Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-13 / 62. szám
1990. MÁRCIUS 13.. KEDD NCHíRAI) 5 Emléktábla is őrzi a nevét Interjú Kalácska Béla esperessel Ki volt Bereczki Máté? A NÓGRÁD 1989. szeptember 5~i számának „Olvasók fóruma" felvillantott néhány adatot és irodalmi forrást, amely segített megismerni Bereczki Mátét, akiről a közelmúltban Salgótarjánban — megérdemelten — utcát neveztek el. Már a közölt írásból is felsejlik, hogy agrártörténetünk kiemelkedő fiáról, a múlt században élt magyar pomológusról, gyümölcsfajta-kutatóról van szó. Egyik, 1872-ben Németországba írt levélben így vallott magáról: „Született magyar vagyok! Nógrád megyében éspedig Romhány faluban születtem, 1824-ben. Apám szegény kőfaragó volt, aki 11 éves koromban a falusi iskolába íratott be és egy év után Vácra küldött a latin iskolába, ahol azonban csak az első évben tudott anyagilag támogatni. A második osztályban már el kellett kezdenem a tehetősebb iskolatársaim magánkorrepetálását, hogy így saját szorgalmamból tudjam magam fenntartani. Amire aztán később fokozott mértékben szükségem volt, hogy Budapesten, az egyetemen megkezdhessem jogi tanulmányaimat és azt be is fejezhessem. Saját szorgalomból, tanári segítség nélkül oly mértékben tanultam meg a német és francia nyelvet, hogy az e nyelveken írott könyveket jól megértem. 1848— 49-ben magam is aktívan részt vettem a hazámban lezajlott forradalomban és ezért hét évig az erőszakos hatalom elől menekülve kellett bolyonganom és idegen helyeken menedéket keresnem. Az amnesztia után sem akartam ennek az állami hatalomnak a szolgálatába állni. Elveim ezt nem engedték meg. Ez az oka annak, hogy anyagi körülményeim mindmáig igen korlátozottak és most mint magántanító keresem meg a szükségeseket. A természettől költői hajlamokkal megáldva, a fák nemesítését mindig olyan cselekedetnek tekintettem, mely által az ember merész kézzel avatkozik a teremtés munkájába: tehát valami szent és nagyszerű dolognak. Az akaratlan bolyongásaim során mindenütt, ahova csak eljutottam, utamat egy sereg hátrahagyott nemesítés jelzi. Ahol csak egv vadon nőtt fát találtam, nem kérdeztem, az Péteré, vagy Pálé, nem tudtam ellentállni. hogv azt egy, a környéken ismert nemes gyümölcsfajtával beoltsam. Egy tehetős Csanád megyei bérlő gvermekeinek vagyok maeántnnítóia eg.v kincstári birtokon. Tíz évre szerződtem. Éppen most (1872) jár le ennek az utolsó éve. Itt vette kezdetét po- rnológiai (gyümölcskertész) törekvésem: itt, ahol érkezésem idején csak néhány beteg meggy- és akácfa volt, telepítettem egy kb. 4 ma- gyarholdnyi nagy gyümölcsöskertet. Itt most több mint ezer fa áll, valamennyi az én nemesítésem, minden gyümölcsfajta különböző változatából. A fővárostól távol, a szerencsének köszönhetem, hogy hazai nemesítőink közönye ellenére sikerült a magam pomológiai törekvéseit szélesebb körben elterjeszteni.” Bereczki Máté szívós következetességgel, kitartó szorgalommal, folytonos önképzéssel olyan, 1200 gyümölcsfáit magában foglaló híres gyümölcsöst teremtett, melynek kedvező hatása eljutott a történelmi Magyarország minden szegletébe. Teremtőjére felfigyeltek a legnevesebb francia, belga és német gvümölcskertészek is. 1877- ben négy kötetben. 2150 oldal terjedelemben megírta a „Gvümölcsészeti vázlatok” című könyvét, a magyar gyümölcsészet „bibliáját”, amelyben összegezte több évtizedes gvümölcsésze- ti tapasztalatait, tanácsait és a jövendőre szóló figyelmeztetéseit. A hazai gyümölcstermelők nagyon érdeklődtek a Bé- reczki által beszerzett, tenyésztett új. nemes'' gyümölcsfajták iránt. A hozzá fordulókat nemcsak oltványnyal, ojtóvesszővel, de levelekben részletes tanácsokkal is ellátta. Munkásságának hatására a gyümölcstermelés és a e' ümölcsészet iránt érdeklődők száma nagyon megnövekedett.. Magyarországon több tudományos és gazdasági egyesület tiszteletbeli tagjává fogadta Bereczkit. Többek közöt*: 1872-ben a Magvar Természettudományi Társulat, 1875-ben a Bihar megvei Gazdasági Egylet, 1878- ban Kprc'-em°t és vidék«» Gazdasági Egyesülete, 1881-ben az Erdélvi Oazda- 'ági Egyesület, 1883-ban a Szécsénvvidéki Gazdasági Egvlet, 1883-ban a Csík megvei Gazdasági Egvesület, 1887-ben a Debreceni Gazdasági Egyesület, 1889-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület fogadta tiszteletbeli tagjává. Az európai hírű természet- tudós, Magyarország kiváló g.vümölcsésze 1895. december 9-én hunyt el. Kunágotán temették el. Munkássága maradandó, amely hazai gyü- mölcsészetünket emelte ki a „bölcsőjéből". Befejezésül idézzünk ide ennek az életnek az értékeléséből néhány jellemző mondatot azoktól, akik személyesen vagy munkássága révén igen jól ismerték Bereczki Mátét. Rudinai Molnár István az idő tájt a gyümölcs- termesztés fejlesztésének országos kormánybiztosa szerint: „Bereczki Máté mindannyiunknak követendő például szolgált... csak a közcél — hazája gyümölcsésze- tének előmozdítása lebegett szemei előtt. Semmi egyéni haszna nem maradt tartós fáradozásának, de annál nagyobb hasznát veszi hazája, annak mezőgazdái és kertészei, akik ő általa jutottak jelesebb nemes gyümölcs- fajták birtokába és a gyümölcstermelés emelkedése folytán meg is vagyonosod- tak". Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1896-ban kiadott évkönyve szerint: „Magyarországon a gyümölcsészet nagyot haladt az utóhbi három-négy évtized alatt. Bereczki Máté a magyar gyümölcsészet legjelesebb előharcosainak egyike, a magyar pomológusok atyja volt." Csanád vármegye 1928- ban kiadott gvümölcsészeti évkönyve szerint: „... a magyar nemes gyümölcstermesztés egyik legkiválóbb mestere és apostola Bereczki Máté '‘munkásságának' nyomán ennek , a szép országnak sok vidéke igazi gyümölcskertté alakult át”. Rapaics Raymond, a növénytan tudósa szerint: „A múlt század második felének gyü- mölcsészei közül kimagaslik Bereczki Máté. Kora is elismerte a legkiválóbb magyar fajtaismerőnek. Munkája — a négykötetes könyve — a hivatalos magyar gyümölcsismeret bibliája.” Dr. Szabó Pál ☆ Bereczki Máté emléktábláját március 14-én, a délután 2 órái kezdettel tartandó ünnepség keretében leplezik majd le Salgótarjánban, az Észak-magyarországi Regionális Vízművek üzem- igazgatósága előtt. n humor csapdái Humoros ember a barátom. Nincs olyan nap, hogy ne mondana egy újabb viccet. Észrevesz minden vidámabb árnyalatot, szomorkás életünkből. Nemegyszer megtréfáltuk egymást. Hol könnyebben, hol nehezebben esett le az a bizonyos tantusz. Sokszor nem tudtuk eldönteni, most melyikünk beszél komolyan, s melyikünk blöfföl. Történt egy napon, hogy mindkettőnket messze városba szólított a kötelesség. Előző este kupaktanácsot tartottunk, megbeszéltük, mikor indulunk. Egyéb dolgom lévén, korábban szándékoztam menni. Ebben maradtunk, ő később indul, de haza egyszerre jövünk. Békésen elváltunk egymástól. Másnap útra ,keltem. Szerencsém volt, mert az /egyik ismerősöm pont arrafelé ment. Beültem a kocsijába, szerencsésen célba értünk. Később megérkezett a barátom is. Megkönnyebbültem, elbocsátottam az ismerőst, gondoltam, majd hazamegyünk íz barátom autójával. Egy szó, mint száz, lezajlott az lesemény. Mielőtt visszaindultunk volna, ketten állítottak meg a folyosón, van hely a kocsiban, arrafelé mennek, szívesen elvisznek. Megköszöntem az invitálást, nem mentem velük, majd a barátom elvisz a kocsival. Igaz, mosolyogva mondta, amikor megérkezett] hogy busszal jött. De ismerem én őt, engem nem fog átvágni! Kimentünk az épületből, ballagtunk a sötétben. Mentünk már vagy öt perce, töprengtem, vajon hol parkírozhatott le a Skodájával. Megkérdeztem, hol áll a kocsija, ö megkérdezett engem, hol áll a kocsim, ö mosolyogva mondta, busszal jött, én fmosolyogva mondtam, én is. Ballagtunk tovább, néhányszor még megkérdeztük egymást. Eddig is tudtam, nagy huncut a barátom, na de hogy ennyire?! 'Aztán jóval később kiderült, egyikünknek sincsen kocsija, egyikünk sem hzzal jött. Ott álltunk a sötétben, mosolytalanul. Beleestünk a humor csapdaiba. (-dám) SAIÍ.Í )T\R| \N1 CENTRUM ÁRUHÁZ VIDEÓSOK FIGYELEM! Nálunk a MOKÉP, COLUMBIA, TELEVIDEO, VICO. HUNGAROVIDEO filmjeiből válogathat. SZUPERVÁLASZTÉK, kedvező árak! JÖJJÖN, GYŐZŐDJÖN MEG! Ne feledje, valamennyi filmforgalmazó * egy helyen! CENTRUM VIDEÓK AZETTA- KÖLCSÖNZÖ Miért lépett vissza a jelöltségtől? — „Fejet hajtok, de nem értek Egyet...” — Ki képviseli az egyházat? Esperes Ür! Ügy hírlik, hogy amint a képviselőjelöltséget megszerezte, nyomban vissza is lépett helyi, megyei cs országos listán egyaránt. — Valóban így történt, ugyanis amikor Balassagyarmaton, a 4. számú egyéni választókerület választási bizottságánál, a Hazafias Választási Koalíció leadta ajánlási szelvényeimet, aznap nyilatkoztam Budapesten az evangélikus egyház vezetősége előtt visszalépésemről. Az időpont csak azért esett egybe, mert akkor, február 22-én tartottuk az Országos Esperesi Értekezletet. Ezt követte Balassagyarmaton a választási bizottságnál történt írásbeli lemondásom — mondja Kalácska Béla evangélikus esperes Balassagyarmaton. — Miért döntött így? Talán „megmosták a fejét”, hogy a felső egyházi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyja? Vagy a közismert lelkészhiány az oka? — A probléma bonyolultabb és messzebbre nyúlik vissza, de van a kérdésnek alapja. Rövidre fogva. Január közepén a protestáns egyházi kommunikációkon keresztül arról értesült a hazai protestantizmus, hogy az evangélikus és református egyházvezetés szűk grémiuma — választmánya — olyan rendeletet hozott, amely szerint, a lelkész képviselők mandátumuk idejére nem gyakorolhatják lelkészi hivatásukat. A határozat előtt az illetékesek nem kérték a lelkészek véleményét, figyelmen kívül hagyták az egyházi közvéleményt, s így én — miután a vonatkozó rendelettel nem , értettem egyet — megkérdeztem választókörzetem evangélikus lakosságát; hogyan foglalnak állást a rendelettel kapcsolatban. Állásfoglalásuk ismert: rövid időn belül képviselőjelölt lettem, noha sehol egyetlen választási gyűlésen sem vettem részt, és csak mintegy kétezer evangélikust kérdeztünk meg szórólapon keresztül. A gyülekezetek véleményét közöltem az illetékes egyházi vezetéssel elsősorban azért, s ebben nem voltam egyedül az országban, hogy változtassanak a rendeletén. Ugyanis a lelkész képviselők hét végeken spirituális szolgálatokat tudnak végezni a gyülekezetekben. — Ebből kiderült, hogy az egyházvezetéssel nem értenek egyet a hívők, mi volt erre a válaszuk? — Legalábbis nem teljes mértékben értenek egyet és megoszlik a vélemény. A válasz egyébiránt az volt, hogy nekem, mint egyház- megyei esperesnek, a rendelkezéseket be kell tartanom, valamint másokkal is be kell tartatnom. Erre azt mondtam: fejet hajtok a rendelet előtt, ezért jelöltségemről lemondok, de a rendelettel továbbra sem tudok egyetérteni. — Nem értem. Ha az egyházvezetés. illetve a parlamentben ülő protestáns püspökök ennyire a lelkész képviselők ellen vannak, akkor miért kértek képviselői mandátumot a 24. órában? — Hogy a 24. órában tették, ezt nem lehet minősíteni. Ezt tette a parlament is helyesen, amikor a kérést nem fogadta el. Véleményem szerint, azért kértek mandátumokat, mert — talán mások figyelmeztetésére — rájöttek arra, hogy ezentúl a Vatikánon keresztül a hazai római katolikus egyház ügyes-bajos dolgainak rendezésére „zöld út” nyílt. A protestánsoknak meg csak a parlament maradna az érdekeik képviseletére. Ez természetesen képviselők nélkül nem megy. — Erre ott van még a kormány mellett működő Vallásügyi Tanács. — Az új kormány bizonyára megszünteti, mert idáig is csak mondvacsinált hivatal volt. — Pártokban képviselős- ködő lelkészek képviselhetik egyházaik érdekeit? — Csak közvetett módon. Ugyanis pártjuk szervezeti szabályzata és pártpolitikai választási programja köti őket. Így igazi esélyük csak a független képviselőknek lehet. Ezért mondtam igent a Választási Koalícióra, mert ez nem párt, hanem mintegy 20 mozgalmat tömörítő szövetség és a parlamentben semmire sem kötelezi a képviselőt. és március 25-e után a koalíció megszűnik. — Ha a protestáns püspökök kérését a parlament teljesíti, akkor kit küldtek volna a törvényhozásba? — Bizonyára nem lelkészeket, és ez hiba lett volna. Ebben az átmeneti helyzetben és parlamentben csak egzisztenciálisan érdekelt és teológiát végzett emberek, tehát lelkészek képesek igazán képviselni egyházuk érdekeit, mert az elmúlt évtizedekben ők voltak az egyház „napszámosai”. Évek múlva a „konszolidált” parlamentbe nyugati mintára világi egyházi személyek —■ teológiai, jogi, filozófiai, szociológiai stb. — végzettséggel már helyt tudnának állni. — Köszönöm az interjút. (T. Pataki) illlll Válasz az MDF követelésére : Majdan felszámolják a haditechnikai parkot... „Szállítsák el a fegyvereket!” címmel lapunk február 16-i számában közöltük az MDF salgótarjáni szervezetének levelét, melyből újra idézzük a következő sorokat: „... az MDF követeli, hogy legkésőbb 1990. március 25-ig, az első szabad választásokig gondoskodjék az iskola és annak igazgatója, Horváth László arról, hogy a terület békés célokat szolgáljon. ..” Szerkesztőségünkhöz több észrevétel is érkezett az MDF követelésével kapcsolatosan. Idézünk Kőszegi László salgótarjáni olvasónk leveléből: «Nem tudom, honnan vették, hogy „az ilyen szabadtéri fegyverkiállítások az ország minden részén eltűntek már.. . ", Az, hogy az ilven kiállítások és a laktanyákban lévő fegyverek kit, mire emlékeztetnek, nemcsak életkor kérdése. Egyébként is, nem tudom, mi a baj 1945-tel. A fasizmus feletti győzelmet kell megkérdőjelezni, vagy netán elvetni? Ez a győzelem történelmi tény. A jelentőségét világszerte elismerik. Nem keverik össze az utána következő eseményekkel. Ami pedig a csapatcsökkentésről szóló tárgyalást, meg a békevágyat illeti, arról tisztelettel csak any- nyit, hogy sajnos, valószínűleg nem azonnal megoldható feladatról van szó. Nem ez a kiállítás veszélyezteti a tárgyalásokat, a békét, a leszerelést. Az ország védelméért az MDF-nek is van politikai felelőssége. Csak azonosulni tudok a demiliterizálási törekvéseikkel, de szerintem ez összetettebb. Ha megkérdeznénk a szülőket, akkor a káros hatást kiváltó források között valószínűleg némelyik gyermekjátékot, filmet, könyvet, a tv-t a „kiállítás” elé helyeznék. Ami pedig az intézmények autonómiáját illeti, meg mást is, talán nem érdemes kívülről diktálva, kioktatva eldönteni, hogy mi a jó az iskolának, a diáknak és mi. nem. Bízzuk ezt a tanintézetekre, a diákokra. A hangnem, a határidőszabás hatósági szerepkörre utal. Vagy már itt tartunk? Nem volna szabad megfeledkezni arról, ki, mire illetékes. A kiállítás, az ott elhelyezett eszközök a Honvédelmi Minisztérium tulajdona. Az országban 65 helyen vannak ilyen tárgyak, felszerelésüket, időközi karbantartásukat, lebontásukat a Hadtörténeti Múzeum végzi. Annak — úgy tudom — nincs akadálya, hogy valamely szervezet javaslatára a tervezettnél előbb bontsák le a kiállítást, de akkor a költségeket vállalnia kell. Nem a kiállításokon múlik, hogy az adott terület békés célokat szolgál-e vagy sem. Fennáll a veszélye annak, hogy a felszólítás másra is ösztönözhet, és ha ezzel nem számolunk, úgy az elindítás után nem elég és nem elfogadható. hogy a következményektől elhatároljuk.« A 211. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola igazgatója a hivatalos, jogi úton járt el és levelet írt a Hadtörténeti Múzeum igazgatójának. Horváth László a napokban arról tájékoztatta szerkesztőségünket. hogy választ kapott Molnár Árpád mk. alezredes, osztályvezetőtől akinek sorait közöljük: „Tisztelt Igazgató Ür! A 211. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet ps Szakközépiskola területén lévő haditechnikai park felszámolására vonatkozó levelére (íz alábbiakat tudjuk válaszolni: A vidéki haditechnikai parkok teljes felszámolása napirenden van. A felszámolást a hadsereg erőivel tervezzük végrehajtani, de a feladat országos jellegére és a nagy költségkihatás miatt még nincs központi döntés. Tájékoztatom, hogy az eszközök — az 1976. augusztus 2- nn kelt jegyzőkönyv szerint — a Magyar Néphadsereg tulajdonát képezik. Az eszközök további felhasználása (múzeumi csereanyag, esetleges 'értékesítés) a Magyar Néphadsereg kizárólagos joga. A kért márciusi határidőig la feladat nem hajtható végre, de kérésüket (amely 1990-ben a nyolcadik ilyen jellegű), lehetőség szerint a felszámolás első ütemében tervezzük. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét”. ☆ Szerkesztőségünk ezzel lezártnak tekinti a haditechnikai parkkal kapcsolatos vitát.
