Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-31 / 76. szám

SPORT V SPORT £ <1 SPORT-£ Hírek Fociforduló... Fociforduló... Fociforduló... Balassagyarmatról Nehéz erőpróba előtt a Síküveggyár SE A Balassagyarmati HVSE ökölvívó-szakosztályának versenyzői is részt; vet­tek a közelmúltban Sze­geden megrendezett Dózsa- kupa ifjúsági és felnőtt harmadosztályú versenyen, ahol 18 egyesület, 112 öklö- zője vett részt a küzdelmek­ben. A gyarmatiak 6 bok- szolóval álltak rajthoz, kö­zülük öten érmes helyezést szereztek, mi több, négy fia­tal a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel. Eredmények: ifjúsági 51 kg: 1. Kiss Lajos, 3. Kiss Péter; 63,5 kg: 1. Mohácsi Sándor; 71 kg: 1. Holtner Gábor; felnőtt 81 kg: 1. Szvitek József (mindany- nyian Bgy. HVSE). ■ O O O A közelmúltban fejeződött be Egerben a Dobó-kupa felnőtt kézilabdatorna, ame­lyen 8 csapat vett részt, kö­zöttük a Bgy. Kábel SE NB Il-es együttese is. Nos, a gyarmatiak, ha már ott vol­tak, az összes ellenfelet maguk mögé utasították. Lombos István edző tanít­ványai a döntőben a Zal­ka SE gárdáját verték 29—19 arányba. Ezzel a versennyel egy időben rendezték meg ugyancsak Egerben a Bor­nemissza-kupa ifjúsági kézi­labdatornát. Itt a Bgy. HVSE fiataljai a második helyet szerezték meg az Ózdi Kohász legénysége mö­gött, miután a döntőben 27—13 arányban alul ma­radtak. Nemzetközi felnőtt férfi­tornán is részt vettek a mi­nap a kábelesek. (b. r.) A Salgótarjáni Síküveg­gyár SE a hét végén az NB II. Keleti csoportjának 20. fordulójában a jó erőkből álló Kecskeméti SC otthoná­ba látogat. Az alföldi város együttese múlt heti idegen­beli győzelmét követően je­lenleg 30 pontjával az ötö­dik helyen tanyázik. Az üvegesek, mint ismeretes, a legutóbbi hazai sikerükkel javítottak némilég a pozíci­ójukon: 21 pontjukkal a már nem kieső 13. helyet foglal­ják el a tabellán. A vasár­nap délután 16.30 órakor kezdődő találkozónak a ha­zai csapat az esélyese, bár április elsején ugyebár so­se lehet tudni.. . Szalay Miklóst, a csapat edzőjét a pénteki edzés előtt kértük meg, hogy la­tolgassa az esélyeket, és ha tudja, ossza meg velünk a kezdő csapat összeállítását. — A Kecskemét hazai eredményei félelmetesek: nyolc alkalommal győztek, egyedül a Kazincbarcika tu­dott tőlük veretlenül szaba­dulni. Nekünk azonban nagy szükségünk van minden egyes pontra, így megpróbál­juk a lehetetlent is. Gondot okoz ugyanakkor, hogy Kajli 3 sárga lapja mi­att kénytelen lesz távol ma­radni. Szerencsére Babcsán- nak lejárt a büntetése, így ismét elfoglalhatja a helyét a védelem . tengelyében. Egyelőre 12-es keretem van: Halász, Zsély, Babcsán, Krá- lik, Stark, Hodúr, Balga, Garai, Baranyi, Juhász, Kölln, Balogh. Jobban kel­lene védekeznünk, mint leg­utóbb hazai pályán, de is­métlem, nincsenek hozzá megfelelő embereim. Meg­próbálunk kicsit támadó szellemben játszani; hátha azzal meglephetjük az el­lenfelünket. * • Az NB III. Mátra-csoport- jának, hét végi, 19. forduló­jában minden nógrádi csa­pat szombaton lép pályára, 15 órai kezdettel. SKSE—SBTC: A két szom­szédvár találkozóján hatal­mas küzdelem és a dobogó­ra pályázó hazaiak győzelme várható. Tipp: 1. Romhány—Gáspár SE: A tavasszal jól masírozó nagy­gombosi katonákkal szemben a Kerámia akkor nyerhet, ha javítani tud meddő támadó­játékán. Tipp: 1, x. Hatvan—Balassagyarmat: Nincs mit szépíteni a dol­gokon: a listavezető hazai együttes a mérkőzés egyér­telmű esélyese. Minden más eredmény a forduló meglepe­tése lenne. Tipp: 1. Szolnoki VSE—Nézsa: A két kiesőjelölt összecsapásán a pillanatnyi forma fog dön­teni. Akár vendéggyőzelem is elképzelhető! Tipp: x, 2,1. Nagybátony—Volán Rá­kóczi: A sereghajtó hazaiak nem esélytelenek a pont­szerzésre a középmezőnyben tartózkodó Szolnok megyei gárda ellenében. Tipp: x. * A megyei I. osztályú baj­nokság vasárnapi fordulójá­ban két rangadóra is sor kerül. Kisterenyére látogat á Szőnyi SE, és az üveggyári pályán egymással néz farkas­szemet az Öblös SE és a Nógrád Volán gárdája a 15.30 órakor kezdődő találkozókon. — b. r. — Labdarúgó-bajnokságok Botrány Rimócon, Szirákon és Karancsalján! Megyei II. osztály Nyugati csoport: Szanda—Ju- risits SE 8—0 (1—0). 150 néző, v.: Magos. Gl.: Grenyó 4. Bori 3, Koplányi J. Hugyag—Rétsági Honvéd 1—1 (0—0). 150 néző, v.: Kalmár. Gl.: Horváth, ill. -Bérezi. Rimóc—Cserhátsurány 1—0 FÉLBESZAKADT! Rimóc. 200 néző, v.: Mravik. Kiállítva: Ri­gó, Percze, Balázs, Kormány (valamennyien a Rimóc csapa­tából). A mérkőzés 65. percében Rigó János, a kiállítást követően tettleg bántalmazta a játékveze­tőt, aki erre lefújta a találko­zót! A levonulás közben a ha­zaiak ifijátékosa, Oláh Bertalan még belerúgott a mérkőzés ta­rájába ! Honvéd Balassi SE—Berkenye l—1 (0—1). 100 néző, v.: Nagy. Gl.: Gere, ill. Angel. Ifi: 5—0. Rétság—Diósjenő 0—0. 150 né­ző, v.: Bozány. Szécsényfelfalu—Patak 0—8 (0—5). 30 néző, v.: Gömze. Gl.: Gombár 3, Fábián 3, Viczián 2. Ifi: 3—4. Szendehely—Nógrádsipek 3—2 (1—1). 150 néző, v.: Jónás. Gl.: Rónai, Császár, Újvári, ill. Ke- viczki, Pifka V. Ifi: 0—4. Varsány—Magyarnándor 3—3 (1—1)'. 100 néző, v.: Márton. Gl.: Galcsik, Kiss, Tóth, ill. Szita (öngól), Marsiczki, Vágner. Ifi: í—0. A bajnokság állása 1. Rétsági H. 18 15 2 1 51-19 47 2. Cserháts. 17 11 3 3 43-16 36 3. Varsány 18 10 5 3 40-27 35 4. Rimóc 17 9 4 4 35-19 31 5. Magyarnánd. 18 8 6 6 42-30 30 6. H. B. SE 18 7 4 7 42-32 25 7. Patak 18 8 1 9 40-33 25 8. Szanda 18 8 1 9 47-52 25 9. Hugyag 18 7 3 8 35-37 24 10. Berkenye 18 5 7 6 33-27 22 11. Rétság 18 5 6 7 36-36 21­12. Nógráds. 18 6 2 10 35-40 20 13. Diósjenő 18 5 4 9 29-29 19 15. Jurisift SE 18 4 4 10 29-50 16 16. Szécsénvfelf. 18 1 1 16 14-96 4 Koltányi Imre Zagyvavölgyi csoport: Szirák— Vfátraszőlős ELMARADT! Az if­júsági mérkőzés VEREKEDÉS MIATT FÉLBE SZAKADT! Buják—Karancsberény 4—2 (1—2). 100 néző, v.: Szomora. [fi: 2—3. St. Bányagépgyár—Szurdokpüs­pöki 2—1 (1—0). 100 néző, v.: Ruzsinszky. Ifi: 1—4. Palotás—Karancskeszi 1—1 (1—0). 300 néző, v.: Szabó. Ifi: 3— 2. Tar—Somoskőújfalu 1—1 (0—l). 400 néző, v.: Sütő. Ifi: 4—4. Kazár—Cered 3—0 (1—0). 200 néző, v.: Schoblocher. Ifi: 2—0. Kis-Zagyvavölgye Tsz SE— Ménkesi Bányász 2—2 (2—1). 150 néző, v.: Vámos. Ifi: 4—0. * Salgótarjáni városkörzeti baj­nokság: Karancsalja—Rónafalu 1—0 FÉLBESZAKADT! Luciái­vá— Ipolytarnóc 1—0 (1—0), Lu- dányhalászi—Egyházasgerge 2—1 (1—0), Karancsság—Sőgújfalu 4— 0 (0—0), Litke—Szalmatercs 1-1 (1-1). * Megyei I. osztályú ifjúsági bajnokság: Mohora—Mátranovák 2—2, Nagylóc—Érsekvadkert 0—4. ÖMTE—Bércéi 0—3, SBT* ’ II— Kisterenye 2—2. örhalom— Salgó öblös 1—0. Pásztó—SVT SC 6—0. Héhalom—Karancslapuj- tő 0—5. Síküveggyár II.—Szécsénv 2—0. A bajnokság állása 1. Pásztó 17 17 _ _ 87- 9 51 2. SBTC II. 17 14 2 1 87-13 44 3. Bércéi 17 11 _ 6 46-27 33 4. Érsekvadk. 17 10 2 5 54-30 32 5. Szécsény 17 8 5 4 56-20 29 6. Síküve" TI. 17 9 2 6 58-27 29 7. öblös SC 17 9 2 6 60-32 29 8. Mátranovák 17 9 1 7 43-43 28 9. Kisterenye 17 7 5 5 48-20 26 10. Nagylóc 17 7 1 9 37-41 22 11. Karancsl. 17 6 1 10 58-41 19 12. Örhalom 17 5 2 10 25-52 17 13. ÖMTE 17 5­12 26-74 15 14. SVT SC 17 4 2 11 28-64 14 15. Héhalom 17 2­15 18-157 6 16. Mohora 17­1 16 14-95 1 * Megyei serdülőbajnokság, A csoport, 10. forduló: Mátrano­vák—SBTC I. 0—1, ÖMTE—SVT SC 8—0, SBTC III.—öblös SC 0— 5. N. Volán—Karancslapujtő 7—0. Kazár—Cered 9—1. A baj­nokság állása: 1. SBTC I. 28., 2. ÖMTE 24 p., 3. öblös SC 20 p., 4. Karancslapujtő 19 p., 5. N. Volán 16 p., 6. Kazár 16 p., 7. Mátranovák 10 p., 8. SVT SC 4 p., 9. Cered 3 p., 10. SBTC III. 1 P­B csoport, 10. forduló: Pász­tó—Héhalom 6—1, Kisterenyei No.—Síküveggyár II. 0—2, Nagy­bátony—Palotás 2—1, Nagylóc— Kisterenyei SE 2—0, SKSE— SBTC II. 1—1. A bajnokság ál­lása: 1. SBTC II. 28 p., 2. SKSE 25 p., 3. Nagybátony 24 p., 4. Pásztó 16 p., 5. Síküveg. II. 16 p.. 6. Nagylóc 13 p., 7. Palotás 10 p., 8. Kisterenyei SE 8 p.. 9. Kisterenyei No. 3 p., 10. Héhalóm 3 p. C csoport. 8. forduló: örha­lom—Moho-ra 7—0, Szécsény— Nézsa 0—2. Bércéi—Érsekvad­kert 0—3. Romhány—Bgv. HVSE 1— 8. A bajnokság állása: 1. Bgy. HVSE 24 p.. 2. Érsekvad­kert 21 p.. 3. örhalom 18 p., 4. Nézsa 13 p.. 5. Romhány 7 p.. 6. Szécsény 6 p.. 7. Mohora 3 p., 8. Bércéi 0 p. * Kár is lenne szépíteni kérem, példátlan botránysorozat rázta meg Nógrád imegye labdarúgópályáit az elmúlt hét végén: nem kevesebb, mint három pályán kellett idő előtt véget vetni a játéknak a nem egészen sportmérkőzésekre illő jelenetek miatt. Nem is nagyon kívánkoznék kommen­tár a dolgok mellé, hiszen a Rimócon, Szirákon és Karancs­alján történtek úgyis önmagukért beszélnek. Nem állhatjuk meg szó nélkül mégsem. A jelenség ugyan­is ezúttal túlmutat önmagán, sőt, egyfajta jelképértékkel is bír. Azon a napori szabadultak el ugyanis a mocskos, bal­káni léptékű indulatok a pályák mentén, megmételyezve a sport nemes és tiszta szellemét, amikor a választási urnák mellett szerte az országban a „nyugati szellem” mellett tet­ték le voksukat az emberek. M B. R. B Nógrád sportiáért emlékplakett kitüntetettjei Ili. Ha valakiről, hát László Imréről méltán lehet elmondani: nagy idők tanúja! Személye, mondhatni, immár szemernyi nógrádi sport- történelem. Imre bácsi az utolsó „mohikán” azon sportbarátok közül, akik 1920-ban ott bábáskodtak a megye mindmáig legered­ményesebb egyesülete, az SBTC megalakulásánál, s azóta is tán- toríthatatlanul kitart élete nagy szerelme, a „csapat” mellett. Még ma, hét évtized múltán is — jóllehet már hosszabb ideje a fővá­rosban él — feltűnik a nézőtéren jellegzetes alakja a Stécé min­den hazai mérkőzésén. A nagy köztiszteletnek örvendő, idős sportember a nemzeti ünnepünk alkalmá­ból megkapta a Nógrád sportjáért emlékplakettet. Ebből az alkalomból beszél­gettünk vele, és jóllehet el­sősorban a személyéről sze­rettünk volna szót váltani vele, de már az első mon­dat vége előtt az SBTC-nél tartottunk... Imre bácsi, gratulálunk az emlékplaketthez! Meddig még az SBTC-vel? — Én csak a századik szü­letésnapomat várom meg, amikor majd remélhetőleg cserkészek hoznak nekem egy tortát. És most megra­gadom az alkalmat, hogy kö­szönetét mondjak az elisme­résért. Az indoklásban az áll, hogy társadalmi munkáért kaptam. Éppen ezért, mert eddig sem a pénzért dolgoz­tam, a kitüntetés mellé járó tízezer forintot felajánlom az SBTC baráti körének. Én remélem, hogy itt le­szünk még az SBTC közel­gő hetvenedik születésnap­ján, amikor újból ünnepel­hetünk. És nekem illik majd ott megköszönni a város és a megye vezetőinek, a sport- társadalomnak ezt a hetven évet, amit az SBTC-vel el- töltöttem; hogy dolgozhat­tam, hogy csinálhattam azt a munkát, amit a legjobban szeretek. • Valóban szép korba lé­pett az egyesület, de tessék már nekünk elmesélni, ho­gyan is történt a hét évtized előtti megalakulás? — Salgótarjánban annak idején minden városrészben volt egy utcai csapat. Volt a Hirsch-gyárban, a nagy­állomáson, az üveggyárban, és volt bent a városban is. A mostani ügyvezető elnö­künk nagybátyja hozta az első labdát, mert addig rongylabdával játszottunk a mázsaháznál, ahol most a KIOSZ épülete van. Megala­kultunk hát, és az első mér­kőzésünket a Hatvan ellen játszottuk. Tekintve, hogy tizenketten voltunk. Takács barátom nem engedett be a csapatba, hanem azt mond­ta: itt a síp, te leszel a bíró! Amikor még azt se tudtam, hogy mi az az „off- szájd”. Hány éves volt akkor Imre bácsi, és mivel foglal­kozott? — Abban az évben érett­ségiztem. 9 Hallani, hogy ön a kö­zelmúltban alaposan kiosz­totta az elnökség többi tag­jait. amikor azon a hetven- esztendős klub megszünteté­sét latolgatták... — Én nem osztottam ki őket, csupán megpróbáltam megértetni velük, hogy egy hetvenéves klubot megszün­tetni nem vétek, hanem bűn. És úgy látszik, szava­im hatottak a jelenlévőkre. Nem kellett végül mégse fel­oszlatni a csapatot, az is­mert problémák ellenére sem. Volt már máskor is ha­sonlóan nehéz helyzetben a klub? — Hatvan évvel ezelőtt pontosan egy ugyanilyen ifi­csapatunk volt, miután a le­venteparancsnok utasítására szétszedték az akkori SBTC-t, hogy játékosaiból proficsa­patot csináljanak. És mi egészen új. gárdával indul­tunk. Nos, az a csapat két év alatt amatőrbajnok 'lett és elnyerte a Corinthian- serleget. Azután kétszer egy­más után nyertünk még amatőrbajnokságot, majd fel­kerültünk az NB I-be. Honnan volt akkor az erő a talpra álláshoz? — Nem a véletlen műve volt. Mióta megalakult az SBTC, mi mindig a saját erőinkre támaszkodtunk. Tar- jánban és környékén, a kü­lönböző bányatelepeken so­kan futballoztak a húszas években. De minden rend­szer nélkül, egyik falu a másik ellen. Nem volt ne­kik pénzük arra, hogy az MLSZ-be beiratkozzanak, ahová tagdíjat kellett fizet­ni, s ahol bírókat kellett ho­zatni a mérkőzésekre. Erre mi, a saját „hatáskörünk­ben” létrehoztunk egyfajta „bajnokságot”, persze telje­sen törvénytelenül. A jelent­kezőket leigazoltuk, János- aknáról, Mizserfáról, Horthy- telepről, meg egyéb helyek­ről, és kijártunk ingyen bí­ráskodni. És hogyha meglát­tunk egy tehetséges játé­kost, már hoztuk is be az SBTC-hez. Egyszer aztán rájött erre az MLSZ és följelentett ben­nünket. Tiltott egyesülés cí­mén vádat emeltek elle­nünk. Akkoriban Tarján po­litikailag is ellenőrzés alatt állott. Nagy port vert fel a dolog. Balassagyarmaton volt a tárgyalás harminc vádlottal. Végül engem és az elnököt két nap, a többi­eket egy nap államfogházra ítélték. Ezt meg lehetett per­sze váltani fejenként 5 pen­gővel, s nem számított bün­tetett előéletnek. Az ítélet­ben az is benne foglaltatott, hogy dicsérni kell a nemes célt, és legalizálni kell az illegális egyesülést. Ez így is történt. Miből tartotta fenn ma­gát az egyesület a háború előtt? — Hát a bányából! Mostanra pedig csupán a Nógrádi Szénbányák gyen­gélkedése miatt esett vissza a futball itt a városban? — Erre a kérdésre azért nem válaszolok, mert nem akarok személyeket megbán­tani. Valami véleménye azért csak van személyek emlege­tése nélkül iis... — A vezetésbe nem elég csak gazdasági embereket bevenni. Azokra a régi sportemberekre is szükség van, akik a szakmát már a gyakorlatban megtanulták. Mert ezt nem lehet az isko­lában megtanulni. Rutin kell hozzá és tapasztalat. Emlí­tenék egy igen régi, de ta­nulságos példát. Annak ide­jén, amikor megnyertük az amatőrbajnokságot, a dön­tőben a Törekvés volt az el­lenfelünk. Semleges pályán kellett játszani. Én voltam az intéző. Nagyon szerettem volna Hatvanba vinni a mérkőzést, de tudtam, hogy a közelség miatt nem lesz egyszerű a dolog. Félrehív­tam a Törekvés intézőjét, s mondtam neki, nézze, mi tavaly még másodosztályúak voltunk, nekünk már az is csúcs, hogy bekerültünk a döntőbe. Ezért csupán egyet­len kérésünk van; ne Hat­vanban játsszuk le a mér­kőzést, mert ott nagyon nagy a pálya, s ezek a gyerekek nem tudják végigjátszani rajta a mérkőzést. Behívtak aztán az MLSZ-be, s kér- . dezték, hogy hol akarunk játszani. Én elkezdtem so­rolni: Gyöngyösön, Dorogon, Balassagyarmaton, vagy Esz­tergomban. A Törekvés in­tézője pedig rávágta: játsz- szunk Hatvanban! Oda is írták ki a meccset! Meg is nyertük annak rendje és módja szerint, Zsengellér góljával 1—0-ra. A lefújás után odajött hozzám a pes­ti kollégám: máskor nem fogsz így átverni! Azt hit­te, hogy egy vacak kis vidé­ki intézővel van dolga! A lényeg tehát az, hogy ilyes­mit az egyetemen nem taní­tanak. A sportot az efféle ravasz fogások nélkül nem lehet megcsinálni. Mi a- véleménye a . mos­tani csapatról? — Nem akarom elkjabálni a dolgokat, de engem ez' a társaság nagyon emlékeztet az előbb már sokat emlege­tett hatvan évvel ezelőtti együttesünkre. De van egy nagy hiányosság: kellene egy szervező erő ehhez a csa­pathoz. Mert amikor ama­tőrbajnokságot nyertünk — azért emlegetem ilyen gyak­ran, mert életem legszebb emlékei fűződnek ehhez az időszakhoz —, akkor volt egy, öreg Ménich, aki 34 évesen abba akarta hagyni a játé­kot, de mi mondtuk neki, hogy ne tegye, mert a tíz fiatalhoz kell egy idősebb, aki irányítja őket. Én egy ilyen embert hiányolok a mostani SBTC-ből. És ön szerint anyagilag hogyan lehetne a klubot ki­húzni a bajból? — Valami jó szénmezőt kellene találni... Imre bácsi! Hogyan szol­gál az egészsége? — Köszönöm szépen! Hányadik évet tetszik már taposni? — Ezt nem árulom el! Jó, jó, igaz is, még meg­tudják a lányok. Menjünk hát tovább: mivel foglalko­zik László Imre mostaná­ban, hogyan telnek el a napjai? — A Stécével foglalkozom! Otthon is, mindig! Szeren­csére van mit feleleveníte­ni, régi dolgokat, emlékeket. És hogyha ma születnék, akkor is ugyanezt csinálnám végig. Ez a hetven év na­gyon szép volt nekem... Balás Róbert Doppingolásért: három hánap „pihenő" Az Egyesült Államok At­létikai Szövetsége (TAC) doppingvétség miatt három hónapra eltiltotta a ver­senyzéstől Antonio McKay-t, aki az 1984-es Los Angeles-i olimpián bronzérmet szer­zett a 400 m-es síkfutásban. Rá négy évre, 1988-ban Szöulban tagja volt az olim­piai aranyérmes 4x400 m-es amerikai férfiváltónak, fe­dett pályán pedig két vi­lágbajnoki címet szerzett. A TAC közleménye sze­rint McKay január 26*án, a Tennessee állambeli John­son Cityben rendezett via­dal után akadt fenn a vizs­gálaton. Bebizonyosodott: a futó a Phenylpropanolamin elnevezésű készítményt szed­te a verseny előtt, ami sze­repel a nemzetközi tiltólis­tán. McKay vétségét eny­híti, hogy a serkentő hatá­sú szert még a .gyógyszer- tárakban is árusítják. „Szte- roidvétségről” tehát az 5 esetében nincs szó. Ugyanezen a viadalon bukott meg Trevor Black jamaicai távolugró.

Next

/
Oldalképek
Tartalom