Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
SPORT V Megjelent! Megjelent! Megje lent! Utca#f a Nógrádi Labdarúgó Magazin Sorsolások! Futballcsapatok játékosnévsora! S megannyi más fontos tudnivaló! És mindez egyetlen füzetkében! Örömmel tudatjuk kedves olvasóinkkal, hogy már utcán van és kapható a Nógrádi Labdarúgó Magazin! A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat és a NÓGRÁD szerkesztősége közös fáradozásainak eredményeképpen első ízben veheti kezébe a nógrádi fociszurkoló azt a különki- adványt, amelyből mindent megtudhat, amit tudnia kell szűkebb hazánk labdarúgásáról. A gondosan szerkesztett, ízléses kivitelű, füzetke tartalmazza az összes bajnoki osztály tavaszi idényének sorsolását az NB I-től egészen a megyei II. osztályig. Szerepel benne valamennyi Nógrád megyei labdarúgócsapat játékoskeretének névsora, az NB II. Keleti csoportjában szereplő Síküveggyár SE- től kezdődően a megyei bajnokságban jelenleg az utolsó helyen tanyázó Hé- halomig. Lapunk megvásárolható Salgótarjánban az utcán rikkancsainktól, valamint az Arany János úti totó- zóban, Balassagyarmaton, Romhányban, Nézsán és Pásztón, a sportegyesület, Rútságon a városi sport- felügyelőség terjesztésében, de igény szerint bármely klub számára küldünk utánvéttel a Nógrád megyei Labdarúgó Magazinból. Esetleges megrendeléseket személyesen, levélben, és telefonon egyaránt elfogad a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat! Középfokú sportszervező- és edzőképző tanfolyam A testnevelési egyetem továbbképző központja a következő tanévre is meghirdeti a kétéves középfokú sportszervezőképző és edzőképző tanfolyamát. Edzőképzést harminckét sportágban indítanak, a jelentkezés feltétele a büntetlen előélet, középiskolai végzettség (felmentés adható), a betöltött huszadik életév (felmentés adható), s a választott sportágban sportegyesületi versenyzés, vagy versenyzői múlt. A sportszervező-képző tanfolyamra jelentkezhetnek mindazok, akik büntetlen előéletűek, betöltötték a tizennyolcadik életévüket, középiskolát végeztek, s valamilyen sporttevékenységet (pl.: alapfokú sportszervezői végzettség, versenyzés, bíráskodás, egyesületnél, vagy szakszövetségben végzett társadalmi munka) ma is folytatnak, s ezt igazolják. Jelentkezni mindkét tanfolyamra: 1990. április 13-ig lehet. A jelentkezési lapokat a Nógrád Megyei Tanács VB művelődési, ifjúsági és sport főosztályán lehet megvásárolni (Salgótarján, Rákóczi út 192., III. emelet). Második hely Szófiában, több egyéni csúccsal Kovács Dusán egyetemre és világbajnokságra készül Eredményesen kezdte az évet Kovács Dusán, az SKSE és a magyar atlétika reménységé. A közelmúltban, Szófiában egy nemzetközi ifjúsági fedettpályás viadalon, 2. helyen végzett a nyolcpróbázók mezőnyében, 5825 pontos teljesítményével. (Részeredményei: 60 m: 7,42; súly: 11,69; távol: 715; magas: 185; 400 m: 50,76; 60 m gát: 8,39; 1000 m: 2:51,53-.) Az események hátteréről beszélgettünk a tehetséges fiatal sportolóval. — Először is gratulálunk, de hogyan kerültél ki a viadalra? — Ez egy hagyományos, évről évre megrendezésre kerülő ifjúsági verseny, ahová hazánk minden alkalommal hivatalos. Az idén, a magyar színeket öten — négy lány, valamint jómagam — képviseltük. Rajtunk kívül elsősorban a szocialista országok atlétái voltak jelen. Nyolcpróbában harmincnyolcán küzdöttünk a helyezésekért. — Ez a második helyezés, gondolom, azért is figyelemre méltó teljesítmény, mert novemberben komolyan megsérültél. .. — Valóban. A jobb bokámon részleges szalagszakadást szenvedtem, ezért két hónapig szinte alig edzettem. Ezek után érthető, hogy nem számítottunk edzőmmel erre az eredményre. — Melyik számban nyújtott teljesítményeddel vagy különösen elégedett? — Majdnem mindegyikkel. Egyéni csúcsot értem el súlylökésben, rúdugrásban, távolugrásban, gátfutásban és 1000 méteren. Egyedül a magasugrás sikeredett gyengébbre: a 185 centimétert kevésnek érzem, hiszen tavaly 198-ra is képes voltam. Van azonban erre is egy magyarázatom; éppen az el- ugró, a jobb lábam volt sérült. — Hogyan tovább, miként alakul az elkövetkezendő hetek, hónapok programja? — A jövő héten kezdik el a felkészülést a tavaszi versenyidényre, és az augusztusban sorra kerülő ifjúsági világbajnokságra. Most mindent ennek, és az orvosegyetemi felvételimnek rendelek alá. Ezekre a keménynek ígérkező feladatokra készülök teljes erőbedobással ! (szilágyi) Sokan álltuk körbe a pályát, játékosként csupa sikeres ember, s azon tűnődtünk, hogy az éppen mérkőzést játszókból minden igyekezetük ellenére mi hiányozhat az igazi produkcióhoz. Mert nagy hiányok vadnak. Lehet, hogy csak tudat alatt, de így annál rosszabb. Elhangzanak: — Jó gyerek, jó gyerek, de ezért a közértben nem adnak semmit. A játék töredezik, alig van a pályán, aki tegező viszonyba lenne a labdával. Közösen dadogunk, ki kínból, ki megszokásból. Aztán megint csak töprengünk a sajna ámulaton: sorvadunk! A szellemünk sorvad, a valaha büszkén tudott akarásuhk, a másságunk, a senkihez- nem-hasonlíthatóságunk. Lehetne akár önsajnál- tatás, de csupa jó szándékú, ebből (nemhogy) hasznot nem húzó, in- káb áldozó emberek hada toporog egyre türelmetlenebbül, csodára várva. Nos, csodák nincsenek, pedig voltak egykor. Szemünk láttára születtek a porból, a semmiből, nélkülözésből a zsenik. Zsíros kenyérrel kifizetett boldogságok tanúi voltunk, csodák művelői, vagy csodák csodáiéi. Fagyos, kialvat- lan éjszakák fázós hajnalainak megváltói. Klottgatyás sereg. Ügyeletes zsenikkel, akik a holnapot adták, a mindent, a vastagabb kenyér lehetőségét. Adták az értékrendet, o hazugság nélküli kiválasztást, az igazi tisztulást, vezérré válást. Töprengéseink Sok és igazságtalan történés folyt le, és mégis adatott tiszta megméretés, adatott tiszta folyamat. A végén megmaradt a hit! A hit a holnaphoz, a továbbié péshez, az újrakezdéshez. Hazugság nélküli világot teremtettünk, kohót működtettünk gerinces emberek születéséhez. Most megőszülve töprengünk: Hol hibáztunk? Ki, és mikor szakította el a fonalat? Szörnyű, de mégis meg- kérdeznivaló: — Génjeinkben hordtak a mai valót? Alig hiszem. _ Talán alakultunk a világhoz, megtörtünk, meg- hasonlotfunk, de belül nem változtunk. Nem adhattuk el magunkat pillanatnyi vélt, vagy valós. előnyökért. Vesztes kártyások lennénk, örök lelkiismeretfurdalással, hogy mi lett volna ha?... Szétszéledünk. Az út mentén öreg, üreges fákat vágnak. Fiatal emberek a lopók szorongásával gallyaznak, húzzák az aligha kifizetett hasznot. Az öreg fa csonkán búsulok, nagyon szeretnék gyökereibe látni, így kidöntve. Tata! — így szól az egyik: — húzzon odébb, mert más eszi meg maga helyett a levest! Szégyenkezve távozom, csak a gondolat nem hagy nyugodni: ültettek-e vagy ültetnek-e másikat?, Ad-e jövőt az új ág, kell-e új fűrészes , a természetes váltáshoz? Most nem hagyott időt az élet, rámkiáltottak: Tata! Dől a fa! Ugrottam volna és mégis megálltam: jöjjön. Pud- vás recsegéssel zuhant az öreg nyír. Nem bántott. Csak a szele csapott meg. Fáradt lihe- géssel adta magát az enyészetnek... (Tom bor) „Ha nem szerezzük meg a tizenöt pontot, megérdemelt . lesz a kiesés!" Szalay Miklós aggódik a rajt előtt Hát, ennek is elérkezett az ideje valahára. . . A hét végén már ismét bajnoki pontokért játszanak a csapatok, a nemzeti labdarúgó-bajnokság első és második osztályában. Játszanak — miféle morbid szövegelés ez? Mint hogyha azt mondanám: játszik az életével! Hasonlót tesz persze mostanában a Síküveggyár SE együttese is: a tizenharmadik helyről, vagyis még éppen bentmaradó pozícióból, ám a kiesés rémétől erősen fenyegetve várja a folytatást az üvegesek gárdája. Ráadásul az első játéknapon utazhatnak rögtön a Szolnok otthonába. Csigavér! — mondhatnánk köny- nyedén. Milyen most a közérzete a vezető edzőnek, különösen így a gyakori frontátvonulások esetleges hatásaitól terhelve? Mellőzvén ezúttal min. den tiszteletkört, ezt kérdeztük legelőször Szalay Miklóstól, megyénk egy- szem NB Il-es csapatának szakvezetőjétől. Hozzátéve még, hogy nem tűnik a mester ránézésre hajde éle.vidámnak. . . — Ha nem más, a kezdeti izgalom ilyenkor mindig úrrá lesz az emberen. Akad azonban számos dolog, amely tovább rombolja a hangulatom. Nem érzem igazán együtt a csapatot. Nem látom, hogy a játékosok készek „meghalni” a győzelemért, megtenni mindent a sikerek érdekében. Számomra ez volt a legnyomasztóbb felismerés az előkészületi időszakban. Pedig, hogyha csupán az őszi helyezésünket tekintjük, mint újonc, akár elégedettek is lehetnénk. Különösen, hogyha azt is beleszámítjuk, hogy az induló keret menetközben harmadrészben kicserélődött, s az új embereket egyik napról a másikra kellett — volna — beépíteni a távozók helyére, már egészen rokonszenves lehetne a kép. Mégsem tudok keserű szájíz nélkül visszatekinteni az ősszel történtekre. Számos alkalom lett volna a pontok gyarapítására, ám ezeket botorul elszalasztottuk. Meghatározó emberek estek ki a sorból a téli felkészülés során is: Hiesz, Hodúr és Gvetvai hiányozni fog a nyitányon. Nincs elég tűz a csapatban, gyengébb ellenfelekkel szemben is megelégszünk, a minimálisan elfogadható eredménnyel. Az más kérdés, hogy azt sem sikerült mindig elérni. A‘jó játék, a továbblépés lehetősége egyelőre nincs a láthatáron... 0 Értem lassan a mester szaporodó ősz hajszálait... — Pedig korántsem végeztem még a gondok felsorolásával. A csapat összetétele veszélyesen átbillent a támadók „javára”. Hat csatárom van, a kezdő tizenegyben. Ez még nem lenne baj, hiszen magam is a támadófutball híve vagyok, és a közönség is ezt kedveli látni. Csakhogy nem vagyunk eredményesek! El kell gondolkodni azon is, hogy mi kaptuk a legtöbb gólt az ősszel. • Meglepő volt látni a hátsó alakzatok nem egészen szilárd voltát. Hiszen olyan rutinos emberek alkotják azt a sort, mint Babcsán, Juhász, Králik... — Igaz. Hogyha mindenki •megvan, akkor a hátsó sor a csapat erőssége most már. Hozzá kell azonban tenni, hogy Juhászék csak később kerültek az együtteshez. A középpályás sor nem tudott eleget segíteni a védekezésben. Említettük aztán az eredménytelen csatárjátékot. A gólszerzés érdekében a hátsóknak is többletfeladatot kellett vállalni. Fölfutni, előretörni. Nade, védőink futógyorsasága nem valami szuper, akad számos gond a visszazárkózás- nál. A lényeg azonban any- nyi, hogy változtatnunk kell az együttes szerkezetén, ám egyelőre nem akar sikerülni. • Hogyha már így elkezdtük taglalni a dolgokat, úgy vélem, a középpályán lehet legtöbb gondja Szalay Miklósnak. Megkockáztatom, hogy nincs az együttesnél klasszikus értelemben közzépályás játék. Helyt kap a sorban több-kevesebb ember, az egyikük támadni tud, a másik meg védekezni, és közben szépen kettészakad a csapat; nincsen összekötő kapocs a védelem és a csatársor között. — Való igaz. Kimondottan középpályás játékosunk egyedül Balga Dodi van. Be kell vallani: egyoldalúak a játékosaim. Ezért nem tudjuk a saját játékunkat ráerőszakolni az ellenfélre; mindig kullogunk a vetély- társ taktikája után. Ott van mondjuk Kölln, vagy Hodúr. ök kimondottan középcsatárok. Szükségből kerültek egy sorral hátrább. Nem képesek az új szerepkörhöz igazodni, változtatni, eredeti játékfelfogásukon. Túlbonyolítják a támadásszövést, olyan megoldásokra vállalkoznak, amelyeket elegendő tudás híján képtelenek megvalósítani. Hiába mondom nekik, hogy az egyszerű játék a leggyorsabb játék. Védekezni meg aztán... Elképzelem, miféle érzés lehet nézni kintről e sor tehetetlenségét; nekem ennél is nagyobb kínszenvedés a kispadon. Magam is középpályást játszottam; tudnám, mikor, mit kell csinálni, de sajnos nem rohanhatok be a pályára. Hogy az évek során bennem felhalmozódott tapasztalatot, tudást, nem tudom a játékosaimnak átadni nos, ez bizonyára az én hibám... • Harmincéves játékosoknak már nem sok mindent kellene tanítani... De menjünk tovább... A kapusokról még nem beszéltünk. Pedig tavasszal sok minden eldőlhet a hálóőrök teljesítményén. Hiesz eltávozott, Szá- szi és Halász pedig a rossz nyelvek szerint akkor se pótolja Ferit, hogyha mind a kettő beáll egyszerre a kapuba... — Komoly fejtörést okoz számomra is a dolog. A kapusposzt kulcsszerepkor, egy kiesés ellen küzdő csapatnál. Hiesz, távozásával nagy űrt hagyott maga után. Nem tudunk a helyébe olyan kapust igazolni, aki húzóemberként jöhetne számításba. Van viszont két ru- tintalan fiatal, nem tudni n\ég, mire lesznek képesek, az NB Il-ben. Reménykedni tudok csupán, hogy felnőnek majd a feladathoz. Mindenesetre a korábbinál jobban meg kell szervezni a hátsó alakzatot. Nagyobb feladat hárul ezzel a védelemre és a középpályára: több odafigyelésre, rengeteg futásra lesz szükség. És éppen ezek az erények hiányoznak most a játékosokból. • Ősszel nagyon ingadozó volt a csapat teljesítménye. A régiekkel is, az újakkal is, mindvégig _ — Ennek okát részben taglaltuk már: nem tudta a csapat kezében tartani az irányítást. A középpályán nem volt megfelelő arány a támadásban, és a védekezésben, a labda megtartásában. Károsan jelentkezett ez hétről hétre, mérkőzésről mérkőzésre. A tizennyolc adott gólunk szám szerint nem kevés. Ám korántsem mindegy, mikor találunk be az ellenfél hálójába; nem mindegy, hogy kullogunk az ellenfél után, vagy mindjárt az elején előnyt szerzünk. Hajlamosak vagyunk leállni az első gól után. Ennek prózai oka van: nem tudnak a játékosok eleget futni, „tűz” alatt tartani folyamatosan az ellenfelet. Jelen pillanatban úgy állunk, hogy van egy rutinos játékosokból álló csapatunk — amely komoly gyermekbetegségekben szenved! • Amit Szalay Miklós, eddig elsorolt, több mint lehangoló: katasztrófa, csődtömeg és tragédia. Miben reménykedjünk hát tavasz- szal? Nem lett volna jobb még idejében visszalépni esetleg? — Amikor ilyen sötét képet fest az ember, elsősorban a saját értékrendje alapján veszi számba a dolgokat. A hetvenéves primadonnáról hiába bizonygatnám, hogy szép, legfeljebb furcsán néznének rám, azután. Gyengék vagyunk, persze. Egyetlen szerencsénk, hogy — a többi csapatnál se jobb a helyzet! Ugyanilyen képzetlen, lassú játékosok alkotják a ve- télytársak háromnegyed részét! Mi dönthet közöttük mégis? Részint a pillanatnyi forma, s ami inkább latba esik, hosszabb távon; az a csapategység! Van-e összetartás, úrrá tud-e lenni az együttes, egv nehezebb helyzeteken? Nglunk már kezd kialakulni az egység, a maga módján összerázódik lassan a gárda. De többeknek még magukba kellene nézni: miért kell Hómann Ricsi személtében újoncot avatnom, s miért kell Balgát félig gyógyultan bevetni. Szolndkon, amikor tapasztaltabb egészséges emberek ülnek majd esetleg a kispadon? De egyelőre hagyjuk ezt. Az őszi tizenöt pontot tavasszal is hozni kell, és azzal bent maradunk. Hétszer játszunk itthon. Ha nem szerezzük meg a tizenöt pontot, megérdemeljük a kiesést. Ügv gondolom, a mögöttünk álló három csapat nem fog tizennyolchúsz pontot elcsípni. Hallottam. hogy Raián és a Szegedi Dózsánál is komoly bajok vannak. • Itt van ez a fránya sorsolás: menni kell Szolnokra, jön az Eger, majd irány Szegedre. Egy sikertelen sorozat — ne adj’ Isten —nem vetheti vissza úgy a csapatot, hogy az egész tavasz elmegy ezzel? — Fennáll a veszély, de nem feltétlenül. Én az első négy mérkőzésre tervezek. A két hazai találkozón nyerni kell az Eger és a Baja ellen. Utána majd törhetjük a fejünket a továbbiakon! Balás Róbert
