Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-08 / 29. szám

1990. MÁJUS 8.. KEDD wznnzzi Mire vállalkozunk? Gazdaképzés A közelmúltban adta hí­rül a napi sajtó, tv, rádió, hogy megalakult a Nagy- váthy János Gazdaképző Egyesület. Minket alapítókat is meg­lepett az a nagy érdeklő­dés, amit a híradás kivál­tott. Egyéni vállalkozóktól, iskoláktól, könyvtáraktól, hazai és külföldi cégektől, szervezetektől kapjuk a le­velek sokaságát: miként tudnának bekapcsolódni a munkába. Mi a célunk? Meggyőződéssel valljuk, hogy az eredményes mező- gazdasági vállalkozáshoz — csakúgy, mint minden más egyéb vállalkozáshoz — alapvetően három, s egy­mással azonos fontosságú feltételre mindenképpen szükség van: a megfelelő közgazdasági környezetre, korszerű, s a termelés nagy­ságához igazodó gépekre, eszközökre, vegyszerekre, s naprakész tudásra, beleért­ve a szakmai és a gazdál­kodáshoz szükséges pénz­ügyi, jogi, piacgazdasági is­mereteket. Egyesületünk ez utóbbi, harmadik feltétel megteremtéséhez kíván se­gítséget nyújtani a most in­dulóknak éppúgy, mint azok­nak, akik már túl vannak a kezdet nehézségein, s a továbblépés mellett döntöt­tek. Hogyan kívánjuk elérni? Ha meg akarunk felelni — már pedig megakarunk! — annak a szerteágazó és különböző igénynek, amely ma e téren az ország kü­lönböző részein jelen van, csak egy választ adhatunk: mindig olyan formában, ami a tudását, ismereteit bőví­teni kívánó egyén számára adott helyen, időben leg­inkább megfelelő. A szakma elsajátítására is módot adunk: így töb­bek között a vadászati­vadgazdálkodási tagoza­tunk kétéves, részben bent­lakásos tanfolyamokat szer­vez hatalmas érdeklődés mellett. Az igazán profi vállalkozók, mint például a magán kertészek, ez év őszén Osakába, a világ-virágki­állításra juthatnak el, egy Szingapúrt és Thaiföldet is útbaejtő tanulmányút ke­retében. Kik lehetnek tagjaink? Lényegében mindazok, akik céljainkkal egyetérte­nek, alapszabályunkat el­fogadják. De mi mégis szí­vesebben várnánk azok je­lentkezését, akik képesek arra, hogy környezetükben az igényeket felmérve, részt vállalnak a helybeli szer­vezőmunkában. amihez az egyesületünk tartalmi, ad­minisztrációs — esetenként anyagi segítséget tud nyúj­tani. Milyen egyesületünk szer­vezeti felépítése? Az önállóan cselekedni kész és képes, szervezői vé­nával megáldott emberek gyűjtőmedencéje. Ennek megfelelően tagjaink lé­nyegében teljes autonomi- tással teszik dolgukat, s az egyesület szolgáltatásaiból annyit vesznek igénybe, amennyire éppen szüksé­gük van (információk, szak ­mai tanácsadás, gazdasági, pénzügyi lebonyolítása, technikai segítség, propa­ganda stb.). Tizenhárom tagozatot hoz­tunk létre (agrokémia, ál­lattenyésztés, kertészet­szőlészet stb.). Ezek az ön­állóan működő és gazdál­kodó tagozatok a saját mű­ködésükhöz szükséges anya­gi feltételek megteremtése mellett hozzájárulnak az egyesületi kiadások fedezé­séhez is. E testületben az egyetemi oktatóktól kezdve magánvállalkozón és az ál­lamigazgatási szakembere­ken keresztül újságíróig, a foglalkozások igen széles skálája megtalálható. Az egyesület elnökéül dr. Bá­lint György c. főiskolai ta­nár kertészmérnök újság­írót. főtitkárként dr. Sep­rős Imrét, a Növényvédel­mi és Talajtani Szolgáltató Vállalat tudományos osz­tályvezetőjét választotta. Van bőven műtrágya A Pest—Nógrád—Komárom Megyei AGROKER Mező- gazdasági Ellátó Vállalat ba­lassagyarmati kirendeltsége, növényvédő szerek, mező- gazdasági gépek, alkatré­szek értékesítésével foglal­kozik. Körtvélyesi András- nét, a kirendeltség igazga­tóját arról kérdeztük, vál­toztak-e a vásárlók igényei, volt-e fennakadás az ellá­tásban? — Általában növekedtek az igények — mondta. — A műtrágyát 50 és 10 kilós ki­szerelésben értékesítjük. A háztájik részére a gyarmati telepen, a nagyüzemek ré­szére az áfész-ekben, illetve magánüzlet-hálózaton ke­resztül árusítunk. Sokan ke­resik a nitrogén-műtrágyát. Az 50 kilósból körülbelül két hétig hiány volt, mert a hazai gyártók nem adtak megfelelő mennyiséget. — A növényvédő szerek közül, a talajfertőtlenitővel volt probléma — folytatta az igazgató. — Késett a szállí­tás, a februárra szóló meg­rendelésünket csak március végén, április elején tudták teljesíteni. Alkatrészeket a nagyüzemeknek értékesítünk, a kiskert- és telektulajdo­nosoknak főként kisgépeket adunk el, melyekből nagyon jó az ellátás. Nagy mennyi­ségben és választékban van­nak rotációs kapálógépek. Motoros és hagyomány >s házipermetezőből minden igényt ki tudunk elégíteni. Továbbra is gond a cseh­szlovák Zetorok alkatrész­ellátása. (dudellai) Hogy (ne) jussunk telefonhoz? Kinek mit jelent a határidő? Több száz telefonigénylőnek tavaly .októberben küldött csekket a Nógrád Megyei Táv­közlési Üzem, mondván: a központ bővítésének átadás-át­vétele év végén várható. Fővonalra 12 ezer, ikerállomásra 8 ezer forintot kellett befizetni. Az igénylők aztán telefonvonal helyett újabb és újabb határidő-módosítást kaptak. Ennek okáról az üzem veze­tője, Lőric.z Zoltán adott magyarázatot: — A kivitelező vállalatok (BHGY, Szinkron Kft., Elektron III., VKÜ) a tmúll év közepén még úgy nyilatkoztak, hogy év végére üzembe helyezik a telefonközpontot. Ennek tuda­tában döntöttünk jóhiszeműleg úgy. hogy előszereljük az ál­lomásokat. Ez októberben kezdődött... A nagy cégeknél közben átszervezések történtek, majd ki­derült, hogy gazdasági, pénzügyi nehézségek következtében nem tudják tartani a határidőt. Valamennyi kivitelezőnek jelentős tennivalója van, amíg ezekkel el nem készülnek, nem lehet üzembe /helyezni a központot. Április végéig 370 telefont előszereltünk — folytatja. — A múlt évi befizetésekből az APEH-től vissza lehetett kérni 30 százalékot, ez a lehetőség azonban januárban megszűnt. Vagyis, akik tavaly fizettek, jól jártak, még ha nem is ju­tottak vonalhoz. A kivitelezők, ígéretük szerint, május végéig igyekeznek elvegezni a munkákat. Ezt követi a műszaki vizsgálatok alapján történő döntés, postai szinten. Az előszereléseket tovább folytatják. Kétezer darabos bő­vítés lesz, ebből mintegy 1000—1200 lakástelefon, a többi közületi igények kielégítésére szolgál. (d—) Kinek lehet kaszinója? A Minisztertanács, a kö­zelmúltban felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy ad­dig is. amíg a szerencsejá­ték-törvény elkészül, megha­tározott feltételekkel enge­délyt adhat devizában mű­ködő kaszinók megnyitásá­ra. A feltételek közül a leg­fontosabbak: kaszinót tőke­erős cég létesítsen, az ala­pítók (kaszinónként) 1 mil­lió dolláros koncessziós díjat fizessenek. A kaszinó tiszta játékbevétele után 40 száza­lék forgalmi díjat rójanak le. ezen túlmenően termé­szetesen az általános szabá­lyok szerint adókat (így a vállalkozói nyereségadót) is fizessék meg. Az engedélyek kizárólag devizában folyó játékra vo­natkoznak. Uj vonásuk, hogy — természetesen az érvé­nyes jogszabályok keretei között — legális devizájuk­kal belföldiek is játszhat­nak. A kaszinószakmát az en­gedélyek kiadásának híre két szempontból is lázba hozta. A Minisztertanács fel­hatalmazása most végre le­hetővé teszi, hogy a több hónapja elintézetlen enge­délykérelmeket jóváhagy­ják. A már működő kaszi­nók esetében a konkurensek megjelenése okoz izgalmat, hiszen ez eddigi monopol­helyzetük megszűnésével jár. A Minisztertanács felha­talmazása alapján időközben néhány engedélyt már kiad­tak. s ezek — az említett feltételeken túl — a szak­mai működtetés néhány kri­tériumát is tartalmazzák. Így többek között 1:5 arány­ban korlátozzák a kaszinók­ban működtethető asztalok és automaták (játék- és pénz­nyerő automaták) arányát, előírják, hogy a kaszinóban kiegészítő tevékenységként kizárólag vendéglátás foly­tatható, előírják, hogy a kaszinó alkalmazottai mun­kabérüket (borravalójukat) csak forintban kaphatják, a kaszinónak pénztartalékkal kell rendelkeznie az esetle­ges nagyobb nyeremények kifizetésére, stb. A társasá­goknak működési szabályza­tot kell készíteniük, amelyet a tényleges tevékenység meg­kezdése előtt legalább har­minc nappal a Pénzügymi­nisztériumhoz nyújtanak be. Lakásgazdálkodás A kör bezárult? A statisztika tényei között, egy száraz adat csu­pán, hogy Nógrád megyében 1989-ben 920 lakás épült fel, és ez a szám a legalacsonyabb az 1980-as évek­ben. A számok és a mögöttük meghúzódó összefüg­gések azonban másra is figyelmeztetnek: a lakásgazdál­kodás két meghatározó eleme — lakásépítés, lakásel­osztás — olyan válságjeleket mutatnak, amelyek meg­oldására, a toldozás-foldozás már nem megfelelő mód­szer. Minden drága Elgondolkoztatóak a lakás­építés adatai. Alig épül ál­lami lakás — 1989-ben csu­pán 16 —, az állami építő­ipar részvétele az építések­ben egyre kisebb, a lakás­árak „elszabadulása” viszont tovább tart. Látszólag min­den közgazdasági összefüg­gésnek ellentmondó tények sorakoznak itt: a formálisan létező versenyhelyzet ellené­re kivitelezői monopolhely­zet, a költségek áthárításá­nak lehetősége, mégsem gaz­daságos a lakásépítés a kivi­telező vállalatok oldaláról. Az egy négyzetméterre jutó 18 ezer 688 forintos építési költségre rakódó áfa, telek­ár, gazdálkodó egységek nye­resége olyan eladási árat eredményez a városokban (25—30 ezer forint,'négyzet- méter), amely a fizetőképes keresletet szűkítve a taná­csok és az OTP vállalkozási kedvét érthetően csökkenti. Minden bizonnyal a ma­gánerős kivitelezés jóval ol­csóbb, de ehhez megfelelő telekkínálat szükséges. A csapda azonban itt is bezá­rult: ahol a legmagasabb az építési kedv (Salgótarján) gyakorlatilag a telekkínálat Hasonló a helyzet az OTP által építtetett tanácsi vevő­kijelölésű lakások elosztásá­nál is. Teljesen felesleges névjegyzéket készíteni, az átlagos alapterületű lakás több mint 1,8 millió forint­ba kerül ma Salgótarjánban. Nem az számít, ki hányadik a névjegyzéken, hanem az, hogy ki tudja egyáltalán kizárja a nagyobb számú építést. És miért nincs te­lek? Azért, mert olyan drá­gán lehet kialakítani (főleg a terepviszonyok és a kivi­telezői árak miatt), amely eladhatatlanná tenné ezeket a telkeket. A lakásgazdálkodás igazi feszültségeit a lakáselosztás jelenlegi kényszerpályái mu­tatják meg egyértelműen, bár az ellentmondások szo­rosan összekapcsolódnak a lakásépítéssel is. A lakásel­osztás jelenlegi rendszere csak arra jó, hogy bűnbak­ká tegye a tanácsokat. Az állami bérlakások el­osztása már évek óta olyan tűzoltómunkához hasonlít­ható, amely csupán a nagy tüzeket tudja eloltani, a ki­csikre nem is vállalkozik. Üj bérlakások alig épülnek, jó minőségű visszaadott bérla­káshoz a lakásgazdálkodók csak véletlenül jutnak. A bérlakások eladását a köz- véleménv kikényszerítette^ a megmaradt lakásállomány összetétele, területi elhelyez­kedése lehetetlenné teszi a nagycsaládosok, szociálisan rászorulók jogos igényeinek kielégítését. összegyűjteni ezt a hatalmas összeget. A pályakezdő fia­tal család, szülői támogatás­sal is csak ritkán. A lakásvásárlási támoga­tási rendszer összeomlott. Az egyébként is eladósodott ta­nács képtelen magas kama­tokkal felvenni olyan hite­leket, amelyeket vissza nem térítendő vagy kamatmentes támogatásra kellene fordíta­ni. Ráadásul azok a 150—200 ezer forintok, amelyek ko­rábban meghatározó támo­gatások voltak, az esetek többségében kevésnek bizo­nyulnak a lakás megvásárlá­sához. A kiutalási rendszer sajátosságai miatt, 1—2 év múlva derül ki igazán, hogy a lépcsőzetes lakáshoz juttatási program utolsó lépcsője olyan távolra ke­rült, hogy még létrával sem lehet fellépni rá. Amiatt „bedugul” a szobabérlők há­za, a fiatalok háza, a fiatal házasok elhelyezése még re­ménytelenebbé válik. Súlyos következménye lesz ennek az is, hogy a fiatal értelmi­ségiek letelepítéséhez szük­séges lakásfeltételek a jelen­leginél is sokkal kedvezőtle­nebbé válnak. Tarthatatlan helyzet Lassan már visszasírjuk és „boldog békeidőként” em­lékszünk azokra az évekre is, amikor jelentős eladó­sodással — OTP-kölcsön, munkáltatói, tanácsi támo­gatás — sikerült lakáshoz jutni. Sokan azt mondják, egy megoldás van: teljesen piaci alapokra helyezni a személyi tulajdonú lakások eladását, a bérlakások épí­tését pedig a szociális háló részévé kell tenni. Ez szé­pen hangzik, de a jelenlegi feltételek között megvalósít­hatatlan. A lakásgazdálkodá­si rendszer mai csődjét jól mutatja, hogy a közvetlen szereplők (tanács, OTP, ki­vitelezők), a kialakult fel­tételek között, a korábban részben rájuk kényszerített szerepeket nem tudják el­látni. Ez nem az ő hibájuk, nem az ő felelősségük. A megoldás nem tűnik egysze­rűnek és gyorsan megvaló­síthatónak. Egy azonban biztos, a jelenlegi helyzet mindenki számára tartha­tatlan. Dr. Balogh Miklós KSH Nógrád megyei igazgatója A névjegyzék nem döntő Kíméletlenek a kábítószer-kereskedők Aranyból, ezüstből készült ősi türkmén ékszerek és valuta — íme, korántsem teljes felsorolása azoknak az értékeknek, amelyeket a szovjet bűnüldöző szervek koboztak el a türkmén ká­bítószer-kereskedőktől. Amikor néhány évvel ez­előtt már nyíltan meg lehe­tett mondani az igazságot a kábítószer-fogyasztásról, le­hetővé vált, hogy széles kö­rű harcot indítsanak e be­tegség és azok ellen, akik személyes gazdagodásuk ér­dekében vállalják a kábító­szer terjesztését. Mivel a kábítószer-kereskedelem el- szakíthatatlanul összefonó­dik a csempészettel, a küz­delembe bekapcsolódtak a szovjet állambiztonsági szer­vek is. Vlagyimir Bojko, ai KGB ezredese, a Türkméniában lefolytatott számos akció szervezője és résztvevője mondta: — Első akciónk egyike Kovsza Ekberov bűnöző csoportjának felszámolása volt. A csoport az Afganisz­tánnal határos Tahta-Ba- zari térségben tevékeny­kedett és két év alatt csem- pészúton több mint 50 ki­ló kábítószert forgalma­zott. A határőröknek hosszú időn keresztül okozott prob­lémát az Afganisztán, Irán és a Szovjetunió határainak találkozásánál lévő „zöld háromszög”, ahol már a cári időkben is egy csem­pészösvény vezetett keresz­tül. Itt lepleztük le azt az iráni csempészbandát, ame­lyik több mint 200 kiló ópiumot akart Afganisztán­ból Iránba juttatni. Azj elmúlt három évben — folytatta Vlagyimir Boj­ko — több mint 300 kg ká­bítószert koboztunk el a kábítószer-kereskedőktől ami hatalmas mennyiség, hal fi­gyelembe vesszük, hogy a feketepiacon 1 kg kábítószer jelenleg 150 ezer rubelt ér. A kábítószer elleni harc napról napra fokozódik. V. Ripunkov, a KGB nyomo­zója bemutatja a kábító­szer-kereskedőktől elkob­zott tárgyakat. Több milliós jövedelmük megőrzése érdekében a bű­nözők semmilyen eszköztől nem riadnak vissza. Gyil­kolnak, zsarolnak, veszte­getnek. Csak a rendőrség, és a KGB erőivel nfthéz le­győzni őket. Minden em­bernek meg kell értenie, mi­lyen veszélyeket rejtenek a kábítószerek, s csatlakoz­nia kell a „fehér halál” el­leni küzdelemhez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom