Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-05 / 54. szám

1990. MÁRCIUS 5.. HÉTFŐ NÓGRÁD - HÉTFŐI MAGAZIN 3 Mindent a ueuöért! Ó riási szenzáció BalassagyarmatonI Egyet fixet, kettőt kap! Soha vissza nem térő alkalom I Ezt 'az akciót nem le­het kihagynia! A sietségtől azonban össze ne törjék magukat! Nyugodtan, csak Nyugodtan: folyamatos dologról van szó, mely minden élelmiszer- és húsboltban megtalálható. A legkisebbtől a leg- nagyobbig. A város egész területén. Önnek nem kell mást tennie, mint eddig, Imivel korábban is vásárolta a gyártó cég felvágottaitl Csak /nem tudott az egyet fizet, kettőt kap akcióról! A hasznos felhasználás he­lyett szitkozódott és idegeskedett. Teljesen alaptalanul és feleslegesen. Most megtudhatja, mi az, amire eddig nem jött rá, bár­mennyit is gondolkodott rajta. Hogy jmiért /van szőrszálakkal tele a disznósajtf Nem, nem a kedves vásárló bosszantására. Erről szó sincs, hiszen ez nem egyezik az akció szellemiségével. Az az igazság, hogy ia sajt -elfogyasztása mellett, a kiválogatott szőrszálakból finom kis festőecsetet készíthetünk. Saját számításaim szerint fél kilo­gramm sajtból akár kettőt is. Hát a zsírral teli szalámikkal mit lehet csinálni? Nem ide­geskedni, és nem kidobniI Nem ezért készítik így a Szakem­berek. Csupán takarékosságból: önnek nem kell külön zsírt vennie, hanem néhány kilogramm megvásárolt szalámiból a gondosan félretett mócsingokat, zsírokat szükséges kisütni. Mintha hallanám is kérdésüket: a vizes párizsival tni le­gyen, hogyan fogyasszuk el jó étvággyal? A válasz roppant egyszerű. Közismert, hogy - különösen a nyári hónapokban - a város krónikus jvizgondokkal küszködik. (De nem a gyártó cég! Ök fáradságot és áldozatot nem kímélve - igaz, hogy nem mindig, de amilyen gyakran csak tehetik - vizet is ad­nak >a párizsival.) A fogyasztónak nincs más dolga, mint kés­sel {megvágni, pohárba csavarni a népszerű /„parizerből” a nedűt. Ezután ízletesen fogyasztható a hús, és a kicsavart vízmennyiséggel olthatják szomjukat. n sort még hosszan folytathatnám, hisz folyamatos az ak­ció, 'és egy-egy készítményben a gyártó kifogyhatatlan a szellemesnél szellemesebb ötletekből. 'De ne ideges­kedjen és szitkozódjon, mint eddig. Értékelje a vállalat apró­lékos és gondos munkáját, hisz ők mindent a vevőkért tesz­Nem vicc A taxisofőr nki a NÚGRIiO ot fuvarozza Gyarmatra Feloszlatták a mun­kásőrséget. Ám a leg­újabb KRESZ-tesztla- pon mégis ott virít a kérdés: adhat-e köz­lekedési jeleket a munkásőr? Hősünk ezen csúszott el... Mert nagy lelkesen nemmel felelt, s bánatára megbukott. Szentül hitte: amit egyszer megszüntetnek, az to­vább „darabjaiban” sem létezik. Nem is tudott megnyugodni, a bukást igazságtalan­nak tartva, fellebbe­zett. Produkció — é! Amikor új au­tót veszünk, először korbecsodáljuk őt ma­gát* azután átbön­gésszük a róla szóló prospektust. Rendkí­vül elégedettek va­gyunk. Számtalan re­mek tulajdonsága mellett nem elhanya­golható, hogy egyszer­re negyvenhárom li­tert tankolhatunk be­le! £s akkor elhajtunk a salgótarjáni Volán­központtal szemben levő benzinkúthoz. A kutas tankol. A negy­venhárom literes tank­ba negyvenhét liter benzint. Negyvenhetet. Fenomenális. Bár­mennyire is borítja az öröm köde az agyunkat, újra eiővesz- szük azt a bizonyos prospektust. — Itt van, nézze meg, ebbe ennyi fér. Idáig nem toltak, úgyhogy talán még van is ben­ne valamennyi... — ó, azok a pros­pektusok mindig hü­lyeséget írnak. Külön­ben is, lehet, hogy el­méretezték a tankot! Na jó. Biztos elmé­retezték. Azért legkö­zelebb kicentizzük, és amikor már csak a benzingőz gurit, ak­kor parkolunk a ben­zinkútnál. £s lám! Negyvenhárom liter és egy deciliter után megálljt intünk. £s gondolkozunk. Egyes tárgyak a hi­deg hatására össze-, mennek. Tegyük fel, hogy a mi benzintan­kunk is ezek közé tar­tozik. De hát nem is volt hideg... Akkor csak nem a prospektus csal! Talán a benzinkutas?... (dudellai) Martin Scorsese — az amerikai film élő klassziku­sa — felejthetetlen, korszakos alkotása a Taxisofőr. A több mint egy évtizeddel ezelőtt, Robert de Niro emlékezetes főszereplésével készült film­ben a címszereplő — foglal­kozásánál fogva — sok min­dent lát és hall az élet tör­ténéseiről. A taxisofőr az, aki az el­sők között értesül a napi eseményekről. Rengeteg em­bert ismer, még többen is­merik őt. Előtte nin­csen ismeretlen téma, neki egy vicc sem új. Mint a tenyerét, úgy ismeri a településiek) utcáit, tere­it, elrejtett zugait. A taxi­sofőr szinte mindent tud. — Így van ez egy kisvá­rosban is? — teszem fel a kérdést Havaj László balas­sagyarmati taxisofőrnek. — Hogy mindent tudok, az azért túlzás — mondja nevetve. — De az feltétlenül igaz, hogy mivel nap mint nap sok emberrel találkozom, többet tudok a város életé­ről, mint egy egyszerű át­lagember. A munkámmal együtt jár, hogy társalgók az utasommal erről-arról. — Könnyen beszélgetésbe kezdenek az utasok? — Nagy százalékban igen. Alighogy elindulunk, máris kezdik mondani, hogy mi van a gyerekekkel, mi a gond a munkahelyen, a csa­ládban. Ezek az emberek meglepően őszintén elmond­ják a gondjaikat, s úgy ér­zem, hogy megkönnyebbül­nek, ha kipanaszkodhatják magukat. Akiknek nincs mondanivalójuk, vagy nem közlékeny emberek, azok — számomra kissé komikus már — szinte mindig ugyan­azt az egy-két agyoncsépelt mondatot emlegetik: jaj, de rossz, vagy jó az idő; meny­nyire fúj a szél stb. Ilyen szövegeket mondanak, szinte kényszerből, hogy mégse utazzunk szó nélkül. — Taxisként mióta áll az utasok rendelkezésére? — A sorkatonai szolgála­tom letöltése óta dolgozom a Volánnál. Voltam belszol­gálati gépkocsivezető, teher­autó-sofőr, jártam helyi és távolsági járattal is, egészen 1975-ig. Ekkor kezdtem ugyanis a taxizást, természe­tesen itt, Gyarmaton. Azóta már több, mint 700 ezer ki­lométert vezettem — bal­esetmentesen. — Milyen időbeosztással dolgozik? — A munkaidőm teljesen kötetlen, itt az utas irányít. Van, hogy késő este és ko­ra hajnalban is dolgozom, a megrendelés szerint. Egy át­lagos napon egyébként reg­gel 8-tól este 6-ig állok az emberek szolgálatára. A hét végém szabad. Akkor egy magántaxis dolgozik, hogy a szolgáltatás biztosítva le­gyen. — A városi fuvarok a leggyakoribbak. Mennyire jellemző, hogy távolabbi, esetleg több száz kilométe­res megrendelést kell teljesí­tenie? — Ez ritkábban fordul elő, legfeljebb havonta. De Pest­re nagyon gyakran, szinte hetente járok. Egyébként a városi fuvarokon kívül, a közeli falvakra van sok megrendelésem. — Az emberek úgy tud­ják, hogy a taxisok igen jól keresnek. Megerősíti, avagy cáfolja ezt a véleményt? — Én szerződésben dol­gozom. Ez annyit jelent, hogy a Volán biztosítja szá­momra négyévenként az új, null kilométeres gépkocsit, jelen esetben a Zsigulit. Ne­kem havonta 12 ezer forin­tot kell leadnom, mivel szer­ződésben vagyok. Ami ezen felül marad, az a fizetésem és a gépkocsi-karbantartási pénz egyben. Döntse el min­denki, hogy sokat keresek, vagy nem. — Ügy tudom, a lapunk­kal is konkrét kapcsolatban áll? — Valóban. Éppen tíz esz­tendeje van egy állandó fu­varom, felváltva remek kol­légámmal, Szabó Zoltánnal. Ugyanis mi hozzuk a NÓG- RÁD-ot Gyarmatra! Este 10 órakor indulunk, és a hajna­li fél 3-as vonatra adjuk fel a rakomány egyik felét. Ez megy Vác felé. Azt a pakkot, melynek tartalma Balassagyarmatra, Érsekvad- kertre és Rétságra jut el, a postán adjuk le. Még egy­szer sem késtünk. A mi hi­bánk miatt még egyszer sem késett a NÓGRÁD. — Véleménye szerint, med­dig lehet ezt csinálni? Nyug­díjas állás a taxizás? — • Abban biztos vagyok, hogy nem. Viszont itt nincs kötött munkaidő, nem pa­rancsol a főnök. Ez a sza­badság felér egy fél fizetés­sel! Szilágyi Norbert Várják á tavaszt a modellezők A salgótarjáni hajó­modellezők klubja 20—24 tagot számlál. A klub a Bajcsy-Zsi- linszky úton található. Képünkön: Bácskai László és Pákozdi Mi­hály lelkesen készül­nek a tavaszi verse­nyekre. Várják az ügyes kezű fiatalokat is! Kép és szöveg: Tóth Veronika A találós kérdés Agrár szakemberek figyelmébe Környezetkímélő vegyszerezőgép Környezetkímélő kisüzemi permetezőkészülék minta- példányát készítette el a bu­dapesti Corax Közös Válla­lat. A gép az úgynevezett ULW-s technikával dolgozik, vagyis a hagyományos be­rendezéseknél tízszer keve­sebb permetlét használ fel, juttat a növényekre. Ezt az­zal éri el, hogy a konstruk­ció rendkívül kicsi, 100 mik­ron körüli folyadékrészecs­kéket állít élő. Ezek köny- nyebbek, mint az eddig hasz­nált gépek által kibocsátott permet, jobban tapadnak a növények leveleihez, így ki­sebb a lehetősége annak, hogy összegyűlve a talajra lecsorogjanak, feleslegesen terheljék azt vegyszerrel. A készülék minősítését a vállalat elvégeztette, nullszé­riáját a tavaszi növényvé­delmi munkák megkezdésé­ig legyártja és átadja az Agroteknek. No, lányom, tudod-e, mi a konyha dísze? :— 'szegez­te egyszer nekem a kér­dést a furfangos nagyi. Huncutul mosolygott, lopva rám sandított, mint aki sejti,: válaszommal bizto­san leszerepelek előtte. — Mi egyéb, (mint egy csokor virág a terített asz­talon — hangzott cseppet sem bizonytalanul 'a vála­szom. — Nem, nem — ingatta a fejét — gondold csak meg jobban! — Hát per­sze! — csaptam a homlo­komra. — Hogy ezt előbb nem mondtam! A sok szép edény, a tá­nyér, ia pohár, ia porcelán dekorál. — Még mindig messze jársz az igazságtól — fi­gyelmeztetett. — Jó, ha tu­dod a választ, hidd el ne­kem. Töprengj <csak to­vább. — Mi lehetne ,más, print a szép konyhaszekrény, a tálaló („nem!"), a hímzett terítő („nem!"), a 'fodros függöny (dehogy, dehogy”). Csak tán nem... maga a konyhatündér, S háziasz- szony? — Nem egészen... — ti- tokzatoskodott most már szerintem túl sokáig a na­gyi, s hozzátette: — Ügy látom, muszáj neked segíteni. Miért jöttél be az előbb? — Éhes voltam. — Na látod. S ez miről jutott eszedbe? — Miről, miről, jaj de furcsa vagy,mami! — Én ugyan nem. De mit tartasz a kezedben? — Almás pitét. — És nem az csalogatott ide? — Az igaz, hogy már a lépcsőházban megéreztem az illatát. — Na, ugye, tudod már: a konyha dísze nem más. mint a süteményillat. (Meg is jegyeztem egy életre. Mert a nagyi talá­lós kérdésére csak ezt a választ adhatom. Helyessé- gét torkos kisfiam is sza­vatol ja. Vagyis emlékezetes párbeszédünk óta csupán a szerepek cserélődtek fel.) (m. j.) ■ IIIIIIIBBIB

Next

/
Oldalképek
Tartalom