Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-22 / 41. szám

Nagy érdeklődés mellett zajlik Válogathatnak a kistermelők, magángazdálkodók Rendhagyó szerződés — indok nélkül is fel lehet mondani 1990. MÁJUS 22., KEDD A kis- és magántermelés cél­jainak, szélesítésének szolgálatá­ba állította a hétfőn megnyílt kiállítását és árubemutatóját a gödöllői Állattenyésztési Válla­lat salgótarjáni állomása, a vál­lalat központjában, a volt élel­miszervizsgáló intézetben. Az érdeklődők megismerked­hetnek azokkal a takarmányki­egészítő és hozamfokozó szerek­kel, az állattenyésztésben szük­séges kisgépekkel, amelyek nél­külözhetetlenek a növekvő számban jelentkező kisvállalko­zók eredményes tevékenységé­hez. — Ez az első ilyen jellegű ki­állításunk és bemutatónk, — mondja Gecse László, az állomás igazgatója. — Az érdeklődésre jellemző, hogy a nyitás óta el­telt negyedórában ötvenen ke­restek fel bennünket. . . — Az általunk kínált 140 —150-féle termék, amit meg lehet vásárolni raktára­inkból — között, sok olyan speciális van, amelyeket csak nálunk és kompletten tudják megvásárolni a kis­termelők — folytatja Petze József, az állomás tenyész­tési osztályvezetője. — A ta­karmány-kiegészítőket és a hozamfokozókat elsősorban a szarvasmarha-, a sertés- és baromfitenyésztőknek ajánl­juk. E mellett állomásunk segít abban, hogy a vállal­kozók olyan törzskönyvezett tenyészállományhoz jussa­nak, amit nyugaton ma jól megfizetnek. Tavaly 100 ilyen megbízásnak tettünk eleget, az idén, figyelemmel a fo­kozódó magánvállalkozások­(Folytatás az 1. oldalról) — 1975-ben kezdtem ko­molyabban érdeklődni az úgynevezett „nagyobb terü­leti egységek” fejlődése, fejlesztése iránt. Nógrád me­gye problémáját is akkor ismertem meg részleteseb­ben. Részben Pécsett, rész­ben Budapesten végeztem kutatásokat különböző tu­dományos intézetekben. A dél-dunántúli régiót ha­sonlítottam össze az északi régióval: különösen Nógrád megyének az aprófalvas cserháti településrendszerét, a baranyai—tolnai apró­falvas rendszerrel; vala­mint a baranyai és nógrádi iparszerkezetet. — Kimutatható volt az analógia? — Kísértetiesen hasonló volt a két „szocialista vá­ros” Salgótarján és Komló szerkezetrendszere; Balas­sagyarmatot pedig leginkább Mohács, Szekszárd és Dom­bóvár adottságai jellemez­ték. Heves megyét is meg­vizsgáltam. így Észak- és Dól-Magyarország analógi­ái fokozatosan kirajzolódtak előttem. Rájöttem és be­bizonyítottam, hogy az /ál­lampárt mindenhol azonos elnyomórendszert épített ki az önkormányzatokkal szem­ben. Itt Nógrád megyében, az országos átlagnál is dur­vább módszerekkel dolgoz­tak ! — 1986 óta családjával együtt Balassagyarmaton él. így saját Ibörén is ta­pasztalhatta ezeket a bizo­nyos ..durvább módszere­ket”. Az önkormányzati el­képzelésének mi a hierarchi­ai lényege és mennyiben ki­indulópontja Nógrád me­gye? — Alapkérdés a kisközsé­gek. falvak problémája. A demokratikus pártok egyér­telműen vallják, hogy min­den községnek legyen ön- kormányzata, amennyiben azt képes fenntartani, és működtetni. Erre Magyar- országon a falvak többsége képes. Ez azt jelenti, hogy az adott helven azonnal fel kell számolni a társközségi rendszert! Ugvanis a kis­ra, száznál több tenyészállat — szarvasmarha — vásár­lásához szeretnénk megbízást kapni — vélekedik az osz­tályvezető. Éz utóbbi tevékenységüket az alapfeladataikhoz sorol­ják, beleértve a szaporító­anyag értékesítését is. A töb­bit pedig kereskedelmi szol­gáltatásként végzik, kínál­ják. Külön felkeltette az érdek­lődők figyelmét a fejőberen­dezések választéka. Az új- zélandi mellett, a svéd Alfa Laval-t és a dán Stranghót kínálják. Nem csak a tejke­zeléshez szükséges eszközö­ket árulják, hanem a hozzá­juk szükséges alkatrészeket is biztosítják. települések elmaradottságát, gazdasági stagnálását ez a rendszer konzerválja. Ma­gyarországon több mint ezer községet ez az úgynevezett „településfejlesztési kon­cepció" 1971-ben, hivatalo­san is halálra ítélt. Tehát, az alapszint a községi ön- kormányzat, amelynek fel­tétele, hogy a község na­gyobb helyi adóbevétellel rendelkezzen, vagyis ki­sebb adóelvonást alkalmaz­zon az állam. — Csakhogy a kisebb köz­ségek ma már annyira wisz- szafejlödtek. hogy állami do­táció nélkül képtelenek fenntartani önmagukat. — Ez valóban igaz és ez­zel a gazdasági ténnyel az SZDSZ reálisan számol. Ép­pen ezért az önkormányza­ti törvény előkészítésénél az önkormányzatok privati­zációs feltételeit is meg kell teremteni, s ahol erre korlátozottak a lehetőségek, ott kiemelt állami támoga­tásra van szükség. Ez Nóg­rád megyére fokozottan vo­natkozik! Az országos fej­kvóta szerinti személyi jö­vedelemadó — amelyből a helyi településfejlesztést le­het finanszírozni — orszá­gos átlaga 6700 forint. Nóg­rád megye átlaga 5500 fo­rint, a községeké 4400 fo­rint, de tömegével vannak olyan Cserhát-völgyi kis­községek, ahol 3000 forint körül ingadoznak! Éppen ezért az SZDSZ nem akar­ja eljátszani az önkormány­zatot ott, ahol ennek nin­csenek reális feltételei! — Mi a helyzet a váro­sokkal? — Az utóbbi 15 évben egyértelműen arra az állás­pontra helyezkedtem, hogy a megyék közigazgatási sze­redét kell megszüntetni. Eb­ben a szituációban, egyér­telműen a megyetanács ha­táskörét, pénzelosztó funk­cióját, költségvetését és létszámát kell radikálisan csökkenteni; helyette pedig úgynevezett „városkörnyé­ki igazgatási rendszert” lét­rehozni. — Olyan természetes von­záskörzeten alapuló köz­— Az állomás vezetése az ilyen jellegű rendezvényeket rendszeressé kívánja tenni, hogy ezzel is hozzájárulunk a kistermelés és magánter­melés jelenleginél nagyobb arányú kibontakozásához — hangsúlyozza Gecse László. Az érdeklődők, a kíván­csiskodók, a vállalkozók a hét végéig látogathatják a bemutatót és kiállítást. Olyan ígéretet kaptunk, hogy egy­két kivételtől eltekintve — attól függően, hogy az im­port folyamatosan érkezik-e be —, a kínált 140—150 ter­mékből folyamatosan garan­tálják az ellátást. V. K. igazgatási centrumra gon­dol. amit a szakma ..Bibó— Erdei koncepciónak” ne­vez? — Igen, ugyanis ők 40— 50 évvel ezelőtt 'úgy gondol­ták, hogy 110 ilyen köz- igazgatási egységet lehetne kialakítani Magyarországon, amelyek az érintett vonzás- körzetet kulturális-oktatá- si-gazdasági szempontból is kiszolgálják. Viszont nap­jainkra csupán 50 olyan magyar város maradt, amely adottságai révén képes ezt a feladatot ellátni. — Nógrád megyében me­lyek ezek a városok? — Egyértelműen Salgó­tarján és Balassagyarmat rendelkeznek azzal a gazda­sági-kulturális és infra­strukturális háttérrel, amely egv közigazgatási centrum­nál szükséges. Természete­sen, hosszabb távon Pásztó és Szécsény is betölthet ilyen funkciót, de jelen pil­lanatban nem képes rá. — Némely politikai párt programjában erőteljes hangsúllyal szerepel az ön- kormányzati tulajdon to­vábbi kiterjesztése. Erről mi a véleménye? — Véleményem tökéle­tesen egyezik a Szabad De­mokraták álláspontjával: a mostani gazdasági realitások alapján, nem lehet a vég­telenségig kiterjeszteni az önkormányzati tulajdont, mivel az önkormányzat nem tudná fenntartani! Az ön- kormányzaton belül is az ésszerű privatizációnak kell érvényesülnie, mert nyil­vánvaló, hogy a középfokú ellátást csak így lehet mű­ködtetni. Ugyanis ha az önkormányzati tulajdont ésszerűtlenül kiterjesztjük, akkor ezzel gyakorlatilag egyet lehet elérni: az egész önkormányzati tulajdon ki­kerül a gazdaság piaci szfé­rájából! Magyarul: a kö­zépfokú kereskedelmi-szol­gáltató egységeket az eddigi vezetők rokonai, ismerősei kapták; a kiterjesztéssel annyi „változna”, hogy más vezetők, más rokonai kap­nák meg ugyanezt. — szőke — (folytatás az 1. oldalról.) így 1989. május l-jétöt már több alkalommal tör­téntek kisebb összezördü­lések, a vezetés és a keres­kedők között. Nehéz lenne igazságot tenni, kinek van igaza... Az új igazgató első tény­kedése az irodák rendbe­hozatala volt. Ezt meglehe­tősen rosszallóan fogadta környezete — persze nem az irodisták! — Ma már tágas szobában fogadhatja látogatóit az igazgatónő. Az ízléses berendezési tár­gyak jó hangulatot terem­tenek. A csarnokban is ki­cserélték az elárusítóasz­talokat, nincs összevissza­ság, látszólag minden a legnagyobb rendben. De az árak továbbra is átlagon felüliek, magasak. A választék sem a meg­szokott. A kereskedők azonban a régi problémá­kat sorolják, nyilván a sa­ját érdekeiket erősítik. Legutóbb az érvényes jogszabályoknak megfele­lően, a bérlemények díját rendezték: 50 százalékkal felemelték. . . A végrehaj­tás módszere viszont ellen­állásba ütközött. Az igaz­gatónő a vendégek érkezé­sére hivatkozva az utolsó pillanatban kitért a szom­bati „röpgvűlésen" való részvétel elől. Az új díj­szabást mindenki tudomá­sul vette. Véleményt nyilvánítani, azt névvel vállalni, nem sokan mernék a salgótarjá­ni vásárcsarnokban. Az ál­landó kereskedők közül ko­rábban is csak egv-két „vakmerőbb" akadt... I Bucsek Béla, a Nagybár- kánvi Kis-Zagyvavölgye Mgtsz zöldségkereskedője elkeseredésében (?), az el­múlt év őszén kinyitotta a száját. . . A csarnok vezető­jéről azt mondta: „Ez a nő olyan, mint a tövis. Ha i csak lehet, szúrja a mási­I Persze hiba lenne azt ál­lítani, hogy Bucsek Béla | szent... Azt senki sem ta­il gadja. hogy a legjobb ke­il reskedő egyike, de azt sem, I hogy nem hibátlan. Nagy- I hangú ember, könnyen el- I iár a szája... De a vásár­Az új igazgató első ténykedése Könnyen eljár a szája * Töröljétek ki vele... * Ki lesz a következe? lók kedvelik, segítőkész és olcsó az áruja. Am ahhoz, hogy a vevő megálljon, szétnézzen, ki kell pakolni a portékát... A rendelke­zésre álló hely viszont kor­látozott. Nos, Bucsek Béla figyelmen kívül hagyta a szerződésben foglaltakat, és kipakolt az épp’ üresen ár-, válkodó termelői asztalokra, meg a gombavizsgáló elé (ez ugyanis még nem üze­melt). Cselekedetével sza­bálytalanságot követett el. Ezért figyelmeztették a pi­acfelügyelők. ö azonban nem értette: miért jobb az, ha üresek az asztalok, azért nem vett tudomást a figyelmeztetésekről. Bizonyára „felment ben­ne a pumpa", amikor töb­bek füle hallatára szidal­mazni merte a csarnok ve­zetőjét. Hogy mi történt, azt egy 1990. április 21-én felvett jegyzőkönyvből tud­hatjuk meg: „(...) Tárgy: Engedély nélküli kipakolás. A mai napon 8 óra 5 perckor be­rohant a vásárcsarnok iro­dájába, feldúlta« Bucsek Béla, a Kis-Zagyvavölgye Mgtsz zöldség-gyümölcs boltjának vezetője és a következőket mondta: ne küldözgessem hozzá a piac- felügyelőket, hogy az üz­letem előtti területről be­pakoljon, mert ha ilyet te­szek, úgy rám borítja az asztalt,, és olyat tesz, ami­nek nem lesz jó vége. Nagy paraszt, menj az Isten f...- ra, az anyád... csaját, nem Sándor Erzsi fogja elren­dezni a piacot. Engem csak a vevők érdekelnek. Majd én megmutatom, hogy en- j nek nem lesz jó vége. (...) j Felkérték, hogy a jegyző- | könyvet olvassa el és írja alá. Erre Bucsek Béla a követ kezőket válaszol ta: Menjetek be és töröljétek ki vele as... teket.” Bucsek Béla nem tagad­ja, ő mondta a jegyző­könyvben rögzítetteket. Ám, hogy tettéért kirúgják I a piacról, azaz utcára te- 1 gyek..., mert szidalmazta I a főnököt.... ?! Márpedig Bucsek Bélé- I nak, helyesebben az őt fog- | lalkoztató Kis-Zagyvavölgye | Mgtsz-nek felmondott a | csarnok igazgatója. Máj«6 15-ig ki kellett volna ürí­teniük az üzletet. Bucsek Béla azonban nem ért egyet a döntéssel, annak ellenére, hogy — furcsa mód — a szövetkezet tudo­másul vette a felmondást, | fellebbezett... A dolgozók állása sze- I rint nem sok sikerre szá- 1 míthat. Esete azonban fi- I gyelmeztetésként is érté- | kelhető: a „szerződés” amit | a bérlőkkel aláírtak a csar- | nők igazgatójának lehető- I vé teszi, hogy 15 napon be- | lül — indok nélkül — fel- I bontsa a megállapodást! MajoroSné Sándor Erzsé- | bet azonban egy régóta | húzódó ügy végére tett I pontot ezzel a döntésével, 1 mondván: mindenkinek | van idegrendszere, és min- I denki dolgozni akar. Ezt | így már tovább nem lehe- | tett csinálni. Elege lett.. . | Érthető az igazgatóasz- I szony érvelése is. Persze I furcsa, hogy egy üzletve- | zető magatartása miatt I „kirúgta” a szövetkezetét. | Igaz, kiderült a tsz közgvű- | lése egyébként is a vállal- I kozás megszüntetését szór- 1 galmazta. . . Valahogy fur- I osarnód’ minden összejött. 1 A tsz-el együtt megszaba- I dúlnak a szókimondó ke- | reskedőtől is. S ahogy a | szóbeszéd járta, az igazga- 1 tónő ezt meg is erősítette, | licittel adják bérbe a he- | lyiséget(l) — nyilván ma- | gasabb bérleti díjra szá- 1 mítva. Sokan most azon | morfondíroznak. „Ki lesz a | következő?” Gáspár István Gábor Milyen kapitalizmust akarunk? A szocialista gazdálkodás teljes csődjét megélt kele t - európaiakat ma már aligha kell győzködni arról, hogy a szabad piac, nevezzük ne­vén, a kapitalizmus felé ve­zet az olyan nagyon kere­sett kiút. Csakhogy ez a piacgazdaság, ahogy köze­ledünk hozzá, egyre bo­nyolultabbnak látszik, s sajnos az is. A kapitalizmus is sokféle, és nem biztos, hogy például Magyarország máris megtalálta azt a pi­acgazdasági modellt, amely az ország adottságainak megfelel. Az újonnan „piacosító” országok egyik nagy buk­tatójára hívja fel a figyel­met az International Herald Tribune cikke, amely a ke­let-ázsiai gazdasági csoda néhány tapasztalatát veti egybe a Kelet-Európábán kibontakozó folyamatokkal. Dél-Koreát, Tajvant és a többi „kis tigrist” gyakran állítják elénk példaképként, ám mint a cikkből is kitű­nik, az ott alkalmazott módszerek gyökereiben el­térnek a minálunk terve­zettektől. Széles körben elterjedt né­zet, hogy a szabadpiaci sokkterápiára van legin­kább szükségünk: azaz győzzön a jobb, ha a Vi­deoton nem életképes, jöj­jön a Samsung, ha a Tisza Cipő képtelen felzárkózni a cipőnagyhatalmakhoz, jöj­jön a kínai cipődömping. A tekintélyes amerikai lap szerint a „kis tigrisek” ezt nem így csinálták. Az otta­ni kormányok évtizedeken át »tudatosan eltérítették az órákat a világpiactól, hogy ösztönözzék a hazai beru­házásokat és a kereskedel­met. Sőt a nálunk most tel­jesen felszámolásra ítélt ál­lami támogatást is bevetet­ték, hogy versenyképessé tegyék a hazai termelést. Dél-Korea és Tajvan ex­porttámogatással és keres­kedelmi korlátokkal védte a belső piacot és kedvező feltételek mellett nyújtott hiteleket. Államosították a magánbankokat, és a köl­csönöket az olyan iparágak­nak nyújtották, amelyek más országokban már bi­zonyították versenyképes­ségüket. A szöuli kormány következetesen vállalta a költségvetési hiányokat, hogy ily módon finanszíroz­za az infrastruktúra hal­latlan korszerűsítését, és létrehozza többek között a világon a legkisebb önkölt­séggel működő acél gyártá­sát. Dél-Kcrea ugyanakkor szigorúan fellépett a hazai monopóliumok létrejötte el­len. A mai hazai liberális gazdaságszemlélet mellett talán furcsának tűnik, hogy a szöuli kormány olyan részletekig szabályozza a gazdaságot, mint a nejlon- harisnya vagy a cement maximális ára. Mindez azért történik, hogy az egész gazdaság versenyképességét veszélyeztető monopóliu­mokat visszaszorítsák. Persze az állami támoga­tás igen sok veszéllyel jár, visszaélésekre adhat lehe­tőséget. Ezért sok múlik az illető ország politikai in­tézményein. Az amerikai lap szerint Japánban. Dél- Koreában és Tajvanon a kormány alaposan szemügy­re veszi azt a vállalatot, amelynek támogatást ad. Kedvezményes hitelt folyó­sít neki, de az nem fordul­hat elő, hogy ezzel a pénz­zel később mondjuk Svájc­ban spekulálnak. A kelet-ázsiai intézmé­nyek valószínűleg nem ho­nosíthatok meg Kelet-Eu- rópában — írja az Interna­tional Herald Tribune. A tanulság azonban leszűr­hető; nálunk is olyan in­tézményeket kell létrehoz­ni, amelyek kamatoztatják a piac ösztönző hatását, de ugyanakkor ezt korlátoz­zák is addig, amíg az új iparágak el nem érik a kül­földi versenytársak színvo­nalát. Az effajta védelem nélkül a szabadpiac való­színűleg tovább csökkenti a hazai ipar versenyképessé­gét, ráadásul igen súlyos társadalmi áldozatokkal is jár — írja a kelet-európai gazdaságok kívánatos átala­kulásáról az amerikai napi­lap. P. E. „Önkormányzat nélkül nincs demokrácia!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom