Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-21 / 40. szám

1990. MÁJUS 21.. HÉTFŐ ÍLt‘L‘ld-['N»«o"*i"I Hod#rn ballada Lopják a menyasszonyt! A lány 24 éves volt, a fiú valamivel több. Nem si­ették el az esküvőt, pedig már régen jegyben jártak. Szerették egymást. A me­nyegzőre sok embert meg­hívtak. Nagy volt a rokon­ság, mind a két családnál, - és mint mások — még tartották az esküvői szoká­sokat. Van olyan falu, ahol a menyasszonyt leengedik a kútba, van ahol a párnáját lopják el, és csak a kocs­mában lehet visszaváltani. Vagy tüzet kell átugrania, hogy tűzrőlpattant me­nyecske legyen. Ezt a menyasszonyt rossz előérzet gyötörte. Mondta is a férjurának: - Nagyon félek a menyecske-,.pörkö­léstől." Olyan rossz érzé­sem van! — Nem kell azt neked vé­gig csinálnod, ha nem aka­rod. Senki nem kényszerit. Most inkább mulassunk. Nem szabad rosszra gondolnod! Nemsokára eljárod a me­nyasszonytáncot. Aztán meg o falunkban szokás a me­nyasszonyt ellopni. Az első vőfély fog „elrabolni", és majd én kiváltalak. Utána meg átmegyünk anyukádék- hoz a „pörkölésre”. Reggel felé meg majd szépen nyu­govóra térünk — nyugtatta a párja.- Igen, az már jó lesz, mert én már nagyon fá­radt vagyok - mondta az ifjú asszony. A menyasszonytánc gyor­san ment. Gyűltek az ezre­sek a tálban. Az új kocsi ára már bövgp megvolt, kopták a táncot, tombolt a násznép. Végül, amikor a vőlegény ölbe kapta asszo­nyát és elkezdett vele kifelé szaladni a sátorból, útjukat állta a kissé italos vőfély, és ő vitte tovább az ifjú arát. A nép táncolt és nevetett, tetszett a menyasszonyszök- tetés. Nem sokkal ezután nagy csattanásra lettek figyelme­sek, majd valaki felordított. A zene elhallgatott, a lag- zisnép pedig kitódult a sá­torból.- Segítsenek az istenért! - kiabált az első vőfély. Az történt, hogy megbotlott, és elestek, de olyan szerencsét­len módon, hogy a férfi rá­zuhant a menyasszonyra. Az meg hanyatt a fejével bele az éles sárkaparóba... A vőlegény tébolyodottan üvöltött, a meghívottak egy pillanat alatt kijózanodtak. A fiatalasszony nem volt eszméleténél. Azonnal kocsi­ba tették és elszállították a legközelebbi kórházba, ahol az orvosok azonnali műtétet javasoltak, bár nem fűztek hozzá sok reményt. A másik faluban, a lányos háznál, ez alatt ment a dó­ddá. A szülők ugyan már kezdtek nyugtalankodni, mert négy órára beszélték meg a menyecskeporkolást, és a fiatalok még nem vol­tak sehol.... Közben a kórházban a szerencsétlenül járt fiatal nő életéért küzdöttek. Min­dent elkövettek, amit lehetett. öt óra után o lány szü­leihez „futárt" küldtek, hogy vigye a hírt: a menyasszonyt „kisebb" baleset érte, kór­házban van. Pedig ekkor már halva fe­küdt a műtőasztalon... Cserhalmi Adél Gazdaságunk alulnézetben Ködoszlató 2. A szovjet elvtársak elmaradt engedélye — A Nógrádba érkező — kevés számú — ejtőernyős partizánt a Szovjetunióban képezték ki. 1942—1944 kö­zött, húsz szovjet—magyar ejtőernyős csoportot vetettek be, akiknek — az állítás szerint — együttműködése a Vörös Hadsereggel „minta­szerűen volt megszervez­ve”. A Szovjetunióban — uk­rán földön — a magyarokat két nagy partizánkiképző- helyen készítették fel a kü­lönleges harcra 1943—1944- ben: Obarovban (Rovnótól 4 kilométerre), valamint Szvjatosinóban (Kijevtől 8 kilométerre). Kezdetben tel­jesen tábori körülmények között, sátrakban éltek. A partizáncsoportok meg­szervezése és folyama össze­függött a magyar légió sor­sával, kudarcával is. A meg­szaporodott számú magyar hadifoglyok között, 1943 után mozgalom szerveződött — elsősorban és hangsúlyo­san — a KMP moszkvai bi­zottsága hatására. A munkát Vas Zoltán, Gerő Ernő, Farkas Mihály irányította. Kudarcaik nem csak saját munkájuk minősítése. Vas Zoltán — később — törté­nelmi hitelességgel így írt erről: „Megalakítani a ma­gyar hadtestet Hitler és Horthy ellen! — ezután is ez maradt a hadifogoly­mozgalom célja. Végül még­A partizániskolában: Gerő Ernő, Vihogyec, Vas Zoltán és Nógrádi Sándor (balról jobbra) A hadtestszervezés kudar­ca után újabb magyar pró­bálkozásra került sor: ezek után lendült fel a partizán- harcra való felkészítés a magyar hadifoglyok között, 1944 május és július között Obarovban, 1944 júliusától Szvjatosinóban. Az iskolák­nak szovjet parancsnoka volt, Vihogyec ezredes. A két iskolán együttvéve — más nemzetek fiai mellett — 668 magyar katonát, hadifoglyot képeztek ki. „A magyar hallgatók közül 86-an tisz­ti állományúak, 114-en tiszt- jelöltek, illetve tiszthelyette­sek, 166 legénységi állomá­nyúak, 300-an munkaszolgá- latosak voltak. Bevetésüket a partizánmozgalom ukrán Partizánrádiós sem sikerült a magyar had­test felállítása. Ez azonban nem csak a moszkvai emig­ráció jó vagy rossz munká­ján múlott, és nem is a törzstiszteken. Tulajdonkép­pen nem kaptunk a szovjet vezető elvtársiaktól enge­délyt a hadtest megalakítá­sára. Emiatt mintha légüres térben agitáltunk volna.” törzse készítette elő és szer­vezte meg.” A szvjatosivói partizánis­kola magyar tagozatának volt a parancsnoka Nógrádi Sándor. A harci kiképzés tárgyai: a harc szervezeti formái (csoport, osztag), partizántaktika az ellenség hátában, a partizán hadvise­lés módszerei, terepen, fegy­ver- és robbanóanyag- ismeret, speciális éjszakai gyakorlat. A képzés időtar­tama 11,5 hónap volt. „Robbantásokat sokszor végeztünk — írta Nógrádi Sándor. — A magyar parti­zánjelöltek jól ismerték a robbanóanyagok természe­tét, milyen célra, mennyi szükséges belőlük, és hogyan kell a robbanás után a rob­bantok nyomait eltüntetni. Tudták használni és álcázni a különböző pokolgépeket, és maguk is tudtak olyanokat készíteni". A politikai ismereteket maga a parancsnok, Nógrá­di Sándor tanította: „Erre nagy gondot kell fordítani, ezeknél az áldozatkész, de sem a célokat, sem a hozzá­juk vezető utat még nem is­merő, iskolázatlan hazafiak­nál”. A kiképzés végén esküvel erősítették m'eg elhatározá­sukat. Ebből a legfontosabb feladat az volt, hogy mint a „nemzeti függetlenség kato­nái »tettek hűségesküt« a szabad, független és demok­ratikus Magyarországra”. Az elmondott szöveg szép­sége és tartalma, igaz­sága mozgósító ere­jű volt, de megvalósulása elől nem kevés akadályt kellett elmozdítani, sokszor ez nem is sikerült. A meg­valósulás realizálására nem voltak meg számukra a fel­tételek. Az ábrándos-naivitás nem­csak a honi mozgalom ma­gyarjaiban volt meg, de a szovjet földön megalakult fegyveres csoportok egyes tagjait és némely vezetőjét is jellemezte. (folytatjuk) Dr. Horváth István Szőrszálak’ a nyelven? Az ember eredendően növényevő A minap megálltam Salgótarjánban az egyik újságospavilon előtt. Akárhogy nézelődtem, minduntalan szex- és por­nográflapok tolakodtak a szemem elé. Egyik-másik­nak már a címlapja erős vi­szolygást keltett bennem. És micsoda nagy választékban sorakoztak egymás mellett! Erato, Popó Magazin, Pi­kánsszex, Szexepir, szex- press, Szirén Magazin, Nudi Magazin, Playboy, Szexlady, Szexman, Ficken, Plysyr... A kíváncsiság csakhamar bevitt a boltba, érdekelt a lapok belső anyaga. Az Erato, a Playsyr, a Szi­rén Magazin és a Playboy meglepett finom ízlésével. Gyönyörű nőket láthattam bennük, a fölvételek mű­vésziék, a lapok fényképé­szei mindén bizonnyal a fotózás igazi mesterei. A többi folyóiratról viszont semmi jót nem tudok el­mondani. Gusztustalanok, íz­léstelenek. Durvák a szöve­geik és a képeik egyaránt. A nemi élet szélsőségeit, a beteges perverAtást tömjé- nezik. Még az apróhirdetése­ik is meghökkentőek: „Per­verz hölgy ismeretségét ke­resem ” „Szexbulikhoz ba­rátnőket keresek.” „Különle­gesen nagy méretekkel ren­delkezem.” Lapozgatás közben fél szemmel azt figyeltem, kik vásárolják ezeket a folyó­iratokat. Először egy szlovák férfi jött be. Néhány szót nyög- décselt magyarul, és közel egy ezresért vásárolt. A má­sodik- vevő-még őt is túlszár­nyalta, ,minded,'ú;i■ számot megvett.' • Később tudtam meg az eladótól, hogy aggle­gény. és a szexlapok, a por­nók nézegetésével pótolja .a szerető féleség hiányát. ... •• Váratlanul három gyer­mek lépett be. Az egyikük megszólalt: — Néni, mutassa meg ne­künk a Popó Magazint! A gyermekek megkapták a lapot, kuncogva átlapozták, aztán kértek egy másikat, majd egy harmadikat. Az el­adó végül megsokallotta néz- gelődésüket. — Vagy vásároltok, vagy tűnjetek innen! — szólt rá­juk haragosan. — Jól van, na — mondta az egyik fiú —, a Popó Ma­gazint megvesszük. összedobták a pénzt, és nagy nevetéssel kiszaladtak. Az eladó csinos fiatalasz- szony volt. Mikor kettesben maradtunk, megkérdeztem tőle: — Mely lapok a legkapó- sabbak? Szexepir — Az olcsóbbak, a hat­van forint körüliek. A Playboyt veszik a legkeve­sebben, mert az kettőszáz forint. — És magának mi a vé­leménye ezekről a lapok­ról ? — Tudja, a férfiak eddig sem túlzottan tisztelték a nőket, de ezeket a lapokat nézegetve, még kevesebb tiszteletet kapunk majd tő­lük. Elolvastam néhány por­nónovellát is, de elég volt belőlük. Diasztikus nyelve­zetüktől szinte rosszul lesz egy intelligensebb ember. Egyébként túl sok a szexlap, de ez az üzlet virágzik a legjobban. Állítólag a bevé­tel harminc százalékát kap­ja a Hírlapkiadó Vállalat. Nekünk eladóknak is. a szex- lápok hozzák az igazi hasz­not. — Mit tudna mondani a Vásárlókról ? — A legtöbbén szégyen­kezve kérik, tőlem a folyó­iratokat. Ilyeneket monda­nak: „A fiamnak viszem”. „A barátomnak viszem.” Számomra furcsa a szabad- kozásuk. Felnőttek, nekem Szánt Antal A várakozások korát él­jük. Az új parlament már megalakult és ülésezik. A kormány még várat magá­ra. Folyik a találgatás a következő évekre. Szinte mindenki a jövőt latolgatja. Társaságba csöppentem, és ott is az új időszámításról volt szó. Mindenki elmond­ta mit vár a jövőtől, illetve az új kormánytól. Egy isok­mindent megélt édesanya így fogalmazott. — Az új kormányfő, ha csak a felét teljesíti annak amit tőle vá­rok. akkor nem Antall Jó­zsef lesz, hanem maga Szent Antal. Infláció Vásárlás közben figyeltem fel a következő mondatok­ra. Belépvén az ABC-áru- házba a kereskedelmi dol­gozók kezében a jól meg­szokott „automata fegyver" az árazó, és sajnos szorgal­masan használják. Várunk, várakozunk, és közben megy a szöveg. — Ha abba tud­nák hagyni egy percre, mindjárt gyorsabban menne a kiszolgálás, — így az egyik. Mire a másik: — Ne­kem nem sürgős, én kivá­rom amíg a dolgozók befe­jezik az infláció gerjeszté­sét. S. G. teljesen mindegy, mit vásá­rolnák. Azt viszont helytelenítem, hogy a gyermekeket is ki­szolgálhatjuk. Nincs semmi­lyen iiltó rendelkezés, amely rájuk vonatkozna. Az eladónő váratlanul visszakérdezett: — És magának mi a véle­ménye a pornográfiáról? — Higyje el, nem igény­lem, a perverzitás népszerű­sítését pedig egyenesen bün­tetném, mert ferde hajlam­ra nevel. A tiszta lelki von­zalom, a szerelem juttat el a szép testi kapcsolathoz. A testiség egyoldalú hangsú­lyozása lealacsonyítja az em­bert. Kivenném a Hírlapkiadó Vállalat kezéből az ilyen jellegű lapok árusítását! Már csak azért is, mert nem intim módon. hanem túlzottan harsogóan terjesztik a por­nográfiát, ezzel viszolygást keltenek sok járókelőben. Kevés helyen és kevésbé for­galmas utcákon nyitnék szá­mukra külön boltot. A gyermekek kiszolgálását pe­dig az árusítási engedély azonnali bevonásával bün­tetném. Mondandómat nem foly­tathattam, mert új vevő lé­pett a boltba. Fiatalasszony volt. Kisgyermeke kezét fog­ta. Már erősen látszott raj­ta, hogy újabb áldott terhet hordoz a szíve alatt. — A Gyermekünk című lapot kérem. — Azt már nem árusítjuk. Kevesen vásárolták. Ügy lát­szik, a kiadó végleg becsuk­ta a boltot, ráfizetéses volt számára az üzlet. — De sajnálom.... — mondta maga elé a fiatal- asszony —, színes, színvona­las családi lap volt. Áz anya csalódottan for­dult ki a boltból. Hosszasan utánanéztem. A májusi napfény glóriaként fogta körül alakját. Szebb volt a Playboy leggyönyö­rűbb nőinél. Nagy Zoltán Erős dohányosok, és olyan betegek, akik huzamosabb ideig szednek antibiotikumot, akár 2 centiméter hosszúsá­gú szőrszálszerű képletekei is „növeszthetnek” a nyel­vükön. Ezeknek a képletek­nek a színe — a valódi tes­ti szőrzethez hasonlóan — a szőkétől a mélyfeketéig ter­jed. Hogyan keletkezhetnek e képletek? Nos úgy, hogy zavar támad abban a folya­matban, amelynek során a fonal alakú szemölcsökből az elszarusodott szövetek le­válnak. Ha emberünk csök­kenti a dohányzás mértékét, vagy felhagy az antibioti­kum szedésével, e „szőrök” többnyire maguktól eltűn­nek. Ha azonban ez még­sem következik be, akkor — javasolja e8v kiéli orvos- professzor, — a nyelvet egy olyan puha fogkefével kell ecsetelni, amelyet 40 száza­lékos karbamidoldatba már­tottak be. Ilyen fogkefével e képletek egyszerűen ,,ki- és lekefélhetők”. Az ember eredendően ve­getáriánus, aki azért vált olyan sérülékennyé a rák­kal, ,a szív- és érrendszeri betegségekkel, a csontritku­lássá] és a cukorbetegséggel szemben, mert táplálkozásá­ban túlsúlyba kerültek az állati eredetű fehérjék — ál­lítja egy amerikai kutató aki 1983. óta Kínában vizs­gálta 6500 ember táplálko­zási szokásait­Colin Campbell, a kutatá­sokat irányító dietotikus és biokémikus a vizsgálatok előzetes eredményűit ismer­tetve elmondta, hogy meg­győződése ^szerint az ember csak néhány ezer éve tért át a húsevésre, ami nem elég idő ahhoz, hogy a szer­vezet új mechanizmusokat alakítson ki az állati ere­detű táplálék okozta veszé­lyek elhárítására. A Kína több körzetében hét éve kezdett vizsgálato­kat, amelyekben kínai tu­dósok is közreműködnek, eredetileg az amerikai rák­kutató intézet kezdeményez­te az Amerikában pusztító bélrák okainak tisztázása céljából. Mint kiderült, a kínaiak összességében egyharmad- dal kevesebb fehérjét fo­gyasztanak. mint az ameri­kaiak, s ezen belül is mind­össze hét százalék az állati eredetű fehérje aránya, szemben az amerikai 70 szá­zalékkal. Miközben a kína­iak 20 százalékkal több ka­lóriát fogyasztanak. az amerikaiak 25 százalékkal több zsírt raktároznak szer­vezetükben. Az ok: a kínai étrend 30 százalékkal keve­sebb zsírt tartalmaz, viszont kétszer annyi keményítőt, mint áz amerikai. Az eredmények még nem tekinthetők véglegesnek — hangsúlyozta Campbell, aki­nek jövő hónapban könyve jelenik meg az Egyesült Ál­lamokban a témáról. A ku­tatások második szakaszá­ban Tajvan 12 körzetének lakosait vizsgálják meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom