Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)

1990-04-29 / 23. szám

t Mi lesz Salgótarján utcaneveivel? Kit érdekel? A nép nevében! A szoborvitával kezdődött. Amikor - tekintettel a rendkívüli érdeklődésre - néhány ember képviselte a „lakosságot". Ugyancsak néhányan (ettől többen) szívesen szólnak a nevünk­ben. merthogy számunkra fontos dolgokról van szó. Ilyen fontos dolog most az utcanevek megváltoztatása. Kinek? Az érintettek közül először dr. Gvetvai Györgynél, a Salgó­tarjáni Városi Tanács VB titkárát kérdeztük:- A számbavétel és az áttekin­tés már tart, de nagyon az elején vagyunk még, nem tartjuk most időszerűnek ezt a kérdést. A júni­usi vb-ülésen terjesztjük elő olva­satban a javaslatot. Többféléi jött már ilyen irányú kezdeményezés, fel kell vennünk velünk a kapcso­latot, és egyeztetni az elképzelé­seinket. Végleges döntést viszont az új önkormányzatnak kell hoz­nia. Kun Zsuzsanna, a salgótarjáni József Attila Művelődési Köz­pont szervezési csoportjának ve­zetője:- A városvédő és -szépítő egyesület, a bányatörténeti társa­ság, a múzeum baráti köre, a Tájak-Korok-Múzeumok Klub és a Nógrádi Történeti Múzeum létrehozott egy bizottságot, ame­lyet szeretnénk kibővíteni a pártok képviselőivel. Kétféle el­képzelésünk van az új utcanevek­re. Meg kell nézni, kik azok a salgótarjáni személyiségek, akik megérdemlik, hogy róluk nevez­zenek el utcát, teret. Másrészt sok olyan hivatalos elnevezés is van, ami másként szerepel a köz- használatban. Legyen a használa­tos neve a hivatalos! Májusban összeül a bizottság, és az új ön- kormányzatnak már konkrét ter­vet szeretnénk adni. Leukó Albertné (MDF): - Igaz, mi vetettük fel elsőként a változtatást, de úgy érezzük, ez nem teljesen a mi dolgunk. Csat­lakozunk a bizottsághoz, de nem kívánunk kezdeményezők lenni. Az átkeresztelést csak az ott élő­ket megkérdezve, az ő egyetérté­sükkel és nem őket kihagyva tud­juk elképzelni. Skoda Róbert (SZDSZ): - Ter­mészetesen úgy gondoljuk, hogy Salgótarján utcaneveinek meg­változtatása nem képezheti egy, vagy néhány párt döntését, véle­ményét. A vitának a nyilvánosság előtt kell zajlania és az eredmény, a tarjáni polgárok véleményét tükrözze! Égy-egy utca, vagy tér nevét csakis akkor lehet megvál­toztatni, ha azt az ott lakók is elfogadják. Olyan közmegegye­zésre van szükség, ami nem az éppen fennálló politikai viszo­nyokat tükrözi. A köztéri elneve­zések soha ne képezzék politikai és történelmi viták tárgyát! Nézzük a polgárok véleményét! A Gorkij kőrútról: - Gorkij nagy ember volt, de adjanak neki utcát Moszkvában. Új nevet nem kötnék ki, de szívesebben lát­nám, ha magyar ember lenne, vagy még akár Muskátli is. Ha kezdeményezés van, szívesen tá­mogatom.- Jobban el tudnám képzelni egy magyar író nevét. A Malinovszkij útról: - Meg­szoktuk, de ha új nevet kapnánk, valami egyszerűbbet, annak na­gyon örülnék. Ha a többség úgy dönt, hogy más legyen, nem va­gyok ellene.- Nézze, ez már annyit válto­zott, nekem igazán mindegy. A többség döntsön, engem nem za­var. A Vörös Hadsereg útjáról: - A jelen politikai helyzetben ez a cím nem illeti. Semmi köze a Vörös Hadseregnek az utcához. A Dimitrov útról: - Nincs semmi kifogásunk ellene. Van­nak utcanevek, amik már nem illenek bele a képbe, szerintem a Dimitrov nem olyan. A Kállai Éva útról: - Ha ma­rad, marad, jó ez nem? A Kismarty Ödön utcáról: - Maradjon-e? Úgy tudnék véle­ményt mondani, ha tudnék róla valamit. Nem tudom ki volt...- Nem zavar, bár nem tudom, hogy ki volt. Lehetne egy közis­mertebb név is. A Nógrádi Sándor térről: - Ne­kem tetszik a hangzása. Tartalmi­lag nem néztem még mögé.- Nem foglalkozom vele, ne­kem teljesen mindegy.- Amióta itt lakom, ez van, már megszoktuk. Nem is tudom örülnék-e, ha megváltoztatnák, mert abból egy csomó kavarodás lenne. A Kemerovo kőrútról:-Zavar, de gondolom, a politikai átalaku­lás szellemében ez is meg fog változni. Salgótarjánhoz köze­lebb álló nevet szeretnék.- Nem zavar, attól függetle­nül. hogy több helyen tapasztal­tam: nem tudják leírni. Nem hi­szem, hogy attól bármi jobb lesz, ha megváltozik az utca neve. A Schuyer Ferenc útról: - Kis- sebb bajunk is nagyobb ennél... (dudellai) film M Jákob rabbi kalandjai Ez a kis ember óriási egyéniség volt. Louis de Funes emlékezetes orvpecása a Horgász a pácban, vagy a haját tépő, peches Juye felügyelője a Fantomas-filmekben és az őrült buzgalommal intéz­kedő őrmestere a csendőrsorozat­ban nem csupán a hatvanas évek mozilátogatóit nevettették meg, de mai nézői számára is okoz még kellemes meglepetést. Valószínűleg ebből indult ki az a hazai filmforgalmazó is. aki rábukkant a francia mozi imádott „Fufu”-je egy nálunk mindeddig kimaradt filmjére. A Jakob Ra­bbi kalandjai ugyan valamikor 1973-ban készült, de merem állí­tani, hogy mai szemmel is ferge­teges humorú és Funes akkorát bohóckodik benne, hogy a néző többször is leesik a nevetéstől a székéről. A film már tizenhét évvel ezelőtt is nagy sikert aratott volna, de gyanítom, akkor még nem a bevételek voltak a fonto­sak, hanem az ideológiai sterili­zálás és az istenadta nép megóvá­sa. Ma már nehéz lenne megma­gyarázni, hogy mitől is óvtak ben­nünket, de akkor még annyi volt az indok, hogy se szeri, se száma. Az elvakult cenzor antiszemitiz­must látott volna, vagy az akkor még hős arabok megítélése lett volna a gond? Az elutasítás fő oka valószínűleg az lehetett, ami- A csillagászat előtt fantaszti­kus távlatokat nyitó új berende­zés indult kedden a világűrbe: A Hubble óriásteleszkópot a Disco­very amerikai űrrepülő gép vitte magával. Az esemény jelentősé­gét a szakemberek a Galilei által a XVII. század elején feltalált első távcső fontosságához hason­lítják. Reményeik szerint a kü­lönleges műszer segítségével ha­marosan közelebb juthatunk a világegyetemet létrehozó Nagy Robbanás (Big Bang) titkainak megfejtéséhez. ennek az igazán ártatlan filmnek maga az alaptörténete. Neveze­tesen, hogy egy üzletember üldö­zői és a véletlen folytán az egyik zsidó ünnep, a sábesz kellős kö­zepén egy zsidóközösségben ta­lálja magát és nem kis kalamajka után térhet újra vissza eredeti foglalkozásához. Közben olyan dolgok történ­nek. hogy beleesik egy rágógumi­masszával teli kádba, ahonnét ezután zöld marslakóként kerül elő. Mindenhez hozzáragad és még imitt-amott nagy buboréko­kat is ereget, mint a jó minőségű rágógumik általában. Később ül­dözőbe veszik valamiféle arab terroristák, akik elől rabbiruhába öltözve menekül. A nagy kaval- kád ekkorra már totálisan kibon­takozik és elszabadul a pokol. Az még hagyján, hogy térdig érő ál- szakállal és különleges csigapa- jesszal, fején rabbikalappal húzza el a csíkot üldözői elöl, de amikor a zsidóközösséggel együtt öröm­táncba kezd, hát ez valami csodá­latos. Funes fékevesztett dinamizmus­sal játssza el az olyan embert, akinek egy számára tökéletesen ismeretlen világ rituáléját kellene végigcsinálni. Burleszkhelvzetek végtelen sokaságával és fergete­ges tempóval viszi a nézőt a könnyfakasztó nevetésig. Egy­szóval ez a film üldözések, vere­kedések. rengeteg félreértés, ál- és valódi rabbik, szellemes képi humor, harsány verbális komédia és semmi olyasmi, amiért valaha is valakinek komoly oka lett volna rá. hogy a magyar közön­ség ne nézhesse meg. Louis de Funes, ez a grimaszo­ló, kapkodó, gesztikuláló, zseni­álisan karikírozó emberke 1982- ben, 68 évesen ment el végleg a földi árnyékvilágból. Az azért mégis jó, hogy mégsem mond­tunk le arról, amit örökségül itt­hagyott nekünk nézőknek. Bodnár Mihály Óriás távcső a világűrben A földi légkörön kívülre jutta­tott csillagászati műszerek már évek óta nem számítanak ritka­ságnak. A földi teleszkópok lehe­tőségei végesek: méreteiket már nemigen lehet tovább növelni, s hatásfokukat jelentősen csök­kenti az atmoszféra zavaró hatá­sa. Ezért az elmúlt 10-15 évben több különleges asztronómiai be­rendezés végzett kutatásokat Föld körüli pályán. A röntgen­csillagászat fejlődését a nyugat­európai Exosat műhold és a szov­jet Mir űrállomás Kvant-modul- jának műszerei segítették, az ibo­lyántúli jelenségek megfigyelésé­ben az amerikai-nyugat-európai együttműködésben létrehozott IÚE és a szovjet Asztron, az infravörös csillagászatban pedig az amerikai-brit-holland építésű IRAS ért el jelentős eredménye­ket - a Hubble azonban az űrku­tatás történetében elsőként a lát­ható fény tartományában műkö­dik. Húsz év múlva... Eriket (2.) Eladó a Nagyszínház? A szovjet sajtóban nemrég lá­tott napvilágot egy hír, mely sze­rint a Nagyszínház, a Goszkon- cert és az angol Entertainment Corporation Limited részvételé­vel nemzetközi konzorcium ala­kult. A hír aggodalommal töltötte el a szovjet opera- és balett kedvelő közönséget, akik számára már eddig is problémát jelentett, ho­gyan jussanak be a legnépszerűbb szovjet színház előadásaira, hi­szen a színházat estéről estére külföldiek töltik meg - valutáért vásárolt jegyekkel. Az Ekran i Szcena (Mozivászon és Színpad) című lap nem véletlenül adta az erről szóló írásának az Eladják a Nagyszínházat? címet. Miről is van szó? A színházigaz­gató Vlagyimir Kokonyin szerint a háromoldalú megállapodásnak az a célja, hogy megvédje a Nagy­színházai egyes olyan csoportok­tól és egyénektől, akik önkénye­sen és törvénytelenül élnek vissza külföldön a színház tekintélyével és népszerűségével. Sokszor elő­fordult már, hogy hamis reklám­fogásokkal „nagyszínházi” előa­dásokra csalogatják be a külföldi közönséget lelkiismeretlen előa­dók és impresszáriók, és silány portékájukért jelentős nyeresé­get kasszíroznak be. Ez ellen ed­dig nem tudott védekezni a Nagy­színház, mert bár három évtizede járja a világot, neve nem részesül semmiféle jogvédelemben. A most megalakult részvény- társaság, elsősorban az angol cég révén garantálja a világhírű társu­lat jogvédelmét. Azért az ango­lok, mert bármily meglepő, de a szovjet törvénytárból hiányoznak az idevonatkozó cikkelyek. A Nagyszínház barátainak tehát nincs miért aggódniuk. (APN) Az újságíró íróasztalfiókjában rendezgetett... Véletlenül a a '7ö-es években megírt interjúihoz készített fotókra bukkant. Vajon hol és ho­gyan élhetnek azok a gyerekek? gon­dolta és próbálta megkeresni őket. Az eredmény? Ez a sorozat... Balassagyarmaton, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban több évtizedes hagyománya van már a társastáncoktatásnak. Ez­zel együtt jártak és járnak vi­szont, a - háziversenyeken kívül - az idegenben való szereplések is. Bemutatkozások, megméret­tetések klubközi, -területi tánc- versnyeken, országos bajnoksá­gon. (Ez utóbbi a „csúcs”! Az archív fotón Erika éppen egy jel­vényszerzőverseny győzteseként látható,, táncpartnerének „FÜ- LÖPKENEK” az oldalán.) Szí­vesen emlékszem vissza az 1973- as évekre, amikor sikert sikerre aratva, szerepeltek Filla Edéné budapesti táncpedagógus, ver­senybíró, táncos lábú tanítvá­nyai. Kedvenceim közé tartoztak az akkori, a tehetséges „kicsik”, például Plonk Erika, aki nem­egyszer mondta nekem is, belőle hivatásos táncos lesz. Ki is nézett magának Pesten egy olyan gim­náziumot, ahol balettet és mo­dern táncokat oktattak fakultatí­van. A féltő, szülői szeretet, csak a helybeni BB Gimnáziumba en­gedte továbbtanulni Erikát. Érettségi után a nővére rábeszél­te, hogy legyen kozmetikus. - Mindig is szolid, szófogadó kis­lány volt - kezdem vele a 17 évvel későbbi, újabb interjút.- Hát, talán így lettem kozme­tikus, mondja mosolyogva, jól menő kozmetikai szalonjában, és rögtön hozzáteszi: nem bántam meg!- Szóval elégedett ember Eri­ka?- Igen.- A szolgáltató szövetkezet kozmetikai részlegébe kerültem tanulónak Koncsek Kati néni keze alá. Nagyon sokat segítettek kolléganőim Moys Kati, Petró Éva és Szilvi, Silverió Andrásné. Remek kollektíva volt a miénk, együtt dolgoztunk, együtt „talál­tunk ki” szakmai fogásokat a nők szépítésére. Sikeres vizsgát tet­tem az ipari szakközépiskola koz­metikai tagozatán, Budapesten. 1980-ban férjhez mentem Géczi Imréhez, aki a MÁV rendészfő- nöke jelenleg is. 1982-ben meg­született Bálint, akkor gyesre mentem 1983-ban pedig önállósí­tottam magam. A Szerb utcai kozmetika ahol most beszélgetni kezdtünk, ab­ban az időben komoly vállalkozó­kedvről árulkodott, mert ahogy visszaemlékszem, ő volt az első, akinél szauna, solárium és elektromos fogyasztás is szere­pelt a klasszikus kozmetikai szol­gáltatások mellett.- így van, elvégeztem egy fizi­koterápiás tanfolyamot is, hogy ezekkel az elektromos gépekkel jó eredményeket tudjak produ­kálni. A beruházásokba szüléink is besegítettek.- Arra is emlékszem, hogy 1 évig zárva volt az üzlet, miért?- 1987-ben megszületett Fan­nink, ő volt az „oka” annak, hogy szüneteltettem az iparomat. Nem sokáig és azóta is zavartalanul működöm kiterjedt, hűséges ven­dégköröm „jóvoltából”. Ä kis üzlethelyiség hangulatos szépítőszalon lett, nagyonlátoga- tott, amikor felkerestem Erikát, is „telt ház” volt. Úgy, hogy ké­sőbb nálam folytattuk a beszélge­tést, nem akartam zavarni - nem­csak. nagy szakmai tudást, ha­nem nagy szakmai figyelmet igénylő kezeléseket. Egy tanít­ványt is felfedeztem, mert Erika az utánpótlás nevelését is szívű gyének tekinti már évek óta.- A hét első felében délelőtt, a másik felében délután dolgozik, így el tudja látni kis családját, lakótelepi otthonát, tud dolgozni kincsespusztai hobbikertjében és még, - ahogy megtudtam a ké­sőbbi beszélgetésen, - olvasásra is jut ideje. A tv-ben bemutatásra kerülő Tövismadarak című film­mel egy időben olvasta az azonos című regényt. Kirándulni is szo­kott együtt a család. Imádja a természetjárást, az erdőig men­nek autóval, onnan már gyalogol­nak.- Kiegyensúlyozott ember, hála istennek - mondhatnám „si­keres” is, mi lenne mégis a kíván­sága, a jövőtől?- Remélem, hogy gyerme­keim is fognak, szeretnek majd táncolni, merthogy én azóta is, még mindig nagyon szeretek - mondja mosolygósán a csinos, nyúlánk fiatalasszony, aki kisdi­ákkori álmaiból, a reflektorfé­nyes táncparkettről „táncolta át” magát a kozmetikusok fantázia­dús, intelligenciát, nagy kézü­gyességet igénylő „illatos” világá­ba. Elekes Éva Archív fotó: Czele János Fotó: Szilágy i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom