Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-24 / 43. szám
1990. MÁJUS 24., CSÜTÖRTÖK unnmu 3 Iliescu plakátjai sértetlenek (Folytatás az 1. oldalról.) ami minden, csak nem kulturális. A televízióról és a rádióról érdemes elmondani, hogy az utóbbi pár napban észrevehetően hosszabb zsinegre voltak engedve. Korlátlan a szabadságuk, ha a frontról és Iliescuról van szó.. A hírek csűrése-csavará- sa egészen megszokott dolog. Gondolom, ha a plakáttép- desésről beszélek, nem mondok újat. A romániai utcák, házak, kapuk nincsenek kitapétázva, csak kijelölt helyeken lehet a politikai hirdetéseket, plakátokat kiragasztani. Ezeket a helyeket, az új csendőrség állandó felügyelet alá helyezték, ami meg is látszik: Iliescu és az NMF plakátjai mind sértetlenek. A többi párt plakátjai., hát egy csendőr felügyelete nem elég mindegyikre. A „nép” — nevében szóló felhívások sem ritkák. Ezt is jobb lenne már végre tisztázni, hiszen nem is olyan rég a NÉP FIA is nagyon hasonló szövegeket használt ópiumként. A televízió naponta többször biztosít adásidőt a pártok bemutatkozásának és egymás pocskondírozásának. Ezek anyagi okokból messze nem közelítik meg a magyarországi Nagy Hű'Hót. A hangulat heves, a gyenge propagandák ellenére az emberekben sokkal nagyobb a bizalom a választások kapcsán, mint azt Magyarországon tapasztaltam. Sokkal inkább fűznek nagy reményeket a szabad választásokhoz, s mindent azok eredményétől tesznek függővé. Egyre többen mondják: „...a választások után majd meglátom". Ezt nemcsak a magyarság mondja: „a Világ nagy, valahol lesz helyünk." Persze feltűntek a téren a golánok, magyarosabban, a surmók. Keresztapjuk Ce- au..., már annyira keverem őket, akartam mondani Iliescu. Itt kell megemlíteni a Temesvári Kiáltványt. s annak a 8. pontját, amiben azt kérik, hogy ne indulhassanak a választásokon a szekusok, és az eddig, vezető szerepet betöltött pártaktivisták! Tudva és ismerve ezt a tényezőt, talán már nem érthetetlen, hogy miért elleszenvesek Iliescu számára téren tüntetők, akik közül 40 fő már több napja éhségsztrájkot tart. Ezen a téren szólalt fel Bányai Péter is, a Fiatal Fórum fő- szerkesztője, természetesen románul, s ami csodálatos: óriási tapsot kapott és a tömeg, tombolva kiabálta egység és összefogás! Gondolhatják, hogy milyen jó érzés volt ezt hallani románoktól! S ezek a surmók kitartóan kiabálják: Le Iliescuval, le a kommunizmussal! Hogy a lecsóban, amit Önöknek itt kifőztem, minden benne legyen, szólok néhány szót a Securitáteról is. A jelenlegi kormány, a NMF érdeke, hogy nagyon hallgassanak! Nagyon, mert túl sokat tudnak. Addig fognak hallgatni, amíg nem piszkálják őket. Közben Iliescu azt mondja: (akaratom ellenére ő volt a főszereplő írásomban, pedig még van két államfőjelölt: Radu Cámpian a liberálisok részéről és Ion Ratiu a parasztpárttól); „Csendre és nyugalomra van szükség." Hogy a sze- kusok miről hallgatnak, azt a következő írásomban kívánom elmondani. Befejezésül még annyit, hogy a román posta a régi maradt. Onnan ide egy levél körülbelül 18—20 nap alatt érkezik, innen Magyarországra lehet, hogy meg sem érkezik. Bár lehetséges, hogy a Magyarországra címzett levelek Kelet felé mennek ki az országból, s lehet, hogy az Urál lábánál keresgélik a címzettet. L. P. Dés Ruha az osztrák evezősöknek A SENIOR Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében egyedi megrendelés'alapján varrják az osztrák evezősszövetség sportolói részére h sárga-fekete színösszetételű tréningruhákat. A nyolcvan garnitúra szabadidőruhát ezen a héten szállítják az ausztriai megrendelő részére- Képünkön Bódi Istvánné, Bakos Tünde és Kakuk Szilvia varrónők az egyedi megrendelésen dolgoznak. —Rigó— Vendégünk volt Duda Lajos, a Salgótarjáni IKV igazgatója „Az ingatlankezelő hasonlít az állatorvosi lóra” Különböző hírek és híresztelések keringenek a Salgótarjáni Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalattal és vezetőjével kapcsolatban. Megkértem Duda Lajos igazgatót: köntörfalazás nélkül válaszoljon kérdéseimre! — Szokott ön csuklani? — Nem. De miént kérdezi? — Azért kérdezem, mert ön egy olyan vállalatnak ,a« igazgatója, amelyet manapság gyakran emlegetnek és korántsem ‘pozitív előjelekkel. Például a tanácsi házak állaga, tisztasága enyhén szólva is 'kifogásolható. — Az ingatlankezelő, mint mindért közszolgáltató vállalat, érthetően sókat forog közszájon, hiszen munkája a lakosság jelentős részét érinti. A lakossági kifogásokkal egyetértek, de ezekért elsődlegesen nem vállalatunk a felelős. A közvélemény viszont nem tudja, miért vagyunk képtelenek megfelelő színvonalú szolgáltatást nyújtani. — Nosza, itt a lehetőség, elmondhatja a gondjaikat! — Az ingatlankezelő vállalatokat 1949-ben- hozta létre az állam, alapvetően az államosított ingatlanok lakbérének a beszedésére. Azóta sok változáson mentek keresztül, miiként az ország, s a végső konklúziót így fogalmazhat juJk meg: ma az ingatlankezelők hasonlítanak arra a bizonyos állatorvosi lóra, kimutatható rajtuk a magyar gazdaság összes problémája. A lakásvagyon állami tulajdon, rendelkezik felette a tanács, kezeli egy vállalat. Mégpedig egy olyan passzív állóeszközt kezét, melynél amortizáció nem keletkezik, azt az állam képzi, s ugyancsak az állam dönti el, hogy azt milyen szükségletek alapján osztja el. Jellemző, hogy 1970-ig még a lakbérek 80 százalékát is elvonták központi célokra. A nyolcvanas évek elejére jutottunk el odáig: a nemzeti vagyon állagának megóvása össznépi érdek, s 1986—1988 között indult meg a tisztességesebb lakásfelújítás. Ám 1989-re és 1990-re végképp elfelejtettük, hogy erre támogatást adott az állam. Vállalatunk 1987-ben még 138 millió forint dotációt kanott, s miközben a lakbérek 20 százalékkal emelkedtek, mostanra az adókedvezmény formájában adott támogatás lecsökkent 22 millió forintra. Bármenynyire is igyekszünk ésszerűen gazdálkodni, ennyi Dénz- ből képtelenség komolyabb felújításokat kezdeni. Az állam változatlanul ígéri, hogy fontos feladatának tartja az elmaradt karbantartások pótlását, melybe immár szinte egész Salgótarján beletartozik, s pályázat formájában lehet majd a pénzhez jutni. Ígéretből persze, eddig sem volt hiány. A középtávú tervben például olyan ígéret szerepelt, hogy 1986-ban száz, 1990-ben már ötszáz lakást lehet felújítani. Mindez álom maradt... — Az év elején felemelt lakbérekből viszont többlet- bevételre tesz szert az ingatlankezelő, melyből többet fordíthat felújításokra. — Először is hadd szögezzem le: alapvetően nem értek egyet a lakbéremeléssel, mert nem old meg semmit. Szakmailag többször tiltakoztam fellene, mondván: a lakásbérleti rendszert és a szociálpolitikai támogatások ^ rendszerét egyaránt felül kell vizsgálni, s a kettő együttes, ésszerű módosítását követően beszélhetünk csak tisztességes lakásfenntartás, lakásbérlet és szociálpolitika kialakulásáról. Várom, hogy a megjelenő önkormányzati törvény és a korszerű, demokratikus lakástámogatás megteremtse ennek lehetőségét. Országos átlagban, 35 szá. zalékkai emelték a lakbéreket, ennek mértéke Salgótarjánban azonban csak 25 százalék. Mégpedig azért, mert a komfortosabb lakások bérét növelték nagyobb arányban, de városunkban kevesebb az ilyen otthon. Ugyanakkor, az állami támogatást 60 százalékkal mérsékelték, tehát nálunk nagyjából ennyivel csökkent az anyagi forrás. Vagyis a lakbéremelés ellenére sem tudunk olyan szolgáltatást nyújtani, mint a múlt esztendőben. — Ez azonban nemcsak pénzkérdés, állítólag kvalifikált szakmunkásból sincs elegendő az IKV-nál. Az alacsony fizetés miatt elmennek a jó szakemberek, ugyanakkor a vezetők nagy pénzeket vesznek fel. — Amikor 1987-ben az ingatlankezelő élére kerültem, az egy dolgozóra jutó éves átlagbér alig haladta meg az 50 ezer forintot. Ilyen kereseti viszonyok mellett nem lehetett minőségi munkát végeztetni, annál is inkább, mert a felduzzasztott apparátusé cégnél szinte a nullával volt egyenlő az irányítás és az ellenőrzés. Mindössze egy-két megbízott középvezető létezett. Mostanra kialakult egy viszonylag tisztességesen megfizetett minőségi szakmunkásgárda, amely alkalmas arra, hogy a majdan önkormányzati típusú lakóházfenntartáshoz egy fenntartószervezet alapjait képezze. Szakmunkáshiányunk nincs. Ami a vezetők bérét illeti, azt kell mondanom: séma szakmához, sem árkörnyezethez képest nem vagyunk túl- yfizetve. A múlt évben az 'üzemvezetőknek, az osztály- vezetőknek 12—15 ezer, az igazgatóhelyetteseknek 20— 21 ezer volt a bruttó havi keresetük, míg nekem 25 ezer forintból vonták az adót. — A tanácsi lakásokat vállalatuk eladja a lakóknak. Am nekik nincs pénzük a felújításra, így a lakások még inkább tönkremennek. Mit old meg ez az intézkedés? — Salgótarjánban 5800 tanácsi lakás van, ebből 2500- at akarunk eladni. A félreértések elkerülése érdekében: korántsem a legrosz- szabb lakásoktól kívánunk megszabadulni, sőt a tanács megtiltotta a komfort nélküli és a bontásra ítélt házak eladását. Tehát a tíz évnél régebbi, összkomfortos és komfortos lakások meg. vételére történt kijelölés. A kormányzat azért adja el a lakásókat, hogy csökkenjenek a fenntartási gondjai, ám ez az intézkedés nem egészen korrekt és tisztességes. Mert a lakóknak valóban nincs pénzük a lakások felújítására és fenntartására. Az állampolgár ezúttal is a végrehajtóval kerül kapcsolatba, az ingatlankezelőt szidia. Ugyanúgy, mint a jelentősen megemelt vízdíi be. hajtásakor. (Folytatiuk) Kolaj László H nimbusz vege, a bäluäny ledőlt A TV 2 egyik műsorát hallgatva nagy kő esett le a szívemről. Ä Napzárta adásában valaki végre az ország nyilvánossága előtt jelentette ki, hogy a király meztelen (volt). A nimbusz foszladozik, az eddig szigorú tabuként kezelt kérdés — Kádár János személyisége, jelleme — körül csapnak majd össze a nézetek, •a szubjektív véleménvek. Csurka István szerint „Kádár János rongy ember volt”. Meg is indokolta. Érdekes módon senki sem cáfolta az említett tényeket, amelyekre kijelentését alapozta. Ügy látszik csak a stílussal, a móddal van baj, hiszen a műsorvezető is csak a vitaindító hangot tette szóvá. Szinte biztosra vettem, hogy Csurkát a kommunizmus jellegvárából. Nógrád megyéből támadják először. Nem csalódtam. Ebben a térségben érték el legjobb eredményeiket a kommunisták az eddigi szabad választásokon. 1945-ben a szavazók 65.9 százaléka, 1947-ben 74,8 százaléka szavazott a kommunista pártra. míg 1990-ben az MSZMP csak 800 szavazattal maradt ,az MSZP mögött: csak itt került 10 százalék fölé az országos 4 százalék átlaggal szemben. Kelemen Józsefné Salgótarjánból az Üj Nógrád május 18-i számában Csurka kijelentését meggondolatlannak és felelőtlennek nevezte, megvédi Kádár Jánost. mert egy halott már nem tud védekezni. Természetesen Kádár Jánosnak volt elég ideje arra, hogy az országosan suttogott kérdésekre, az Oral History jelenleg is zárolt kazettáin neves volt vezetők visszaemlékezéseiben elhangzott tényekre válaszoljon, de ő ezt elmulasztotta, spha nem engedte, hogy az ország népe a Rákosi-idő- szakban, az, 56-os forradalomban? majd az ezt követő megtorlásban és az úgynevezett konszolidációban játszott szerepét megismerhesse. Utolsó interjújában (Kanyó András, Magyarország c. hetilap. 1989) sem mondta el az igazságot, ködösített, a lényeget kikerülte. Igaz, akkor már testileg. és szellemileg sokkal öregebb volt valódi életkoránál. Csurka István politikai pályafutásának időtartamára vonatkozóan — ellentétben Kelemen Józsefnéval — nem mernék jóslásokba bocsátkozni. de azt nem szabad elfelejteni, hogy Csurka Istvánt és pártját nem idegen hatalom katonai ereje segítette a parlamentbe. hanem a nép szabad akarata. Az is fogja esetleg talonba tenni. Mint az SZDSZ volt képviselőjelöltje nem mindenben értettem egyet Csurka Istvánnal, de most mellé állok. Ha nincs is rá szüksége. Ezért lenne néhány kérdésem Kelemen Józsefné és hasonló gondolkodásúak számára. Ismerik-e Kádár János szerepét , a Rajk-ügyben. személyes részvételét a kihallgatásokban, jelenlétét a kivégzéseknél? Hogy Kádár Jánost egyáltalán nem kínozta meg az ÁVH Rákosi börtönében? Hogy szabadulása után azonnal feltétel nélkül, alázatosan dolgozott ismét Rákosi apparátusában? Ismerik-e Kádár János beszédeit az 56-os forradalom alatt? Beszédeit a november 4-i hatalomátvételt követő első hetekben, majd Nagy Imre hitszegő elárulását. írásos garancia ellenére az orosz csapatok kezére való juttatását, a színfalak mögötti romániai egyezkedési kísérletek aljasságát? A megtorlás Hay- naut is felülmúló kivégzési dömpingjét? Beszéltek-e az ’56 december 8-i salgótarjáni sortűz áldozatainak hozzátartozóival? Mi a véleményük az 1968-as csehszlovákiai megszállásban való magyar részvételről? A másként gondolkozók üldöztetéséről? Az ’56 óta állandóan tartó exodusról? Az országban eluralkodott korrupcióról, a Kádár-árnyékban felnőtt pártkáderek a dzsentri világot megszégyenítő életmódjáról? A Nógrád megyei kommunista kiskirályok Kádár János által jóváhagyott hatalmaskodá- sairol? -Ki volt a vezetője az elmúlt évtizedek Magyarországának? A jóságos Kádár Jáncs ártatlan az ország gazdasági és politikai csődjében? Csak ízlés dolga Hruscsov, az undorító Bre7snyev, Andropov. Walter Ulbricht, Novotny, Hon- necker, Husak, Zsivkov. Ceausescu (!) kamerák közeli képén látható volt szájon csókolása? Véleményem szerint Kádár János csak egy báb volt a szovjet világbirodalmi törekvések sakkjátszmájában, csak a szovjet tankok, a „Magyarországon állomásozó ideiglenes csapatok” tarthatták hatalmon. Biztosra veszem, hegy ezt élete végén már tisztán látta. ez volt tragédiája is, mert a politikai változásokat átélve, de azokba mór nem beleszólva, az általa kivégeztetett Nagy Imre rehabilitálását és temetését látva már nem is akart élni, meghalt, ahogy az öregemberek meghalnak, ha már nem látják értelmét az életnek. Az egész történelmi tévedéshez, a tévúthoz a nevét adta. beleszólása úgysem volt. Nagy csalódás lehetett. A halottnak megbocsáthatunk. de a történelem nem felejt, a tanulságok és következtetések elevenek. Dr. Novak László