Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-06 / 55. szám

1990. MÁRCIUS 6., KEDD NOGRAI) 3 Tsr A KSH nógrádi igazgatósága jelenti Megyénk mült éve ■=— a számok tükrében Egyelőre egyszemélyes Vállalkozási iroda kisiparosoknak Űjabb vállalkozási iroda alakult? Miközben a kezde­ményező szellemű emberek nem győznek eleget panaszkod­ni, hogy a vállalkozásbarát gazdaságpolitika csak szavak­ban létezik? Vagy talán éppen ezért? Mindenesetre tény: ezúttal a megyében dolgozó kisiparo­sok határoztak úgy, hogy saját szervezet létrehozásával se­gítenek magukon. Megalakult a KIOSZ oktatásszervező, ke­reskedelmi és vállalkozási iroda. Vezetője Fenes József, be­osztottja ugyancsak Fenes József. Az egyelőre egyszemélyes iroda bérköltségeit ugyanis a saját bevételekből kell kigaz­dálkodni. Az irodavezetőnek azonban határozott elképzelé­sei vannak nemcsak erre, hanem a kisiparosok támogatá­sára is. Vele beszélgetünk most. • Mi szükség a KIOSZ- apparátus mellett még egy vállalkozási irodára is? — A KIOSZ megyei ap­parátusa drasztikus létszám­fogyókúrán esett át. A kis­iparosok tagdíjának hetven százaléka ugyanis most már az alapszervezeteké, a többin osztozhat egyenlő arányban a megyei és az országos ap­parátus. A létszámleépítés így elkerülhetetlenné vált, ember híján viszont gazdát­lanul maradt több tennivaló. • Mint például az okta­tás.' — Igen, az is. Jóllehet ép­pen most van rá nagy szük­ség, hiszen növekszik a munkanélküliség, a szakmát adó tanfolyamok elvégzése, a kenyérkereset nélkül ma­radtak sorsát is enyhítheti. Legutóbb motorfűrész-, bur­koló-, ács-állványozó tanfo­lyamot indítottunk. A me­Az állami gazdaságok csaknem mindegyike nyereséges Elkészült a gyorsjelentés az állami gazdaságok múlt évi teljesítményéről. Esze­rint a 123 állami nagyüzem 1989-ben csaknem 110 mil­liárd forintos termelési ér­téket állított elő, 12 százalék­kal többet, mint egy évvel korábban. A gazdaságok nyeresége lényegében meg­egyezik az előző évivel, meg­haladja az 5 milliárd forin­tot. Az Állami Gazdaságok Országos Egyesülésében el­mondták: az üzemek közül mindössze 8—10 a vesztesé­ges, igaz, ,a nagyobb gazda­ságok közül három-négy olyan van, amelyiknek a vesztesége 100 millió forint feletti. Ezek az utóbbi évti­zedekben kialakult mezőgaz­dasági kombinátok sorából kerültek ki, ugyanakkor jó néhány ilyen kombinát igen sikeresen zárta az évet. Azok ,a gazdaságok, amelyek a régi uradalmi birtokok föld­jein gazdálkodnak, többnyi- , re szintén eredményesek voltak. Az állami gazdaságok az előző évinél jobb évet zár­tak a növénytermesztésben, az egyes növények átlagter­mései megközelítették, né­hány esetben pedig megha­ladták az eddigi rekordot. A gazdaságok jövedelmező­sége azonban — a magas hi­telkamatok és az ipari ere­detű anyagok és szolgáltatá­sok árának jelentős emelke­dése miatt — tovább rom­lott. Az állattenyésztés je­lentősége továbbra is nagy, ugyanakkor várható, hogy idén az állat- és állatiter- mék-értékesítés nem éri el a tavalyit. gyében dolgozó csaknem há­romezer kisiparos fele vizs­gaköteles, az ő oktatásukkal is törődnünk kell. e Mit ajánlanak még a kisvállalkozóknak? — Segítséget a kisipari termékek külföldön való ér­tékesítésében. - Most például cserépkályhák, díszbádogos- munkák iránt érdeklődnek osztrák vevők. • A külpiaci értékesí­tésre azonban ott vannak a külkereskedelmi vállalatok. — Valóban, de a szakvál­lalatok közvetítőtevékeny­ségét nehézkesnek találják a kisiparosok és drágállják is. Ügy gondoljuk, egy ru­galmas kis szervezet ügye­sebben intézheti a külföldi üzleteket. Van mit kínál­nunk, hiszen a nógrádi kis­ipari műhelyekből nagyon sok szép zsűrizett, sőt díj­Elmondták azt is, hogy tagadhatatlanul megnehe­zült az üzleti élet. Számta­lan kedvezőtlen változás történt ebben az évben. Mindjárt a balassagyarma­tiakat talán legérzékenyeb­ben érintő, az alumínium hazai áremelkedése. Amíg a világpiacon 1400 dollárért jegyzik, idehaza a szállí­tóktól 1800-ért kell megvá­sárolniuk. Korábbi üzleti, tárgyalási pozícióikat azért is érinti hátrányosan ez a változás, mert korábban ép­pen fordított volt az arány. Ugyanakkor tapasztalata­ik alapján — az alumínium világpiaci árának mozgása okán is — a külföldi part­nerek igyekeznek a lehető leghosszabb ideig húzni az amúgy is hosszas előkészítés után a szerződések aláírását, azután viszont szinte azon­nali szállítást kérnek. A bel­földi piacok tovább szűkül­tek, ma termelésüknek csak mintegy ' negyven százaléka kerül hazai felhasználókhoz. Tény az is — mint mond­ták —, hogy évek óta nem tudhattak magukénak az ideihez hasonlóan jól „lefe­dezett” első negyed- és fél évet. A kezükben levő tőkés­nyertes termék került ki már eddig is. Segítséget ajánlunk egyébként a kéz­műves iparosok termékeinek zsűriztetésében, a hazai és külföldi vásárokon való részvétel megszervezésében is. % Eszerint az iroda a kisiparosok mindenre kiter­jedő istápolását vállalja fel. — A sornak még nincs vé­ge. Közreműködünk kisipari műhelyekben használható gépek lízingelésében, ösztö­nözni kívánjuk az innová­ciós tevékenységet. Gondunk lesz a korszerű technológi­ák népszerűsítésére is. • Az oktatás keretében? — Azon túl is. Nógrádban például sok fakitermelő kis­iparos dolgozik. Az utóbbi időben megszaporodtak a különleges körülmények kö­zött végzendő munkák, mint a beépített területen, veze­tékek közelében, vagy műem­lék épületek melletti kivá­gások. Erre egy osztrák cég február végén Mátrafüreden mutatott be egy korszerű faki­termelő technológiát, mely- lvel szeretnénk megismertet­ni a mi kisiparosainkat is. Ügv tervezzük, hogy április­ban Salgótarjánban egy or­szágos szakmai nap rendezé­sével nyílik erre jó alkalom. export-szerződések másfél milliárd forint értékűek. Az elbocsátásokról egyéb­ként úgy vélekednek: az évek során kialakított, ma­gas minőségi követelmények­nek megfelelni tudó szelle­mi tőkéjüket — beleértve a fejlesztőgárdát és a szak­munkásokat is —, amúgy sem volna ildomos, pilla­natnyi problémák megoldá­saképpen feláldozni. A lik­viditás megőrzése és a jöve­delmezőség javítása mellett, a dolgozók foglalkoztatása Í6 három legfontosabb cél­juk közt szerepel. A létszámhelyzetről meg­tudtam, tavaly kismérték­ben ugyan, de gyarapodott a létszám, erre az évre an­nak szinten tartását tervezték. A gyáron belül viszont kö­zel száz volt azoknak a száma, akik a korábbitól el­térő területre kerültek. A munkaerőpiac, a képességek szerinti feladat és .bérezés á gyárkapun belül megha­tározó. A szakmunkások ilyen arányú mozgatását le­hetővé teszi, hogy univerzá­lisak, vagyis bármelyik gép­soron tudnak dolgozni. <h-) Építőipar Az építőiparban 1989-ben a kedvezőtlen időjárás alap­vetően nem gátolta az üte­mes kivitelezést, a szerve­zetek egy része ugyanakkor — a korábbi évektől elté­rően — nehezebben jutott munkához. Pénzügyi hely­zetüket az jellemezte, hogy a szűkülő fizetőképes keres­let, valamint a hosszú át­futási idő miatt néhányuk- nál fizetési gondok kelet­keztek. Nőtt a hitelek irán­ti igény, fokozódott a sor­ban állás, s ezzel egyidejű­leg csökkent a gazdálkodó- egységek betétállománya. Felgyorsult a kisszerve­zetek létrejötte. Gazdálko­dásukra többek között az jellemző, hogy elsősorban kisebb volumenű fenntar­tási munkákat vállalnak, melyeknél a ráfordítások rövid idő alatt megtérülnek. Nagy a létszámelszívó hatá­suk is, alapvetően a maga­sabb bérezés következté­ben. A kivitelező építőipari szervezetek az 1989. évben 1,5 milliárd forint értékű saját építési-szerelési mun­kát végeztek. A termelés folyó áron ugyan nőtt az előző évihez képest, a je­lentős áremelkedés követ­keztében azonban valójá- . ban 3 százalékot meghala­dó volumencsökkenés kö­vetkezett be. Az alágazatok közül termelésnövekedés fi­gyelhető meg a szak- és szerelőiparban, valamint a mélyépítőiparban, ugyan­akkor a nagy súlyt képvi­selő magasépítő-iparban kö­zel 10 százalékos mérsék­lődés tapasztalható. Az építőipar egészében átlagosan 4080 főt foglalkoz­tattak, közel 3 százalékkal kevesebbet, mint 1988-ban. Nagy a spontán mozgás, il­letve a hatékony foglalkoz­tatás érdekében néhány szervezetnél létszám-átcso­portosítást hajtottak végre. A foglalkoztatottak nettó átlagkeresete megközelíti a 7600 forintot, s ez csaknem 22 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál. A termelékenység — ösz- szehasonlítható áron — csak megközelítette az 1988. évit, ugyanakkor közel 4 százalékkal alacsonyabb a két évvel korábbinál. A ter­melékenység változása szer­vezetenként erőteljes diffe­renciálódást mutat. A kis­szervezetek többsége haté­konyabb munkát végzett, mint a megelőző évben, ez­zel szemben a meghatározó jelentőségű gazdálkodóegy­ségeknél csökkent a terme­lékenység. Mezőgazdaság A mezőgazdasági nagy­üzemek közül — amelyek 1989-re kisebb szerkezeti módosítások mellett terme­lésük szinten tartását ter­vezték — a Magyar Nem­zeti Bank adatai szerint elő­reláthatóan két termelőszö­vetkezet zárja veszteséggel az évet. Közülük az egyik­nek a veszteség rendezésé­hez szükséges saját for­rások rendelkezésre állnak, míg a másik termelőszövet­kezetben ezek nem tisztá­zottak. A nagyüzemek gazdálkodá­sa súlyos pénzügyi gondok­kal volt terhelt. Az egymás közötti fizetési nehézségek miatt szaporodott a sorban állás, s összegében is nőt­tek a követelések. Növénytermesztésben a megye gazdaságai változó eredményeket értek el. Ka­lászos gabonákból az utób­bi három év legkisebb ter­mésmennyiségét' takarítot­ták be. Közülük is feltűnő­en nagy a búza termés- mennyiségének visszaesése, melynek vetésterületét a gazdaságok a romló jöve­delmezőség miatt a múlt évben nagymértékben csök­kentették. Kukoricából, cukorrépából, napraforgóból és burgonyá­ból viszont többet termel­tek, mint 1988-ban. Ehhez a vetésterület és a termés­átlagok növekedése egy­aránt hozzájárult. A ter­mésátlagok többsége azon­ban a növekedés ellenére is elmarad az országostól. Figyelmeztető, hogy az árak növekedése miatt a nagyüzemek ismét csökken­tették műtrágya-felhaszná­lásukat, s a tápanyag-visz- szapótláshoz közel 20 szá­zalékkal kevesebb ható­anyagot használtak fel, mint az előző évben. A romló jö­vedelmezőségi viszonyok miatt tovább mérséklődött a megye állatállománya. A nagyüzemek 1989 végén szarvasmarhából 5,3, sertés­ből 5 százalékkal tartottak kevesebbet, mirft egy évvel korábban, a juhállomány pedig a korábbi szinten ma­radt. A mérséklődő állatszám és a fokozódó saját felhasz­nálás miatt az év folyamán a vágóállatokból és az álla­ti termékek többségéből csökkent a felvásárlás. Vá­gómarhából az 1988. évivel közel azonos mennyiséget, vágósertésből 11.8, vágóba­romfiból pedig több mint 60 százalékkal kevesebbet értékesítettek, mint egy év­vel korábban. A nagyüzemek munkaerő­gazdálkodását is a foglal­koztatottak számának 5—12 százalékos csökkenése jelle­mezte. A havi bruttó átlag- kereset ezúttal isii—12 szá­zalékkal nőtt, s az állami gazdaságokban 9 792, a ter­melőszövetkezetekben 8 408 forintot ért el. Befejezték a szécsényi fe­jőház építését, valamint az érsekvadkerti és a csécsei tehenészeti telepek rekonst­rukcióját, amelyek férő­helybővülést is eredmé­nyeztek. Elkészült a lucfal- vai 1500 férőhelyes juhtelep rekonstrukciója, Nőtincsen pedig szárítótelepet he­lyeztek üzembe. (Folytatjuk) „A földgazdálkodásban a vezetőség új koncepciót alakított ki. Ennek lényege, hogy a földet meg kell művelni. — Miként kíván­juk ezt megvalósítani?... (2) A tsz tagjai által behozott szántóföldek granykorona- értékben visszaigényelhetők. Erről minden termelőszö­vetkezeti tagot — nyugdí­jast is — írásban tájékoz­tattunk. A mai napig 14,5 hektár visszaigénylésére érkezett írásbeli kívánság. Ezt a földhasznosító bi­zottság márciu«; 12-ig kimé­ri.” (Részlet a karancsla- pujtői termelőszövetkezet idei zárszámadó közgyűlé­sének beszámolójából. ☆ A földigénylő két idő­sebb nyugdíjas termelőszö- • vetkezeti tag. Közülük csak Tórák János Imrével sikerült beszélgetni, aki alapító tagja a nagyüzem­nek, s nyugdíjasként a 75. életévét tapossa. A közgyű­lés szünetében arra ké­rem, hogy váltsunk néhány szót. Arra vagyok kíván­csi, hogy a tisztességben és becsületben eltöltött él­tes korral, miként képzeli el a mostani újrakezdést. Egyedül, vagy másként? — Nem egyedül, hanem a két fiammal és a lá­nyommal — válaszol ha­tározottan. — Vagyis családi ala­pon? — Igen. Korábban a fi­am főállattenyésztő volt, a litkei termelőszövetkezet­ben — visz közelebb a lé­nyeghez, a munkára még most is nagy ambícióval kész, viszonylag jól megter­mett, földet szerető és mű­velő termelőszövetkezeti nyugdíjas. — Olyankor éreztem jól magam, amikor végignéz­tem a földeken, és nagyon szépen meg voltak művel­ve. Mert tudja, aki azt mondja, hogy fárasztó ne­ki a paraszti munka, az nem is nagyon szereti a földet —, bizonyítva mon­dandóját életének egy em­lékezetes példájával. — Milyen hozománnyal kezdték az új életet? — Van 15 fejőstehe­nünk, 5 vemhes üsző, a sertésólban annyi sertés, amennyi a családnak kell, baromfiból pedig, ami be­lefér a három hűtőládába — érzékelteti gazdagodá­suk konkrét tényeit. Ezzel azonban még nem zárul — Amíg az egyik pihen a családdal, addig a má­sik fiam és jómagam dol­gozunk. Számítunk á ná­szom segítségére is. Tavaly ő is megpróbálkozott. Tíz holdon próbált gazdálkod­ni, de nem sikerült neki. Remélem, nálunk másképp lesz. Én mindig itthon le­szek. A fiaim meg úgy osztják be idejüket, hogy egyikük mindig a jószággal legyen — enged bepillan­tást jövő életükbe. — Gye­rekeim az esti órákat sem az italboltban, meg má­Családi alapon János bácsi földet kért... le a felsorolás. — Minden termelőeszközünk megvan. A traktortól a vetőgépen át, a műtrágyaszóróig... — Ezek szerint önök ko­rábban is felkészültek a mostani életformájukra? — Mindig- takarékosan, szorgalmasan éltünk, dol­goztunk. Amíg egyénileg gazdálkodtunk, olyan lu­cernát, meg silókukoricát termeltünk, hogy mások is megirigyelhették. Volt, amikor ötször kaszáltunk. No, de, igen jó helyen volt a földünk... — Jancsi bácsi, az álla­tokat nem lehet ám ma­gára hagyni, mi lesz ak­kor, ha a fiai és a lánya, meg a család pihenni, nya­ralni akar? sutt töltik, hanem a gaz­dasággal foglalkoznak. Beszélgetés közben né­hányszor arra figyelmezte­tett, hogy kérdezzek han­gosabban, mert hallássé­rült. Ügy látszik, kedvenc témájához tartozik fiatal­kori emlékeinek felidézése, mert jóízű közreadásával zárul rövidre fogott beszél­getésünk idekívánkozó zá­róakkordja: Míg üzemve­zető voltam, nem volt olyan zsák, amelyik ne for­dult volna meg a válla­mon. Dalolni mindig sze­rettem, az egészségről pe­dig csak annyit: enni és inni tudok, szól, majd mosolyogva elköszönünk egymástól. V. K. — szendi — Egy gyarmati szóbeszéd nyomán megtudtuk Nem 3esz elbocsátás a kábelgyárban Napok óta híre kelt Balassagyarmaton, hogy a Magyar Kábelművek helyi kábelgyárában is létszámcsökkentés lesz. A „városi hírforrások" ennek okául tudni vélik, hogy a gyárnak a második fél évre nincs megrendelése. A vállalat vezetőitől megtudtam, hogy — már megkötött szerződés formájában — valóban nincs exportmegrendelé­sük a második hat hónapra, mégsem terveznek létszámle­építést. Ugyanis több partnerrel is folynak a tárgyalások — így egy Kínával kötendő államközi bartellszerződésre, egy világbanki finanszírozású pályázatra, a többiek mellett —, a második fél év előkészítése már tavaly megkezdődött. Aho­gyan egy 1991-re várható tenderre, idén áprilisban kell je­lentkezniük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom