - tájékoztatott közben. - Péntekenként diszkóparty, szombatonként élőzene nyújt szórakozást. Vasárnaponként az egyedülállók klubja várja a látogatókat. Az étteremben finom házias ételek kaphatók, s presszóval is rendelkezünk. Kívánságra a megye nevezetességeivel ismertetjük meg az érdeklődőket. A néhány lépésre lévő strandra kedvezményes áron mehetnek be szállónk lakói. Aki horgászni szeret, az hódolhat szenvedélyének az innen tizenkét kilométerre lévő tónál. Hamarosan lovaglási programmal is bővítjük a repertoárt. A kisebb pénzű turisták számára három szobát tart fenn a hotel, amelyekben egyszerre 17 vendég helyezhető el. A tizennégy kétágyas, fürdővel ellátott szobákba pótágy is beállítható. Az apartmanban hat vendégnek is jut fekvőhely. A szálló 150 személyes nagytermében konferenciák rendezhetők. Itt tartották például az orvoskongresszust. A 80 személyes kisebb terem alkalmas értekezletek, közgyűlések lebonyolítására. A klubszoba is bérbe vehető. A két terem kulturális programoknak színhelyéül is szolgálhat. Június 14-én a Szomszédok című tévésorozatból ismert Fehér Anna és három művésztársa vendégszerepei majd a Strand Hotelban. Esküvők rendezésére is adottak a lehetőségek.- Most már jónak mondható a látogatottságunk — tudtam meg végezetül Bánküti Józseftől. - Igyekszünk vendégeink kedvében járni, azt szeretnénk, ha visz- szatérnének, s jó hírünket keltenék. Sikerült olyan lelkes, szakmailag hozzáértő csapatot kialakítani, amely garanciája a kulturált vendégfogadásnak. (kolaj) Adjuk vissza a családi élet becsületét, a férfiak felelősségérzését és családfői tudatát. Ha a várandós asszonyt szeretet veszi körül, ha a kis jövevényt valaki ajándéknak és élete folytatásának tekinti, öröm a várakozás és könnyebb még a szülés fájdalmát is elviselni. Tisztelet azoknak, ahol így van. Az cici akarása erős, de ne felejtsük cl. hog\ mi!', a madár is fészkel cpil cliibh cs csak ulána költi ki liókaii, parja scviiscw vei. A huszadik század végen a/ ember gyermekének ez nem ada tott meg nálunk. Gyors változás nem várható! Vágy talán mégis? Ha körülnézünk országunkban, lakásügyben furcsa ellentmondást tapasztalhatunk, olyat, amely felfogható valamiféle társadalmi skizofréniának is. Egyik oldalon állnak reménytelenül a lakásra várók, a másik oldalon ott vannak üresen a kihasználatlan, felesleges épületek ezrei. Erdőszéli emeletes víkendházak, székházak, üdülők, oktatási bázisok, pihenő- és vadászházak. A közös egy bennük: a „bőség” éveiben épültek, költségvetésből, adósságokból, tehát mindnyájunk pénzéből és abból a kölcsönökből, amit talán még unokáink is törleszteni fognak. Nézzünk jól szét, hiszen ezekből sokat lehetne hasznosítani lakások céljára is. Vigyázzunk közös vagyonúnkra, mert a helyhatósági választásokig vagyonátmentési akciók titokzatos módon még folyhatnak továbbra is! Ezekért az épületekért a magyar nép dolgozott, csak ő lehet a haszonélvezője, mások nélkülünk nem dönthetnek többé ésszerű felhasználásukról. Teremtsünk végre gyermekcentrikus társadalmat, biztosítva annak feltételeit anyagilag, jogilag, erkölcsileg, érzelmileg. A többit pedig bízzuk a fiatalok egészséges életösztönére. Fancsikné Csaba Mária A pornográfia mint bűnbak Azok közé a polgárok közé tartozom, akiknek a reggeli krónika hallgatása, nemcsak háttérrádiózás, az álmosság ifiaradékának elűzésére szolgáló zaj- ménnyiséget jelent. így oda-odaíigyelek - ha gyermekeim is úgy akarják -, mit mond a rádió? Egyik reggel számomra is meglepő dolgokat mondott, 'kedvenc műsoromban „Z” országgyűlési képviselő. /.. N. pártból felvilágosított, hogy a kábítószer és a pornogiália bizony egy tőről fakad, s mégpedig a pótoselekvésről(ből). Sőt, azt is leszögezte, nem hajlandó semmiféle tárgyalásra, vitára, a kompromé un: időkében a pornográfia-üzletág képvisclő- ,eltol a világon nem kötnek komp n,.t. i, dóm képviselői a kabitos/oi 'I " ’I Vim, : i i.■ | i , s eleganciája vis/ont elr.nio;o ; ..........It, .uni fölött bárki Vitát n yithat, ha akut .mi felett azonban viszont éppen eleget vitatkoztunk mai althoz, hogy eldöntődnek tekinthessük: ne a/ allam döntse el, hogy igénybe akarunk-e venni olyan szolgáltatásokat, amelyek gyűjtőnevéül a vita során a pornográfia szót használták. Azért fogalmazok óvatosan, mert'még azt semtudhatjuk, hogy harcos honatyánk mit tart pornográfiának! Tájékozatlanságot, előítéleteket és prüdérigt eláruló megjegyzései alapján arra következtetek, hogyha rajta múlná a szexológia örvendetesen kibontakozó irodalma és az erotikus irodalom is máglyára kerülne. A „bűn” differenciálatlan kiátkozása csak egyik oldala az ellenségnek. A másik, a hatalom mostani birtokosainak inkonzekvenciája. Számomra (s gondolom nem vagyok egyedül) ugyanis teljesen mindegy, hogy szabad választási lehetőségeimet milyen dogma jegyében korlátozzák, kiváltképpen ha idegen tőlem, nem szeretem. Hogy világos legyen mennyire nem a „pornográfia” mellett, sokkal inkább az állampolgári szabadság mellett akarok védőbeszédet mondani, említek egy szinten friss élményt. Csiripelik a verebek, hogy „az iskolákban kötelező tantárgy lesz a hittan ”, vagy ha nem is kötelező, de „kötelezően választható’’. Hogy mi az alternatívája a tervek szerint? Jól fogódzkodjanak meg: az erkölcstan! Tehát aki nem akar hívőt nevelni a gyermekéből - erkölcstant taníttat, hittan helyett. Mert hiszen az erkölcsi nevelésre szükség van, mégpedig egy tantárgy keretében, amelynek neve elsősorban a hittan, vagyis ha az ember hívő, a hittanon kívül már nincs is szükség (külön) erkölcsi nevelésre, hisz a hittan azt tartalmazza. Bájos okoskodás, de egy apróságról megfeledkezik, az erkölcs éppúgy nem tanítható az erkölcstan vagy hittan keretében, mint az érzelem az érzelemtan és az értelem az értelemtan keretében. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehet egy erkölccsel foglalkozó tantárgy, de az csupán az erkölcs történetiségét képes tanítani és ebből még nem következik szükségképpen a magatartás egy bizonyos erkölcsi norma- rendszernek való megfeleltetése, és a helyesnek tartott szokások kialakítása, vagyis az erkölcsi nevelés. Még mielőtt „apage Satanast" kiált rám valaki, leszögezem: mindenki abban és úgy hisz, amiben és ahogyan akar, csak ugyanezt rám ne akarja kényszerítem! Kapcsolódva újra a reggeli disputához, harcos honatyánk valamely ő általa szentnek tartott hit legyében el akar tiltani engem a pornográfia termékeinek fogyasztásától. Ami ellen, mint állampolgár tiltakozom, akkor is, ha nincs igényem ezek közül jó néhányra. Illetve arra, amit én ncve/ck pornográfiának. de azért örülök, hogy ilyen is van s ezzel is színesebb ez a sivár élet. A pótcselekvés miben létének megvilágítására nem vállalkozom, de, hogy a téma bonyolultságát érzékeltessem, néhány szem pontot csokorba gyűjtök. A képviselő szerint „a pornográfia olyan /»«/eve lekvés, mint a kábítószer, csak ez a lélek merge". Mások szerint a dohányzás, az alkoholizálás, a kábítószer-élvezés, vagy valami más szenvedély minősül pótcselekvésnek, csak éppen az nem, aminek ő maga hódol! Az ateista ember számára a vallás is pótcselekvés, közülük egy réteg a kommunizmushitet is idesorolja. Aki nem szereti a tömegőrületekét, például a labdarúgó-mérkőzéseken való tombolást és a hasonlókat is pótcselekvésnek tartja. És mindegyikben van valami igazság. Csak éppen egyik „szenvedélybetegnek” sincs erkölcsi alapja leszólni, becsmérelni, vagy tiltani a másik embert szenvedélye kiélésében, őszintén remélem joga sem lesz. Mégis az összes közül éppen a kábítószer és a pornográfia van a legtávolabb egymástól. A kábítószer okozta örömért kell a legnagyobb árat fizetni, ez veszi el leginkább az embertől azt, amitől ember, az önálló gondolkodási, döntési és munkavégzési képességet. Aki a hallucinogén anyagok rabja, az kilépett a homo sapiensre jellemző létformából. Ellentétben a pornográfiával, amely a nemi örömök talaján sarjadt s a nemi örömök magas szintű élvezése az érett, felnőtt ember jellemzője. A gondolkodás és a munka mellett a szexuális örömforrások iránti igény az, ami az embert megkülönbözteti az állattól. (Az állat ugyanis csak a fajfenntartási ösztöntől hajtva közösül.) Olyan politikai rendszert remélhetőleg a nép már nem kíván vissza, amelyben akár keresztény, akár kommunista „értékek” szellemében az emberi lét e három szegmentumában korlátozva lesz. Rákos Csaba A reformáció elágazódásai európai talajon II. A HERRNHUTI TESTVÉRKÖZÖSSÉG (1722) A Húsz János által kezdeményezett reformációs mozgalmon belül volt egy kis közösség, amely nem fegyverrel harcolt az egyház megújításáért. Ezek, hogy békében hagyják őket, látszatra nem szakadtak el a középkori egyháztól, hanem annak kebelében magukat egy önálló lelki közösségnek - unitasnak - nevezték, mint ahogy a Római Egyházat is csak egyik unitasnak tartották a nagy keresztyén egyház keretein belül. Az első testvérek 1457-ben alkottak közösséget a kelet-csehországi Kunwaldban. Életformájuk ebben az időben a későbbi Református Egyházéhoz volt hasonló, s ezért „Kálvin előtti kálvinistáknak” is szokták hívni őket. Jóllehet a reformáció idején ók is kapcsolatba kerültek Luther, Kálvin és Bucer tanaival, mégis tovább járták a maguk útját. Uniós törekvésüket, mint pl. az 1575-ös Morva Hitvallást, elsöpörte az ellenreformáció vihara. Egyedül Lengyelországban sikerült az evangélikus, református és testvéregyházaknak közös úrvacsorái gyakorlatot kialakítaniuk, a „Sandomiri Consensus” (1570) alapján. A különhitvallások azonban itt is érvényben maradtak továbbra is. A lengyelországi körtyörtelen ellenreformáció ezt is felszámolta. Utolsó, cseh földön született püspökük, Comenius 1670-ben menekültként halt meg Amszterdamban. Amikor az atyák úgy látták, hogy az evangélium) hit lángjának a titokban való ápolására is egyre kevesebb a lehetőség odahaza, akkor egy részük inkább az idegenbe menekülést választotta, csak hogy a hitét megtarthassa. Sokan jöttek közülük Magyarországra, és itt önálló gyülekezeteket is alkottak. Comenius is elsősorban azért jött Sárospatakra (új idők új Coméniusai lesznek-e Sárospatakon, s szerte e szellemi sivárságban leledző hazában?) tanítani, hogy közben honfitársait, lelki testvéreit segíthesse. A magyar református gyülekezetek rendszeresen gyűjtöttek számukra, hogy Debrecenben lelkészeket nevelhessenek. A Herrnhuti Testvérközösség magva a XV. századból fennmaradt husziták utódaiból került ki, akik a XVII1. század elején otthagyták cseh-morva hazájukat és új hazát kerestek maguknak, Christian David (David Keresz- tély) vezetésével. David foglalkozása szerint morva ács volt, aki szintén az unitas tagjai közé tartozott. Őt is római katolikusnak nevelték, de vándoriparosként tett utazgatásai során megismerte a reformációt, és visszatért az evangéliumi közösségbe. Amikor 1722-ben visszakerült a szülőföldjére, vigasztalni, erősíteni akarta lelki testvéreit, de látta, hogy az élet ott többé nem lehetséges. Ezért kivándorlásra, letelepedésre alkalmas helyet kezdett keresni számukra. , Ekkor találkozott Dávid - „az Úrnak ez az áldott bizonyságtevője” - a fiatal Zinzerdorf gróffal , aki megengedte neki és a vele kivándorolt cseh-morva testvércsaládoknak, hogy a szászországi Zittauba vezető országút mellett, Berthesdorf nevű birtokán letelepedhessenek. 1722. június 17-én döntötte ki Christian David az új lakóhelyen az első fenyőfát, hogy felépíthessék a Hutberg oldalán a ma már világszerte ismert településüket: Herrnhutot, ami magyarul azt teszi: „Istenoltalma”. A Herrnhuti Testvérközösség ehhez a fakivágáshoz fűzi a megalapítását, aminek 1992 nyarán lesz a 270 éves évfordulója. A testvérközösség kultusza teljesen protestáns jellegű. Különlegességei közé elsősorban az tartozik, hogy mindennap összejönnek közösen imádkozni, ezért mindennap tartanak esti összejövetelt. Vannak külön énekes istentiszteleteik is, s hitük szerint ilyenkor az ének prédikál! A nap 24 óráját egymás közt kiosztják, úgy, hogy egyikük mindig imádkozzék • - kialakítva ezzel az „örökimádás” protestáns ..formáját. (Budapesten, az Üllői úton volt a háború előtt ilyen „örökimádó” templom, ahol két- két apáca éjjel-nappal ott térdelt az oltár előtt, imádva az oltári szentséget.) A testvérközösség vallásossága (mit vallásosság! hitélete!) sokkal melegebb és érzelemdúsabb, mint az őket körülvevő evangélikus vallásosság. Dogmatikai alaphangja Zinzerdorfnak az az élménye, amelynek a megtérését köszönhette. Á düsseldorfi képtárban látott egy töviskoronás Krisztus-képet, amelynek az volt a felirata: „En ezt tettem teérted. Te mit tettél értem?” Krisztus a központ, amely gondolataikat magához vonja. Igen erkölcsös életet élnek, szociális és társadalmi egyenlőséget igyekezve megvalósítani. A testvérközösségnek két jellegzetes vonása van: mély keresztyén hitük és missziói buzgósá- guk. Minthogy’náluk a személyes megtérés és az üdvözülés iránti bizonyosság a fő dolog, a dogmák ifánt meglehetősen közönyösek. Mintegy 350 ezer egyháztaguk van. Egyed József
