Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-30 / 75. szám

1990. MÁRCIUS 30. PÉNTEK NO(iRAI) 3 A Kishartyáni Egyesüli Érd Termelőszövetkezet földjein vetik » lucernamagot. Felvéte­lünk a héthektáros Hadászó-dűlőn készült, ahol Hanga Zoltán, Szabó József és Reibl János dolgozik az erőgépekkel. — Rigó — Egészségmegőrző program és alkoholszonda A vasúti dolgozók biztonságáért Nemzetközi vasutas munkavédelmi heteket rendeznek a MÁV salgótarjáni állomásfőnökségének területén, márci­us. 12-től, április nyoicadikáig, A részletekről Bolla László állomásfőnök-helyettes tájékoztatta a NOGRÁD szerkesz­tőségét: — A munkavédelmi he­tek minden napján állo,- másfőnökségünk valameny- nyi szolgálati helyén a mun­kafegyelem fokozására, a munkavégzés javítására tö­rekszünk. No, ez nem je­lenti azt, hogy máskor ne ez lenne elsődleges felada­tunk, de most ebben a ki­emelt időszakban még töb­bet akarunk tenni. Egyik alapvető „jelmondatunk" úgy hangzik, hogy „Bizton­ság a vágányok között”. És ez nemcsak a vasút dolgo­zóira, hanem az utasokra is vonatkozik... A már korábban kiadott ismeretterjesztő prospek­tusunkon kívül elméleti elő­adásokat is szervezünk, ezen túl zömében társadalmi munkában arra törekszünk, hogy javítsuk, szebbé, esz­tétikusabbá varázsoljuk munkahelyi körülményein­ket. így például váróter­meket, szolgálati helyisé­geket meszeltünk, festet­tünk, elvégeztük az úgyne­vezett surran tókövek kar­bantartását is. A munkavédelmi hetek plakátján 21 európai vas­úttársaság emblémája sze­repei. A MÁV-val együtt valamennyien tagjai az Eu­rópai Vasúti Közösségnek, amelynek elsődleges célja a személy-, és teherszállító vasúti kocsik fuvarozási sza­bályainak betartása. Eze­ket a nemzetközileg is el­fogadott igen szigorú rend­szabályokat a közösség min­den tagja kötelezőnek tart­ja dolgozói számára. ' Egyébként a nemzetközi vasutas munkavédelmi na­pok rendezvénysorozatán túl már régebben kidolgoz­tunk egy hosszú távú egész­ségmegőrző, -megelőző prog­ramot, aminek egyik — nem mindenki számára nép­szerű — pontja az alkohol- szondás ellenőrzések gya­koribbá tétele lesz. Mégpe­dig a közeljövőben... —sólymos— Napi postánkból Csendesen méltatlankodom... Nem szavazhattam a zöldekre Nem vagyok hajlandó be­szállni az új választást di­csőítő kórusba. Nem jó még ez a rendszer. Hogy miért? Salgótarjáni lakosként nem szavazhattam a „zöldekre”. Tudom, kicsi párt. De így nem is izmosodhat. Pedig valljuk be, földijeim! —itt aztán igazán szükség lenne a környezetvédőkre! A jövőre gondoljunk! Munkatársam fia nyolcadi­kos, vízvezeték-szerelő szeret­ne lenni. Aránylag jól tanul, az ISZI-ben van számára hely. De keresni kell a gye­reknek munkahelyet is. Mun­katársam tehát futkos, és gondjait velem is megosztja: — A nagyvállalatok nem veszik fel. Azt mondják, csak a költség van a tanu- lókkalr aztán vagy magától elmegy, ha kitanult, vagy mi nem tudunk > neki mun­kát adni. — A maszek sem veszi fel. Azt mondja, úgy megnőnek az adóterhek a tanuló miatt, hogy ő azt nem bírja. Tetszik érteni, mi megy itt? A tanuló költség és te­her! Most fojtsuk meg a kö­vetkező nemzedéket?! Szóból is értünk Voltam vért adni. A hely­színen megköszönték a vér­adást az orvosok, a nővér­kék külön-ikülön, talán még a takarító néni is. Jólesett. Most kaptam még postán is egy köszönő lapot. Ez már nem esik jól. Fölösleges. Pénzbe kerül a kártya, a bo­ríték, a címet megíró kislány bére, és a posta is. Nem vol­na jobb másra fordítani ezt a pénzt? MKC Salgótarján A Föld napja Magyarországon A naptárakban április 22- én Csilla és Noémi napja szerepel. Húsz évvel ezelőtt ezen a tavaszi napon Ame­rikában útnak indult a ke­vesek által ismert mozga­lom: legyen ez a nap a Föld napja. Csaknem 25 millió ame­rikai csatlakozott a felhí­váshoz, emelte fel szavát a természet megvédéséért. A hatás nem maradt el. Tu­catnyi törvény született a levegő és a vizek védelmé­re, sorra-rendre alakultak az új környezetvédelmi szervezetek.. A mára világméretűvé nőtt mozgalom védnöksége alatt o Föld napja hazánkban sem lesznek központi ak­ciók. A megszerveződött hír­központ a magyarországi eseményekről igyekszik tu­dósítani a nemzetközi koor-t dinációs szervezetet. A ha­zai sajtóközpont tíz nappal az akció előtt kezdi meg működését Budapesten. A magyarországi Föld­nap szervezői a megmoz­dulás céljai közt említik a megújítható energiaforrá­sokra való gyors átállás szorgalmazását, a széndi­oxid-kibocsátás csökkenté­sét, amellyel lassítható a Föld globális Jelmelegedése, valamint a bolygónkért ér­zett felelősség érzetének fel- ébresztése, egyénekben, kö­zösségekben, nemzetekben. A tervek szerint a vilá­gon, száz országban lesznek demonstrációk április 22- én. A résztvevők ahol oz éghajlat áprilisban ezt már lehetővé teszi, fát ültetnek, ahol erre nincs mód — így hazánkban is — ott sajtó- tájékoztatón ismertetik te­vékenységüket. Teszik mindezt — zöldövezetben — Föld napja emblémával dí­szített pólókban, hasonló zászlókkal, jelvényekkel. % (h—) wmmrn mm Európai nyitás — az agrárközgazdász szemével Több napot töltölt Belgiumban, felsőoktatási intézmények vendégeként Csáki Csaba pro­fesszor, a budapesti közgazdaságtudományi egyetem rektora. Oenfben a fennállásának 175. évfordulóját ünneplő egyetem díszdoktori okle veiét vehette át, Brüsszelben az Európai Kö­zösségek tisztségviselői, Gentben agrárközgaz dászok tekintélyes gyülekezete előtt tartott előadásokat, csereprogramokról tárgyalt. Az MTI brüsszeli tudósítója interjút kért a pro­fesszortól belgiumi tapasztalatairól.- Professzor úr, mit tartal­maz a diszdoktori cim indo­kolása? — Az Elsevir Kiadónál 1986-ban jelent meg a szi­mulációs módszerek, a rendszerelemzés mezőgaz­dasági alkalmazásáról szó­ló könyvem, ennek tételei­re utaltak az indokolásban. A mezőgazdaság különböző problémáinak közgazdasági vizsgálatát, a nemzeti ag­rárpolitikák elemzését, gya­korlatilag a központilag ter­vezett mezőgazdasági rend­szerek .működését írtam le matematikai nyelven, a nyugatiak számára is ért­hető módon. Számba vet­ték azt a KGST mezőgaz­dasági modellt is, amely­ben ezt a régiót globális mezőgazdasági vizsgálatnak vetettem alá. Honorálták továbbá a különböző nemzeti agrár- politikák összehasonlításá­ra folytatott tanulmányai­mat, illetve a Világbank, a FAO keretében a kelet- nyugati, illetve az észak— déli kapcsolatok ápolására kifejtett tevékenységet, az Európai Agrárközgazdasá­gi Társaság érdekében végzett munkát, s talán az is közrejátszott ebben, hogy 1988-ban engem az Agrárközgazdasági Világ- szövetség elnökévé válasz­tottak az 1991—94-es idő­szakra. S persze, régóta in­tenzív kapcsolat áll fenn a genti és a budapesti köz- gazdasági egyetem között.- Mi olvasható az ön mű­veiben, mit mondott itteni előadásain, mennyire tartja életképesnek a kelet-európai mezőgazdasági rendszereket? — Megpróbáltam itt ki­fejteni, milyen folyamat eredménye az, hogy nem­csak reformról, nemcsak modell-, de rendszerváltás­ról van szó Kelet-Európá­bán, s ennek agrárgazda­sági vonatkozásait ismer­tettem. Rámutattam, hogy a KGST gyakorlatilag ösz- szeomlik, mivel a Szovjet­unió egyre inkább fizetés- képtelenné válik. Elmond­tam, hogy a Szovjet­unió áttereli élelmiszer­vásárlásait a nyugati el­adók irányába, mert azok még adnak hitelbe, míg a keleti országok, köztük a Szovjetunió ' legnagyobb KGST-beli élelmiázer-szál- lítója; Magyarország. azt mondják, hogy ha nincs el­lentétel, nincs élelmiszer Ezt mutatja, hogy az el­múlt kilenc hónapban a szovjet élelmiszerimport Nyugatról 60 százalékkal, ezen belül a húsimport több mint 260 százalékkal nőtt. Ez valójában a ma­gyar hússzállítások és a kelet-európai szállítások ki­váltása hitellel támogatott szállítók irányában, ami egyben azt is jelenti, hogy Kelet-Európábán eladatlan készletek halmozódnak fel. A kelet-európai nyomás azt jelenti, hogy ezek az országok az EGK országai­ba próbálják átirányítani azt az élelmiszert, amit ed­dig a Szovjetuniónak adtak — Miként jellemezte a pi­acgazdaság kiépítésének helyzetét Keiet-Európában? — Elmondtam, milyen irányba fejlődnek ezek az országok. Az első helyen a tulajdonreformról, a föld- tulajdonlás kelet-európai dilemmáiról beszéltem — kezdve a Szovjetunióval, ahol elsősorban még csak bérletekről van szó, egé­szen Magyarországig, ahol a tulajdonosi rendszer ala­posabb átalakulása is fel­merült. — Nem fogja nálunk ve­szélyeztetni a tulajdonreform a ma már kialakult magyar- országi mezőgazdasági struk­túrát? — Ezt itt is felvetették partnereim, de véleményem szerint ez a struktúra nem adekvát egy valódi piac- gazdaság körülményei kö­zött, ezért egy Jóval rugal­masabb rendszert kell ki­alakítani. Olyat, amelyben megnő a magánvállalkozás szerepe. Az utóbbin nem­csak kisbirtokot és mini- gazdaságokat értek, mert nem lenne szerencsés, ha ezeknek száma túlságosan növekedne, hanem életké­pes gazdaságok viszonylag törésmentes kialakítását ts. Az első időszakban eze­ket szinte „ínkubálni” kell, és partnereim részéről is nagy érdeklődést tapasztal­tam azzal kapcsolatban, hogy miként segíthetnék ezt a folyamatot hitelek­kel, szakértelemmel. Elmondtam továbbá, hogy a szövetkezetek át­alakítására is szükség lesz, ennek módját a tagokra kell bízni, de segíteni kell őket a különböző modellek­kel, változatokkal — hi­szen nyilvánvaló, hogy egy ilyen piacgazdaság na­gyobb kockázatokkal fog járni mind a magánvállal­kozók, mind a szövetkeze­tek számára. S én úgy gon­dolom, akkor járunk el he­lyesen, ha azokat, akik rosszul gazdálkodnak, nem húzza ki valaki a csávából, hanem tönkremennek. Más­ként a piac nem funkcio­nál. Hangsúlyoztam az állami vállalatok átalaku­lásának szükségességét is. Véleményem szerint ezeket úgy kellene reprivatizálni, mint az állami ipart: nagy agrobiznisz-cégekké ala­kulnának át, magán- és külfölditőke-részvétellel, dolgozói részvényekkel, és a föld egy része átkerül­hetne a magánvállalkozók­hoz. — On nemcsak közgazdá­szokkal, tanárokkal, hanem politikusokkal is találkozott. Mit tapasztalt, milyen konkrét segítségnyújtásra van lehető­ség a Nyugat részéről? — Az Európai Közössé­gek PHARE-programjarsk megvan a pénz, s most az lenne a fontos, hogy gyor­san megfelelő programokat tudjunk ajánlani ennek a felhasználásához. — és tudunk? — Itt vannak a gondok. A PHARE-program kere­tében már létrehoztak egy munkacsoportot,- amely ha­marosan el is indul Ma­gyarországra. Ügy látom viszont, hogy nálunk, a po­litikai helyzet miatt is, egyelőre meglehetősen bi­zonytalan minden. Magyar részről ugyan mindenről tárgyalnak, de elég nehe­zen hoznak döntéseket, Most a megoldás az lenne, hogy a vállalatok, a ter­melő szervezetek, az egye­temek tegyenek kezdemé­nyezéseket, mi ver a mi­nisztériumok, s más szer ­vezetek, meglehetősen las­san lépnek. Kihasználva a Nyugat érdeklődését, ne­künk gyorsan, koordinál­tan kellene lépni, A követ­kező három-négy hónapban meggyőződésem szerint vi ­szonylag könnyű lesz e nyugati programok biztosí­totta támogatást mozgósí­tani, mert az Európai Kö­zösségek is cselekedni akar Később már nagyobb lesz a verseny ezekért az ala­pokért. Ki kell használni a piaci intézményrendszer létrehozásában a nyugatiak készségét. — On mint egyetemi rek­tor i$ érdekelt e progra­mokban, különösen a Tem pus oktatási csereprogram terén. — Az egyetemek terén talán jobb a helyzet. Több nyugati intézménnyel vet­tük fel a kapcsolatot, Hol­landiába például 60 sze­meszterre országos tobor­zás révén mór ki is Válo­gattuk a jelöltjeinket — Rotterdam, Groningen és Amszterdam egyetemein járnak majd vezetőképző és egyéb üzleti kurzusok­ra. A Tempus egyetem: csereprogramba is aktívan be akarunk kapcsolódni, a mi egyetemünkön kívánunk koordinációs központot lé­tesíteni. Innen különben Stuttgartba megyek, ahol szintén egy menedzserkép­ző-programról írok alá szerződést, még a Tempus előtt. Fontos, hogy össze­hangoljuk a magyar egye­temek fellépését, versenyen alapuló koordináció alap­ján valósuljon meg ez a program. A Tempus egé­szét különben a műszaki egyetem, a közgazdasági egyetem a menedzserkép- zési részt kívánja össze­hangolni. Általában is fon­tos, hogy építsük a kapcso­latokat. ez különösen fon­tos az „európai házban” váló részvételünkhöz — mondotta Csáki Csaba. Boraci Dénes :• I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom