Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)
1990-04-25 / 19. szám
990. ÁPRILIS 25.. SZERDA nmmu 5 I llllIllMlillfll ... ............................................................. ......"1" *" ................—■■ H i Hot! legendák nyomában (2.) J-..............—......................................y „ Sasfiók a fellegvárban” Rákosi Mátyás 1945. január 30-a után Moszkvából hazaérkezését követően, 1945. március 24- 25-én járt Salgótarjánban másodszor. A látogatás eredményeképp leváltotta az eddigi MKP városi titkárát, Kerekes Sándort. Helyébe Bandur Gyulát - korábbi partizánt - tette. Ebben bizonyára jelentős szerepe volt a vele együtt érkező Nógrádi Sándornak, aki az új személyt javasolhatta. A látogatás komor részéhez tartozott Gábor Bélával való találkozása, - akivel a szegedi Csillagban együtt ült - akit nemcsak a városból, hanem az országból is elüldözött. Látogatását felfokozott várakozás előzte meg a városban. A március 15-i ünnepség zárásaként jelentette be Gólián András, volt 19-es, 1945-ben az MKP egyik helyi vezetője, hogy Rákosi Mátyás Salgótarjánba látogat. Ót mint „szenvedélyeseinknek megváltóját” köszöntötte, akit „mindnyájan ujjongó szívvel várunk Salgótarjánban”. Rákosi Mátyás március 24-én érkezett, s délután 5-kor részt vett és felszólalt az MKP salgótarjáni csoportjának ülésén. Este a szovjet hadsereg városban állomásozó részlegének tisztikara adott vacsorát tiszteletére. A pohárköszöntőkben egyesek mint „a magyar Sztálint” mások, mint „sasfiókot” köszöntötték. A jelenlévő kommunista vezetők véleménye szerint is „jelenléte fordulópontot jelenthet és a nyomorúságból kivezető utunk egyik mérföldköve lett.” Rákosi másnap - március 25- én, szép tavaszi időben - nagygyűlést tartott a város főterén. Elmondott ünnepi beszéde minden Ugyanez a fa napjainkban, Kiss István szoborkompozíciójával. A Kákosi-fa Salgótarjánban az emléktábla 1952. évi elhelyezésekor fő gondolatában, olykor a megfogalmazásban is megegyezett az 1945. február 11-én, az MKP debreceni nagygyűlésen mondottakkal. Salgótarjáni beszédét teljes terjedelmében közölte a helyi sajtó. A debreceni szöveghez képest eltérést jelentett, hogy salgótarjáni példákat, aktualitásokat is tartalmazott. Ebben viszont nem igazolta az előzetes várakozásokat. Egyik mondatában így fogalmazott: „A budapesti ipari munkásság szenvedései összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint Salgótarjánban. ” A biztatás azonban már ekkor sem maradt el: ..A salgótarjáni medence a magyar ipari munkásság egyik fellegvára, amely mindig élen járt. Itt voltak a legnagyobb sztrájkok, a legnagyobb harcok, és amikor végre itt van a demokrácia, újra álljanak az élre. ” 1946. október 20-án, az MKP III. kongresszusát követően volt az újabb alkalom, amikor Rákosi Mátyás Salgótarjánban tartózkodott és ott nagygyűlést tartott. A kongresszusról az azt követő feladatokról szólt. Mindenesetre a külsőségek, a rövid egynapos látogatás során nem csökkentek: „Rákosi Mátyás útja Hatvantól Salgótarjánig valóságos diadalmenet volt”. A viszonzás ismételten biztató: „Végtelenül örülök, amikor az MKP fellegvárába jöhetek” - mondta. (Folytatjuk) I)r. Horváth István Ujjlenyomat - csak precízen Rabló és pandúr egyaránt tisztában van vele, hogy az ujjlenyomat döntő jelentőségű kettejük korántsem barátságos mérkőzésében. Éppen ezért is figyelt fel a bűnüldözés brit krónikása arra az esetre, amelynek Manchester volt a helyszíne. Megszólalt egy ma‘ gánház vészjelző berendezése, a rendőrök a helyszínre rohantak. A lakást kétségtelenül feltörték, azonban semmi sem hiányzott. Sőt, valamit otthagytak: egyikük munkás jobbkezének két ujjperecét. A corpus delicti az ujjlenyomat keresése közben tűnt fel, a páncélszekrény alatt. „Nyilvánvaló - állapította meg Joe Chadwick felügyelő - a betörő a mackót akarta elvinni, de vagy tapasztalatlan volt, vagy megijedt a vészjelző szirénájától, s a jókora zsákmányt a saját ujjára ejtette. Mindenesetre köszönet a precíz ujjlenyomatért. ” Válasz a válaszra ... és akkor ki állhat meg az ajtó előtt?! A lapunk március 27-i számában „Kórházi idill - Kulturáltság óh!” címmel megjelent jegyzetünkre kaptuk az alábbi levelet: „Tisztelt Szerkesztőség! Jó, ha tudjuk, hogy az egészségügyi intézmény bejáratait, útjait mindig szabadon kell hagyni! Sajnos, erre sokszor még az egészségügyben dolgozók sem gondolnak! Igaz, aki megélte azt, hogy minden figyelmeztető szó eredménytelen, felfokozott indulatában talán nem találja meg a leghelyesebb kifejezéseket. Csatlakozom kollégámhoz és megragadom az alkalmat, hogy az Új Nógrád hasábjain hívjam fel a figyelmet arra, hogy ne legyenek restek pár lépést megtenni - még hordággyal sem -, ha másképp a közlekedés nem biztosítható! Munkám során többször megéltem, hogy a beteg élete valóban csak perceken múlott! Ha a mentő a súlyos beteggel - mások kényelme miatt - várakozni kényszerül, értékes perceket veszthetünk el az életmentésből! Gondoljunk arra, hogy a mentőben szülő anya vajúdik, vagy újszülött szorul élesztősre, de megfulladhat a mérgezett, vagy az agyvérzett is! A dühöngő orvos ezért dühöng - mindnyájunkért! Lehet, hogy akár e levél írójáért is - ismeretlenül”. . . . Dr. Kadosa Ildikó * * * Tisztelt dr. Kadosa Ildikó! Az ön által elmondottakkal egy percig sem vitatkozom, bár ez az írásomból - ha figyelmesen olvasta volna - egyértelműen kiderül. Az emberhez méltó, kulturált viselkedést hiányoltam dr. Rózsa György kórházigazgató-helyettestől. Semmi többet, csak ezt a keveset. Tisztelettel: Szilágyi Norbert A protokollfőnök is fizet Marsallbot a retikülben Zavarbacjtő döntést hozott a brit hadügyminisztérium: ezentúl nők is szolgálhatnak a legkülönfélébb hadihajókon. És ha a tengerészéletük úgy alakul, bármilyen rendfokozatot elérhetnek. A lázbahozó hírt a hadügyminiszter-helyettes jelentette be az Alsóházban. Archibald Hamilton nem titkolta, hogy szenvedélyes viták előzték meg szakmai körökben e lépést, ám példaként lebegett előttük, hogy a légierő már szélesre tárta a kapukat, akár vadászgépet is vezethetnek pilótanők. A haditengerészet azonban mindeddig csak szárazföldi szolgálatosként foglalkoztatta a soraiba verbuvált lányokat-as- szonyokat. Szóval elérkezett az idő, hogy bármely hölgy kive- hesse a retiküljéből a marsallbo- tot is, ha úgy hozza sora. A nőmozgalmak zajos ünnepléssel fogadták a bejelentést. Néhány honatya azonban sietett kifejezni a kétségét, hogy a világtengereket járó hadihajókon egyáltalán helyet kaphatnak a nők. Egy tory képviselő „felháborodott aggodalmának” adott hangot, mondván, hogy hová jut az a flotta, amelynek biszexuális lesz a személyzete?! S hogy mennyire nem volt egyedül e véleménnyel, azt tanúsíthatja, hogy az expozét követően tüntetés volt az admirali- tás előtt, az egyenjogúság ellen. Méghozzá nők tüntettek. Igaz, ezek feleség- és menyasszonyszerepben léptek föl: „Gondoltak-e arra, hogy mi történik azokon a hadihajókon, amelyeken hosszú hónapokra összezártan utaznak férfiak és nők?!” Jennifer Fitzgeraldot, az amerikai külügyminisztérium helyettes protokollfőnökét a napokban 700 dolláros pénzbüntetésre ítélték vámcsalás miatt, de az igazi büntetés nyilván az, hogy a kínos ügy napvilágra került a sajtóban. Annál is inkább mivel Fitzgerald 20 éve élvezi George Bush bizalmát. Annak idején a pekingi amerikai külképviseleten volt először munkatársa, így aligha véletlenül kapta a jelentős kü- lügyminisztériumi posztot, amely szinte állandó utazással jár. Mint kiderült, Fitzgerald asszony a külföldi utakon szívesen vásárolgatott, s ezt nemigen lehet tőle rossznéven venni. Azt inkább, hogy elfelejtett vámbevallást tenni. Mint az ügy kapcsán kiderült, a Washington melletti Andrews légitámaszponton, a kormányre- pülőtéren a vámtisztviselő ugyanúgy begyűjti az érkező magas állású személyiségektől az aláírt nyilatkozatot, miszerint hozott - vagy nem hozott - értékesebb tárgyat külföldről, mint kollégái, a többi amerikai város többi repülőterén, a kevésbé előkelő utasoktól. Amint azonban a vizsgálat kiderítette, Jennifer Fitzgerald legutóbb csak „esőkabátként” szerepeltette argentínai szerzeményét a vámcédulán - holott az esőkabát nutriával volt bélelve ...! A csőcselék nem Fradi-szurkoló POSTÁNKBÓL / Az Új Nógrád április 19-i számában furcsa szájízzel olvastam Balázs József TILTAKOZOM! című írását. A legnagyobb furcsaság benne az, hogy írásában csak a gyerekkori emlékei szerint ítéli meg a régi Fradi-szurkolókat, de semmi valóságos tényre nem támaszkodik. Kcrem, győzzön meg engem és a sok hitetlent, egyetlen akkori bizonyítékkal, mely szerint a „jé, tűzijátékF’-ot a Fradi-szurkolók rendezték volna. A lapban mutassa be egyetlen bírósági ítélet fénymásolatát, mely a gyújtogatót, vagy a gyújtogatókat elítélte volna. Mutassa be a tűzoltósági vizsgálat eredményét (ha még megvan). Nem vagyok Fradi-szurkoló, sót régebben nagy stécés szurkoló voltam. Az igaz, hogy akkor gyorsan terjedt el a hír az „érdekeltek" jóvoltából, hogy „a Kálvária oldalát a fradisták gyújtották fel. ” Ezt később még a tűzoltósági vizsgálat is megcáfolta, hiszen az óriási szárazság és tűző nap akkoriban más helyeken is pusztította az erdőket. Jól jött ugyanis a hatalomnak a fradis- tákra fogni, hiszen tudták, hogy az akkori Fradi-szurkolók több- ezres csoportját az. FTC vezetősége is elfogadta. Nem igaz, hogy a városokban törtek-zúztak, hiszen Tatabányán is és több városban a helyi lakosság egy része is csatlakozott hozzájuk. Lényegében akkor azok a fradisták a szurkolás leple alatt rendezték politikai tüntetéseiket a rendszer elten. A „tűzijátékos” napra felnőttként emlékszem, nagyon is jól! A városi rendőrséget a budapesti karhatalommal erősítették meg. A különvonatot és annak utasait Zagyvapálfalváról visszairányította a hatóság Budapestre. Azért így is megtelt a stadion. Vegyesen ültünk és álltunk a Fradi-szurkolókkal mi, stécés szurkolók. A nézőtéren egyetlen bántó szó sem hangzott el még a bíróra sem. Az a mérkőzés és a szurkolók kiérdemelték volna „az év legjobb szurkolói” címet. Egyetlen szerencsétlen epizód rontotta el. A Stécé ellen ítélt jogos szabadrúgást a bíró, amikor egy ittasnak látszó, középkorú férfi rohant be a pályára. A karhatalom „hatalma” magaslatán állt és a férfit a stadion futópályáján körbezavarta, iitötte-verte őt a sok gumibotos a szurkolótábor egyöntetű tapsa közepette! Az illetőről még aznap megtudtuk, hogy nem fradista volt. Hanem stécista... Kérdezem a jelenre térve: amikor például a Fradi vidéken játszik és a televízió Újpest-mérkőzést közvetít, akkor is a Fradi- szurkolók ordítoznak nyomdafestéket nem tűrő szavakat?! A fradisták robbantgatnak az egész mérkőzés alatt petárdákat? Tisztelt Balázs Úr! Ezt az állandóan randalírozó 100-200 fős alkoholos és kábítószeres bandát én is elítélem, de elítéli az FTC vezetősége és az egész ország becsületes állampolgársága. Ezeknek a labdarúgó-mérkőzés csak ürügy a botrányok okozására, mert ott vannak minden! tömeges rendezvényen. Az igaz. hogy általában az FTC mérkőzéseit veszik célba, de amennyiben valóban Fradi-szurkolók, akkor miért akarnának csapatjuknak direkt ártani? Azt tartom furcsának, hogy a híradások szerint egy-egy randa- lírozás után „állítólag” többet letartóztatnak közülük, de soha nem hozzák nyilvánosságra a nevüket. Tudom, védi őket a kiskorúság joga. Ezért nem tudom én sem bizonyítani azt az imitt- amott hallott mondásokat, hogy vasárnap beviszik őket, majd hétfőn a nagyhatalmú papák és mamák kiváltják őket a rendőrségi fogdákból, sőt ha a fiúcskán egy karcolást vélnek felfedezni, jaj a gumibotos rendőrnek. Ezek ellen az ön által Fradi- szurkolóknak titulált elfajzottak ellen valóban nem csak a gumibotot kellene használni, hogy megfékezzék őket, hanem a szigorú felelősségre vonást, de még a papák, mamák ellen is, akik pénzt adnak nekik és nem ellenőrzik, hogy azt mire költik! Vagy talán a petárdákat a szülők szerzik be külföldi útjaikon? így kerek és fair az ügy. Ez a „csőcselék” nem az FTC szurkológárdája! Az övéké az a régi volt, akiket Balázs úrnak (és sajnos sokunknak) úgy igyekeztek beállítani „kis Moszkvádban, mint törő-zúzó népellenséget... Valóban ellenségek voltak (sokan) közöttük. De nem a nép, hanem a hatalom elitjeinek az ellenségei. Mező Sándor Salgótarján, Arany J. út 25.
