Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-31 / 76. szám
4 NO(ÍRAI) 1990. MÁRCIUS 31., SZOMBAT Az ország egyik legértékesebb barokk templomát Pilgram Antal építette 1748 és 1764 között. Szomszédságában a megújult Magtártemplom. Nemzetközi rendezvények színhelye Szén fgo tt hátéi új színháza A szentgotthárdi cisztercita templom és kolostor az ország legjelentősebb ilyen jellegű barokk együttesei közé tartozik. A közvetlen szomszédságban lévő úgynevezett Magtártemplomot, amely korábbi építészeti örökségünk értékes része, az elmúlt években dr. Walter Ilona tárta föl, akinek Nógrád megye is sokat köszönhet. A föltárás után a Magtártemplom újjáépült és új szerepet kapott, a mind jelentősebb idegenforgalommal rendelkező város színháza lett, amely nemzetközi kulturális rendezvényeknek is otthont ad. Kép és szöveg: R. Tóth Sándor A bejárati kapu modern domborműve a török elleni harcokat idézi A színház homlokzati képe Remekművek a Szépművészeti Múzeumból Eszterházy Miklós herceg szorgalmas gyűjtői munkája alapján született a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye, mely a felvilágosodás szellemét tükrözte. Célja minden korszak és nemzeti iskola bemutatása volt. A múzeumot ma is ezrek és ezrek tekintik meg, A hazai látogatókon kívül igen jelentős a külföldiek érdeklődése. Az elmúlt években több album, képeskönyv és katalógus jelent meg a'Szép- művészeti Múzeum gyűjteményéről. A Képzőművészeti Kiadó most rendhagyó művészeti kalauzt jelentetett meg. A mintegy háromezer műalkotásból 156 egész oldalas reprodukciót tartalmazó válogatás az európai művészet festészeti és szobrászati emlékeire hívja föl a figyelmet. Mint minden válogatás, Urbach Zsuzsa szerkesztése is egyéni. Tulajdonképpen két nagy magyar művészet- történész — Rabinovszky Máriusz és Pigler Andor — előtt tiszteleg, akik a hagyományokkal szakítva törekedtek a művészeti ismeretek terjesztésére, de nem találtak követőkre. Az album nem ragaszkodik a szoros történeti sorrendhez. Az egymással szemközt elhelyezett képek formai, történeti, tartalmi ösz- szefüggésben vagy éppen ellentmondásban állnak egymással. Ezért ez egy olyan könyv, melyet a kiállítási anyag megtekintése után tanulmányozva az olvasó újabb összefüggéseket fedezhet fel. Ez a játékos forma — párhuzammal és ellentétekkel -— még élvezetesebbé teszi a képtári sétát. A képelemzések tizennégy szerzőtől származnak. Bár a legújabb tudományos eredmények ismertetésére nem ez a kiadvány a legalkalmasabb, az albumban leg- frisebb kutatások is fellelhetők. A több mint 200. oldalas könyvet német és angol nyelvű változatban is forgalomba hozta a Képzőművészeti Kiadó. Válaszúton a közművelődés a közművelődés szakmai közéletét jellemezve, a bizonytalanság és a várakozás érzületei a legáltalánosabbak. Évtizedes hagyományok futnak napjainkban zsákutcába, szakmai irányzatok némulnak el időlegesen, vagy végleg, a megújulást jelentő kísérletek és törekvések nincsenek összhangban a társadalmi állapotokkal. Sokszor nehéz elkülöníteni a valóban jövőbe mutátó szándékokat az egzisztencia átmentését leplező harsány modernkedéstől. A népművelés éá közművelődés évtizedeit meghatározó politikai akarat nyomában nem érzékelhető még az a vezérlő elv, szisztéma, mely a társadalom új szervezési módjában meghatározó lesz. Az állam lassú, de biztos kivonulása a „fejkvótarendszer” brutális megjelenésével — nyilvánvalóvá tette a szakmánk iránti fizetőképes kereslet minimumát, ami enyhén szólva is vészhelyzetet idézett elő a szakemberek körében és az elmúlt harminc-negyven évben kiépült intézményhálózatban. |j Kinek kellünk tehát a jövőben, kinek | van szüksége a népművelés elmúlt évtize- | dekben felhalmozott szakértelmére. Ezek- | nek a tapasztalatoknak és az európai típu- § sú társadalomszerveződés bizonysága szeli rint jó néhány olyan területe van a társa- § dalmi munkamegosztásnak, melyek eredmé- I nyes működéséhez nehezen nélkülözhetők | azok a speciális felkészültséget igénylő || technikák, melyeket éppen a legjobb nép- | művelők csiszoltak ki művelődési otthona- 1 inkban a kutatások és kísérletek új utakat kereső gyakorlatában. A teljesség igénye nélkül ezúttal hét olyan szakterületet emelek ki a sokszínű munkákból, melyek a népművelők szakmai identitásához kötődve, képesek lesznek alkalmazkodni társadalmi valóságunkhoz, nem egy esetben az élen járva formálni is a kívánatos változásokat. A társadalomegészségi szakértők a népművelők azon csoportjából alakulnak ki, akik a társadalmi eredetű — személyes, csoport- és rétegviszonyok közt jelentkező — feszültségek kezelésében különféle módon és szinten jártasak. A személyiség harmóniáját megbontó lelki zavarok kezelésétől kezdve, a családgondozáson keresztül, a hátrányos helyzetű rétegekkel való foglalkozásig széles körű az igényeknek az a köre, mely az ő specializációjukat feltételezi. Különösen fontos, hogy a jól működő művelődési otthonok az esetek többségében szinte gyűjtői voltak ezeknek a problémáknak. A közösségfejlesztő szakmai irányzat a társadalom újraszerveződésében közreműköI dő népművelői tapasztalatokat, technikákat, szakismereteket gyűjti össze. Szerepük meghatározó a helyi társadalom gazdag tartamú működésének segítésében, az önkormányzatokat életben tartó, humánenergiák felszabadításában. Ezt a mértékadó személyiségek felismerésével, a fejlesztő típusú mentalitás meghonosításával, a közéleti pezsgés helyi lehetőségeinek segítségével érheti el. Az önkormányzati törvény után várható társadalmi mozgások remélhetően óriási igényt tartanak az ilyen típusú népművelői munkára. A vállalkozó-szolgáltató szakemberek a kultúra—művelődés—közélet piaci mechanizmusainak fölerősödésével élénkítik majd a művelődés gyakorlatát. Amennyiben az Európához csatlakozásunk vágya nem marad politikai frázis, akkor bízhatunk abban, hogy a kulturális tevékenységek köre csak jól működő szabályozórendszerben illeszkedik a piaci viszonyokba. Így az itt működő vállalkozások jó része az úgynevezett „nem haszonelvű” csoportba kerül, míg lesz olyan terület is — idegenforgalom, luxusfogyasztás stb. —, ahol a tényleges verseny következményeihez kell alkalmazkodni. E specializáció elsődleges célja a szakmai elkényelmesedés megállítása, az egyéni és közösségi kezdeményezések élénkítése. A kulturális szervező — menedzser — a hagyományosnak minősíthető közművelődési munka végzője lesz új feltételek és követelmények között. A „többpárti közélet” a jelek szerint nem mond le a művelődési otthonaink sokat kárhoztatott nagytermeiről, miként egy jó érzésű és szervező népművelő akár kampányformálásra is vállalkozhat pártok, jelöltek mellett. A legutóbbi tapasztalatok szerint csak mi nyernénk, ha a nyers hatalmi küzdelmet elviselhetővé tennék a jövőben az itt alkalmazott kollégáink. ök lesznek azok, akik a művészeti értékek továbbéltetésében, a befogadói magatartást szolgáló rendezvények, programok „hivatásosaiként” találnak új tartalmat a régi keretek között. Hiszen e munkájukat nem kizárólagosan és „muszájb csinálják, hanem kitapintható megrendelésre, a valóságos és helyi igényeket kiszolgálva. A művelődés-gazdasági szakértő feladata lesz új eszközök és pénzforrások bevonása. Az alapítványok, alapok, pályázati kiírások, szponzorok korában, a kiegészítő finanszírozás lehetőségei között nagyon hiányzik ez a szakértelem már napjainkban is. Az „esélyegyenlőség” hamis utópiája után ők garantálják majd az esélyek értelmét, a niűvelődésben egyedül elfogadható versenyhelyzetet. Ahol ez a szakértelem megjelenhet, ott várhatóan gazdagabb Tesz a kulturális élet, ahol hiányzik, ott a lesza- | kadás szomorú ténye figyelmezteti majd a | helyi társadalom felelős véleményformáit § is. A nyilvánosságszervező szakterület azokat | a népművelőkollégákat vonzza, akik fele- jf lősséget éreznek — és éreztek— közössé- | gük, lakóhelyük, életterük kommunikáció- j jáért. E kapcsolattartás formái, lehetőségei | az adott helyi viszonyok által meghatározottak, tehát a szóbeli kapcsolatok alakításától a helyi televíziók műsorszerkeszté- | séig terjednek. Olyan események, mint az . országgyűlési és helyhatósági választások, | a majdani önkormányzati testületek gazdasági elszámolásai, a helyi társadalom valós erőterét feltérképező változatos megnyilvánulások, bizonyos szakmai és más érdek- csoportok összetartozását erősítő megmozdulásaik beláthatatlan távlatokat nyitnak a nyilvánosság értő formálói előtt. A kulturális érdekképviselő a mostani művelődésirányító és a „kulturális ágazatot” reprezentáló testületi tag sajátos keveréke lesz az önkormányzati testületekben. | Funkcióját tekintve, sajátos kettősséget va- 1 lósít meg a „szakma” és a „testület” között. | Célszerű és kívánatos, hogy az önkormány- 1 zat kulturális „primáriusát” népszavazás 1 legitimálja. Különös jelentősége lesz ennek | a szerepkörnek az önkormányzatok kezdeti időszakában, melyben az előrejelzések szerint egyáltalán nem kultúrabarát magatartás várható. Nyilván a közművelődés itt felsorolt szakosodása nem teljes, illetve egyes esetekben szűkíthető, vagy bővíthető. Ha úgy fogjuk fel ezeket a szakokat, mint bizonyos törekvések gyűjtőmedencéjét, úgy közvetlen 1 környezetünk szakmai „árnyalatai” tetsző- 1 legesen behelyettesíthetők, Felfogásom sze- 1 rint a tudományos kutatás, az oktatás, és I az országos kulturális főhatóság együttes 1 feladata, hogy a közművelődés kívánatos 1 és sürgető szakosodása mielőbb a társadalmi munkamegosztás természetes része legyen és a szakma átalakuló azonosságtartománya ebben a szemléletben erősödjön. A társadalmi valóság, a kulturális piac és a szakmai szövetkezések erőnléte majd megteszi a szükséges szelekciót, hogy a helyi társadalmakhoz igazodó szakszerűség jelenjen meg önkormányzataink, művelődő közösségeink alkalmazásában. J oggal feltehető a kérdés, hogy a sokszor egymástól távol álló területeket mi kapcsolja össze egy szakmává. Nézetem szerint a közös nevező a dolgok és viszonyok kultúraközpontú megközelítése. Olyan a kultúra elmélete számunkra, mint a didaktika a pedagógusoknak, vagy mint az anatómia az orvosoknak. Mert lényegét tekintve a kultúra jelezni képes a dolgokban és viszonyokban meglevő emberséget, munkánk igazi tárgyát. Vagyis, amíg az a sokat vitatott „fejkvóta” az állam kultúra- pártiságát jelzi, úgy a kulturális szakértők jelenléte a helyi önkormányzatok humanizmusigényét minősíti. Persze, ezt az egyszerű tényt nem elég csak kijelenteni, hanem cselekvéseink, szakmai produkcióink sorozatával bizonyítani is szükséges mindennap, minden alkalommal és lehetőleg mind szélesebb körben. Nem állíthatja ma senki felelősséggel, hogy ez a részeiben erősödő szakmai útkeresés nem kíván keserű áldozatokat akár egyénektől, akár intézményektől. Ennek ellenére sincs más választásunk, mint megtalálni helyünket változó társadalmunkban egy felnőttszakma munkájában magabiztos, cselekvő értelmiségijeiként. Németh János István
