Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-14 / 61. szám

1990. JÚNIUS 14., CSÜTÖRTÖK HEPt 5 V Afamerjelölt kisgazda - és pártja Gyermekkorában afféle mo- kány kislegény volt. Ma is szem­betűnő ez a jellegzetes vonása, s mintha magatartásjegyeit is meghatározná. Feltűnő határo­zottsága, s van egy számomra rendkívül rokonszenves tulaj­donsága, mely nem más, mint a frissen tartott vállalkozókedv. Pincérnek tanult, s űzte is a szakmát évekig. Később üzletet vezetett, aztán nyitott egyet ott­hon, Bárnán, a falujában. Mais ezzel keresi a kenyerét, illetve hamarosan mással is: társával nemsokára magánfuvarozó lesz. Ez utóbbi bizonyos ponton találkozik egy másik, sok szem­pontból jelentős, szintén nem egyszemélyes vállalkozással, melyben neki kulcsszerep jutott: Susán Gyula, a harminc-egyné- hány esztendős, családos, volt pincér, üzletvezető, leendő ma­gánfuvarozó, lakóhelyén pár hete megalakította az FKgP he­lyi csoportját. Mintegy húszán verődtek össze, hogy elkezdjenek vala­mit, ami kilendíti a falut állóvíz­szerű állapotából. Bárna, a sok ingázó áldatlan kétlakisága miatt csendesként tengeti napjait. Munkahellyel nem szolgálhat, mert eddig csu­pán próbálkozások voltak arra, hogy majdan legyen. így vajmi kevesen tudnak otthon a közös­ségi életbe bekapcsolódni. So­kaknak arról sincs tudomása, hogy létezik ilyen. Elképzelé­seik viszont vannak, amint vá­gyaik is, melyek falujuk szebb jövőjét célozzák. S itt többnyire elakadnak, rosszabb esetben vá­daskodnak, egymásra mutogat­nak. Ezért is nagyszerű a kisgaz­dák mozgolódása, s minden­képp figyelmet érdemlő tépni akarásuk. Hogy ténykedésük­höz meglegyen az anyagi alap, legelőször is szeretnék, ha újra lenne Bárnán önálló termelő­szövetkezet, mely nem is olyan régen a Ceredvölgye Tsz üzem­egységeként működött. Remé­lik, szigorúan korrekt, jogi úton visszakaphatják a bevitt, illetve a megtermelt javak egy részét. Tervük, egy gazdálkodóegy­ség létrehozása, egy másfajta er­dőgazdálkodás, kiegészítve egy falusi fűrészüzemmel, s a fafel­dolgozás más módjával. Dédel­getett elképzelésük, hogy a festői környezetbe becsalogassák az idegenforgalmat. S egy merő­ben más konkrét szándék: a község volt politikai elítéltjeinek rehabilitása... A közeljövő minden bizony­ítvaI egyik jeles eseménye lesz a visszaigényelt földek kiparcellá­zása, ugyanis néhányon már je­lezték: szívesen művelnék szüle­ik, nagyszüleik szántóit. Egyi-. kük Susán Gyula. Nagyanyja, nagyapja a föld kemény meg­munkálásából élt - szerényen szólva, nem szűkösen. 6, az egyetlen unoka, úgy tűnik hoz­zájuk hasonlít.- Hát lehet elfelejteni a fris­sen szántott föld, a kaszált fű illatát? - kérdi a fiatalember, s emlékeket idéz. Tán soha nem felejti el, nagyapja mit engedett meg neki, s mit nem mikor gye­rekkorában a szarvasmarhák között téblábolt. Együtt járták a határt, megéltek izgalmas sztori­kat, melyek többnyire jól vég­ződtek. Kincsesbánya az erdő, a lege­lő, az azóta jól megpihent parla­gon heverő szántó - vallja a fiatal férfi. Akit kétkezi mun­kára neveltek, s látja, hogy nincs egyedül, annak mindez csupa ígéret. Az induláshoz erőt ad a megértő család, a feleség, s a falu hozzá hasonlóan érző, gon­dolkodó része. Hogy mi a biztosíték arra, a szándékot megfontolt tettek kö­vetik? Nem egyéb, mint a kíván­ság: kellenek vállalkozók, kiknek a nehézségek arra valók, hogy legyőzzék azokat.- Mihalik ­Cattani • M jón és hódít Ha kedd, akkor Cattani fel­ügyelő. Azazhogy Michele Placi­do, A polip (nálunk) legújabb tv-sorozatában. A maffia esküdt ellensége, a megalkuvást nem tűrő korunk hőse tizenhárom es­tén most is sikerre számíthat. El­sősorban a hölgyek körében, mint az életben is. Nemrég írták róla az olasz lapok, hogy 14 évi együttélés után törvényesen is házasságot kötött Simonetta Ste- fanelli színésznővel. „Éppen amerikai turnén voltam, amikor Simonetta bevallotta, hogy ne­gyedik hónapos terhes. Szá­momra nem volt más lehetőség, mint összeházasodni” - nyilat­kozta Placido. A kényszerítő kö­rülmény súlyát nem csökkenti, hogy az első gyerek, Violante a neve, megismerkedésük évében született. Placido akkor hallani sem akart a „szabályos” családi életről. - „Én egyszerűen képte­len vagyok arra, hogy hűséges legyek. Ha szép színésznőkkel forgatok, rögtön kísértésbe esem. És nem akarom bűnösnek érezni magam” - mondta elisme­résre méltó őszinteséggel. És ez olyannyira igaz, hogy nem is kel­lett szép színésznő, Rómában is született egy fia, az anya még csak nem is a filmszakmában dol­gozik. „Én és Michele Placido már hosszabb ideje nem láttuk egymást, csak az ügyvédek útján érintkezünk - nyilatkozta Virgi- nie Alexandre, majd hozzátette: - Biztos vagyok benne, ha Simo­netta Stefanelli nem jött volna vissza hozzá az Egyesült Álla­mokból, ma már férj és feleség lehettünk volna, és talán boldo­gok is.” A vélemény nem nélkü­lözi a derűs, ámde egyoldalú helyzetfelfogást, hiszen Placido például azt mondta magáról: „Lusta, melankolikus alak va­gyok. Nem szívesen kezdek semmi újat. Hamar megunok mindent, különösen a magánélet­ben.” Tegyük hozzá: már a felügyelő­séget is elunta, hagyta, hogy lelő­jék a negyedik sorozatban. De ezt még csak az olasz tv-nézők tudják. Egy tündöklő karrier szomorú vége- Alig fél évvel ezelőtt egyedül hazájában hárommillióan vártak rá - sokan tíz, sőt tizenöt éve - nem is beszélve a kelet-európai országokban számon tartott elő­jegyzésekről. Mára azonban gyö­keresen megváltozott a helyzet. Százával állnak a zwickaui gyár udvarán a többnyire pasztellszínű mobilok, s még a jelentős áren­gedmény sem tudta megnövelni a keletnémetek vásárlási kedvét a Trabantok iránt. Igen, e - hajdan - roppant népszerű kisautóról van szó, amely az NDK gyártmányai kö­zül elsőként vérzik el a német gazdasági és pénzügyi unió oltá­rán. Olcsósága, igénytelensége, alacsony fogyasztása igazi kelet­európai népautóvá (Volkswa­gen) tette a „Trabit”, amelyből 1957 óta napjainkig hárommillió darab hagyta el a zwickaui Sach­senring autógyárat. Az NDK-ban szinte a nullára zuhant a műanyag karosszériás autó iránti kereslet, melynek visszaesése igen szorult helyzetbe juttatta a zwickaui gyárat. A vál­lalat - pénzügyi nehézségeit eny­hítendő - korengedménnyel nyugdíjba küldött 1000 dolgozót, és felbontotta 1000 vietnami, an­golai, kubai és lengyel vendég- munkás szerződését. Zwickauban, a szász iparvidék legnagyobb üzemében többnyire borúlátóak a dolgozók. A kiutat a válságos helyzetből minden bizonnyal a wolfsburgi „sógorok” segítsége jelenti. Má­jus 21-én gördül ki a Zwickau melletti Moselban épített új sze­relőcsarnokból az NDK-ban összeszerelt első Volkswagen Po­lo. A tervek szerint októbertől napi 50, 1992-ben pedig napi 400 Polo készül majd itt. 1994-től napi 1200-ra, azaz évi 250 ezerre növekszik a termelés mennyisé­ge. Az ár a hírek szerint mege­gyezik majd a Wolfsburgban készülő modellekével (13 000 nyugatnémet márka). A Trabikból pedig lassanként emléktárgy lesz. Lehet, hogy a Citroen gyár híres CV-2 modell­jét utánozva a Trabi lesz a 90-es évek „rút kiskacsája”? Keresztény óvodát Balassagyarmatnak! Szóbeszéd járta Balassagyar­maton városszerte: szeptemberre minden óvoda egyházi lesz! Ko­rainak tartottam, hogy a keresz­tények választási sikereiket máris „realizálják". Az igazság kiderí­tése miatt kíváncsian mentem el arra a megbeszélésre, ahová a szervezők vallásos szülők és óvó­nők megjelenését várták. Vallásosság, szeretet, ember A balassagyarmati művelődési központ nyagyterméban mintegy ötvenen gyűltek egybe. Hamaro­san meggyőződtem: szó sincs az óvodák „elkeresztényesítéséről ”. A tervek szerint egy húszfős cso­port beindításának is nagyon örülnének. A megbeszélést Limbacher Gábor muzeológus, a kezdemé­nyezés szülőatyja vezette. Rövid ismertetőt tartott a Waldorf- módszer keletkezéséről, lényegé­ről. Elmondotta: a mozgalom 1919-ben Németországban indull útjára Rudolf Steiner irányításá­val. Nevét Waldorf Astoria gyár­tól kapta, ahol az első óvoda létrejött. Főbb nevelési elveik: vallásos­ság, szeretet, emberközpontú­ság, természet megismertetése, gyakorlatiasság, képességek fel­tárása egyénekre lebontva és azok minél teljesebb kibontakoz­tatása. Magyarországon kizáróla­gosan Waldorf-módszer szerint működő óvoda csak egy van. Ez 1989-ben alakult Solymáron. Balassagyarmaton kifejezetten keresztény értékekre épülő óvoda létrehozását tervezik, a Waldorf-módszer (vagy más új­szerű kezdeményezés) helyi vi­szonyokhoz adaptált alkalmazá­sával. Pécsett folyik az óvónők alternatív módszer szerinti átkép­zése. A kapcsolatot felveszik ve­lük tapasztalatszerzés céljából, valamint előadókat szeretnénk megnyerni a majdan Balassa­gyarmaton beinduló tanfolyam­hoz. Az óvodákban közzétett felhí­vásokra nagyon kevesen jelent­keztek ez idáig, pedig a templo­mokban is hirdették. Bizonyára a szülők egy része fél, bizonytalan az átalakulóban levő társadalmi helyzetben. Túlzottan katolizálnak? A megbeszélésen elhangzott, hogy kifejezetten vallásos és a múltban is keresztény erkölcsök szerint élő óvónők jelentkezését várják. Kifogásolták, hogy a je­lentkezési felhívásban nem hir­dették, hogy miben ad többet ez a nevelési módszer a hagyomá­nyostól? Legfőbb problémának az ingatlan ügyét tartották: Volt olyan résztvevő, aki nem bízott a tanács ügyintézésében. Kalcsó István tanulmányi felügyelő azonnal válaszolt. Visszautasí­totta a tanácsot ért vádat. Elmon­dotta, hogy támogatják a kezde­ményezést, de addig, amíg pon­tos létszámot nem kapnak, nem tudnak érdemileg lépni. Egy szülő „túlzottan katolizált- nak" érezte a szerveződést. Kér­dezte, hogy mi lesz a kisebbséget képviselő más vallású gyerme­kekkel? A válasz szerint „általá­nos keresztény értékekre épülő rendszerben a különböző vallá- súak együttnevelése nem lehet akadály...” Kérdésként merült fel, hogy igényt tartsanak-e önálló épület­re, vagy pedig hagyományos óvo­dában indítsanak egy csoportot. A házigazda szerepét betöltő dr. Kecskeméti Gy uláné is hozzá­szólt a témához. Kifejtette, hogy teljes óvoda igénybevétele nem lenne „sportszerű”, mert a közel­ben lakó hagyományos nevelésre igényt tartók hátrányos helyzetbe kerülnének. Végül a jelenlévők többek által javasolt Deák Ferenc úti óvodára voksoltak, az épület előnye, hogy egy kéttermes, külön bejáratú szárnya van, mely elválasztható. Eddig egy dada jelentkezett... Elfogadták azt a javaslatot, hogy a Balassagyarmati Keresz­tény Ökumenikus Szövetség szervezetén belül működnek majd önálló tagozatot alkotva. A szövetség részéről jelenlévő Vendrei Gábor szalézis atya tá­mogatásukról biztosította a szü­lőket. Eldöntötték, hogy minél hamarább óvónői pályázatot kell kiírni, mert eddig csak egy! dada jelentkezett. A jövőben szüksé­gük lesz jogi és gazdasági képvi­seletre is. Sorsfordulóban élünk, nemze­tünk boldogulása forog kockán. Megújulásunk azon is múlik, sza­bad utat engedünk-e a szellem alkotóerejének, újszerű kezde­ményezéseinek, mint amilyen a fentiekben is megnyilvánult. Trésé Gábor Rolling Stones-turné Az elnyűhetetlen „kövek” végiggördülnek Európán- Nyolc évet kellett várniuk a rajongóknak arra, hogy újra eu­rópai koncertturnén élvezhessék a legendás hírű rockzenekar, a Rolling Stones játékát. Nos. a 28 éve az élvonalban lévő banda tagjain ugyan már meglátszik az idő (életkoruk 43 és 53 év között van), ám szerda esti produkció­juk láttán-hallatán méltán cset- tinthetett a nyugat-berlini olim­piai stadion 80 ezres közönsége. A „gördülő kövek” idei turnéja az „Urban jungle” (Nagyvárosi dzsungel) címet viseli. Apropóját a tavalyi, óriási sikert aratott észak-amerikai körút szolgáltat­ta. Ennek során a zenekar a fris­sen megjelent „Steel Wheels” (acélkerekek) nagylemezének számait népszerűsítette 3,2 millió rajongó előtt. A turné bevétele (80 millió dollár) minden rekor­dot megdöntött - ám májusban kezdődött európai koncertkörút (Lisszabontól Bécsig 40 városban lép föl az együttes) várhatóan még ezen is túltesz majd. A fáma 140 millió márka bevételről szól. aminek jelentős hányada a ban­datagok zsebébe, illetve bank­számlájára vándorol. A mostani, berlini teljesítmény hallatán jogosnak tűnik a „kaszá­lás”, hiszen öt gördülő kő, ám főleg Mick Jagger énekes (46) szünet nélkül akcióban volt a csaknem 150 perces koncert alatt. A szólóénekes pillanatra sem lankadó hangerővel énekli végig az estét, akrobatikus-croti- kus táncával végigpásztázva az 53 méter széles színpad minden pontját. Az évek múlása - úgy tűnik -jót tett a kondíciójának. A hatvanas években ugyanis a Stones egy-egy föllépése nem tar­tott tovább 30 percnél. Ma Jagger húszéveseket megszégyenítő len­dülettel, energiával dolgozza vé­gig a két és fél órát. Néha ugyan gitárt is vesz a kezébe, ám a hangszer igazi „felelőse” a bandában a szintén 46 éves Keith Richard. Szerdán este főleg a „Sympathy for the devil” és a „Satisfaction” szá­mokban csalt ki emlékezetes szó­lókat a húrokból. Nem sokkal marad el mögötte a másik gitá­ros, Ron Wood. A Stones rá jellemző kettős gitárszólóik („Sad, sad, sad” - „Almost hear you sigh” - „Rock and a hard place”) hátborzongatóan jók vol­tak. Mindehhez megbízható, szo­lid alapot szolgáltatott Charlie Watts a doboknál és a korelnök (53 éves) Bill Wyman a basszusgi­táron. Több dalban kiváló fúvós­szekció fokozta a hatást cs a hang­erőt (500 000 watt áradt a hang­falakból), amihez egy-egy dalban - például a Ruby Tusday című­ben - a 80 ezres közönség kórusa is aktívan hozzájárult. Utóbbit a Sender freies Berlin rádió négyes csatornája készítette föl a kon­certre: kora reggeltől - a hallga­tók szavazatai alapján - százas toplistát sugárzott a legnépsze­rűbb számokból. A hangversenyen már csak nyomokban volt föllelhető a 70- es évek föllépéseiről ismert obsz- cén hangulat — például amikor a „Honky tónk women” alatt két óriási, levegővel felfújt „maca” cmclkcdcu föl a színpad mögött. Jagger sem játszadozott erotikus rekvizitumokkal, mint az 1976-os zágrábi koncerten. Hiába a kö­vek is idősebbek lettek, megnő­sültek, lehiggadtak. A lányos ma­mák egykori rémeiből az „anyó­sok álomvői” lettek, s bizonyára nem csupán birtokaik, kastélyaik és bankszámlájuk miatt. Mintegy nyugatnémet ifjúsági lap írta. a feleségek (élettársak) leszoktat­ták őket „a piálásról, a kurvázás- ról és a randalírozásról”. Egyvalamin azonban az asszo­nyok sem tudtak változtatni: a Rolling Stones ma változatlanul mágnesként vonzza a tömegeket, nemcsak egykori tinédzserekből lett 35^15 éves híveiket, hanem a mai fiatalok egy részét is. A nyu­gat-berlini, de ;í hannoveri vagy a müncheni hangversenyen is nagy számban voltak a stadion lelátóin 12-20 éves fiatalok, akik rájöt­tek, hogy a Stones egyedi hangzá­sú, utolérhetetlen zenét játszik. Ez pedig biztos fogódzó abban a popzenei környezetben, ahol na­ponta tűnnek fel és le az egy kaptafára húzható „rágógumize­nét” produkáló énekesek és együttesek. Amint Keith Richard megállapította: a popzenében ma ugyanaz a helyzet, mint húsz év­vel ezelőtt. Az előadott dal 98 százaléka szemét, két százaléka használható. Nos, a Rolling Stones számai alighanem az utóbbi kategóriába tartoztak. Er­ről bárki meggyőződhet, aki át­ugrik a júliusi bécsi fellépésükre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom