Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-28 / 46. szám
1990. MÁJUS 28., HÉTFŐ MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RÁDIÓ: 8.05: Hangszemle 8.20: Nyitány. A hét irodalmi és zenei műsoraiból 9.05: Napközben 11.10:- Hagyományápolók 11.30: Hrabal könyve 12.45: Házunk tája 13.05: Klasszikusok délidőben 14.05: ..Ki voltam istennek fia” (ism.) 14.32: Néptáncok II/l. rész 14.48: Filmzene 15.05: Kóruspódium 15.30: Zenei tükör 16.00: Délutáni krónika 16.15: Miska bácsi negyedórája 16.30: Nyitnikék — Kisiskolások műsora 17.05: Eco-mix 17.30: Magyar daloskert 17.50: írók háza 18.00: Esti krónika 18.30: Ráadás 19.05: Sportvilág 19.15: Láttuk, hallottuk, olvastuk 19.30: Hol volt. hol nem volt. . . 19.40: Hangoskép az I. világháborúból 19.50: Gong 20.05: Első kézből 21.05: Egy rádiós naplójából 32.00: Késő esti krónika 22.30: A gazdaságpolitikai rovat műsora 23.05: Évszázadok mesterművei PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Rivaldafényben 9.03: Irodalmi világjárás. Csallóköz 9.33: Sanzonok 10.00: Fülszöveg 10.05: Venezuelai dallamok 10.45: Magyarán szólva (ism.) 11.03: Hogy tetszik lenni? Nyugdíjasok műsora 11.35: Népszerű fúvószene 12.00: Nóták 13.03: Slágermúzeum 14.00: Kettőtől ötig (Élő) 17.03: ötödik sebesség 18.00: Kölyökrádió 18.30: Popregiszter 19.03: Vissza. . . Válogatás ifjúsági műsorokból 19.35: Élete a színház 21.03: Rekordok a zenében 22.05: Rockújság VII. évfolyam. 11. szám 23.03: Sporthíradó 23.10—0.14: Hiánypótló. Blues-, rock-, jazz- különlegességek BARTÓK RÁDIÓ: 9.10: Két szvit 10.00: Marylin Horne operaáriákat énekel 10.30: A hét zenemüve. Beethoven: III. szimfónia 11.00: Orgonahangverseny 12.05: Zenekari muzsika 13.00: Kilátó. A Rádió világ- . irodalmi hetilapja (ism.) 13.45: A Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusa énekel 14.01: Magyar zeneszerzők 14.48: Haydn: Aki hűtlen, pórul jár. Kétfelvonásos opera 17.04: Borogyin: D-dúr vonósnégyes 17.30: Meyerbeer és a nagyopera V 2. rész 18.19: Bozza: Concertino 18.30: Állatok — nálatok. Játékok, tanácsok, rejtvények gyerekeknek 19.05: Follow me! Angol társalgás kezdőknek 19.20: Kommt mit! Alapfokú német társalgás 19.35: Berlini Bach-napok 198S. 20.53: Szvjatoszlav Richter operaáriákat énekel 22.05: Nicolae Herlea operaáriákat énekel 22.28: A hét zeneműve. Beethoven: III. szimfónia (ism.) 22.58: A weydoni asszonyvásár. Rádiójáték (folyt.) MAGYAR TELEVÍZIÓ: TV 1.: 9.00: Képújság 9.05: Tv-torna nyugdíjasoknak 9.10: Magnificat. Film (ism.) 10.00: A HÉT (ism.) 11.00: Delta (ism.) 11.25: Képújság 16.30: Déli videoújság. A szegedi körzeti stúdió műsora. 16.45: Hónapsoroló. XII/6. 17.20: A T. T. T. jelenti. . . Hírek, információk, tudósítások gyerekekről gyerekeknek. 17.30: Szám-adás. 17.50: Katolikus híradó 18.00: Egy szó mint száz. Nyelvi fejtörő játék. Egri János műsora. 18.45: Reklám 18.50: Esti mese. Az én kis állatkertem. A kaméleon. Gyurmafilm. 19.00: Cimbora Csukás István: Hogyan lettem filmszínész 19.20: Reklám 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: A vizsolyi biblia Kb. 20.35: ..Balaton, te kedves öreg tenger”. Zenés utazás 197 kilométeren Ali- gától Keszthelyig, (ism.) 21.15: Reklám 21.20: A hónap verseiből. Május 21.40: Videovilág 22.20: Kézenfogva. Érdekvédelmi műsor értelmileg sérült embereknek és segítőknek. 22.40: Híradó 3. TV 2.: Radványi Dorottyával és Aigner Szilárddal 17.00: Képújság 17.15: Tv 2. Benne: Reklám, riportok, időjárás, zene. 17.45: Torpedó. Telefonos játék. 18.00: Hétfőn hatkor 18.25: Gyerekeknek! Praclifalva lakói. Amerikai rajzfilmsorozat. Az ellenbálvány (ism.) 18.46: Tv 2. 19.00: Nonni és Manni. Tv-filmsorozat. VI/3. 19.50: Tv 2. 20.00: Körzeti tévéstúdiók műsora. Budapest. Pécs. Szeged 20.55: Tv 2. 21.00: Híradó 2. 21.20: Tv 2. 21.30: Telesport 23.00: Tv 2.. Napzárta BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 16.50: Választás 1990. 16.55: A nap percei 17.05: Választás 1990. 19.00: Esti mese 19.10: Választás 1990. 19.30: Tv-napló 20.00: Nemzetközi zenei fesztivál: Prágai tavasz 1990. (helyszíni közvetítés). 21.45: Az ő sorsuk. Dok.- film. 22.15: Események, kommentárok 22.45: Dók.-film a minszki állami színház balettegyütteséről 2. MŰSOR: 16.30: A kék királyság. Mesefilm. (Befejező rész.) 17.05: Külföldi melódiák 17.25: Jack Holborn. Üj-zélandi tv-sorozat. 18.00: Esti mese 18.10: A szlovák nyelvről 18.25: Hírmagazin (magyar nyelven). 19.10: Tanácsadó 19.30: Fauna. Ausztrál természetfilm-sorozat. 20.00: Sportvisszhangok 21.00: Híradó 21.25: Sport 21.35: Választás 1990. 21.55: Robbanóanyag. Spanyol film. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni Apolló Mozi: Fél 4-től: Karate Kid 3. Színes, szinkronizált amerikai kalandfilm. Háromnegyed 6 és 8-tól: Az istenek a fejükre estek 2. Színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték. — Kamara: Krisztus utolsó meg- kísértése. I—II. Színes amerikai film. — Kohász: Túl a csúcson. Színes, szinkronizált amerikai kalandfilm. — Sal- góvár: Drágán add az életed! Színes amerikai bűnügyi akciófilm. — Balassagyarmati Madách: Fél 4 és háromnegyed 6-tól: Egy párizsi diáklány. Színes, szinkronizált francia filmvígjáték. Este 8-tól: Cinema paradiso. Színes francia- olasz film. — Kamara: A szerelem ára. Színes görög film. — Bátonyterenyei Petőfi: Rózsák háborúja. Színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték. — Pásztói Mátra: Fél 6-tól: Tango és Cash. Színes, szinkronizált akciófilm. — Érsek- vadkert: Nicsak, ki beszél? Színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték. — Szécsényi Rákóczi: 6 órától: Call, girl ötszázért — hibbantak (16). Színes. szinkronizált amerikai bűnügyi film. — Rétság: Jákob rabbi kalandjai. Színes, szinkronizált francia—olasz filmvígjáték. Napi Intervideo-ajánlat Hidegvérrel Magyar felirattal: Rendezte: Richard Brooks. Főszereplők: Robert Blake, Scott Wilson. Truman Capote regénye alapján készült igaz történet. Ketten maradunk, ö a színpadon, én a nézőtéren. Még egy negyedóra az előadásig. A gitárt behangolta, a mikrofonok jók. Már mindenki kiment, ö meg csak áll, és ide-oda lépeget. Lassan végigméri a kottaállványt, aztán a mikrofont. Mintha magában még meg is köszönné, hogy léteznek a tárgyak, és neki nem kell majd egyedül állnia ott. Váratlanul belerúg a székbe. Majd gyengéden utánanyúl. és odébb rakja. Még egyszer végignézi a mikrofont, a széket és a kottaállványt. Elindul az ajtó felé, kifelé, de még többször visszapillant, sután és félszegen, szinte bocsánatkérően. Aztán eltűnik. Ketten maradtunk. Három perc van az előadásig, ez már egy másik hely, ez egy iroda, nem is barátságtalan. Kérdezek, de nagyon furcsán néz. „Nem tudod?” — kérdezem, pedig sejtem, hogy a válasz magától értetődő. „De tudom... csak most már... érted..." — és elharapja a mondat végét. Zavarom, és ebtől hirtelen kínosan érzem magam. Felállnék, kimennék, de akkor ugyanolyan szaggatottan, szinte az orra alatt motyogva megállít. „Ne menj ki, ez most nem teátrá'lis... tudom... érted, tudom, hogy nagyon jó motor vagyok. De a szöveg még nem az enyém..., le fogok égni... belesülök... Tudom, hogy jó motor vagyok, de az úton kövek vannak. Nagyon sok kő...” * Láttam, ahogy két ember megöleli egymást. „Jól van, fiú, menni fog” — sugallta Bereményí tekintete. „Már megint egy szakadék, már megint felette lógok, fogd a kezem, öreg..." — nézett vissza a Cseh Tamásé. Hét esztendő csendje törik meg ebben az ölelésben — egyetlen, kimondott szó nélkül. Mert hiába beszélgetett egymással Cseh Tamás, a keresztapa, Bereményi Gézával, a keresztapával. Hiába fonódott össze melegen a tenyerük, ha találkoztak, és hiába tűnt felhőtlennek egy- egy családi, baráti együttlét. Hiába... egészen addig a ba- latonszepezdi pillanatig. „Átjössz este?” — kérdezte az öreg. „Át” — mondta a Fiú. Volt már ilyen, semmi különös... közel van a két nyaraló. .. .Bereményi Géza „Nem hoznád a gitárodat?" — kérdezte az öreg. A Fiú nem válaszolt. Csak a higany szaladt az agyába, legalábbis valami ilyesmit érzett, és nem akart hinni a szavaknak. „Kipróbálhatnánk, hogy tudjuk-e még együtt” — mondta az öreg. És a Fiú ment, és nem volt ebben alázat és nem volt ebben nosztalgia. Egyszerűen ment, és ez annyira természetes volt neki... * Messze voltam, amikor rájöttem, hogy én is érek valamit. Addig a pillanatig bántott, hogy én csak el- éneklem a Gézát. Szerettem a dalait, át is éltem őket, de nem tudtam, mennyire vagyok én benne a hatásban. Aztán egyszer, Dél- Amerikában, egészen pontosan, Caracasban volt valami dalos találkozó. Belgák, franciák, új-zélandiak, ausztrálok, németek, magyarok, görögök. Fent feküdtem, jó néhány pohár ital után szobámban, mikor jöttek értem. „Gyere, énekelj" — mondták. „Én, ezeknek?, nem értenek egy szót se, minek...” Aztán mégis lementem. Láttam őket, a franciákat, a belgákat, a többieket. Valamit tudtam angolul, elmagyaráztam, nagyon röviden, hogy a dal Antoi- ne-ról és Desiréről szól. akik mennek valahol egy ócska cipőben, a cipő egyre csak ócskul, ők meg mennek — valahogy így. Elénekeltem. „Nesztek, itt van, úgyse értitek, ti úgyse tudjátok... mit tudtok ti egyáltalán” — és Cseh Tamás-.. (Fotó Jakab László) énekeltem: fölényesen, szabadon... megmutatom nektek, ti belgák és franciák.. Mikor befejeztem, döbbent csend, és valami iszonyú tapsvihar, néhány másodperccel később. 1978-ban... azóta tudom, hogy nekem is van titkom, hogy én is tudok valamit, és igen, a Géza dalai, de igenis: én ugyanúgy... * Új dalok. Bereményi-da- lok. Gróf Széchenyi, a legnagyobb magyar... A polka... A paraszt... A komcsi veje... Judit, esetleg Edit... A Cor- vin-köziek... A jó kicsi... Cseh Tamás soha nem veszi elő a gitárját előadás után — ezt többen állítják. Most is csak ül, már rég bezárta, bort iszogat, és a dalok sorrendjéről vitatkoznak, vagyis inkább csak meditál- gatnák: hogy lehet szállni magasabbra, hogy értessék meg még jobban. Bereményi váratlanul megszólal: „Nem énekelnéd el a „Jobbik részemet”, annyira szeretem azt a dalt... És az énekes kinyitja a gitártokot, kiveszi a gitárt — „Jaj, de jó," sóhajtja Bereményi — az arcán semmi sem látszik, csak a szemén, ahogy nézi az éneklő arcot, valami misztikus el'lágyulás, valami, amit csak ők ketten tudnak. Szóba kerül a politika MDF. SZDSZ, elkötelezettség, szimpátia? Nem tartoznak senkihez, nem énekeltek, írtak senki mellett, s nem vállaltak közszereplést sehogyan. De „benne” voltak, valamilyen módon. A Fiú mesélni kezd. . . Lementem Lakitelekre, Csengey hívott. Mondtam Évának, a feleségemnek: „Talán most jön a BÖRTÖN, idefigyelj Éva, amikor házasságot kötöttünk, megegyeztünk: ha háború. ha szabadság... én megyek." Én úgy indultam el Lakitelekre, mint egv forradalmár Nekem az azóta is szent. Az, hogy 1987-ben emberek ilyeneket mondtak, hogy az oroszok menjenek ki, és legyen végre vége!... — miközben tudták, hogy a magnó be van kapcsolva, hogy a sorban többen jegyzetelnek. Ez senkit nem érdekelt. Olyanokat mondtak ki ott, amit mi is, de csak suttogva, egymás közt. Igen, lementem Lalkitelekre. mert elegem volt már abból, hogy mindig csak nyavalygunk, kattogunk, baffogunk, büffö- gürnk, és az alkalmas pillanatokban nem csinálunk semmit — befogjuk a pofánkat és otthon maradunk. * Eltűnt már a fekete ing, a nyakat verdeső haj. Maradt egv tekintet, kissé elnyűtt bőr. Butterfly tornacipő és valami öreg óra. És Éva. És két gyerek. És a konyakospohárban is ottmaradt félbe hagyva az ital. Bereménvin nincs széles karimájú kalap, nem ad neki külön stílust a gyűrött lódén. Egy doboz Marlboro, zöld tweedzakó. . . ennyi. Két ember feláll az asztal mellől. Csak megborzongani lehet attól, ahogy kimennek' az ajtón. Hogy együtt mennek ki. Doros Judit A lány szép és formás, a fiú nagyon vonzó volt. Szépen együtt jártak. Az eljegyzés után a szülők mégis térden állva könyörögtek lányuknak, ne menjen férjhez, mert nem egymáshoz valók, ök mintha látták volna, hogy a vőlegénynél és anyjánál nincs minden rendben. A menyasszony azonban ügyet sem vetett a figyelmeztetésre. Abbahagyta a főiskolát is a házasságért. Anyósa már az esküvő másnapján egrecíroztatta a menyecskét. Az „újember” pedig nem az ő pártját fogta: — Ügy van jól, ahogy anyám mondja — helyeselt buzgón. Nászúira természetesen nem mentek, mert az „felesleges pénzkidobás” lett volna. Szomorúan teltek a hónapok. Az is baj volt, ha főzött, az is, ha nem. Az automata mosógépet azért nem használhatta, mert „az sok vizet pocsékol feleslegesen”. Kézzel mosott. Aztán terhes lett. Azt hitte, ezzel megoldódnak a gondjai. Tévedett. Kedvesség, figyelmesség helyett csak szidást kapott: — Ezt is csak azért csináltad, hogy ne kelljen, a dohányt kapálnod! — szidta az anyósa. Lassan eljött a szülés ideje. Mikor jöttek a fájások, feléje sem néztek. A férje ugyan bekísérte, de anyósa utánuk kiáltott: — Aztán siess haza fiam, mert ki tudja meddig elkínlódik ez a nyámnyila! Kislányt hozott a világra, aminek persze nem örültek, hiszen fiút vártak. Az anyósa meg is gyanúsította, hogy nem a fiától van a gyerek! A fiatalasszony szülei teljesen felháborodtak ekkora butaság hallatán, de ők is megkapták a magukét: — Az én házamba többé ne merjék betenni a lábukat, mert a farkaskutyát uszítom magukra! — sziszegte a nászasszony. Az asszonyka élete pokollá változott. Az anyja nem mehetett hozzá, hogy segítse. az anyósa, férje pedig rá sem hederített. Mindent egyedül csinált. Éjszakánként nem aludt, mert sírás volt a kislány. A férje persze az anyjánál tért nyugovóra, hogy kipihenhesse magát. Magára maradt, s végső elkeseredésében öngyilkos lett. Az egyik rokon talált rá, aki azonnal kórházba szállította. Anyósa meglátogatta, bár ne tette volna. — Hogy döglöttéi volna meg! Ilyen csúfságot csinálni velünk. Hogy is eszelhettél ki ilyet, te senkiházi! — mondotta neki mások füle hallatára. Szülei könyöregtek, hogy menjen haza. De a férje talán szánta, és megígérte, hogy eztán másként lesz minden. így visszament hozzá. Az idős asszony nem változott meg, úton-útfé- len mondogatta: — Renyhe a menyem, ezért kell szegény fiamnak megcsinálni a ház körüli munkát. Amikor a fiatal nő másodszor is teherbe esett, s úgy döntött, hogy nem tartja meg magzatát, azzal vádolták: biztos megesett, s nem volt mersze megtartani a „kakukkfiókát”. A fullánkos megjegyzésre úgy érezte, betelt a pohár, s életében először szembeszállt élete egyik megrontójával. Kikérte magának a képtelen gyanúsítgatást. Szó szót követett míg végül az anyósa és ő egymásnak estek. A férj mentette ki feleségét a magából kivetkőzött anyja kezéből. .. Még aznap elköltözött a kislányával. A szülők sajnálták, de örültek is, hogy hazament a lányuk, aki a sok gyötrődés ellenére is megőrizte a szépségét. A válóperes tárgyaláson azt mondta: csak abban az esetben békül ki a férjével, ha elköltöznek, s hármasban élnek. A férj ellenben kijelentette: — Én az anyámat nem hagyom ott, és a gyerekre sem tartok igényt. Beleegyezett a válásba. A magas, csinos bíró kimondta az „ítéletet”, s mikor mindennel végeztek a fiatal- asszony után szólt: — Kérem. ne menjen még el! Ne haragudjon, még soha nem csináltam ilyet. . . de maga olyan szimpatikus számomra. Szeretném, ha eljönne velem vacsorázni. Ne mondjon nemet! • Nem mondott. S a vacsorameghívásból esküvő lett. Harmonikusan, boldogan élnek azóta is. Cserhalmi Adél I „ Valami jel kell, hoßif: VAG^/UNK"
