Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-31 / 76. szám
nocür ad 1990 ÁPRILIS 2 , HÉTFŐ Képes-e az emberiség élelmezni önmaqát? A tudósok és tudományos központok többsége igennel lelel e kérdésre, amennyiben az országok összehangolt tevékenységet folytatnak egy új, nemzetközi gazdasági rend megteremtésére. A moszkvai környezetvédelmi tórumon e kérdéssel csaknem minden szónok foglalkozott. Földünk lakosságának életben maradását veszély fenyegeti. Eltűnnek az erdők, sivatagok alakulnak ki. tovább folytatódik a világóceán és az édesvizű források szennyezése. Az általános felmelegedés és az ózonréteg helyenkénti megbomlása hatalmas károkat okoz valamennyi ország ökológiai rendszerének. Csökken az élelmiszer-termelés, ám ugyanakkor földünk lakóinak száma minden évtizedben közel egymilliárd fővel növekszik. Jelenleg a világon mindén hatodik ember éhezik. Amennyiben a jelenlegi tendenciákat nem változtatják meg gyökeresen, a következő évszázad kezdetére legalább 60 ország nem tudja biztosítani polgárainak még azt sem, hogy félig Jóllakjanak. > A környezeti pusztítás és a mezőgazdasági termelés hatékonyságának csökkenése különösen élesen mutatkozik meg a fejlődő orszálelassult. 1987-ben és '88-ban pedig az alapvető mezőgazdasági termékek fogyasztása meghaladta a termelés szintjét. Az' élelmiszerkészletek kisebbek, mint, ami a világ biztonságos élelmiszer-ellátásához szükséges. Az elmúlt 1989-es év, csupán jelentéktelen mértékben tudta pótolni a készletek hiányát. Valamennyi állam kormánya kollektíván felelős földünk korlátozott készleteinek felhasználásáért. Ugyanakkor a moszkvai környezetvédelmi fórum megállapította, hogy tovább romlik a talaj, a vizek és a légkör állapota. Hatalmas mennyiségben használnak vegyi anyagokat. Mint az ENSZ egyik képviselője szellemesen mondta, ugyanakkor, amikor az államok többsége érdemben kezdett foglalkozni a vegyi fegyver betiltásával, „értelmetlen és totális vegyiháborút folytat a természet ellen”. A fórum azt bizonyította, hogy a világ élelmiszer- helyzetén csak úgy javíthatnak, ha hatékony intézkedéseket tesznek a mező- gazdaságban és a nemzetközi élelmiszeriparban kialakult egyenlőtlen helyzet felszámolásáért. Számos kormány véleménye szerint ezen intézkedések közé tartozna egy e kérdésekkel foglalkozó ENSZ-bizottság felállítása. Kétségtelen, hogy igen hasznos egy mezőgazdasági világkonferencia összehívása is, amelyen részt vennének az államok és kormányok vezetői. ihalt falusi állomás- tér. Az utazni vágyót az erőtlen napsütés és a csípős szél a sivár, kétes tisztaságii váróba tereli. Az ajtónyitás zaja olyan visszhangot kelt, hogy az egy hodálynak is becsületébe válna. Az izgága uta'sjelölt az órát keresi, s mialatt az aprópénzét számolja, beles egy kicsi üvegablakon, ott, ahol a jegyet adják. Valószínűtlennek és ismerősnek tűnik, ami a kinti mozdulatlanság után a szeme előtt játszódik. A fűtött kis lyuk múlt századi hangulatot idéző félhivatal, benne áporodott rend: rozzant szék, gyanúsan sötétlő, ósdi asztal, azon tekintélyes pecsétnyomó társaságában fontoskodó iratcsomó. A szűk rés láttatni engedi, amint két hosszú láb pár lépéssel befogja az irodaféleséget. Itt — s ián nemcsak Á szokás hatalma Öt perccel a vonatindulás előtt... most — minden mozdulat kiszámított: a megfontolt kezeket aprólékos műveletek foglalják le. Két csava- rintás, s már fent van az agyonhasznált, szutykos, apró kávéfőző az elhanyagolt teatűzhelyen. Ferdére sikeredett csövén átszortyog majd az ebéd utáni (ebéd gyanánti?) sűrű, finom feketekávé, aminek elfogyasztása valóságos fényűzést jelent a kopott, poros helyiség egykedvű urának. A várakozó már nem érzékeli. mióta szemtanúja ennek a különös meghittséget hordozó néma idill- nek. Mintha megállt volna az idő. S már érti, mivégre az orra előtt díszelgő, nem túl udvarias rövidke fogalmazvány: „öt perccel a vonatindulás előtt nincs jegyadás!” z óramutató visszhangot keltő lépésére ocsúdik. Mindjárt itt a vonat, $ még nem váltott jegyet. Tekintete az egyenruhás jelentőségteljes pillantásával találkozik. — Kiszolgálják, s már az ajtókilincsen a keze. A másodperc töredékéig a sorompókar s az emberi kéz egyidejű mozgása vonja el a figyelmét. De még a szur- tos kupéban is a gőzölgő, illatos italra gondol, amit a hórihorgas sildes sapkás ma is a megszokott időben, élvezettel kortyol. M. J. Függőlegesen a mélybe A bányászkodás célja: a földkéreg hasznosítása több elterjedt, uralkodó eljárás segítségével. Ezek egyike a mélyművelés, amikor a kitermelés a föld alatt folyik. A föld alatti munkához az anyagot, az energiát, a levegőt szállító "vágatokon, aknákon át juttatják a mélybe A függőleges akna a bányák legfontosabb és egvben legnehezebben megépíthető része. Az aknamélvítést — az. ún. kihajtást — sokáig csupán a hagyományos föld- kitermelés módszereivel végezték, s e módon nem is voilak képesek 15—20 méternél mélyebbre jutni egy hónap ylatt. A robbantással, préslégszerszámok alkalmazásával való aknamélyítés máp valamivel termeléke- nyebbpek bizonyult, ue rr ég mifijjig hosszadalmas vök. A lyygőleges akna megépítésének feladatát nehezíti, hogy „ mélyítés során az akna falát előbb. íaácsolattal vagy acélgyűrűkkel ideiglenesen biztosítani kell, s csak ezután építhető meg az akna átmérőjének megfelelő betongyűrű. Amíg szilárd és kevés vizet vezető kőzetekben mélyítik az aknát, nincs is semmi baj. Amikor azonban laza, repedezett kőzetekben kell lefelé haladni — ahol sok vízzel kell számolni —, különleges eljárásokhoz kell folyamodni (keszon- munka, fagyasztásos talajszi- lárdítás stb.). Napjainkban néhány iparilag fejlett országban már vannak olyan aknamélyítő berendezések — kombájnok —. amelyek emberi kéz érintése nélkül, mindössze két- három dolgozó irányítása mellett végzik a függőleges aknák kihajtását. A, különleges marófejekkel rendelkező kombájnokkal egy hónap alatt akár 200 méteres aknamélységet is el lehet érni! Képünkön egy NDK-gvárt- mányú óriás aknamélyítő fúrófejet láthatunk, amely 6,65 méter átmérőjű függőleges akna készítésére alkalmas. Miközben a mikroprocesszoros irányítású fúrófej folyamatosan halad előre, acél csúszózsaluzattal egyenletes ütemben készül az aknafal betonbélése is. Tavaszi futóverseny Salgótarjánban Csaknem ezer mozogni vágyó fiatalt csalogatott ki a szombat délelőtti napsütés Salgótarjánban arra a nagyszabású utcai futóversenyre, amelyet a városi tanács sportfelügyelősége rendezett meg a sportcsarnok környékén. A jó hangulatban lezajlott erőpróbán a város és a környező települések iskolásai mellett a csehszlovákiai Rimaszombatból érkezett vendégek is rajthoz álltak. Rigó Tibor felvétele Műemlékvédelem Gyarmaton! Közismert tény, hogy Nyugaton egy-egy város történelmi belvárosát lezárják az autók elől, hogy a káros kipufogógázok, valamint a rezonáció okozta mozgás a műemlékekben ne okozzon további kárt. E bölcs intézkedés nem idegen Balassagyarmaton sem. Gondoljunk csak a Révész Gábor utcára. így próbálják óvni az Óváros teret, bár az is igaz. hogy nem sok sikerrel- mert így az autós a Szabó Lőrinc utcát használja, mely szűk es egy-egy teherkocsival való találkozás dugót okoz. Ismerőseim felhívták figyelmemet. hogy az ominózus utca korántsem műemléki szempontból van lezárva, ott építkezés folyik. ott épül az új telefonközpont. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, többször elmentem megnézni. Valóban folyt ott építkezés, most viszont nem láttam ott szorgoskodást, és főleg annak jelét, hogy az építkezéshez még mindig szükség van az utca lezárásához. Tapasztalatból tudom. Európa azon részén, ahová tartozni szeretnénk, szintén előfordul. hogy építkeznek. Az sem ritka, hogy ehhez igénybe vesznek közterületet, de csak annyit, amire feltétlenül szükség van. és főleg csak a legrövidebb időre Amennyiben az ottani építőipari vállalkozás megszegi ezt az írott szabályt, a büntetésre rámegy a fehérneműje. arról nem is beszélve, hogy az új építési szerződés csak álom marad a cégnek. Az természetes, hogy ez nálunk ugyanígy van. igaz? Ezért csak dicsérni tudom ezt az előrelátást- hogy az utca lezárásával óvjuk régi értékeinket, még akkor is. ha ezek egy része nem műemlék, és csak a csoda tartja össze. — soós — Már itt tartanánk...?! Kis történetünk színhelye Salgótarján, a Tanácsköztársaság téri cukrászda. Szereplői egy középkorú férfi — no meg én. Riportalanyom kissé kopottas, szürke öltönyben és világosdrapp ballonkabátban közeledik felém, öt egy cseppet sem zavarja, hogy fagylaltom k analazgatom, mert megáll előttem, s emígyen szól: — Hát látott már ilyent, hölgyem? Kincs olyan, aki adna 20 forintot, hogy cigarettát tudjak venni. Nem voltam meggyőződve ittasságáról, de azért megkíséreltem „vádaskodni — Nem kéne annyit inni és jutna arra is. Erre ő: — Kérem, én nem ittam. — Akkor el kéne menni dolgoznia, hogy legyen pénze cigarettára! — De én dolgozom, kérem — próbálja visszautasítani vádaskodásom —. csak éppenséggel ellopták a pénzem. — Hát idefigyeljen, uram! Ha tőlem akar pénzt szerezni, közlöm, rossz helyen kopogtat. Egyébként is, ha az ön helyében lennék, szégyellném a koldulást. Az ismeretlen hirtelen felkapta a fejét, hosszan a szemembe nézett, s mintha bűnbocsánatért esdekel- ne, csak ennyit mondott: — Igaza van. Azt hiszem, magának van igaza — s gyors mozdulattal elhagyta a helyiséget. Még láttam, amint végigment a téren, hátra se nézve, s alakja lassan elveszett a járókelők tömegében. Lehetséges volna, hogy kioktatásom nem talált süket fülekre?! — koma — Az MDF közleménye Miként a NÓGRÁD-ból megtudtuk, az SZDSZ tisztelt képviselőjelöltje április 4-re nyilvános vitára hívta ki az MDF és az MSZP képviselőfelöltjét. A kihívást elfogadjuk, noha tőlünk teljesen idegen bárkit is kész helyzet elé állítani, miként ezt az SZDSZ tette riválisaival. Éppen ezért kijelentjük, hogy elviselhetetlennek tartjuk azt az eljárást, miszerint minden előzetes egyeztetés, megbeszélés nélkül napot, órát és helyszínt jelöljön ki számunkra bárki, tudtunk nélkül. Ha részt veszünk a vitán, csak azért tesszük, hogy ezzel is bizonyítsuk: számunkra az állampolgár, a választópolgár a legfontosabb. Felhívás A Magyar Demokrata Fórum salgótarjáni szervezete Kéri a még versenyben lévő képviselőjelölteket és pártjaikat, hogy az április 8-át megelőző héten, tiszteletben tartva a város és környékének lakóit, tartózkodjanak a közelmúltban tapasztalt kíméletlen plakátháborútól, egymás plakátjainak letépésétől, átragasztásától, a propagandaanyagok tilalmi időben való kiragasztásától, terjesztésétől. Mindnyájunknak jut hely és mindnyájunk számára egyforma idő van még hátra. Legalább az utolsó héten őrizzük meg méltóságunkat. gokban. A szegénység és a népszaporulat magas üteme ezekben az országokban emberek millióit kényszeríti arra, hogy az éhhalál küszöbén éljenek. Az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete, a FAO számításai szerint néhány országban mezőgazda- sági termékbőség okoz problémát. A felhalmozódott élel- miszerhegvek elegendőek lennének ahhoz, hogy a világ valamennyi éhezőjét két éven keresztül táplálják. Ám sem a Közös Piac országai, sem az Egyesült Államok, ahol a legnagyobb élelmiszerkészletek vannak felhalmozva, nem hajlanak jelentősebb segítségnyújtásra, nem tartják be az igazságos kereskedelem és együttműködés alapvető elveit sem. Vannak objektív okok is. Az aszályok és árvizek, a világ élelmíszerkészleteinek katasztrofális csökkenését okozták. Az az eufória, amely a 70-es években eltöltötte az államférfiakat és tudósokat, amikor is a „zöld forradalom” eredményeképpen számos ország el tudta látni élelmiszerrel lakosságát, 1984- ben megszűnt. Sok tudós ezt az évet fordulópontnak nevezi. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a mezőgazdasági termelés növekedési üteme
