Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-10 / 31. szám
1990. MÁJUS 10.. CSÜTÖRTÖK tmnznu 3 Csak az engedély fontos... Zöldségárutok a tar belvárosban égleges bexárás utolsó akkordlal ...El tudnék képzelni felemelőbb feladatot is... Kellemes környezetben végzik a gyár végleges bezárásának utolsó munkálatait az Ikladi Műszergyár berceli volt termelő-gazdálkodó egységében. — Bár nem vettem) részt a gyár létrehozásában, de a jelenleginél felemelőbb feladatot is el tudtam volna magamnak képzelni. Nem kellemes érzés látni az elnéptelenedő gyárat — mondja bevezetésként Gerencsér Géza, a gyár vezérigazgatójának megbízottja, a műszaki igazgató főmunkatársa, a leltározó bizottság vezetője. Nyolc hónapja van még hátra a nyugdíjig. — Április 9-től leltározzuk a fellelhető anyagokat, a két műszaki kolléga pedig azonosítja felhasználhatóságukat, majd azt követően a központba, Ikladra szállítjuk. Küldetésünket május 15-tel fejezzük be — állítja a szimpatikus, tájékoztatásra kész főmunkatárs. A belvárosi zöldségáru- sítás praktikus dolog. Belebotlunk a standokba, nem kell a piacra bumlizni, és még belvárosi szinten is van választási lehetőségünk. Mindez Salgótarján legforgalmasabb és tahin legszennyezettebb pontján. Semmi kétségem „a vevők érdekeinek szem előtt tartása” felől. Csak, ha belegondolunk, mi mindent ehetünk meg a főút melletti zöldfélékkel. . . A közterület-foglalási engedélyt a városi tanács műszaki osztálya adja ki. Az osztály vezetője, Balogh Iván: — Az igénylőnek az engedély birtokában joga van a közterületet elfoglalni. A további tevékenységét a közterület-felügyelőség ellenőrizheti. Óriási igény van rá, nem hiszem, hogy olyan tevékenységet végeznének, ami tiltott. Tény és való, nem tiltott. De mennyire egészségtelen?! A kérdést Bezovics Lajosnak, a közegészségügyi és járványügyi felügyelőség közegészségügyi ellenőrének továbbítottuk. — Az engedély kiadásába nincs beleszólási jogunk. Amikor ez elindult, a felügyelőségünk elvi hozzájárulást adott. Azóta már több kézbe átmentek az „áru- dák". a változásokat nem kísértük figyelemmel. Az említettek nem ellenőrzésre kötelezett egységek. A közterület-felügyelők számára az alapkérdés a közterület-foglalási engedély. Akkor büntethetnek, ha nincs. Felvetődik még a látvány, és a környezeti tisztaság kérdése. — Ezeken túl, arra még sosem gondoltak, hogy az áruk szennyezettségét is lehetne ellenőrizni?! — Ez olyan körülmény amit alapvetően nem vehetünk figyelembe. Kétségtelen, hogy nagyon forgalmas területen állították fel a zöldségesstandokat. — Azt sem tudni, van-e olyan szennyeződés, ami nem mosható le? — Ilyen méréseket még nem végeztek. Amit a Köjál néz, az a növényvédő- szermaradék-vizsgálat. Mivel a levegővizsgálat folyamatos, tudható, hogy a levegő mennyire szennyezett. Az, hogy ebből menynyi rakódik le a gyümölcsféleségekéin, nem tudjuk, de igaz, lehetne kereskedni ezen a téren. . . Személyes véleményem az, hogy hadd áruljanak* Kényelmi okokból jó. Aztán meg, a piacon is ronda körülmények vannak. A, zöldség-gyümölcs beletartozik abba a kategóriába, amiről tudjuk, hogy után- tisztításra szorul. Jártunkban-kel tünkben, amit belélegzünk, talán több ártalmat jelent, mint amit így a zöldségekkel megehetünk. (Az utcai zöldségárusítás bizonyos, fajta előnyeit továbbra is elismerve, any- nyit hozzá kell tennem lettől az érveléstől nem lettem nyugodtabb. ..) * Dudellai Ildikó Fotó: Rigó Tibor — Ügy hírlik, nem csak belföldiek, hanem külföldiek is szemet vetettek a gyárra.... — Amióta itt vagyunk, azóta nem járt itt sem külföldi, sem belföldi háztűz- nézőben! A gépek, amelyek a magyar átlagszínvonalnak felelnek meg, leápolva várják az újabb fellendülés időszakát. Ennek be kell következni. Csupán egy biztos: a gyárat nem kótyavetyéljük el — hangsúlyozza Gerencsér Géza. O O O O O — Vajon az érdekeltek, akik jelenüket, jövőjüket, életüket ide kötötték, miként élik meg a lelki traumával is járó változást? — A válás előtt a vezér- igazgató úr behívatott, és felajánlotta, hogy öt forinttal felemeli a jelenlegi 45 forintos órabéremet, s ezért vállaljam el a központban, a sajtolóüzemben, a beállítói- lakatosi megbízást. Nemet mondtam. Ha elfogadom, rosszul járok. Az emelésből két forintot elvisz a buszköltség. Ráadásul háromműszakba kell járni, az oda- visszautazás is sok időt rabol el — mondja indulatosan keserűséggel a hangjában otthonában Jele László, aki 26 évet töltött el géplakatos szakemberként. Volt csoportvezető, később művezető. Az utóbbit annak idején azért mondta fel, mert akkor a fizikai munA Magyar Nemzeti Bank újabb márkakötvényt bocsátott ki az NSZK pénzpiacán, Frankfurtban, 200 millió NSZK márka értékben — terről tájékoztatta Hárshegyi Frigyes, az MNB kával többet lehetett keresni. — Mindig is a legrosszabbul fizető cég volt a környéken — állítja a szakember. — Képzelje el, hogy mint régi begyakorlott munkás, havi 6 ezer 500 forintot kerestem. A fiamnak, aki szakközépiskolát végzett, és a bőrdíszművesszakmában az első évét dolgozza, 7 ezer 200 forint alapbére van, a feleségem aki személyzeti vezető a nógrádkövesdi bányánál, s ez az első munkahelye, 9 ezer 200 forint a fizetése. — Ha ilyen alacsony volt a bér, miért nem kelt vándorútra? — Azért nem változtattam munkahelyet, mert ez helyben volt... — Keresett már új elfoglaltságot magának? — Most a felmondásom töltöm. A múlt héten barátaimmal és sorstársaimmal: Barna Ferenccel és Juhász Jánossal felkerestük a balassagyarmati munkaerő-közvetítő irodát. Ügy beszélgettek velünk, mint valami gyerekkel. — Nekünk most nem a jó szóra, hanem tisztességes keresetet adó munkahelyre van szükségünk! Mondták, hogy Vácon keressem fel a tejüzemet, ott szükség van munkaerőre. — Arra viszont nem kaptam választ, hogy szakmunkáról vagy másról van szó, s mennyi a fizetés?! Ha netán mégis ingázásra kényszerülök, akkor nagyon megnézem, hová megyek. Megügyvezető igazgatója az MTI munkatársát. A 200 milliós márkakötvényt névértéken dobták piacra, 9,75 százalékos fix kamattal. A kötvény futamideje 6 év. A pénzügyi akciót az NSZKfizettetem a szaktudásomat. Minimum 70 forint órabérért vagyok hajlandó dolgozni — állítja indulatosan — a csalódott szakember. Nem messze az elnéptelenedett, elcsendesett gyártól lakik Helenpak Mihály. — Egy évem volt hátra. Jó lett volna eltölteni munkával, hogy nagyobb legyen a nyugdíj. Korkedvezményesként hagyom abba, vagyis a gyár még egy évig fizeti utánam a különböző társadalombiztosítási járulékokat. Nekem ez a megoldás nagyon jó — vélekedik a munkájában és a tisztességben megfáradt szakember, aki pályafutását a helybéli gépállomáson kezdte, s 37 évi és 46 napi munkaviszony után hegesztőként itt fejezte be. Arra a kérdésre, miért nem változtatott munkahelyet, megerősíti Jele László gondolatait, majd ekképp egészíti ki: — Helyben nem volt más lehetőségem... O O O O O — A gyár bezárását átmeneti állapotnak tekintem. Ugyanis a magyar gazdaság talpraállását nem a gyárbezárások, a munkanélküliség növelése oldja meg. Az ilyen jövő senkit sem lelkesít, ráadásul a munkások sem fogadják el. bár elismerem, hogy a bezárásnak volt és van előnyös hatása a munkafegyelemre. Úgy látom, hogy a felszaggatott sebek, a felborzolt kedélyek lassan begyógyulnak, illetve lecsillapodnak. Egy idő múlva bizonyára a fájdalom érzése is a múlté lesz. Nem tudom, hogy mikor, de meggyőződésem, nem kell hozzá hosszú idő, s újjászületik, kitárja újra kapuit az igazán szép természeti környezetben lévő gyár — kísér el útitársként Gerencsér Géza bizakodó szava, amelyet még azzal egészít ki, hogy a jelenlegi nehéz helyzet megértésében, tudomásulvételében a sajtónak is előnyös szerepe volt. ban a Deutsche Genossenschaftsbank (DG bank) szervezte, 17 bank részvételével. A kötvényről szóló végleges szerződést május 25-én írják alá. Venesz Károly A Magyar Nemzeti Bank újabb kötvénye az NSZK pénzpiacán Felfújt léggömb, uagy ualösäg? Értetlenül állok egy jelenség előtt, mely lehet, hogy valóság, de remélem, hogy csak egy felfújt léggömb. Napjaink (állítólagos) antiszemitizmusáról van szó. Talán érdemes róla beszélni, a többoldalú tisztázás szándékával éppen azért, hogy ne fészkelje be magát a köztudatba. Véleményem természetesen szubjektív, akárcsak gyermekkori emlékeim. Pécsen olyan városrészben laktunk, ahol játszótársaim zsidó gyerekek voltak. Nagyon hiányoztak, amikor egy szépnek nem nevezhető napon hiába kerestem őket. Kislányként akkor még nem ismerhettem az eltűnésük körüli teljes igazságot. Amikor szüleik visszatértek, én gyermeki naivitással — és most már tudom, hogy tapintatlansággal — örömmel rohantam megkeresni kis barátaimat. Emlékezetembe örökre belevésődve most is magam előtt látom az édesapa arcát, aki rámtekintvén szólni sem tudott, kitört rajta az egész testét rázó zokogás és engem ölelt meg kisfia helyett. Ekkor értettem meg igazán, milyen kegyetlen tragédia történt! Érthető, hogy a zsidóság ezeket az emlékeket a mai napig sem tudta elfelejteni és természetes, hogy akit egyszer megmart a kígyó, az már a gyíktól is fél. De talán nem szerencsés farkast kiáltani, amíg nincs, mert esetleg valóban megjelenik. Kétségtelen, hogy eiz utóbbi hónapokban voltak, akik túlzásba vitték a melldöngető magyarkodást annak ellenére, hogy mindnyájan ismerjük azt a tényt; a magyarság Európa egyik legkevertebb népe. Miért tagadnám, például, hogy egyik nagyapám német származású kékfestő mester volt, a másik pedig lengyel nevet viselő, igazi magyar néptanító, failusi kántor. Én magyar vagyok, mert itt születtem, itt élek, magyar az anyanyelvem és ez a táj az otthonom, a hazám. Soha sem jutott még eszembe, hogy miért ne rendelkezhetne ilyen nemzeti tudattal a magyar zsidóság, akiknek ősei >talán évszázadok óta élnek itt, gazdagítva a magyar társadalmat, csak úgy, mint a többi közénk keveredett népek fiai. Nekem nagyon fájna (remélem másoknak is!), ha Radnótit nem tartanánk igazi magyar költőnek. E hazáról hozzáfogható líraisággal csak legnagyobbjaink voltak képesek írni. Ugyanakkor azonban a magyarsághoz tartozónak érzem Sütő Andrást és Csőri Sándort is. Csak nacionalizmus lenne évtizedekig elnyomott nemzeti tudatunk újraéledése? Amikor jó egy esztendeje az elsők között tűztem fel kabátomra a koronás magyar címert, nem a „mindent visza” gondolata vezérelt. Csak azt akartam jelezni, hogy azok közé tartozom, akik független, demokratikus Magyarországot akarnak. Ez éppen úgy nem zárja ki az európaiságot, mint például a holland, dán vagy finn állampolgár saját nemzeti tudata. Megbocsáthatatlan nacionalizmus lenne a határainkon túl élő magyarok védelme? Tény, hogy vannak túlkapásaink, de évtizedekig el kellett hallgatni, hogy Erdélyben több magyar él, mint az anyaország egynegyede. Diákjaim hitetlenkedve hallgattak, amikor erről beszéltem és életükről, falvaikról, csodálatos népművészetükről képeket vetítettem. Most sokmindent szeretnénk jóvátenni gyorsan és lelkesen, ha nem is mindig okosan. De ez nem bánthatja a zsidóság érzelmeit, különös tekintettel arra, hogy a kisebbségek védelme az ő érdeküket szolgálja! Kétségtelen, hogy minden jóérzésű ember számára bántóak, sértőek a falakra rajzolt fasiszta jelképek. Nem tudom, hogy kiik ezek az éjszakai falfirkálók, de úgy gondolom, beteges lelkületű emberek, akiknek nincs más céljuk, mint rombolni, sértegetni, vagy — uram bocsá’ — provokálni (lásd: Antoniewitz Roland), Mértékadó társadalmi réteget, vagy pártot biztos nem képviselnek! A sokszínű politikai palettán viszont népi, nemzeti hangsúlyokat képezni és képviselni nem bűn és főleg nem egyenlő az antiszemitizmussal. A túlérzékenység talán olyan felhangokat is hall, amik nem is léteznek, s a jószándék ellenére a külföld előtt is túlhangsúlyozott magyarországi antiszemitizmus nem használ ügyüknek. Ez a folyamat egy olyan ördögi kört teremthet, melyet jó lenne elkerülni és ma még elkerülhetőnek tűnik. Van elég közös gondunk és megoldandó feladatunk. Csak együtt, legföljebb politikai vetélytársként, de semmiféleképp nem egvmás ellenségéként tudjuk ezt a kis országot megmenteni. Érvényes ez a gazdasági életre, a kultúrára és az erkölcsre, egyaránt. Arra a zsidó-keresztény hagyományokon alapuló erkölcsre, amely nélkül Európában nem képzelhető el emberhez méltó élet. Fancsikné Csaba Mária
