Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-16 / 63. szám

1990. JÚNIUS 16.. SZOMBAT Lemondó szerelem Rushdie halála cellulózszalagon Salman Rushdie brit re­gényíró, az iszlám világ fel­háborodását kiváltó „Sátáni versek” szerzője Pakisztán­ban naponta többször is elnyeri „méltó” büntetését — legalábbis a vetítővász­non. Erről szól ugyanis az a film, amely hetek óta izga­lomban tartja Pakisztánt. A „Nemzetközi Gerillák” című film kockáin a néhai Khomeini ajatollah által tavaly februárban halálra ítélt írót muzulmán igaz­ságosztók nagy kedvteléssel küldik a másvilágra. „Végezzetek a kurafival!” — kiáltja rendszerint a lel­kes nézőközönség a három­órás film vetítése közben. Az „istenkáromló” Rushdie- nak, pontosabban dublőr­jének halálát Pakisztán 65 mozijában naponta há­romszor is megtekintheti a nagyérdemű. Az áprilisban műsorra tűzött filmet im­már ötmillióan nézték meg Rushdie — Afzal Ahmed pakisztáni színész alakítá­sában — egy zsidó ' kom­mandók által őrzött sziget­erődben húzódik meg. Ajka­iról ki se fogy az iszlámot sértegető szó, miközben lángpalossal sikerül harc- képtelenné tenni számos üldözőjét. Egy robbanások­kal és géppisztolysoroza­tokkal aláfestett őrületes üldözés végén azonban, a próféta csodás közbelépé­sének köszönhetően utol­éri végzete. A Korán egyik példánya forog az űrben, és halálos sugarakat bocsát az íróra, aki rémületes üvöltö­zés közben hamuvá ég. A film 300 ezer dollárba került, nagy részét Manilá­ban és Hongkongban for­gatták. Hamarosan video- változata is a piacra kerül. Az igazi Rushdie mind­eközben szigorúan őrzött titkos rejtekhelyén tengeti életét. Normandia egyik szép­fekvésű kolostorának főnö­ke a szokásos délelőtti mi­se előtt nem a megszokott öltözékben, hanem polgári ruhában jelent meg a szer­zetesek előtt. Rövid nyilat­kozatot olvasott fel, qmely tulajdonképpen lemondó­nyilatkozat volt. Közölte, hogy többé nem kíván részt venni a szerzetes kö­zösség életében. í>om Philippe Aubin ezt követő­en autóba szállt, és isme­retlen helyre távozott. A közeli zárda főnökasszonya. Saint-Marie Ephrem — vég­zettsége szerint pszicholó­gus — majdhogynem pon­tosan lemásolta a fenti köz­játékot. Azt történt, hogy a két egyházi ember — 50 il­letve 55 évesen — úgy ha­tározott, hogy tovább nem titkolja a köztük kialakult szerelmet. Az evreuxi püs­pök megfogalmazása sze­rint: „Lemondásukat érzel­mi kapcsolat diktálta." A francia lapok feltűnő ro- konszenvvel adták hírül ezt a szokatlan love story-t. Szécsényi hattyúdal... Hévadóra készülnek a horgászok / Az egykori több hektáros kiterjedésű -Szécsényi sóderbánya helyén keletkezett tó, környezetében szép hét végi pihenő- park. az előrelátó önzetlen, céltudatos munka és összefogás eredményeként, irigylésre méltó horgásztanya épült, az évek során. A tó környezete szorgos em­berek jelenlétére utal. a hullámzó vize pedig nem csak a telepített halaknak, hanem az egyre szaporodó vizimadár- félesegcknek is életteret biztosit. Az itt horgászok és pihenők természet­szeretetére utal az is. hogy a tó legújabb lakóit, a hófehér tollazatú, kecses testű, a horgászokkal gyakran „társalgó. tőlük élelmet kunyeráló" hattyúesáládot is félt­ve őrzik és gondozzák. Lidit, a tojót .Márton ..szöktette", állí­tólag az Ipoly on túlról, de van aki azt állítja, hogy valahonnan Gödöllő kornyé­kéről. Márton, a sikeres újabb házasságát és a két ..trónkövetőjének" a világrajöve­telét hatalmas körözéssel adta tudtuk A horgászok mondták eh hogy előző hitve­sét a halászi cigánygyermekek küldték a másvilágra, miközben Márton is megse­besült. Egy szécsényi vadőr egy télen át gyógyíthatta, aztán tavasszal került ki újra a tóra. Most láthatóan jól érzi magát a hattyúcsalád. akik a gyermekek kedven­cei lettek. A „pici", mert nincs inég ne­ve. nagyon vigyáz magára, nem szeretne ..horogra kerülni", mint állítólag testvére. A sóderbányai horgászok névadóra ké­szülnek, hiszen őszre, ha újra útrakel a hattyúcsalád nem hagyhatja el név nél­küli ..útlevéllel'' az országhatárt... fíácz András felvételei Barangolás Karancsságon Karancssági otthonában kerestem fel Vidéki Tibort, aki így fogadott: — Kérem, most úgy ve­gyen szemügyre, hogy egy halottal beszélget. Kijelentése meglepett. Faggatni kezdtem. mire elővette azt az 1946. július 5-én kelt jegyzőkönyvét, mely szerint Vidéki Tibort a közigazgatásból úgy bo­csátották el, mintha meghalt volna. — Hát ez van! — fűzte hozzá röviden. — De azóta is élek, dolgozom. 1960-ig jegyző voltam Karancsságon, Sóshartyánban, Endrefalván és Nagylócon. Amióta nyug­díjas vagyok, több időm jut a hobbimra, ami nem más, mint a helvtörténet. * Régi fotókat vesz elő, me­lyek a régi Karancsságot, népviseletét, műemlékeit ábrázolják. Azt a pályamun­kát is megmutatja, mellyel 1983-ban harmadik díjat nyert a Nagy Iván honisme­reti pályázaton. Szerényen azt is elárulja, hogy tavaly, — ugyancsak a honismereti pályázaton — szintén a har­madik legjobb lett, Kender­munka Karancsságon című pályamunkájával, mely az Országos Néprajzi és Nyelv­járási gyűjtőpályázaton a negyedik díjat kapta meg. ■Jelenleg a palóc nyelvjárást tanulmányozza, azzal a cél­lal, hogy egy szótárt állít­son össze. Miközben beszélgetünk, Ilonka, a feleség finom szendvicsekkel kedveskedik. Pár falat után Tibor bácsi abba a szobába vezet, mely az ő „igazi birodalma”. A régi könyvektől a palóc szőt­tesekig minden megtalálható itt. Míg szemügyre veszem a tárgyakat, a házigazda a falu történetéről beszél. A ragyogó napsütés kicsa­logat: megnézzük a templo­mot, a volt Prónay-féle kas­télyt, s a szentkutat, Tibor bácsi kitűnő idegenvezető, szinte ömlik belőle a szó. Érezhető: szívügye Karancs- ság sorsa. A katolikus templom 1892- ben épült. Ahol a vakolat le­hullott, jól láthatók a koráb­bi épület faragott kövei. A főbejárat jobb oldalán a XIII. századbeli feliratos fa- ragványt befalazták. A régi templomból három olaj- festmény maradt meg: Jé­zus szíve Szent Margittal, Szűz Mária Szent Bernadet­tel, és az a kép, melyen Szent István felajánlja a ko­ronát Szűz Máriának. Az oltárt, a szószéket tiroli mes­ter készítette. Ezüst ereklye­tartóban Krisztus keresztjé­ből két szálkát őriznek, amit csak nagypénteken tesznek ki a szent sírhoz. A későbarokk stílusú volt Kubinyi—Prónay-kastélyhoz vezet ezután az utunk: Az épület utolsó lakója báró Prónay Rózsa és Irma volt. ök nyaranta laktak itt. A szobákat hajdan szép stílbú­torokkal rendezték be, a fa­lakon bibliai idézetek vol­tak olvashatók. A bútorzat a II. világháborúban eltűnt. A kastély parkját különleges növények, virágok díszítet­ték. Ä kert főbejáratának nagyméretű, kovácsoltvas kapuját a karancssági szent­kúti • barlang kápolnájára szerelték fel. — Talán raktárnak fogják használni — jegyzi meg vendéglátóm szomorú tekin­tettel. Aztán említést tesz a községtől három kilométerre lévő szentkútról is, s Attila, Tibor bácsi fia felajánlja, hogy elvisz oda. — A hely csodás. A kutat 120 éve is­merjük, a korabeli írott ha­gyomány szerint Szakács Fe­rencnek látomásai voltak.itt — mondja. — Évente egyszer, május utolsó vasárnapján, a szent- kútnál tartják a misét. Ezt nevezik a hősök vasárnapjá­nak. A barlangkápolnát a háborús hősök emlékére épí­tették. A hozzá vezető prá- dicslépcső minden fokára egy-egy család hősi halottai­nak a nevét írták fel. Sétánk végén megköszö­nöm Vidéki Tibor készséges közreműködését, s ajánlom másoknak is, ismerjék meg Karancsság nevezetességeit. S. .1. Égett fenyves csúfosko- dik bal kéz felöl, hogy el­érem a banki bejárót. Illú­ziót rombol, hát tovább haj. tok: Ösagárdra igyekszem, a megyeszéli községbe, ahol a Naszálv-csúcsa emelkedik vigvázón a szlovákok- lakta település hétköznapjai tőié... ösagárd valóban a hét­köznapjait éli. Már befelé- menet a faluba kapáló asz- szonvokat látok — sok­szoknyában. babos kendő­vel, szépanyáik viseletét őrizgetve. Menyükkel meg az unokával irtják a gazt serényen, s hajladoznak vál­takozva. ha túl közel bújt a folyondár a gyámolított ve- teményhez. Szerda van, déli tizenkettőn áll az órám mu­tatója. Emitt öregapó járja asszonyával a búza jóval bo­kán felül érő vetését. Kes­keny, éles szerszámuk gyer­mekkoromat idézi: hol ide szúrnak vele, hol oda: a kis táblákon soha nem is is­merték a vegyszeres növény- védelmet. Sem atyáik, sem pedig az ö apáik. Tavasz van, méhek járják a hegy­oldal akácerdőit. Szlovákul köszönök az el­ső emberpárra — rögtön a faluszéli házak egyikénél, .Kiskapun át beszélgetnek, s mire lejjebb hajtom az ab­lakot, kj is könyökölök raj­ta a volán mellől, közelebb jön a kalapos: fogadni il­lik az üdvözlő : szót. Tisztes­séggel, de tartózkodón. Ahogy nagyapjától tanulta, vagy hetven éve. Ütba- igazítja az idegent, s ha az többre is kíváncsi még, szó­val tartja: mi érdekli? Agár­di Imre itt született hajda­nán : csak győzze a toliam, szavainak iramát. Szlovákul beszélgetünk, olyankor vált­va csak magyarra, ha a táj­nyelv rébuszaitól kell meg­menekíteni ezt vagy azt a fogalmat. Imre bácsi azon­ban nem egykönnyen jön zavarba. S ha még nála is többet akarok tudni, men­jek csak a falu papjához: ő a község tudora: kilenc éve tán. hogy idejött, ő fogja most össze a falu apraját és nagvját. Keressem csak. a templom mellett rátalálok. Sajnos, nem találtam rá: Pestre volt hivatalos a tv- be. a mostanában kezdett vallási negyedórák egyikét csinálni. Jöjjek máskor, ám jó, ha idejekorán egyezte­tek, nehogy pórul járjak legközelebb is. Materská skola az óvoda szlovák nyelven — így van kiírva az épület falára is: magyarul is, szlovákul is. Mintha csak a benti foglal­kozások nyelvezetére utal­nának vele. Bekopogok. Bab­ka Zsuzsanna, aki elém jön, rr Osagórdnak dolgos népe... a falu szülöttje, s nagyma. májával még máig is szlo­vákul beszél odahaza. Négy esztendeje végzett a szarva­si főiskolán, ahol nemzetisé­gének nyelvén folyt az. ok" tatás. Heti három foglalko­zást tart szlovákul a kicsik­nek, akik közül sokan be­szélik a nagymamák és nagypapák nyelvét. Most éppen ebéd utáni sziesztáju­kat töltik, csendnek kell hát lennie: mi ketten azért in­kább csak suttogunk az előtérben, mintsem beszél­getünk az intézmény veze­tőjével. Van-e segítsége eb­ben az isten háta mögötti messzeségben? — kérdem tőle nagy naivan, s késő bá­nat, mégsem kellett volna tán- hozzátennem az utób­bit. Ijedten kapok hát a számhoz, ő pedig hogy látja zavaromat, jót mulat raj­tam, s míg porrá válók szé­gyenemben, a könyvekről beszél. Ezek segítik legin­kább: a mesekönyvek, ver­sek és mondókák, amikből szép számmal akad a könyv­tárban, de ha hiányoznék is valami, könnyen utolérhető a nem túl messzi Rétságon, ahol Nógrád megye nemze­tiségi báziskönyvtára műkö­dik. Az óvodával szemközti építkezésen betonkeverő gép dübörög. Hatalmas ház van itt készülőben, ahol a monstrum zakatolását > meg a Calypso műsorvezetőjét, a vakoló munkások hangos szava szárnyalja csak túl. Ljanicsek András, a tulaj, távol van ugyan, de hamar előkerítik. Beljebb bocsátta­tom hát a porta belsejébe. András gazdáról le nem rína, hogy évek óta nyugdí­jas. Tartja magát, mint húsz, esztendővel fiatalabb mun­kásai az állványokon. Gyár­ba járt. míg aktiv volt. mint a többség is a környék­ről. de -hogy elérte a korha­tárt, hátat fordított a váci­aknak. — Hatalmas házat épít — kockáztatom meg a kérdést — miből telik ekko­rára? — Abból csak, hogy dolgozunk, mint a barmok — mondja nekem moso­lyogva, s nem kell nagyon szemügyre vennem, hogy el­ismeréssel adózzam a kidol­gozott izmainak. Benyitunk a csűrbe. A hordókra mutat, meg a szölöíörő kádra: a maga munkája mindahány. — Napi nyolc-tíz deci bor az adagom —- mondja, s ne­vet hozzá jóízűen. magám meg nem tudom eldönteni, higgyék-e vagy se az efféle' beszédnek. Selejt ládák vannak emiatt felkalitkázva: deszkáikból méhkaptárt ké­szít: bűn ugyanis veszni hagyni, amit a Nagy Termé­szet küldött segítségként a kis falunak. Ami • Egernek a szőlő, Budaörsnek az őszi­barack. vörös szilva meg málna az az ösagárd i áknak, s az utóbbi különösen sok hasznot hoz, ha szeretettel gondozzák. Málnája, szőlő­je számos lábasjószága van még a gazdának. Húsra évek óta nem költött már egyet­len fillért sem, s ha eljön a disznóvágás ideje, maga csapja le a sivongó jószá­got. Az ilyenre mondják, hogy ezermester. Kínálna is finom borral, de nem tehe­tem. Kocsival vagyok, s túl messze még hazáig. Nem keresem magamnak a bajt! Búcsúzom tehát vendéglá­tómtól, s hogy újabb vágtá­ra biztatom az ezerötös motorját már a falun kívül, mögém maradnak a felkaró­zott málnaültetvénvek. Is- tenhozzádot intek az iménti kapálóknak, s megmosoiy- gom magamban a kétéves­forma kisfiút, aki apját utá­nozva próbálja forgatni a lekaszált lucerna engedetlen rendjeit... Kubai Grúbcr Miklós Hit rejt az ezüst ereklyetartó!

Next

/
Oldalképek
Tartalom