Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-07 / 56. szám
Letovai Ildikó Nagybátonyban születtem 1947-ben. Nagyon sok szállal kötődöm a térséghez, Pásztó—Bátonyterenye választókörzet számtalan településéhez. Szerenbsésnek mondhatom magam, mert olyan pedagógusok kezei alatt végeztem általános és középiskolás tanulmányaimat szülőhelyemen, akik arra törekedtek, hogy széles körű érdeklődést alakítsanak ki tanítványaikban. önművelődésre és közösségi alkotótevékenységre ösztönöztek, tág teret biztp-, sítva az önmegvalósításra, a kötelező tananyag elsajátításában , éppúgy, mint az iskolai irodalmi színpad, zenekar, szakkörök, önképzőkörök keretében. Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen kaptam diplomát. Az egyetem elvégzése után a hegyvidék vonzereje erősebbnek bizonyult életem alakulásában. A természet szerete- tét anyai nagyszüleimtől örököltem a bányászat sajátos gondjait apai ágon és férjem családja révén tapasztaltam. Okleveles vegyészként kilenc évet töl-. töttem az iparban. A zománcozás, a tűzhelygyártás fejlesztési feladatai mellett társszerzőként tankönyvet írtam galvanizáló szakmunkások részére. Ma oly sokan vallják magukról, hogy „tiszta lappal” indulhatnak a választók bizalmáért, és szegezik nekem a kérdést, hogy „hol voltam” az elmúlt években, mint a közélét korábbi szereplője. Erre én azt tudom mondani: ott, ahol a helyi kezdeményezésekért, az ön-' szerveződő kisközösségekért, a különböző nehéz helyzetű emberek érdekeiért meg kellett küzdeni. Ott, ahol a ' Í V P : « \ M v- * x>^< !? Mi. ■ kritikus észrevételekért, a „szenvedélyesebb” hangvételért nem járt dicséret^sőt időnként „jó szándékú” figyelmeztetés. Olcsó fogás lenne azonban most ebből politikai tőkét kovácsolni, hiszen ki ne vitatná, hogy lehetett volna bátrabban, hangosabban hallatni a hangot még a népfrontmozgalomban is, ahol 1985-től a megyei titkári funkciót töltöm be. Az a véleményem, hogy múltunkat csak harag és előítéletek nélkül értékelhetjük, de le kell vonnunk azokat a következtetéseket, amelyek megóvnak az újabb hibák elkövetésétől. Mint a közéletben szerepet vállaló nő, magam sorsán is érzékeltem, a dolgozó nőknek, asszonyoknak sokszorosan kell helytállni, s kitüntetésünk legtöbbször abban nyilvánult meg, hogy még több munkát vállalhattunk. A helyzetet szerencsére a biztos családi háttér könnyebbé tette, hiszen legfőbb kincsem a család. Férjemnek, aki a kohászati üzemek hideghengermű gyárrészlegének vezetője; három gyermekünket igyekszünk tisztességgel felnevelni. Meggyőződésem, hogy ma mindannyiunknak mindenekelőtt nyugalomra, békességre és kiszámítható jövőre van szükségünk. Ezért vállalom a Hazafias Választási Koalíció programját, melynek alapelve a jelen-, légi áttekinthetetlen helyzet megszüntetése. Támogatom azokat a törekvéseket, amelyek a magyar bélés külpolitikai viszonyok nyugodt, átgondolt változását. a békés átmenetet, a gazdasági élet fellendítését szolgálják. Úgy gondolom, hogy csak összehangolt lépések sorozatával érhetők el az érzékelhető változások Hiszen a magam szakmai tapasztalatából is tudom, hogy hiába kerül egy termelési folyamat egyetlen láncszeme helyére a legfejlettebb technológia, ha nem sikerül hozzáigazítani az összes többit. Ez a mi megyénk esetében sokszorosan érvényes. Adottságainkat, lehetőségeinket újra fel kell mérni, nem engedhetjük meg, hogy elpazaroljuk, eltékozoljuk meglévő értékeinket,- legyen az a természet, vagy az ember sajátja. Szakértelemre a munkában, cselekvéseinkben emberszeretetrC, a kisebbségek és a rászorulók iránti szolgálatkészségre alapozva hiszem, hogy van realitása a felemelkedésünknek. . Kívánom mindannyiunknak, hogy a gyermekek kézfogása, a fiatalok biztatása, az idősekért való aggódás, a vidéki lét feltételeinek javításáért való küzdelem ne csak a választási programok szólama maradjon. Ennek érdekében magam is cselekvő részvételt vállalok. ügyben és a közművelődésben pedig a megfelelő színvonalú alapellátást. Az országos politikában annak a gondolatnak vagyok híve, hogy hazánk gazdaságát a mai katasztrofális állapotából csak a minden új erőt magába foglaló nagykoalíciós kormány lendítheti ki. Ezért elég volt . a múlt emlegetéséből, helyette a jövőre, a tennivalókra kell figyelnünk. Azt kell latolgatnunk, hogyan vészelhetjük át emberi módón és a legkisebb áldozattal az ‘ újólag ránk mért 7 szűk esztendőt. Dr. Kövesiné dr. Bolyky Melinda A hét elején családi kör ben ünnepeltük 33. házassá gi évfordulónkat, e hét végén pedig betöltőm az 55. életévemet. Feleségemmel —, aki a Pénzügyi és Számviteli Főiskola idegen nyelvi tanszékén adjunktus — két fiút neveltünk fel. Az idősebbik, Péter tanári diplomát szerzett, nős, kétgyermekes, az öblösüveggyári művelődési ház vezetője. Kisebbik fiam, Zsolt műszaki diplomás, nős, a hőszolgáltató vállalkozásszervezője. ' Gyöngyösön 17 évesen mezőgazdasági technikusi képesítést kaptam. Rövid ideig agronómusként próbálkoztam, de inkább a továbbtanulást választottam. A budapesti bölcsészettudományi egyetemen 21 évesen középiskolai tanári diplomát szereztem. Karancslapujtőn kezdtem el tanítani, ott vettem feleségül Szőke Etelka harmadéves egyetemi hallgatót, ott jutottam először önálló lakáshoz, ott született Péter fiam • is. Az iskolában kemény, fegyelmezett munkát, pontosságot követeltek meg a beosztott nevelőktől, ehhez szoktam én magam is. Miután feleségem a salgótarjáni Madách Gimnáziumban tanított, 1959-ben beköltöztem a városba. Először tanítottam, majd az úttörőház és a városi gyermek- mozgalom vezetője lettem. Az ifjúsági . szervezetből ,tkiöregedve”, 1971 januárjától a ■ népfrontmozgalómban kaptam feladatot. Ezt ■ a munkát nagyon megkedveltem. Már 20 esztendővel ezelőtt is ez volt az egyedüli olyan közéleti fórum, ahol ugyan burkoltan, de viszonylag szabadon lehetett véleményt nyilvánítani, ahol kellő diplomáciai körmönfon- toltsággal új dolgokat is lehetett kezdeményezni. S bár gyakorta toporogtam a mindenkori első titkárok ajtaja erőtt a Soros letólásra várakozva, igazából csak 1984- ben „húztam ki a gyufát”. Az év áprilisában ' egy ' nyilvános ülésen a városi tanács működési szabályzatának antidemokratikus vonásait bíráltam meg és a városi tanács tagjait arra szólítottam fel, utasítsák el a tanácstagi jogok megnyirbálását. Később a városi pártbizottság egyik ülésén meghívottként szót kértem; és a lakóhelyi demokratizmus fejlesztésére, a városi televízió kiépítésére és a lakossági közműtársulások anyagi támogatására tett, előre nem egyezte- • tett javaslatommal kiváltottam a tanácsi és a pártvezetők haragját. Igazi nemtetszést éredmé- . nyeztek az 1985-ös tanácstagi jelölőgyülések eredményei, amikor a körzeti népfrontbizottságok — saját elhatározásaikhoz ragaszkodva — sorra kibuktatták a városban a káder- és statisztikai szempontból nem kívánatos jelöltek túlnyomó részét. Ezt a „fegyelmezetlenséget” már nem lehetett csupán ejnye-ejnyével leren- dezni: A . hépfronttitkárí ■ funkcióból leváltva, közel 4 esztendőre száműztek Salgótarján közéletéből. Ez időben azonban megismerhettem a megye nyugati részének településeit, támogathattam az iskola és az értelmiség nélkül maradt, társközségi sorba taszított kistelepülések népfrontos aktíváinak küzdelmét a jogos járandóságok megszerzésé-, ért, az önállóság visszanye- ■ réséért, a puszta . fennmaradásért. * Képviselői programom hosszú évek közéleti tapasztalásain alapszik. Fontosnak fartőm a főváros és a vidék közötti feszültségek feloldását, amely a megkülönböztetően magas közüzemi díjakból és piaci árakból, valamint az alacsonyabb vidéki munkabérekből ered. Biztosítani kell minden településen a városihoz közel hasonló életfeltételeket, az önálló döntési jogosultságot, a közoktatásban, az egészség. Nem könnyű a bemutatkozás egy újság hasábjain annak, aki nem hivatásos tollforgátó. Gond, hogy mit mondjak magamról, mire kíváncsi az, aki megtisztel figyelmével és elolvassa bemutatkozó soraimat. Igyekszem azt leírni, ;ami meghatározó volt 'életemben. Palócföld „fővárosában", Salgótarjánban születtem 1943- ban. Szüleim ma is élnek. Édesanyám családja Trianon után került Losoncról Salgótarjánba. Édesapám orosz hadifogságból hazatérve, édesanyámmal együtt biztosította a szülői ház melegét, a gondokkal terhes. mégis boldog gyermekkort két ,testvéremnek és nekem is. Megtanultuk az ember tiszteletét. a munka becsületét és pluszútravalóként mindhárman diplomát is szereztünk. Érettségi után a diszkriminatív művelődéspolitika éveken át megakadályozta, hogy egyetemre kerülhessek, de kitartással 1969-ben fogorvosi diplomát szereztem. Térjem szintén fogorvos. Az . Alföld szülötte, de a he- gyek-dombok varázsa őt is ..megfogta", és az jegyetem elvégzése után Pásztón telepedtünk le. Két nagykorú fiúgyermekünk van, akik ma is velünk élnek. A pásztói kórház fogászata az egyetem elvégzése óta első munkahelyünk. Az eltelt több mint 20 év alatt a város és vonzáskörzete lakosságának jelentős részét személyesen is megismertem — tudom, ismerem sokuk gondját, problémáját. Évek óta dolgozom a Vöröskeresztben. 1985-ben tanácstag lettem. így megismerhettem a helyi közéleti- ség édes-keserű gyümölcsét, és küzdöttem erőm szerint választóim érdekei érvényesüléséért, az igazságosságért, a helyi feszültségek oldásáért. Múlt év nyarán a kórház, a körzetek és bölcsődék dolgozóinak bizalmából szakszervezeti titkár lettem. É feladatnak is igyekeztem és igyekszem megfelelni. . Most, amikor hosszú évtizedek után ismét szabad választások előtt állunk, nehéz helyzetben is vagyunk, ösz- szezavarodott körülöttünk a világ, az ország pártharcoktól hangos, bizonytalan a jelen, de a jövő is. A társadalom jelentős része elszegényedett, az emberek tűrőképességük végső határához közelednek. E közben folyik az ország kiárusítása, va- gyonátmentési manőverekre derül fény. hatalmi torzsalkodások, egyezkedések közepette új elit alakul. Régi politikai vezetők a gazdasági hatalmat igyekeznek megszerezni. Mégis hittel vallom Széchenyi szavaival: „Sokan azt gondolják: Magyarország — volt; én azt szeretném hinni: lesz!" Ahhoz, hogy e célt elérjük, közösen kell cselekednünk. A HVK a pártonkí- vüliek tömörüléseként, pártérdekektől függetlenül kívánja a lakosság érdekeit képviselni — ezért vállaltam el kérésükre a képviselöje- löltséget. De fontos volt döntésemben az is, hogy ismerem a választókerületet és lakosságát, itt éltem meg az elmúlt 45 évet. Ismerem a ..vidéki Magyarország” itt élő szorgalmas, a megélhetésért naponta küszködő, a hatalomtól még ma is félő. Pásztón születtem 1939- ben, munkáscsaládból származom. Édesapám a második világháború áldozata. Általános és középiskolai tanulmányaimat szülőhelyemen végeztem. Népművelő- könyvtáros szakképesítéssel rendelkezem Családi életünk rendezett, feleségem, Jankovics Katalin könyvtáros. Házasságunkból két gyermekünk született. Munkavégzésem is folyamatosan Pásztóhoz kötött, ahol az ifjúsági tnozgalomban, a tanácsi közigazgatásban dolgoztam és dolgozom ma is. Fiatal éveimben aktív sportoló voltam, Pásztó és Nagy- bátonv színeiben atletizál- tam. A munkáshétköznapok során energiámat szülőhelyem és vonzáskörzetének fejlesztéséért áldoztam. Közreműködésemmel sok új munkahely, oktatási, kulturális és egészségügyi intézmény épült Pásztón és vonzáskörzetében, A lakosság nagy részével közvetlen baráti, emberi kapcsolatba kerültem. Mindig is tiszteltük és ma is tiszteljük egymást. Közös összefogásunk eredményeként vált szülőhelyem várossá, amire nagyon büszkén gondolok vissza. Ezért is élek abban a tudatban, hogy munkámat, tevékenységemet több generáció ismeri Pásztón és környékén. Szülőhelyemen, a választópolgárokkal való egvütt- cselekvés egyre erősebb kötődést jelentett a helyben maradáshoz. E kötődés meg tanított az emberek tiszteletére és szeretetére. Mindig az alkotómunkába részt vevőket becsültem, az ő gondjaikkal azonosultam. Évekkel ezelőtt sokan sajnálkozva és értetlenül fogadták, hogy Pásztóról távózni kényszerültem, amit nem önszántamból tettem. Ma jóleső érzéssel tölt el, hogy a jövőért aggódók száma sokasodik, akik ismét az együttdolgozás reményében mondanak véleményt, reménykednek visszatérésemben. ök azok, akik értékelik munkámat, ismerik életiltamat, tudják, hogy erkölcstelen anyagi előnyök megszerzése nem terhel. Sajnos a múlt elkövetett hibái következtében életkörülményeink egyre nehezebbé váltak. Az alapiáig leromlott ország csak közös összefogással állítható ismét talpra. Az újjáépítésben cselekvőén kívánok részt venni. Amennyiben a választópolgárok bizalmát élvezhetném, Pásztó és Bá- tonyterenve vonzáskörzetének legégetőbb problémáin együttesen tudnánk enyhíte- bi. Elképzeléseim között kiemelt jelentőségűnek tartom a települések megtartó,,gúzsba kötve” is dolgozó, dolgozni és élni akaró, fáradt népét. Hitvallásom szerint a HVK programja, szövetségi politikája, a magyarságértt elkötelezettsége az egyik út, mely az idejétmúlt közösségből egy új, korszerű Magyarország felé vezet. Meg kell határoznunk közös. érdekeinket — és ezek: tulajdonreform; az infláció megfékezése; megfelelő értékrend kialakítása; tisztes megélhetést biztosító bér és nyugdíj: vállalkozást segítő adórendszer: munkalehetőség; fiataljainknak reményteli jövő; mindenkinek megfelelő ellátást biztosító egészségügy; az ország és az egyén érdekeinek is megfelelő oktatás; hiteles önkormányzatok; szakértői kormány. Ezen érdekeket kívánom tisztességgel képviselni. Hiszem, hogy ez csak demokratikus jogállamban vdló- sulhat meg. ahol minden ember személyes szabadsága biztosított. Számomra, mint eddig, ezután is legfontosabb lesz az ember, a közösség szolgálata, hittel, becsülettel, fogorvosként és esetleges megválasztásom után képviselőként is. Kováes Ferenc képességének fokozását, új munkahelyek teremtését, az ifjúság életkörülményeinek javítását, az elvégzett munka tisztességes elismerését, a nyugdíjazás új alapokra való helyezését, az értelmiség munkájának felértékelését — csupán néhány feladatot említve. Szeretném figyelembe venni minden állampolgár javaslatát, ami környezetünk lakosságának boldogulását jelenthetné. A legsürgetőbb tennivalók máris sokasodnak, ezek jogosságához nem fér kétség. Lakossági döntés alapján szeretném támogatni az ön- kormányzat kialakítását, több településen a vezetékes ivóvíz kiépítését, a közrend és közbiztonság megszilárdítását, az alapellátás fokozását, az igazságtalan jövedelemszerzés befagyasztását. A választókkal történő találkozásaim során egyre szélesebb körben válik ismertté, hogy a Hazafias Választási Koalíció programja nyílt, őszinte és végrehajtható. Táborunk napról napra növekszik. Mi alkotjuk az aktívan még nem politizálok nagy többségét, velünk szimpatizálnak a tudományos szervezetek, a faluszövetség, a kertbarátok, a csökkent munkaképességűek szervezetei, a nyugdíjasok. Tehát többségünk érdekében szeretnék személy szerint felelősséget vállalni sorsunk jobbra fordulásáért. Kerülöm a szélsőséges megnyilvánulásokat, nem támogatom az irreális követelőzést, elítélem a mások indokoldtian lejáratása érdekében tett akciókat. Választóimnak méltóságot, munkát, becsületet, biztonságot óhajtok. A legnemesebb emberi érzés vezérel, hogy családjainkkal együtt haladhassunk egy boldogabb holnap felé. Meggyőződéssel vallom, hogy elképzeléseim mentesek a jelszavaktól, viszont ha összefogunk, teljesítheL tőek. Kérem, szavazatával támogassa elképzelésemet. Szabó Ferenc
