Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-05 / 27. szám

I. ÉVF.. 27. SZÁM /■ LAPOZGATÓ ARA: 5.30 FORINT V t. , , n '<'4íGQTW 1990. MÁJUS 5.. SZOMBAT MEGYEI NAPILAP Rajtol a VII. Mogürt—Salgó Rali mezőnye. VII. Mogiírt—Salgó Rali Teljesült a versenyzők kívánsága Ketten a sztárok közül: Ferjáncz Attila és dr. Tandari János. (Fotó: Bábel L.) A pénteki gépátvételen vég­leg kiderült: 94 autó startol­hat az idei rali-■'/nyitófuta­mán, illetve a BBK-futa- mon. Mint ismeretes, tagnap körversennyel kezdődött a VII. Mogürt—Salgó Rali, Bá- tonyterenye térségében, a Sulyom-hegy körül. A dél­utáni rajt előtt összefonó­dott a két tarjáni csúcsren­dezvény, a rali, és a dixie, hiszen a Tanácsköztársaság téren a Promenade Dixie­land Band biztosította a kellő hangulatot, majd C. Becker Judit, ; Salgótarján Város Tanácsának elnöke kí­vánt sok sikert az autósport megszállottjainak. Már csütörtökön szóvá tette néhány versenyző — így az Európa-bajnoki futa­mok hazai kiválósága, Fer­jáncz Attila is —, hogy a körverseny beiktatása ugyan nagyszerű dolog volt a ren­dezők részéről, ám az öt kör túlságosan sok! Pénteken este összeült a felügyelőbizottság, s úgy határozott, hogy három kör­re csökkenti a teljesítendő távot. Pontosabban 2,9 kör­re, hiszen a rajt) és a cél között kb. ennyi a különb­ség. Ha már Attiláékat em­lítettük, elmondta, hogy tár­sával, Tandari dr.-ral győz­ni jöttek Tarjánba. Mi ta­gadás, erre a legnagyobb esélyük lehet, hiszen Lan­cia HF Integrale kocsijuk a legerősebb a mezőnyben, s hát a rutin sam mellékes... A Camel-csapat másik ki­válósága, Selmeczi György — ugyancsak Lanciával — tavaly bizonyította, hogy (Folytatás a 2. oldalon.), ANYÁK NAPJÁN MEGFÁRADT IGYEKEZET Anya mindig úgy sie­tett. .. tejet forralni, ker­tet gyomlálni, bevásárol­ni, pulóvert kötni. A vi­rágoknak friss földet ad- | ni, a lépcsőt tisztára mos­ni, vagy éppen húslevest I főzni. Ha türelmét veszt­ve rám kiáltott, szégyell- te. Bántotta a saját, éles hangja. Mert anya min­dig igyekezett jónak len­ni. Legjobban a szipogását rejtegette. Láttam ám, hiába fordult zavartan félre! S mikor így rajta­kaptam — látva riadt né­maságát —, nagyon meg­sajnáltam. Milyen jó volt nekünk! Szavak nélkül is értettük egymást. Ha szomorko- dott, nem faggattam, ké­sőbb mégis kezdte el­mondani, mi bántja, mert igyekezett engem meg­nyugtatni. De igazán ak­kor érte ezt el, ha újra nevetett, s dúdolva tett­vett a konyhában. Különös hittel tanítga- tott: „Szeretném, ha tud- \ ________________________ n ál örülni” — mondogat­ta, s ha ilyenkor a vál­tamat vonogattam, buz­gón magyarázta, milyen fontos ez. Biztatott: „örül­ni kell a kelő Napnak, a friss kenyérnek, a virág­ba borult gyümölcsfának, a fű zöldjének, a meleg kézszorításnak.” „Azt is jó kedvvel fo­gadd, hogy pitypangot szedhetsz, s megsimogat­hatod a kiskutyát, azt a rosszcsontot. Csak nem felejtetted el, milyen jó­ízűen etted a túrós ré­test, amit a nagymama sütött!? Látod, akkor is örültél, s én olyat nem is tudok.. .” Itt elakadt a szava, pedig mennyire igyekezett, hogy folytas­sa. Ki tudja, hányszor in­tett még így. Kétkedésem­re csendes szóval csupán annyit mondott: „örülj, akkor majd örülnek ne­ked is!" Szelíd győzködésétől fel­villany ozódtam, s iparkod­tam szót fogadni. Neki köszönhettem, hogy egy- re-másra fedeztem fel a világ apró csodáit: egy formás. kis kavics volt a sorban az első, s követ­kezett a habfehér felhő. Tetszett a móka, s „fel­fedezéseim.” után legtöbb­ször nála kötöttem ki egy csokor gólyahírrel, színes drótdarabkával, s más ta­lált kinccsel, ö gondosan elrakta az ajándékot, s már indult is: nehogy a munkájával elmaradjon. Egyszer azt is ellestem, mint igyekezett még szebb lenni. Arcát „ecsetelte”, ruháját, haját igazgatta. Nem kellett volna, nekem úgy is tetszett, s ezt tud­tára is adtam. Bár leg­inkább azt szerettem vol­na mondani: ülj le, ne siess úgy. Most velem vagy. Mert sosem üldögélt az üldögélésért, mindig fel­pattant mellőlem a dol­gáért. S már mást nem is láttam, csak azt, hogy va­lahová, valamiért, folyton- folyvást igyekezett, s egy­re fáradtabb lett. Nem hallgatott rám. A fáradtság átjárta, voná­sait birtokolta. — Elvette tőlem az édesanyámat! Mihalik Júlia __________ J M egalakult a Területi Érdekegyeztető Fórum Indulhat a felszámolási folyamat a bányánál Fokozódik1: a munkanélküliség — Megszűnhet a várakozó bizonytalanság — Vállalja a kormány Ki az igazi nyertes ? A 386.: dr. Bilecz Endre! Lapunk tegnapi szá­mában, ugyanezen az ol­dalon rövidke írásban el­mélkedtem azon: ki lesz az új Országgyűlés még el nem foglalt székének a gazdája, cr 386. man­dátumnak a birtokosa? Nos, mindössze egyet kel­lett aludnunk, s máris megkaptuk a választ. Tudniillik csütörtökön este 7 órakor az Orszá­gos Választási Bizottság hozzálátott a Budapest 11. választókerületben le­adott érvényes és érvény­telen szavazatok újra- számolásához. Az izgal­mas eseményen termé­szetesen jelen volt a csaknem egy hónapja tar­tó párviadal két fősze­replője: az SZDSZ-es Ha­raszti Miklós és az MDF- ez Maróti László Ferenc. Hétórai megfeszített munka után megszületett az eredmény. Eszerint Ha­raszti Miklós 10 ezer 724, Maróti László Ferenc 10 ezer 708 érvényes vokssal rendelkezik. Ennek értel­mében Haraszti Miklós a kerület egyéni képviselő­je. Aminek elsősorban az SZDSZ Nógrád megyei listáján második helyen szereplő dr. Bilecz Endre az igazi nyertese. Még­pedig azért, mert így ő is bejutott a parlament­be, nyolcra növelve sző­kébb pátriánk honatyái­nak a számát. Ezek után nincs más te­endőnk, minthogy gratu­láljunk az új Országgyű­lés 386. mondátuma im­már ismert, és vélhetően boldog tulajdonosának! (kolaj) Három és fél órás, egy­másnak feszülő vélemények, javaslatok, ellenjavaslatok, módosítások, kompromisz- szumos megoldások, helyen­ként heves, szenvedélyes vi­ták közepette alakult meg a Területi Egyeztető Fórum, szombaton a Nógrád Megyei Tanácson. Feladata, hogy a Minisz­tertanács észak-magyaror­szági koncepciójáról szóló határozata és intézkedési — A népszavazás óta hú­zódik az MSZMP vagyoni elszámolása, illetve elszá­moltatási procedúrája. Je­lenleg mi a helyzet Balas­sagyarmaton — ugyanis csak szóbeli előterjesztés formájában szerepelt az ügy a tanácsülés napi­rendjében. — A városban köztudott, hogy négy MSZMP-tulaj- donban lévő pártingatlan volt — kezdte válaszát Zentai Csaba tanácselnök. — Ebből egy ingatlan át­került az MSZP tulajdoná­ba. — Melyik ez az ingat­lan és milyen döntés hatá­rozott a tulajdonjogról? — A megyei koordinációs terve alapján eredményesen és hathatósan működjön közre a megyékben meglé­vő, és várható gazdasági problémák megoldásában. A megjelent munkáltatók, kormányzati szervek, a me­gyei, városi és községi taná­csok, az érdekképviseleti szervek vezetőiből álló fó­rum elnökét; Havas Ferenc, általános elnökhelyettest, a (Folytatás a 2. oldalon.) bizottság december 21-ei ülésének határozata alap­ján került a volt oktatási központ az MSZP tulajdo­nába. Jelenleg is ott műkö­dik a városi pártközpont­juk. — Az MSZP saját kasz- szájából működteti ezt a központot? — Természetesen, hiszen az ő tulajdonát képezi, ezért a működés finanszí­rozása is az MSZP köteles­sége. — Tehát maradt három objektum. Melyek ezek és milyen hasznosítási for­mában képzeli el a tanács a működtetésüket ? (Folytatás a 3. oldalon.) II helyzet változatlan Az MSZMP-vagyon hasznosítása Két interjú — egy malom Miért nyugdíjazták a nógrádi főkapitányt? Beszélgetés dr. férés András belügyminiszter-helyettessel Május elsejétől új rendőr- főkapitánya van megyénknek dr. Egyed Lajos rendőr ez­redes személyében, aki a nyugdíjba vonult Skoda Fe­rencnek lépett az örökébe. Tekintettel a váltás jelentő­ségére, érdemes visszatér­nünk annak hátterére, tisz­táznunk a különböző híresz­teléseket. Dr. Túrós András rendőr vezérőrnaggyal, or­szágos főkapitánnyal, bel­ügyminiszter-helyettessel be­szélgettem. — Bizonyára sokakban felvetődik a kérdés: önszán­tából ment-e nyugdíjba Nógrád volt rendőrfőkapitá­nya, avagy „fentről” nyug­díjba küldték? Mi tagadás, mindkét változatnak lehetne reális alapja, indítéka, hi­szen, Skoda Ferenc feje fe­lett ugyancsak megszaporod­tak a viharfelhők az emlé­kezetes közúti balesete óta. — Skoda Ferenc nyugdí­jazása nincs összefüggésben a balesetével. ötvenkét éves; a megyei pártbizott­ságról érkezett a Nógrád megyei főkapitányság élére, mai szóhasználattal élve: „ejtőernyősnek” számít. Tisz­tességes, becsületes ember, aki ténylegesen végigszol­gálta a pártállamot. Két és fél évvel ezelőtt nevezték ki megyei főkapitánynak, s bár kevés rendőri, jogászi szak­ismerettel rendelkezik, ko­rábbi vezetői tapasztalatát hasznosítva eredményesen irányította, menedzselte a főkapitányságot. Vezetése alatt szakmai szempontból nem volt visszaesés, sikerült tartani a bűnüldözés koráb­bi színvonalát. — Hogy Skoda Ferenc mégis nyugdíjba vonult, ez annak köszönhető, hogy meg­értette a kor szavát. Tulaj­donképpen ő volt az utolsó megyei főkapitány hazánk­ban, aki ilyen politikai múlt­tal rendelkezett, ezért kérte a nyugdíjazását. Az ő el­határozása teljes egészében találkozott a Belügyminiszté­rium és az Országos Re.ndőr- főkapitánvság vezetésének azon elképzelésével, misze­rint nem politikusra, hanem kiváló szakemberre van szük­ség ezen a ] poszton, ezért támogattuk a kérését és en­gedtük őt nyugdíjba. — Holott az SZDSZ sal­gótarjáni szervezete mindent elkövetett annak érdeké­ben, hogy megakadályozza nyugdíjazását balesete vizs­gálatának lezárása előtt. Ha jól tudom, önnek is írtak levelet ez ügyben. (Folytatás a 3. oldalon.) ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom