Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-02 / 24. szám

1990., MÁJUS 2., SZERDA 5 Negyvenezer „apróságot" gondoznak... A „csúcsteljesítmény": 1,80 kilogramm Ági a kígyóval Á cirkusz pöttöm csillaga Ezt a munkát nem lehet másnapra halasztani. Más­részt azt, aki végzi, gyorsan ráébreszti arra: a lelkiisme­retesség és a pontosság, pénz­forrás. Ez a valóság — vall­ja az érsekvadkerti Deszpót Mihályné és Gálik István­ná. Mindketten a helyi, Ma- gyar-*-Csehszlovák Barátság Mgtsz baromfitelepén, mint állatgondozók dolgoznak. Nemrégiben szállítottak a telephelyre az egri termelő- szövetkezet keltetőjéből negy­venezer naposcsibét. A gon­dozásukat hat asszony látja el, három műszakban. Ma délelőtt Deszpótné és Gálik- né van „szolgálatban”. Ök igazán rutinosnak számíta­nak, s már régen megszok­ták a szinte fojtó meleget, a táp és ammónia jellegzetes szúrós szagát. — A délelőttös reggel öt­kor kezd. Egy műszakban kétszer kell etetni, ami — a turnus kezdetén — a na­poscsibék 2,5 hetes koráig — fáradságosabb, mert vödör­rel hordjuk nekik a tápot és a vizet. Később automata adagolja ezt is. azt is. Hét hétig gondozzuk a szárnya­sokat, ekkorra általában el­érik az 1,80 kilogramm súlyt — mondja Gálik Istvánná. — Erre a „csúcsteljesítmény­re” törekszünk, mert ez a jó nekünk is: a tápfogyasz­tás függvényében egy kis pluszpénzt jelent. Ám hiába ez az ösztönző, Szerelmi diplomácia A hazugság és a szex Ádám és Éva óta karöltve jár. Az örök szerelem ígé­rete számos esetben a pil­lanatnyi helyzet diplomáciai megoldása férfi és nő kö­zött. Erre a következtetésre jutott két amerikai pszicho­lógus — Susan D. Cochran és Vickie M. Mays —, akik a New England Journal ha­sábjain meg is osztják ta­pasztalataikat, melyeket 18 és 25 éves egyetemisták kö­rében szereztek. Azt kér­dezték például: „Igértél-e örök hűséget, házasságot azért, hogy minél előbb ágyba vidd a kedvest?” A válasz meglepő. Igennel fe­lelt a férfiak 47. a nők 60 százaléka. Ezek az adatok természetesen csak egy réteg véleményét és viselkedését tükrözik. Fiatalokról lévén szó. sajátosan tették fel a következő kérdést: „Megkérdeznéd-e. hogy hány partnerének ígérte ugyanezt?” A fiúk 22 száza­léka úgy vélte, a témát nem lenne hajlandó szóba hozni. A nők 34 százaléka is in­kább hallgatna az „örök sze­relmekről”. A következtetés kiábrándítóan korszerű: „Jó. ha megbízol benne, és fenntartás nélkül elhiszed a vallomást, de még jobb. ha kételkedsz. A szerelemből ugyanis kigyógyulsz. az AIDS-ból azonban nem!” Először vehetnek részt ma­gyar modellek is Az év leg­szebb arca elnevezésű pá­lyázaton, illetve versenyso­rozaton — jelentették be a MÜOSZ-székházban tartott sajtótájékoztatón. A versenyt hét évvel ez­előtt hirdette meg az Elite Corporation (New York) el­nöke. Tétje nem csekély: a döntőbe került modellek évente egymillió dollár ér­tékű szerződést írhatnak alá olykor mégsem sikerül meg­ütni a mércét, aminek meg-* határozóit Deszpótné így fog­lalja össze, dióhéjban: — Amilyen a szülőpár, olyan a tojás, amilyen a tojás, olyart a kiscsibe, s ab­ból nem mindig fejlődik a kitűzött időre majd kétki- lós vágnivaló. Vagyis: sok összetevője van annak, hogy jó eredményt könyvelhes­sünk el. A turnus végén a budafo­ki baromfi-feldolgozóba szál­lítják az állatokat, az asz- szonyok pedig lemosással, fertőtlenítéssel a következő­nek készítik elő a jókora he­lyiségeket. — Az első mozzanat: „sep­rőtisztára” takarítunk. Utá­na jön a vizes lemosás, ami úgy értendő, hogy a vályú­kat és minden berendezést megtisztítunk. Ezt követi a fertőtlenítés, melynek ala­posságát külön ellenőrzik. Végül beszalmázunk, de még az almot is formalinozzuk. A felfűtés mintegy két napig tart, ekkorra éri el a hő­mérséklet a kívánt harminc fokot. Az etetés-itatás nem me­ríti ki a tennivalóikat a ké­sőbbiekben sem, amint azt Gálikné elmondja: — Közvetlenül az új te­lepítés után kamillafőzetet, különböző gyógyszereket, vitaminokat adunk. A kú­rákat tíznapos, háromhetes, öthetes korban megismétel­Ragyogó tavaszi napfény, enyhe szellő, !háromkerekű járgányon száguldó gyerkő­cök rodeója tette kellemessé perceimet ,a salgótarjáni Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont előtti téren. Újságom félretéve csodáltam szellő­fújta arany hajfürtjüket, csi­lingelő kacagásukat. A téren megjelent két tü­nemény! Egymás felé tartot­tak. Feltűnően elegánsak voltak, mintha egy szipor- kázóan megrendezett pári­zsi divatbemutató manöken­jei szöktek volna .meg a szü­netben. Arany nyakláncok, olasz napszemüveg, hatalmas karimájú hófehér kalap, aranygyűrűk... S micsoda ruhaköltemények! — Drága Katika, hogy te milyen jól nézel ki — sikí­tott boldogan Vali. — Valika édes, te sem pa­naszkodhatsz, gyönyörű vagy ebben a kosztümben. Miután csodálkozva ra­jongtak egymás ékszereiért, az áradatok halmaza után beinvitálták egymást az ele­gáns presszóba. {Kíváncsisá­gom utánuk szalajtott.) A kellemes presszóban az ud­varias pincér türelmesen for­gatta a fejét, mivel mindket­tőjük elsőnek akart rendel­ni. — Kati. rúgjunk ki a hám­ból a nagy találkozásra! — a világ legnagyobb modell­ügynökségeivel és divatma­gazinjaival. A jelentkezőkről magyar és külföldi fotósok — fil­mesek is — készítenek fel­vételeket, s ezeket nemzet­közi zsűri bírálja el. A „leg­szebb magyar arc” megvá­lasztására június 16-án a Budapest Kongresszusi Köz­pontban rendezett gálán ke­rül sor. A verseny döntője szeptemberben Brazíliában lesz. jük. Mindez a betegségek megelőzését szolgálja. Saj­nos, néha ennek ellenére előfordul elhullás, de sze­rencsére csak kis számban. A tömeges elhullás ritka. Deszpót Mihályné —, aki már húsz éve dolgozik itt — mindössze egy esetre em­lékszik, de az idejét már an­nak sem tudja, olyan régen volt. — Éjszakai áramkimara­dás okozta akkor a bajt. Hatezer csirke fulladt meg, mivel leállt a szellőztető­berendezés. Mikor ez tör­tént, még nem volt áram- fejlesztőnk. Most már van lehet áramszünet, de idejé­ben észre kell venni. Töb­bek között ezért vagyunk itt. Mindenre ki kell terjedni a figyelmünknek, hiszen hasz­not csak így látunk mi is. a tsz is. Az asszonyok évente öt vagy hat turnusban etetik, itatják, gyógyszerezik, fel­ügyelik a pelyhes kiscsibé- ket, míg azok tollas húscsir­kévé fejlődnek. A havi fize­tésükkel nem dicsekszenek, de nem is elégedetlenek az­zal. Viszont büszkén jegy­zik meg: amit ők csinálnak azt kevesen vállalnák. A munkával töltött ünnepna­pok, a három műszak nem túl csábító, ők másként gon­dolkodnak efelől, s úgy tű­nik, megtalálják a számítá­sukat. — Mihalik — szólt barátnőjéhez Vali, majd a pincérhez fordult. — Kérek habostortát, két­szer egy deci konyakot, ter­mészetesen Napóleont, két kávét. — Katikám, a férjem Svájcba repült valami üzleti ügyben. Rengeteg időm van. Te ráérsz? — Hát ez csodálatos! Az én férjem csak hét végén tér haza Kanadából, egy turné­ról. A pincér udvarias kiszol­gálása után koccintottak, pillanatok alatt elfogyasztot­ták a konyakot, s még egy kört kértek. — Te Vali. úgy látom mindkettőnknek megadatott a jóból — mondta Kati. két csuklás közt. — Meg. Katikám. Csak ott a baj. hogy megadatott a negyedik iksz is. Nézd az ujjaim, a kézápoló krémek ellenére is látható ráncokat. Félek az öregedéstől. — Vgyan Katikám, nézd a szarkalábakat a szemeim sarkában. . . Bár ez mintha nálad is jelentkezne. . . A pincér térült-fordúlt az újból megrendelt decis ko­nyakokkal. Kati ű félrecsú­szott hatalmas fehér kalap­jában úgy nézett ki. mint egy agyonpúderezett búské­pű lovag. — Kati. a te kezed *sem si­ma márvány — piszkálódott Vali. Tegnap még szabad volt előttem a világ. Élvezhettem a szabadság minden örömét, nagyokat kóborolva szívhat­tam a nem tiszta, de mégis szabad levegőt. Senki sem kérdezte, merre, miért me­gyek, ha utamat állta is rö- videbb időre valaki. Miután érdeklődő kérdéseire választ kapott, mosolyogva, jó utat kívánva, engedett tovább. Mára mindez megváltozott. Hiába döntöm el, hová is mennék szívesen, egyszerű­Alig múlt fél hét, és Ági még szeretne lustálkodni egy kicsit a cirkusz egyik lakó­kocsijában. De nem lehet, mert szülei nem ismernek kegyelmet: Ági, ki az ágy­ból! Durcásan megtörli a sze­mét, gyors mosdás (nem kell pazarolni a vizet,), majd tréningruhába bújik, és irány a „nagyvilág”. Ami ez esetben a sátor környékét jelenti. Itt a Kolorádó húsz-egy- néhány fős csapatában min­denki mindennel foglalko­zik. Az állatok etetése, a fűrészpor egyengetése, ké­szülődés a délelőtti edzések­re, közben egy gyors, de alapos reggeli. És beindul a cirkusz gépezete. Itt nin­csenek tekintettel nemre- korra, és arra sem, hogy Ági alig töltötte be a ne­gyedik évét. A bevásárláso­kat imádja, hiszen akkor nincs állandó felügyelet alatt. Pedig a szülők szá-* mon kérik, ha — mindössze pár perccel ugyan — to­vább tartott a beszerzőkör- út. De apa, olyan sokan vol­tak..., mondja ilyenkor. Utá­na elballag a karikáiért, meg­látogatja kedvenceit, az óri­áskígyókat, elbeszélget ve­lük. Mert Ági szerint ezek az óriáshüllők megértik, amit ő mond nekik. És este ő is ugyanolyan csillogó ruhába búíik mint a nagyok. Zsonglőrködik, bár a buzogány még kicsit ne­héz neki, így azokkal csak csínján bánhat. A kígyók is — Te Vali, én viszont a nyakadon is látok Ironda ráncokat és éktelen szemöl­csöket — csapott az asztalra felpaprikázva Kati. — Te meg olyan szeplős vagy, hogy rossz rád nézni. Ami a nyakam illeti, én legalább gyakran megmosom. Tüzes lett a hangulat a két nagysága között. Mér­gükben még egy konyakot rendeltek, s mohón lehajtot­ták. .. — Hát idefigyelj, te tramp- li — fakadt ki ibevörösödve Vali. — A férjed még tér­képen sem látta Kanadát. A Pécskő sarkánál dőlöngélt valami festett szukával. — Kvittek vagyunk akkor Valikám — vigyorgott gú­nyosan Kati. — A férjed sem Svájcban van, hanem nálam volt. * A presszó ajtaja krnyílt. kitántorgott a két, lelkileg megtépázott barátnő. Külön­leges tónust adott a tavaszi napfény üvegesedö szemük­nek, új színt az elkent rúzs­nak. Megtalálva egymás te­kintetét, elcsattant egy-egy hatalmas puszi, elvégre ba­rátnők. .. — Bagyinszki — en nem tehetem. Igaz, csak egy rövid, bár mégis bizony­talan hosszúságú ideig nél­külözöm korábbi jogaimat és csak mától korlátozódott milliomod részére a mozgás­terem, mégis úgy hiányzik a határtalan szabadság, mint eddig még soha. Joggal vetődik fel önök­ben a kérdés: mit követtem el? A válasz: semmit! Csak lejárt az útlevelem... Balázs J. elég nehezek, ha a nyakába kell őket venni. Talán fo­gyókúrázhatnának egy csep­pet! — gondolja nemrit­kán. Ám a közönség tapsát olyan pukkedlival köszöni meg, amiben már benne van az a nőiesség, ami sejteti, hogy, ha a pöttöm Ági nagy­Miskédi István 78 éves kútmester. Jó egészségben, békességben él feleségével s, ha munkáról van szó, mindig tettrekész. Egész életét szakmájában azzal töltötte, hogy iható, jé vizünk legyen. Jó mesterem­berhez illően, mindenre oda­figyelt. Kálváriája —, mely 17 évig tartott — is ebből adódott. 1973-ban levélben fordult a szécsényi tanács­hoz, melyben felhívta a fi­gyelmet, hogy a Marx és a Mónus Illés utcából többen közvetlenül a Szentlélek-pa- takba engedik a szennyvi­zet. Szavait erősítve pedig egytáskányi levelet vesz elő, amit az elmúlt évig gyűj­tött össze ez ügyben. Kilincselt a járáson, a me­gyén, tanácson és a Köjál­nál; átböngészett paragrafu­Balassagyarmaton egy újabb és igen szép mozga­lom indult meg, melynek czélja az, hogy a b.-gyarma­ti hölgyeket a szépművészet egyik kedves ága, a mű­ének köré csoportosítsa. Ezen nemes czél a nők tár­sas életének fejlesztésére is jótékonyan fog kihatni. A2 eddigi aláírásokból, ameny- nyiben eddig már 47 hölgy jelentkezett, azon örvende­tes tényt constatálhatjuk, hogy a „hölgyek dalegy­lete’’ iránt mindenfelől nagy az érdeklődés. A hölgyek a czél megvalósításáért január 9-én d. u. 3 órakor a polgári iskolában tartottak érte­kezletet. Az értekezleten 21 hölgy vett részt. A tanácskozási Komjáthy Jenőné helyes ta­pintattal vezette. Az érte­kezlet alkalmával a hölgy dalegylet karnagyául: Ze- lenka János úr kéretett fel, aki örömest vállalkozott ezen kellemes kötelesség teljesítésére. A dalórák szer­dán és szombaton du. 4 óra­kor a polgári iskolában fog-, nak tartatni. Az alapszabályok elkészí­tésére bizottság küldetett ki, lánnyá serdül, a cirkusz iga­zi csillaga lehet. Képünkön: Steingrúber Ági, a Kolorádó utazócir­kusz legfiatalabb művésznő­je kedvenc óriáskígyójával. — Sólymos — (Bábel László felvétele) sokat és járt a Magyar Rá­diónál is. Végnélküli leira­tok, átirányítások, iktatások, biztatások és hitegetések. Csatornaderítő nélküli lak­hatási engedélyek a tanács­ról, Pista bácsi — nem tud­ni, honnan való — makacs­sága ezzel szemben. 1989 őszén változott meg a hely­zet, mikor is befejeződött e két utcában a városi csa­tornahálózat építése. S, hogy miért előhozni e dolgokat? Mert ivóvizünkről még sok a beszélnivaló, mert a sze­méttelep újra füstölög —, mint tavaly, egész nyáron át —, mert csatornahálózatra az idén is alig jutott, s re­méljük, a Pista bácsi vágta úton, nekünk 17 évnél keve­sebb is elég. Tarnóczi László melynek elnöke: Piróth Ká- rolyné, tagjai: Kovács Sán- dorné, Szerémy Irén, Dömök Erzsébet, Újhelyi Sárika, és Bánhidy Mariska úrhölgyek, valamint Horváth Danó, Komjáthy Jenő és Zelenka János urak. Az értekezlet, mely 2 óra hosszáig tartott, a legjobb hangulatban fe­jeztetett be. (Nógrádi Lapok és Hont! Híradó. 1884. 2. sz,) * Mozi megnyitása A Schummgr-féle mozgó­színház tegnap — február 12-én — tartotta első bemu­tató előadását. Berendezésé­ről ítélve — amely 300 sze­mélyre szól — a legjobb re-1 ményeket jósoljuk az agilis tulajdonosnak, mert mint látszik, semmiféle áldozatot nem sajnált, hogy a publi­kum igényeit kielégíthesse. A jelenlegi programja máris arra jogosít fel ben­nünket, hogy szebbnél-szebb műsorokkal fog élvezetet nyújtani a szemlélő közön­ségnek. Reméljük, hogy ezt állandóan szem előtt fogja tartani. j (Nógrádi Hírlap, 1912.) Vajtkó István összeállítása Keresik az év legszebb arcát Hogyan lettem rab? Bargtnők Á régi gyarmati sajtóból 17 év elég?

Next

/
Oldalképek
Tartalom