Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)
1990-04-04 / 2 . szám
1990. ÁPRILIS 4.. SZERDA 5 umzzzj Gépkocsimúzeum Moszkvában Diszkrét büszkeséggel állnak a letűnt idők gépkocsijai a neoncsövek fényében, első pillantásra úgy tűnik, egv amerikai autómúzeum- ban járunk. Közelebbről szemügyre véve a járműveket azonban kiderül, hogy a Ford T-modellnek tűnő matuzsálem egy 1911-ben készült Russo—Balt, az 1936-os évjáratú Fordnak tetsző autó pedig egy 1939-ben gyártott GAZ—M—1-es szedán. Egy idézet forrása azután végképp egyértelművé teszi, hogy a világ mely táján jár a látogató: „az ipar több százezer automobilt gyárthatna" (V. I. Lenin). — Hát igen, ez ma is időszerű — jegyzi meg cseppet kesernyésen Jevgenyij Baburin műszaki kutató, a szovjetunióbeli krónikust gépkocsihiányra utalva, de jelenbe kalandozott gondolatai azonnal visszatérnek a múltba, s magyarázni kezd a múzeumról, amelyet ő szervezett meg, s amelynek a moszkvai Po- lytechnölógiai Múzeum adott otthont, pontosabban egyetlen termet. A kiállítás mindössze 20 autóból áll, ám Baburin szerint jól tükrözi a szovjet autóipar fejlődését. Az autók „doyenje” egy 1899- es francia De Dión — a húsz közül összesen 4 gépkocsi külföldi eredetű —, a legfiatalabb pedig egy 1987-esTev- ria, amely az ukrajnai Zapo- rozsec mű műve. A közbenső időszak mérföldköveit a személygépkocsik mellett teherautók, sőt katonai járművek jelzik. A kiállítás büszkesége a már említett 1911-ből származó Russo—Balt, amelyet hiánytalanul restauráltak. Ez az egyetlen gépkocsi, amely megmaradt a cári korból, amikor is Oroszországban 18 autógyár, évente' csaknem 2500 gépkocsit „ontott”. EbDarumadár fenn az égen... Harsogó kurrogással köszönti a daru a békés lápon a kelő napot, és ezzel már távolról jelzi a vonuló darucsapat érkezését. A kurrogás — az éjszakai pihenőhelyeken, ahol ezrével gyűlnek össze — fülsiketítő lármává fokozódhat. Több mint négyezer évvel ezelőtt Egyiptomban tálkákban tartottak félig szelíd darvakat áldozati állatnak; hizlalták is őket. A mondabeli. Obykos darvai közmondásos hírre tettek szert. A mi szürke darunk, 13 más darufajjal együtt, a talajon élő madarak nagy családjához tartozik. Valamennyi faj mindenevő, s Dél-Amerikát kivéve minden földrészen tágas, fában szegény, vagy kopálr síkságon élnek. A gólyáktól a Tövid csőr különbözA Lufthansa légitársaság emblémája a daru. Lufthansa gépek sorakoznak a frankfurti légikikötőben. be a Russo—Balt típusba építettek be orosz földön először alumíniumot, s látták el könnyedén cserélhető alkatrészekkel. Motorja 20 lóerős, maximális sebessége 64 kilométer óránként, amivel nemcsak kortárs autóit, hanem korát is megelőzte, többek között Henry, Ford berobbanását az autóvilágba. Ford azonban tagadhatatlanul hatott a szovjet autóiparra, féltucatnyi Ford-szerű GAZ-modell tanúskodik erről a kiállításon, ráadásul egy 1952-es Ford Victoryt tart Baburin a legfontosabbnak, mert ez volt úgymond az első modern szovjet autótípus a II. világháború után. Bár csak 20 autónak jutott hely a múzeumban, Baburi- nék gyűjteménye immár 81 gépkocsiból, 90 motorkerékpárból és hatvanöt motorból áll, egy raktárban őrzik ezeket. Kettő olyan nagy, hogy nem fért volna be a kiállításra, ezek valamikor Sztálin személyes gyűjteményéhez tartoztak. A nagy autómániákus Brezsnyev kollekciójáról Baburin szerint senki sem tud semmit, múzeumuk pedig nem kutat utánuk, pedig igazán klasszikus modellek — Lincolnok, Cadillacek — is voltak/vannak közöttük. A kiállítást bármennyire a múlt hatja át, azért a jelen is jelen van. A moszkvai autósok, ha gépkocsijukat az utcán hagyják, általában leveszik és zsebre vágják a szélvédő ablaktörlőit, mivel ezek igencsak keresett hiánycikkek, s remek feketepiaci, portékák. Már most, a kiállított régi autókon sincs ablaktörlő. — Sajnos, nem minden éli túl a restaurálást — magyarázza Baburin. Az egyik látogató azonban realistább: — Biztos lelopta valaki... teti meg, a nagyobb gémektől röpképük, mert a daruk messze előrenyújtják nyakukat. Faágon nemigen láttak még darut. Fiókáik rőtesbarna pihések, fészek- hagyók, és hamarosan maguk keresik táplálékukat, de még sokáig szüleik kíséretében maradnak. A szürke darvak vándorcsapatai március—áprilisban állítanak be hozzánk, de ma már nem fészkelnek, utoljára a 19. század végén költöttek. Németországban is csak kevés pár találja meg csendes erdei lápját, vagy zavartalan nádasát, amelyek szükségesek ennek a méreten felüli, termetes madárnak a fészke- léséhez. Skandinávia és Eszak-Ázsia mezőgazdaságilag kevésbé megművelt vidékein — kb. a sarkkörig — a daru ma sem ritkaság. Onnan érkeznek azok a tömegek, amelyek Észak-Afrikában és Dél- Ázsiában töltik a telet. Csapatai jellegzetes V alakú alakzatban repülnek. Nagysága ellenére — szürke színezete miatt — a daru nem feltűnő madár. Szuperkutya Házőrző eb, pásztorkutya, rendőrkopó. Mi jöhet még az ember hűséges háziállatának törzsfejlődése során? A brit állatvédő egyesület közlése szerint a „bandog”. Sokat mondó a rövid hír; e komoly szervezet nem a tagjaival, nem a kutyabarátokkal közölte az információt, hanem a Scotland Yard központjával, valamint a belügyminisztériummal. A „bandog” ugyanis a bűnüldözés egyenruhás és titkos ügynökeire nézve jelent veszélyt. A szakkönyvekben és lexikonokban eddig nem létező fajú négylábú az alvilág, azon belül is a kábítószer-kereskedők szolgálatában áll. A „szuperkutya” — ahogy a brit sajtó nevezi — amerikai és brit tenyésztők fajtá- nemesítő tevékenysége révén született meg- a rottweiler és a szelindek (vagy más néven mészároskutya) keresztezéséből. Mindkét ősétől elsősorban a vadságot örökölte, s ehhez járul még az agresszív támadószándék, ha a gazdit veszély fenyegeti. „Ez a szuperkutya a maga 70 kilós súlyával olyan, mint a ka- mikázé; ráveti magát az idegenre. Nem tudunk róla, hogy a „bandog” mennyire veszi állatszámba a macskát. De, ha őrzi génjeiben a kutya -macska ellentétet, a brit titkosrendőrök meg vannak mentve. Ébersége miatt ritkán sikerül annyira megközelíteni, hogy felismerhessük a farka fölé hajló dísztollait és azt a fekete sávot, amely a tarkótól a homlokon keresztül az álfáig fut, és amelyet csak a feje búbjának kopasz pirossága tör meg. Két nagy tojását, fűből épített, méter széles fészkében négy hétig üli. További kilenc-tíz hét után kezdenek röpülni a fiatalok, ez idő alatt az öregek gondoskodnak róluk. A daru apró állatokat eszik — a rovaroktól gyíkokig és madárfiókákig. Mivel azonban nem veti meg a növényi táplálékot sem, ezért szemére vetik, hogy időnként károkat okoz a téli vetésben. Ha valóban előfordulnak is ilyen károk, akkor sem volna szabad könnyelműen ennek az amúgy is egyre ritkább madárnak az életére törni, hogy utódaink is megismerhessék, még azt a gyönyörű látványt, amit Goethe a Faustban így énekelt meg: „S a tó felett a síkon át, daru keresi otthonát”. Darvak a kardoskúti szikes tónál, Orosháza közelében, ahol egy hónapos pihenőt tartanak. Romhányi tapasztalatok és feladatok Az egészséges életvitel nem magánügy! Az egészséges ember jobban ellenáll az idegesítő, bántó jelenségeknek, van belső lelki erőtartaléka, amellyel kivédi az őt ért ingereket, csalódásokat, ütközéseket. Az az ember viszont, akinek az alkalmazkodóképessége beszűkült, kétségbe esik, elháríthatatlannak látja a bajokat, belső problémái túlnőnek a számára kínálkozó és megismert megoldási lehetőségeken. Betegsége okait az ilyen személy a környezetre hárítja, nyugalma helyreállításához gyógyszerekhez folyamodik, gyakran az alkoholhoz. Arról keveset hallani, hogy az életmód — rövi- debb távon —, az életvitel változtatásával lehet elsősorban eredményt elérni. A lakosság egészségi állapota igen rossz és fokozatosan romlik. Nő a csecsemő- halálozás, csökken az átlagéletkor, egyre többen halnak meg fiatalon, sokan rosszindulatú daganatos betegségek következtében. Pusztul környezetünk is, egyben kifejezve, mennyire „vigyázunk” egészségünk megőrzésére. Romhányban is hasonlóak a tapasztalatok, mint bárhol a megyében — tudtuk meg a tanács elnökétől. Sem a lakosság, sem az egészség megőrzéséért felelős állami, társadalmi, gazdasági szervek körében nem vált elfogadottá az egészséges életmódot kifejező gondolat és cselekedet. Itt is nőtt az élvezeti szerek, gyógyszerek fogyasztása, a dohányzás, a környezeti szennyezés. Szaporodtak a mentálhigiénés problémák, a mozgásszegény életmód tapasztalható... Észszerűiben a szabad idő kihasználása, a munkaidő utáni hajsza is károsítja az. egészséget. A körzeti orvos igyekezete nem tudja ellensúlyozni a kedvezőtlen hatásokat. A kidolgozott egészségmegőrző program viszont társadalmi összefogást feltételez, amelyben a „karmester” szerepét az egészségügy látja el. Közvetlen célja: az egészség megőrzése, a betegség megelőzése, a megbetegedettek időben történő kiszűrése, gondozása. A tennivalókat az egészségügyön belül, a körzeti és üzem-egészségügyi, a gyermekkörzeti, a fogorvosi szolgálatoknak kell vállalniuk. Együttműködve a közegészségügyi és járványügyi szolgálatokkal. A betegségek megelőzése; az egészség megőrzése az egyik legfontosabb feladat. Az egészségre nevelés, amelyet a korábbi évek gyakorlata szerint a Vöröskereszttel együtt folytatnak, nem korszerű, ennék új forr máját kell kialakítani és a gyakorlatba átültetni. Létrehozták a különböző klub- foglalkozásokat, mint például: a „Rizikó klub”-ot, az „Alkohol elleni (AE) klub”- ot. Rendszeressé tették az úgynevezett „Cigányfórum”-ot és az. „Egészség- ügyi fórum”-ot. A pedagógusok aktív szerepvállalásával kívánják megnyerni a fiatalokat az egészséges életformának, hiszen a családi életre nevelés, a szexuális felvilágosítás, ^ testkultúra stb., a legnagyobb hatékonysággal ebben a korosztályban végezhető. A sportlétesítmények építésében és anyagi támogatásában igen jó példával szolgál a Romhányi Építési Kerámiagyár. Az egészségmegőrzési program végrehajtását, az egészséges táplálkozás megvalósítása is segíti. A helyi áfészegységek a korszerű táplálkozást propagáló termékbemutatókat, kóstolókat szerveznek, de kedvezőtlenül hat az egészséges táplálkozást biztosító élelmiszerek magas ára. Az egészséges táplálkozás irányába kívánják befolyásolni a gyermek-, illetve a felnőttétkeztetést. Ezért célul tűzték a bölcsőde, az óvoda, a napközi otthon, az üzemi konyha, valamint az idősek szociális étkeztetésében részt vevők továbbképzését. — A környezetszennyezés az emberek egészségére közvetlen veszélyt jelent. Idetartozik a már megoldott egészséges ivóvíz biztosítása, a hulladék, a háztartási szemét megfelelő tárolása. Gond viszont az ipari szennyvíz nem kellő kezelése, ami miatt a talaj- és felszíni vizek igen szennyezettek — mondja a tanács elnöke. — Az egészségügyben is gyökeres szemléletváltozásra, új munkastílusra van szükség. Az eddigi gyógyító munka mellett a megelőzésre kell helyezni a fő hangsúlyt. Általánossá kell tenni a község és a körzet lakosságának rendszeres komplex szűrését és gondozását, amely eddig a lakosság egészségügyi „kulturálat- lanságában” tapasztalható hiányosságok miatt kevés eredményt hozott. A lakosság megfelelő tájékoztatását is meg kell oldani. Az orvosi rendelők, tanácsadók felszereltségét olyan fokra kell fejleszteni, hogy eleget tudjanak tenni az egészségi programban megfogalmazott célkitűzéseknek — haltjuk a terveket. Nem kevés lehetőség rejlik a helyi adottságok felismerésében. Példa erre a romhányi üzem-egészségügyl szolgálat és a kerámiagyár együttműködése. Minden igényt kielégítő kislabor- és fizikoterápiás részleget alakítottak ki. amely nemcsak az üzem dolgozóinak. hanem a község és a környező települések lakosainak ellátását is biztosítja. R. A. Sámson megbukott Zálogház Kedves alkoholista barátommal futottam össze. Miután a találkozást nem sikerült elkerülni, büntetésből hallgattam történeteit, . amelyeknek se vége, se hossza. Egy-egy mortdatfosZtány megütötte a fülemet. Ezek szerint a bíróság részlehajló, a hatóság elfogult, már minden fórumot megjárt, de most az ENSZ emberjogi bizottsága következik. Éreztem, ha így szemtől szemben sokáig hallgatom, mehetek elvonóra a kiáramló törköly gőzétől, de lerázni nem lehetett, akár az importlázmérőt. Megvártam, míg levegőt vesz, és gyorsan közbevágtam. Nagyon örülök, és igazán megírnám, de az egyik esti kimaradás után, másnap kénytelen voltam a zálogházba betenni az írógépemet. Arca felderült, valami rokon vonást fedezett fel bennem, még valami ösz- szetartozást is. Nem baj, írd meg tollal. Tudod, o toliamat is betettem a zaciba, vágtam ki elszántan. Rám nézett, szeme kikerekedett, és láttam nem hiszi, de azért megkérdezte. Aztán melyikért kaptál több pénzt? Egyelőre az írógépért, mondtam sajnálkozva.- SOÓS Gorbacsovot meggyilkolták, a KGB és a Vörös Hadsereg katonai puccsal átvette a hatalmat a polgárháború sújtotta Szovjetunióban. Ez a helyzet. A brit belügyminisztérium legalábbis ebből a feltételezésből indult ki a polgári védelem gyakorlatának szervezésekor. A tervet megszerezte és közzétette az Independent. A „Samson XVII” fedőnevű gyakorlati program a szervezők sa • játos kombinatív képességeire utal. A kiindulópont a nemzetközi helyzet, melynek megromlása a két Németország egyesítése után következik be, amikor is: „a kelet-európai országok többsége mozgósítja hadseregét, a Szovjetunióban pedig súlyos polgárháború dúl. Gorbacsovot meggyilkolták, a Kreml a katonai puccs szerSvéd kutatók szerint, ha egy kevés közömbös gázt, például nitrogént juttatnak a konzervdobozba, illetőleg a befőttesüvegbe, annak tartalma hosszabb ideig marad friss. A levegőt fejváltó nitrogén révén akár megháromszorozható az olyan termékeknek az élettartama, mint a kevés alkoholt, vagy széndioxidot tartalmazó italoké. A nitrogén más módon is hasznovezőinek hatalmába kerül. A rádió bejelenti, hogy bevetették az atomfegyvert. Megszólalnak a szirénák, a rádió megszakítja adását, és az égen feltűnik a nukleáris robbanás rémképe, a gombafelhő. Mi a teendő?” A lét-nemlét kérdését megelőző didaktikus bevezető — a cikk szerint — nem hangolta a veszedelem kellő fogadására a gyakorlat résztvevőit. Az egyik tiszt ugyanis azt mondta,! hogy az áldozatjelöltek „nem tanúsítottak kellő komolyságot”. A gyakorlat megbukott. Érdemes idézni azt is, hogy miért? „A polgári védelem vezetői még nem találtak új fenyegetéseket azt követően, hogy a szovjet veszedelem rémképe a hidegháborúval együtt már nem létezik.” sítható a tartósítóiparban. Az alumíniumdobozok ütésre könnyen behorpadnak. Ha a dobozba — mielőtt leforrasztanák — néhány csepp folyékony nitrogént juttatnak, a nitrogén elgőzölög, s a gőz fokozza a belső nyomást, miáltal a doboz ütésállóbbá válik. Persze akár a fém-, akár a műanyag doboznak gázzárónak kell lennie. • • j Nitrogén a konzervdobozban
