Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)

1990-04-21 / 16. szám

1990. ÁPRILIS 21.. SZOMBAT hepmu 5 Zastavák Miskolcról Kétezerig szóló, ipari és kereskedelmi együttműkö­dési megállapodást írtak alá csütörtökön Miskolcon az 1989 decemberében 13 tag­vállalat részvételével alapí­tott Borsodi Gépkocsi Rész­vénytársaság és a jugo­szláviai Zastava Autógyár vezetői. Mint az aláírást követő sajtótájékoztatón elmondták, a megállapodás értelmében a részvénytársaság az idén előreláthatólag 500 Zastava gépkocsit hoz be az ország­ba, jövőre pedig az igé­nyektől függően, akár tízez­ret is átvbsz jugoszláviai partnerétől. De még ez sem jelenti a plafont: lehetőség van ennél is több személy­gépkocsi behozatalára. Az érdeklődők számára, a Tech­nika Háza előtti téren, ki is állították azt a négy Zasta­va alaptípust (Korai 45,. Ko­rai 55, Korai 55 VAN és Ská­la 101 Poli), amelyet a rész­vénytársaság először akar forgalmazni Magyarországon, s megkezdték a megrendelé­sek felvételét. Május 11-ig hasonló bemutatkozó, igény­felmérő és reridelésfelvevő kiállítást rendeznek Buda­pesten, Tatabányán, Győrött, Debrecenben és Egerben is. A leendő és a jelenlegi Zas- tava-tulajdonosok számára biztató, hogy az rt. — Mis­kolc. Eger, Budapest, Hajdú­szoboszló, Szeged, Pécs és Győr központtal — megszer­vezte országos szervizhálóza­tát. Működőképességét ille­tően több újságíró felvetette, hogy korábban a Magyaror­szágra hozott Zastava gépko­csiknak nagyon rossz volt az alkatrész-utánpótlása. Erre a gyár vezetői azt válaszolták, annyit szállítottak, amennyi­re megrendelést kaptak, s ez — hangsúlyozták — így lesz a jövőben is. A Magyarországra érkező és Miskolcon átadásra kerü­lő Zastava gépkocsik ellenér­tékét a részvénytársaság tag­vállalatai többek között mű­anyagtermékekkel, kovácsolt autóipari alkatrészekkel és egyéb, az autóiparban hasz­nálható termékekkel egyen­lítik ki. A részvénytársaság, mint a sajtótájékoztatón rámutattak, arra törekszik, hogy az eddig kialakult együttműködés to­vábbfejlesztésével Zastava- összeszerelő üzemet hozza­nak létre Diósgyőrött. (MTI) Mit tervez a kilencvenéves autóklub? Új műszaki állomás Balassagyarmaton A Magyar Autóklub taglét­száma és szolgáltatásai alap­ján a világ húsz legnagyobb hasonló szervezete közé tar­tozik. A magyar autóstársa­dalom mintegy harmadát adó klubtagokat — 650 ezren vannak — 25 klubszervezet, 2000 klubcsoport fogja össze. 63 műszaki állomáson évente félmillió vizsgálatot végez­nek; az országutakon évente 85—92 ezer alkalommal nyúj­tanak segítséget a közked­veit „sárga angyalok”; s a külföldre utazó klubtagok­nak több mint 40 ezer hi­tellevéllel segítik a bizton­ságos utazást. — Tartalmi továbbfejlő­déssel szeretnénk megünne­pelni a jubileumot — mond­ja Balogh Tibor, a Magyar .Autóklub főtitkára. — Ha­marosan két új műszaki ál­lomást adunk át: július vé­gén Nagykátán, az eddig meglehetősen ellátatlan Pest megyei körzetben, a másikat pedig az északi határ köze­lében. Balassagyarmaton. E két létesítményünkre 30 mil­lió forintot fordítottunk. — Mit nyújtanak az állo­másokon? — Teljes körű műszaki szolgáltatást, a gépjárművek vizsgáztatását is beleértve. Ehhez a legkorszerűbb mű­szerek, diagnosztikai beren­dezések állnak rendelkezés­re. természetesen nemcsak a klubtagoknak. Aki viszont már 5. 10, vagy még több éve közénk állt, annak mind a 63 állomáson csökkentett díjtételekkel számolnak el bizonyos — a helyi szerveze­tek által meghatározott mun­kákat. Régi klubtagjainkat egyébként is igyekszünk meg­becsülni. például úgy is, hogy aki 30 éve tagja az autóklub­nak. az örökös tagnak szá­mít. s ezentúl nem kell a tagsági díjat sem befizetnie. — Vannak-e ingyenes szol­gáltatásaik? — Ilyen az országúti se­gélyszolgálat. műszaki állo­másainkon a fényszórók be­állítása, a jogi tanácsadás, s a tagok ingyen kapják lapun­kat. az Autóséletet is. Al­kalmanként egy-egy megje­lölt. nagy forgalmú ponton szintén ingyenes akciókat hirdetünk, például a füstgáz­mérésre és fényszóró-beállí­tásra. — Nemrég volt az orszá­gos segélyszolgálathoz tarto­zók értekezlete. Mi hír a „sárga angyalokról” és sze­mélyzetükről? — Űjra vizsgáztattuk a szolgáltatást végzőket. Az idén nem változik ugyan az országúti segélyszolgálat út­vonala, de hosszabb ideig és több ponton lesznek elérhe­tők. A legforgalmasabb autó­pályákon — mint az Ml-esen — a hét végeken, tehát pén­tektől hétfőig nonstopügvele- letet tartunk. A segélyautó-állományunk fejlesztésére ebben az évben 1,7 millió forintot költünk. Ha az anyagiak és a gépkocsi­beszerzési lehetőségek meg­engedik, ennél jóval di­namikusabb fejlődést hozhat a jövő. — Az autósok érdekei sok­szor ütköznek másokéval. A jogos autósigényeket miként képviselik? — Testületileg kiálltunk annak idején az autópályadí­jak bevezetése ellen. Két mérnökünk az útalap bizott­ságban képviseli az autósok érdekeit. Minden esetben til­takozunk. amikor az autó­sok külön megsarcolásával próbál a kormányzat a gaz­dasági gondokon enyhíteni. Elértük, hogy ilyen döntések meghozatala előtt is kikérik a véleményünket, noha — társadalmi szervezetként — eléggé meg van kötve a ke­zünk. Most például a köte­lező gépjármű-biztosítás visz- szaállítása és a Casco díjá­nak emelése ügyében van vitánk a Pénzügyminisztéri­ummal. Döntés még nincs — mi úgy látjuk azonban, hogy továbbra is célszerűbb lenne ezeket a költségeket az üzem­anyagárba építeni. — A társadalmi megújulás hogyan érinti az autóklubot? — Nálunk is tart ez a fo­lyamat. Tíz megyében újra­választották a társadalmi ve­zetőséget és október 20-ig, a klub országos küldöttköz­gyűléséig mindenütt megtör­ténik a választás. — Távlati tervek? — Két műszaki állomá­sunkon szeretnénk a jövő­ben nagyobb arányú korsze­rűsítésbe fogni: Siófokon és Nagykanizsán. Esztergomban új telephelyre helyezzük a bázist, s terveinkben egy új állomás felépítése is szere­pel, Keszthelyen. A „sárga angyalokról” már volt szó — megemlíteném még autós­boltjaink fejlesztését, kor­szerű anyagokkal való folya­matos ellátását. Cserébe csak egyet várunk klubtagjaink­tól, s mindenkitől, aki a ma­gyar utakon közlekedik: lép­jenek fel együttesen a féke­vesztett közlekedés ellen, hi­szen senki sem indul úgy el otthonról, hogy: na, elme­gyek meghalni, s mégis éven­te több ezer ember nem tér­het többé vissza családjá­hoz! Schöffer Jenő Egyetlen nép közízlésé­ben. közhangulatában, fel­fogásában nem található meg az a pejoratív érte­lemben vett parasztozás. mint Magyarországon. — Ha az iskolás gyerek vagy a gyári munkásnő meg akarja sérteni társát, azt mondja: paraszt. Ez veze­tett oda bennünket, hogy a parasztgyerekekből lett ér­telmiségiek és vezetők igye­keztek még a látszatától is megszabadulni paraszti mi­voltuknak. Magunk hibája és mások ránk kénvszerített ereje ál­tal' lett ez így. De ebben a változó, forrongó, úgyneve­zett reformálódó világban, ahol annyi emberkét és esz- mécskét csiszolgatunk, néz­zünk már egyszer szembe a tényekkel: a Magyar Re­formátus Egyház az elmúlt négy évtizedben nem volt sem református, sem magyar! A reformátusokat raciona­lista teológusok etették, a dogmatikaellenesek meg­csinálták a maguk hamis dogmatikáját, a magyarság eleve „talonba" volt téve, valaki nehogy sovinisztá­nak vagy irredentának vél­jen minket! Egyházi veze­tőink a legmesszebbmenőkig túlmentek azon a határon, amit a diktatúra egyáltalán elvárt vagy megkövetelt tő­lük. Ezekben az időkben a sokszor kigúnyolt. úgyne­vezett tradicionális (pa­raszt) gyülekezetek jártak még tömegesen a templom­ba. Az egyetlen helyre, ho­vá egyházi életet megélni menni lehetett, mivel a dik­tatúra iskolát, kultúrházat, ifjúsági munkát és sok min­dent elradírozott. A gettó­ba szorított református egy­ház most is parasztjaiban tartotta meg magát (embe­Mir a nyarat időzi a tavaszi l>alatmi. a móló. a ki­kul o... I olo: ( /<*!<• 1 Visszanézzen... [ Egy dolgozat Balassagyarmat mezőváros tanácsáról és tisztikaráról —a reformkorban Kérem, engedjenek meg egy kis kitérőt nekem, mi­előtt a címadó tanulmány­ról szólnék (bár, arról vé­leményt alkotni, azt ele­mezni történész dolga és remélem, hogy lesz is, sőt sokakhoz eljut valamikép­pen?) Nos, az „Egy szó, mint száz” című tévés társasjá­tékot, hacsak tehetem, min­dig megnézem. Mert szóra­koztatva tanít, magyar(áizó)- lag oktat. Méltatlanul elfe­lejtett, „elüldözött” régi ma­gyar szavak, kifejezések ja­vait próbálja visszacsem­pészni napjaink írott és be­szélt nyelvébe. így történt ez, most húsvét másnapján is, például a NÓTÁRIUS szóval. A versenyző, sajnálatos módon nem tudta megfej­teni, Egri István, a műsor szerkesztője adta meg a vá­laszt, értelmezve a szó je­lentését és szólva a korról is, amikor használták. (Az irodalomban például Gva- dányi: Egy falusi nótárius budai utazása 1790-ben meg­jelent művében). A műsor végén előkeres­tem a magyar irodalomtör­ténetet és megnéztem (mert az iskolában tanultakat fe­lejti az ember), miről is szól a regény. Főszereplő a nagypeleskei jegyző, a tör­vénytartás új módját kita­nulni indult el anno. .. Bu­dára. . . Érdekes véletlenként, hús- vétot követő naoon érkező postámban találtam egy nagyalakú borítékot. Dr. Petrikné Vámos Ida barátnőm az Üj Központi Levéltár munkatársa küld­te el benne most megjelent tanulmányát: „Balassagyar­mat mezőváros tanácsa és tisztikara a reformkorban”. Ez már nem az első, de idő­szerűségében talán túlnő valamennyi .érdekes írásán. Még gyarmati levéltáros ko­rában ugyancsak ő ismer­tette a megtalált első váro­si térképet, de a Balassa­gyarmati Honismereti Hír­adóban megjelenő soroza­tát. a „Rejtőzködő kincsek a levéltárban” is említhe­tem itt. . . Ez a mostani tanulmány érzékletesen mutatja be a korabeli mezővárosokra jel­lemző gondokat. Amikor még nem voltak rendezett tanácsok, mert a földesúri és megyei hatalmak nem biztosítottak számukra sza­bad önkormányzatokat! Mint tudjuk, Balassagyarmat is néptelen pusztává vált a török uralom után: az új­bóli benépesítéséről az ak­kori földesurak gondoskod­tak. Az általuk nyújtott kedvezményeknek köszön­hető. hogv 1716-ban, ahogy a tanulmányban olvasható — már 39 jobbágy lakott itt és az összeírás szerint kocs­ma. serfőzőház, malom, mészárszék is volt. 1751-ben Mária Teréziá­tól hetivásárjogot eszkö­zöltek ki és az ide letele­pülő zsidók, görögök, gya­rapították a város forgal­mát, népességét. A statisz­tika tükrében Gyarmat a Nógrád megyei mezőváro­sok között — népességszá­mával — az elsők között volt. Figyelemre méltó lett a kézműipara: a városi jegy­zőkönyv úgy örökíti meg, hogy 296 kézműves 46 fog­lalkozási ágban tevékeny­kedett. A mezőgazdasági termelés is érdekesen ala­kult, bár az uradalmak be­folyása meghatározó volt az önkormányzati működés­ben. Kezdetét vette a köz- igazgatás is. A tanulmány­ban ugyan arról van szó. hogy a tanács működésé­nek szabályozására vonat­kozóan kevés bejegyzés ta­lálható a jegyzőkönyvekben, azok is csak az 1830-as évektől. Apropó. jegyzőkönyvek! Itt gondolok a nótáriusra. Ebben az időben működött, mint városi alkalmazott. „Személye, szakismerete nagyban befolyásolta a köz­ügyekben járatlan, kifor­ratlan szervezetű testület tagjainak tevékenységét” — olvasható a Vámos Ida-féle dolgozatban. Az újság keretei nem en­gedik meg, hogy tovább, többet idézzek. Remélem eljut majd ez a kis füze- tecske, nemcsak a lokál- patriótákhoz, hanem a mos­tani és leendő tanácsi tiszt­ségviselőkhöz is, hiszen a visszanézés, az emlékezet sok mindent segít elrendez­ni. . . S különben is, ami­kor Vámos Ida levéltáros ezeket az adatokat kibúvá- rolta, összegyűjtötte és meg­írta, egyszerűen nemcsak jól megírta, hanem mintegy szolgálatot is tett vele sze­retett városának. Balassa- gyárrháthak. Köszönet érte! Elekes Éva B bhhhhhhhhhhhmhhhhhhbh A parasztokról rileg. szociológiailag), mert Isten, aki megtartotta vol­taképpen. mint mikor ha- minc vagy kilencven éven át prédikátor nélkül tartot­ták meg hitvallásukat és vallásgyakorlatukat. Az. hogy a paraszt anya­gias, hogy csak a maga hasz­na érdekli, hogy magasabb eszméktől tartózkodik és így tovább, tudom, igaz. De: ezt így alakította ki a sok száz éves történelem. Az emberi történelem, amely egyetlen bűnnek a történe­te: háború, Káin és Ábel ellentéte. És a magyar pa­raszt szenvedett a római egyháztól, a némettől, a la­banctól és mondjuk ki bát­ran: a kuructól is. Mégis ezek a tömegek azok, akik Kossuth hívó szavára Ceg­léden meg máshol, a zászló alá igyekeztek! Még halványan bár. de látszik az, hogy nekünk re­formátusoknak bűnül róják föl. miszerint az Egyez­ményt elsőnek mi kötöttük meg az Állammal. Csak­hogy nem azok a reformá­tus parasztok kötötték meg, akik a református egyház 65 százalékát tették ki. Akik fényes csizmával százával dobogtak be a debreceni templomba, és amikor fáj­dalmukat üvöltve énekel­ték a zsoltárt, a „haladó" szellemű főpap leintette őket, hogy „itt nem kell or­dítozni!” Majd más szöve­geket is hallottak és elma­radoztak. Mikor megté­pázták és pofozták őket. vigasztalás gyanánt azt mondták egyházi vezető­ink: „a kollektivizálás Isten szerinti út.” A sokat szi­dott Ravasz László amíg tudta, mindig felemelte sza­vát azért, hogy az Állam nem tartja meg az Egyez­ményt! Révész Imre is meg­írta a hírhedt Péter János­nak: „Semmi illúzióm nincs afelől, hogy mi következik.” Emberileg mit lehetett ten­ni? Nem sokat. Az egyház és a szolgálat tovább is élt a föld alatt, és a föld fe­lett, főképp a földmívesek, a „parasztok” között és vé­gezték ezt a vidéki kis lel­kipásztorok, akiket negy­ven éven át alulról és fö­lülről is rúgtak. Mindnyá­junkat kéne rehabilitálni! Ezreket és a kétmilliót. És kimondani, hogy bár az Egyezmén- t mi kötöttük meg elsőnek —, a mi egy­házunk kapta a legnagyobb rúgást. Mert a magyar pa­rasztot, egyházunk bázisát tönkretették. Elvesztette társadalmi rangját, tekin­télyét. kulturális beideg- zettségét. Szétszórattak, mint a zsidók. A presbitériumok fele ke­rült kuláklistára és megje­lent oly „egyházi” parancs, hogy „kulák nem lehet, presbiter!” Minden- lelkész a maga lelkiismeretével szá­moljon ma el, hogy mily bölcsességgel tudta ezt a dolgot elintézni. Azzal, hogy a magyar pa­rasztságot kiszorították a társadalmi és kulturális erő­hatásból, nemcsak a gonosz Gerő Ernő, hanem sok pri­bék egyházvezető is mér­hetetlen károkat okozott. Nagy pofon volt nekünk a trianoni békeszerződés, mi híveink majd felét vesz­tettük el, míg más feleke­zetek csak a harmadát. De legnagyobb csapást az úgy­nevezett ..konszolidált" idő­ben kaptuk. Hogyan néz­hettek jószemmel földmí­veseink Péter János püs­pökre, aki az erőszakos (és bizonyítottan meggondolat­lan, gazdaságtalan) téesze- sítést hirdette? Vagy Erdei Ferencre, aki esyházkerü- leti főgondnok lett, és nem is lelkész temette? Amikor római katolikus testvéreink és kommunista ismerőseink azt gondolják, hogy az elmúlt negyven esz­tendőben mi valami politi­kai karriert futottunk be más egyházakkal szemben, hadd ábrándítsam ki őket. A legnagyobb pofont mi kaptuk. Nem látványosan, nem rcíint ahogy a fejva­dász lő a kocsma előtt, ha­nem orvul, a hátsó helyi­ségben. A reformátusság — hnely- nek zöme ma is a ..büdös parasztok'’ — tönkretétele egy politikai vagy vallási közösségnek sem tehet jót. A magyar reformátusság nevében kérem minden lel­késztestvéremet arra: ne hallgassatok- a reformokat hirdető régi-vonalas em­berkékre! Ne tűrjétek, hogy ma is azok üljenek a trónon, akik a maguk hasz­nát keresve elárulták Jé­zust és népüket. És szeres­sétek a sokszor lenézett, bűnös, de érdemekkel teljes magvar parasztgyülekeze­teket. Mindez sokban vonatko­zik drága evangélikus test­véreimre is. Őket is szere­tettel köszöntőm az Orbán. Ifj. Hörömpő Gergely Diósjenő, 1989. november 14. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom