Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-14 / 34. szám

1990. MÁJUS 14., HÉTFŐ iií-líH- fi/ 5 Nyakunkban az eső... Választó polgár, avagy: a sors keze A cím nem helyesírási tudatlanságot takar! Ugyan­is az ember 18 év felett választópolgár (így, egybe­írva!) képviselő- és hely- hatósági választások ide­jén. Amikor is leadja vok- sát ama kedvencére, akit el tudna képzelni a hata­lomban, mint sorsa egyik irányítóját. Választó pol­gár (külön! !) vagyok ak­kor, amikor például olim­piai vagy más egyéb sors­jegyet veszek, hogy ÉN „szóljak bele” sorsom egy részének alakításába, amíg legalábbis tart az esetle­ges nyereményből. Lévén a sorsjegyet ÉN választom ki, ha nem nyerek, magamat hibáztathatom. Kivételek persze vannak. Sem egybe-, sem különírva nem va­gyok se választó, se pol­gár, ha mondjuk a salgó­tarjáni Ofotért előtt ve­szek olimpiai sorsjegyet. Mert azt nem választha­tom ki. Azt kérem: adják. Mert mi dolog is az, hogy ÉN, mint a Sors „ideiglenes keze" döntsem el, melyik a számomra leg­szimpatikusabb ötkarikás, kapar gatós cédula? Meg- kapon a sors felhatalma- zottabb (?) ideiglenes kezé­től, és punktum! Eszem, nem eszem — nem kapok mást! így önmagamat sem hibáztathatom, ha nem nyerek — mást viszont nincs jogom hibáztatni. De, ha nyerek — mond­juk egymilliót — eldöntöt­tem: százalékot nem adok! Még a Sors kezének se! Ez legyen az ő bánata... Balázs J. A filmvilág- hírei Schwarzenegger nem folytatja! Ojra jön a Robotzsaru! El­készült a nálunk is vetített népszerű Robocop második része, melynek rendezője Ir­vin Kershner (A birodalom visszavág) főszereplője pe­dig az első epizódban szere­pelt Peter Weller. A nagy érdeklődéssel várt filmet nyáron mutatják be az Egye­sült Államokban, s a tervek szerint nálunk is. * Schwarzenegger nem foly­tatja! Mármint a Predator című sikerfilmet, ugyanis most már bizonyosan elké­szül a második rész, mely­nek főszerepére nem az izomkolosszus, hanem Dan­ny Glover (Halálos fegyver) szerződött. A rendező nem más, mint a Rémálom az Elm utcában 5. részének di­rektora, Stephen Hopkins. * Kirúgták James Bond-ot! A nemrégiben bemutatott legfrissebb James Bond-so- rozatban, A magányos ügy­nökben Timothy Dalton ala­kította a népszerű 007 titkos­ügynököt. A kasszasiker elle­nére azonban távoznia kell, ugyanis a producer, Brocco­li kijelentette: — „Dalton nem meggyőző, új embert keresek a szerepre!” * Ismétlés — sztárparádéval! Most forgatják a harminc évvel ezelőtt készült szen­zációs vígjáték, a Van, aki forrón szereti új feldolgozá­sát. A fantasztikus komédia szerepeit az akkori filmvilág sztárjai alakították: Marylin Monroe, Jack Lemmon és Tony Curtis. Most sem ki­sebb egyéniségek játsszák a főszerepeket: Madonna, Tom Cruise és Michael Keaton... * Sylvia Kristel újra Emma- nuelle-szerepben! A hazai mozikban most futó sikeres Emmanuelle-sorozat első há­rom epizódjának főszereplő­je. Sylvia Kristel ismét ka­merák elé áll. méghozzá mint Emmanuelle! A bájait nem takargató szépség már 37 éves, de domborulatain mindez nem látszik. Összeállította: Szilágyi Fiatalok, hogy boldoguljanak... Támogatás nélkül, önálló lakáshoz jutniuk nagyon nehéz manapság a fiataloknak. Sokan azonban még­sem adják fel, próbálkoznak ezzel is, azzal is. Szeret­nének boldogulni. Három fiatal házaspárt Ismertem meg, akik más-más módon szeretnék elérni, hogy saját otthonuk legyen. A jobb megélhetés re­ményében R. Csabáék Nóg- rádból Heves megyébe köl­töztek. Csaba 26, a fele­sége, Betti 18 éves, kis­fiúk 11 hónapos. — Nem volt lakásunk, egy szobában szoroskod- tunk a feleségem anyjáék- nál. Aztán jött a kicsi, s vele együtt a gondok is — meséli Csaba. A keresetem olyan kevés volt, hogy ab­ból nem tudtunk volna megélni. — Ezért úgy döntöttünk, — folytatja a fiatalasszony, — hogy elköltözünk a nagymamámékhoz. Nekik kertes, családi házuk van, ott kaptunk két szobát. — Ügy vélik, falun köny- nyebb a fiataloknak? — Reméljük, hogy így lesz — vállaszol a férj. — Én buszsofőr lettem, ki­csit jobban keresek, s be­lefogtunk a gazdálkodás­ba. Szégyen, vagy sem, paraszti munkát végzünk. Van 60 darab csirkénk, most vettünk két malacot, a hízókat már eladtuk. Az árához gyűjtünk még egy kicsit, és vásárolunk egy tehenet, amit itt a fa­luban néztünk ki. Negy­vennyolcezer forintért ad­ják, de nagyon jó tejhoza­múnak mondják. — Három kisbárányt is nevelgetünk — fűzi hozzá a feleség. — Cumisüvegből etetem őket, s olyan ra- gaszkodóak, hogy mindig a nyomunkban vannak. — Az udvaron és a kert­ben fóliasátrakat is lát­tam. . — Igen, belefogtunk eb­be is, mindenfélét terme­lünk, s mindig van valami új, amit meg kell tanulni. Tegnap például a szom­szédnál megtanultam fejni. — Közösen végzik a ház körüli munkákat? — Betti így válaszol: — Sokat segít a férjem, viszont a kisgyerek mel­lett mégis nagyon sok a tennivalóm, azért is, mert a nagyszülőkre már nem nagyon számíthatunk. Még­is hálával, köszönettel tar­tozunk nekik, hogy helyet adtak az életünk megala­pozásához. A roncskocsik is hoznak egy kis pénzt... Egy nógrádi kisfaluban él a 28 éves M. László fe­leségével Ágnessel, és öt- esztendős Attila nevű gyer­mekükkel. — Egyelőre anyukámék- nál lakunk, egy szobában — mondja Ágnes. Nem­régen fogtunk hozzá az építkezéshez, most húzzák fel a falakat. De mikor lesz még abból ház?! — Meg­van már minden anya­gunk hozzá, a múlt héten vásároltuk az ajtókat és ablakokat. 320 ezerért. — A fizetésükből spórol­ták össze a házravalót, vagy a szülők is besegítenek? — A bérünkből nehezen jött volna össze, ugyan­is éjjeliőrként havi 7 ezret keresek — mondja M. Lász­ló. — Itt, a faluban nincs munkalehetőség, így Ági itthon dolgozik. Nyulakat tartunk, és hetj egy alka­lommal kisegít butikban, amiért 5—500 forintot kap. Természetesen a szülők is segítenek, viszont nekem még két testvérem van ott­hon. Ági húga pedig most megy majd férjhez. Szó­val van a pénznek helye. A legtöbbet Laci dolgo­zik. Azért is ment éjjeli­őrnek, mert akkor több a szaibad ideje, amit munká­val tölthet... — Autókarosszéria-laka- tos a szakmám, karambolos, roncsautókat pofozok hely­re — mondja a férj. — So­kat bajlódtam a roncsko­csikkal, de azért van si­kerélményem. Legtöbbet ta­lán egy csúnyán összetört Opellel dolgoztam, a sok vesződség után egészen hasz­nálható lett. Muszáj több­félével foglalkoznunk, hiszen a mi érdekünk, hogy minél előbb felépüljön a házunk. Lakásravalóért Kaliforniába... A harmadik fiatal házas­pár albérletben lakik. A 25 éves K. Zoltán felesége Éva épp gyereket vár. — Albérletbe költöztünk, mert egyik szülővel sem akartunk együtt lakni. De lassan innen is el kell men­nünk, mert a házinéni ki­kötötte, hogy addig marad­hatunk, amíg a gyerek meg nem születik, ö ugyan­is nem bírja hallgatni a gyereksírást. — A fizetésükből meg tudnak élni? — Nagyon nehezen. Sok­ba kerül az albérlet is, pe­dig igazán spórolunk. Az álmunk, egy saját lakás. Ami lehet, hogy most már teljesülni is fog — mondja Éva. — Ügy tűnik, mellénk szegődött a szerencse. Zoli­nak ugyanis él Kaliforniá­ban egy rokona, aki étte­rem-tulajdonos. Kihívta őt vendégmunkásnak hat hó­napra. Heti 120 dollárt ígért neki. Pincér lesz, s teljes ellátást kap, így ta­lán össze tud spórolni egy kis pénzt. — Már intézem a papíro­kat és ezen a héten várom a hivatalos meghívólevelet. Sajnos nem leszek itthon, amikor a gyerekünk meg­születik, de úgy döntöt­tünk; ezt a lehetőséget nem ugraszthatjuk el. Nem akarok én meg­gazdagodni — jegyzi meg Zoli. — Csak legalább any- nyit szeretnék összegyűj­teni, hogy idehaza egy la­kást tudjunk vásárolni. Mert ha a fizetésünkből akarnánk összerakni az árát, akkor legalább negy­ven évig kellene levegőn élnünk... Cs. A. alósz néni kinyitotta az ajtót. Lógó bajszú, ka­lapos öregember állt a küszöbön.- Á, Pista bácsi! Tessék csak beljebb jönni! - tessé­kelte be a jövevényt Halász néni. — Ugyan, ugyan Halászná! Ne Pista bácsizzon, hiszen majdnem egyidősek va­gyunk! Tudja, szilveszterezni jöttünk magukhoz a menyem­mel, a fiammal, meg a kis- unokámmal, a Palkóval. De csak akkor, ha nem leszünk a terhűkre. . .- Hát persze hogy nem! - szólt Halászné. - Jöjjenek csak nyugodtan! Mi az urammal magányos öregek vagyunk, szeretünk beszél­getni, de hát nincs kivel. Tud­ja, hogy van ez. . . — Majd este hét órára itt leszünk! - válaszolt az öreg­ember, és elment. Halász néni pedig bement a házba, és a karosszékében pipázó férjéhez szólt: — Hé, Miska! Nem leszünk egyedül ma este! Vendége­ket hívtam!- No, és kiket? — morgott Halász Miska bácsi.- Az öregebb meg a fia­talabb Pincésit, annak a fe­leségét, meg a kis Palkót, azt a rosszcsontot. — Pont a legjobbakat! — bosszankodott Miska bácsi. — Miért, mi bajod van ve­lük?- Kezdjük a legidősebbik­nél! Az a vén lókötő húsz éve kicsalta tőlem ötven fo­rintomat, és azóta sem ad­ta vissza. Meg aztán a fia is mindenféle házról, autóról, meg pénzről beszél és any- nyi haszontalan masináról, hogy a fejem is szétmegy tő­le!- Mit vártál tőle, hiszen mérnök!- De hát Rozikám! A fele­sége is haszontalan egy te­remtés! Igaz, igaz szorgos­dolgos, tűzről pattant. de oda is való! Kígyót-békót pletykál az olyan egyszerű emberekről, mint szegény Bencsikné, akinek pár hó­napja halt meg az ura. Azt mondta róla, hogy megmér­gezte! No a fiukról meg ne is beszéljek! Még csak tíz­éves, de rosszabb, mint ezer ördög! De hát ha már meg­hívtad őket, akkor jöjjenek. Halász néni lement a fa­luba egy kicsit beszélgetni a többi öregasszonnyal, akika havat seperték házuk elől.- Jaj, Rozikám, nagy hó­vihar lesz! Bemondta a rá­dióba az az izé, az a me- terológós, vagy hogy hívják! — mondta özvegy Koráné, aki állandóan betegeske­dett. - Az öreganyám nénjét is egy hóvihar vitte el, ki- lencszáztizenkilencben, épp akkor, amikor én születtem... Halászné félbeszakította a rémtörténetet:- Kedves Karóné! Nem jönne el hozzánk mo estére egy kicsit szórakozni? Úgy, mint tavaly! Halász néni még nagyon jól emlékezett a tavalyi szil­veszterre, amikor Koráné el­mesélte kifordult szemű uno­kabátyjának történetét, és még hasonló dolgokkal „szó­rakoztatta" az idős házas­párt. Most is csak szívesség­ből hívta meg, meg azért, hogy ne terjesszen róluk sza­márságokat a faluban. — Én csak akkor megyek el — válaszolt az asszony — ha nincsenek ott egerek. Tudja, a legidősebb nővé­rem. . . Halásznának nem volt türelme meghallgatni a történetet. Meghívta még legjobb barátnőjét, Bencsik- nét: és egy fiatal házaspárt a faluból. Azután hazament, és nekilátott a sütemények készítésének, amivel a ven­dégeket akarta megkínálni. Elérkezett az este. Rozi néni éppen a konyhában sür- gött-forgott, Miska bácsi pe­dig puha posztópapucsában újságot olvasott, amikor be­állítottak az első vendégek. Kovács Marci és Kovácsné Kovács Éva. Csak a nevük volt rokon, a házasság előtt nem is tudtak egymásról. Aztán megjött a Pincési család. Zajosak voltak, leg­főképp Palkó fiuk, akinek csak kilenc óráig engedélyez­ték a fennmaradást. Bencsikné két tálca kapros­túrós süteménnyel állított be, szinte virult a boldogságtól- Még sosem látták ilyen vi­dámnak az öreg Bencsik Márton halála óta. Legutolsónak Koráné érke­zett, arra hivatkozva, hogy Halászék kertjéből kiugrott egy fekete macska, és átfu­tott előtte, ezért vissza kel­lett mennie faluvégi házához, és azután újra vissszaindulni. A Pincési házaspárját derült ezen. . . Palkó abban a pillanatban, ahogy bejött, óvatlan kéz­mozdulatával leverte Halász néni egyik szép kristálypoha­rát, aki azzal vigasztalta, hogy maradt még elég. A fiatalabb Pincési István egy olyan újfajta méregről beszélt, amit ha egy asztal­ra cseppentenek, elégeti az egész asztalt. Erre Pincési- né megjegyezte, hogy Ben­csik néninek be kellett ér­nie Hypóval és sósavval. Emi­att majdnem kitört a vesze­kedés, de aztán elsimultak a dolgok. Kilenc órakor a Pincési házaspár Palkó kezébe nyomta a házuk kulcsát az­zal a felszólítással, hogy bújjon ez ágyába, meg hogy ilyen későn nem szabad gyereknek fent maradnia. A huncut kölyök azonban egy óvatlan pillanatban bebújt a dívány aló és az óráját les­te, nem jön-e már az éjfél. Még egyetlenegy szilveszter- éjszakán sem engedték, meg neki az ébrenlétet, ám ha­marosan elaludt. Fél óra múlva utónaküld- ték Pista bácsit, aki annyira elázott, hogy szinte csavarni lehetett belőle a szeszes italt. Az öregember nem tu­dott bemenni a házba, ezért a hóesés elől a meleg fás­kamrába húzódott. (Az if­jabb Pincési még ide is tett egy radiátort, hogy favágás közben ne fázzon.) Néhány perc múlva úgy aludt, mint a bunda. Bent a házban tréfálkoztak, beszélgettek. Az idő fél ti­zenkettő felé járt, mindenki nagyon várta már az új évet. Kint hóvihar tombolt, aho­gyan azt Koráné - vagyis- hót a „meterológós” — meg­jósolta. Hirtelen kialudt a vil­lany. Az öregasszonyok so­pánkodni, a férfiak mászkál­ni kezdtek. Pincésiné és Ko­vácsné visítozott, és erre a nagy hangzavarra a rossz­csont Palkó is felébredt. Ha­lász bácsi megnyugtatott mindenkit, hogy' ez csak egy áramszünet, nempedig tűz­vész. Hamarosan előkerült egy gyertya és egy zseblámpa, ezeknek fényénél lassan kez­dett visszatérni a jó hangu­lat. Az egyik pillanatban azon­ban Bencsikné felsikoliott: — Segítség, egér! . Koráné ettől úgy megijedt, hogy égnek álló lábbal a földre bukott, csak úgy virí­tott a sok fodros alSószok- nyája. A nők újból sikítoz- tak, a férfiak pedig az ege­ret kezdték keresni. — Hol vari? Hol van az a híres-nevezetes egér? - kér­dezte Bencsiknétől a bosz- szús Halász Miska bácsi. — Az előbb ott láttam a szekrény tetején! - mondta a kérdezett. — Most meg olyan, mintha a plafonon mászkálna! alkó is kimászott az ágy alól, megnézni a kis rágcsálót, mert őt az ilyenek nagyon érdekel­ték. Míg a többiek a padlón keresték a veszedelmes vad­állatot, Palkó odament a ki­támasztott zseblámpához. Két muslica kergetőzött rajta. Palkó, elfeledve a tiltást, fel­kiáltott: — Hé, emberek! Nincs is egér! Az egész két muslica miatt volt, azok mászkáltak a zseblámpán! Ebben a pil­lanatban ütött az óra, és az egész társaság boldogan ki­áltott fel: — BUÉK! Egyed Johanna (11 éves) Csesztve ■ M'.. 91 IHji B:J 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom