Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-29 / 74. szám

1990. MÁRCIUS 29.. CSÜTÖRTÖK NOíiRVl) Aszályos tél után Tavasz a határban Közepes minőségű a búza, jól viselte a hideget a rozs • Virágzik a ribizli, metszik a szőlőt • Hitel az ablakban Megsínylették ,k jniru telet Nógrád negyében »■ (ni vetések. A sokévi csspndékátlag »Hg egyh»rm»d» hullott » földekre, hótakwó szinte sehol nem borított» • nagy­üzemi táblákat. Szerencsére » hosszan tartó, kemény fagy sem volt jellemző a télre, így, ha elmaradt 1» a hótakaró alatti fejlődés, legalább fagykár nem tizedelte a zsenge növényeket. Az őszi vetésű kalászo­sok közül jó minősítést a búzának csak 26 százaléka kapott, a 24 ezer hektárnyi vetésterületből 6 ezer hek­táron fejlődött szépen a ke' nyérnekvaló. A többin rit­ka a tőszám, kevéssé bok­rosak a tövek, visszamaradt a vegetációs fejlettség, így a közepes minőség domi­nál, ez jellemző 6750 hek­táros területre. A tavalyi mennyiség tízszerese pusz­tult ki, a kár így is a ve­tésterületnek csak egy szá­zalékát érinti. Rozs 1585 hektáron ke­rült földbe, tavaszi állapo­ta a tavalyihoz hasonló. A hidegtűrő növény hótakaró nélkül is jól viselte a fa­gyokat, így a táblák 56 százaléka érdemelt jó minő­sítést, 37 százaléka kapott közepes „érdemjegyet”, míg T százalék kifejezetten gyen­ge. Annál jobban próbára tette a tél az őszi árpát. A 855 hektáros területen a táb­láknak csak 21 százalékán fejlődött szépen a növény, s ez a tavalyinak mindössze a fele. A közepes fejlettség a földek 44 százalékára ér­vényes, míg a vetés 35 szá­zaléka roppant gyenge, eze­ken a táblákon felülvetés* sel iparkodnak javítani a termést. A pásztói Béke tsz-ben most van a szőlőmetszés dömpingje. Virágot ' bonta­nak a gyümölcsfák, a me­gye legészakibb vidékein is virágzik a cseresznye. In­tenzív fejlődésnek indultak a bogyósok, virágzik a ri­bizli. Befejeződött a mák és a borsó vetése, s -hamarosan ideje lesz á cukorrépa föld­be kerülésének is. Folyama­tos minden gazdaságban a talajmegmunkálás. A gazdák aggódva figye­lik az eget. Joggal tarta­nak tőle, hogy az aszályos tél után egy meleg, száraz tavasz kárt tesz a vetések­ben. Öntözésre a nógrádi gazdaságok nincsenek felké­szülve. Tározóval csak a palotási tsz rendelkezik, a többinek nemcsak pén­ze, vize sincs a táblák locsolásához. Sok gazdaság pénzügyi helyzete táncol borotva* élen. Gázolajat, áramot csak azonnali inkasszóra lehet vásárolni, márpedig üres számláról nincs mit leemel­ni. A hitel alig hozzáfér­hető, a pénz jobban szeret bankok közt forgolódni, mintsem a kockázatos me­zőgazdasági termelést segí­teni. A hitelfelvétel amúgy is meggondolandó: kevesen engedhetik meg azt a luxust, hogy 1—1,5 százalékos jö­vedelmezőség mellett 30 százalékos kamatot fizesse­nek a kölcsönért. A technikai feltételek jók... NNW«: Az olasz Welko-soron másfél ezer falicsempe készül naponta, új technológiával, terveik scerini javuló minőségben. kép: szilágyi A folyamatos termelés mellett döntöttek... Ügy tűnik, a Romhányi Építési Kerámiagyár hom­lokzatán álló, nagy „R" be­tű kissé elhomályosult. Ta­lán oka ennek, hogy az ud­varon méteres magasságba rakott, burkolólapokkal teli raklapok közt poroszkálnak a targoncák — értékesítési nehézségeik vannak. Ezt maguk sem tagadják, hisz ottjártunkkor a gaz­dasági igazgatóhelyettes, Csaba Árpád egy elejtett mondatában így fogalma­zott: „Nagyon a padlóra ke­rültünk!" Ennek hamar híre ment megveszerte, s ahogyan ez manapság lenni szokott, ha­talmas elbocsátásokról is rebesgettek. Megtudtuk, reményeik és elképzeléseik szerint egyet­len gépsort sem állítanak le, közvetlen és nagy ará­nyú létszámleépítést sem terveznek. A gondok eredetéről el­mondták, hogy tavaly nem számoltak az importlibe­ralizáció következtében az országba bekerülő 34—36 milliós értékű importanyag­gal. Nem várt konkurens­ként — vélekednek a rom- hányiak — avatatlan cégek, így többek között a DÉL- KER jelent meg a piacon. Ugyanakkor késtek beruhá­zásaik, jobbára a külföldi partner hibájából. A kettő egybeesése okozta a pilla­natnyi megtorpanást. Elmondták, ha akkor tel­jesen a kereslethez igazít­ják termelésüket, le kellett volna állítani egy-két gyár­tósort. Nem ezt tették, a folyamatos termelés mel­lett döntöttek. A fizetőképes kereslet meghódítása érdekében rek­lámkampányba fogtak. Ha­tására a romhányi minta­bolt a negyedik negyedév­ben 50 milliós árbevételt ért el. Egyébként egész év­re 108 millió elérésére szólt a terv. A folyamatos ter­melés mellett szólt az, hogy megmaradjon a törzsválasz­ték. Ezzel egyidőben ismét meggyőződtek arról: csak a minőség javításával tudnak a vevőkért folyó harcban talpon maradni. Mi jellemzi az idei évét? Visszafogottabb kapaci­tással, de sokkal jobban az igényekhez közelítve ter­melnek. Takarékosan, ész­szerűen gazdálkodnak a munkaerővel. Ez utóbbi nem jelent elbocsátást, de túlzott lojalitást sem. A ru­galmas termelés megvaló­sítása — mondták a gyár vezetői — nem jelent egyet a szalagok melletti lazasá­gokkal. Ennek igazságát erősítet­te meg több nyugati part­nerük, mondván: a techni­kai feltételek ugyan jók. a mai produktumok viszont kevesek. Ugyanis a kollek­tíva a korszerű technikából még nem hozta ki a benne rejlő maximális teljesít­ményt. Ennek érdekében, az előnyös változásokat ki- kényszerítő tanulási folya­matot a második fél évben lezárják. Az előbb említett körül­mények ellenére az idei esz­tendőt jó kilátásokkal kezd­ték. A megszokottnál job­ban sikerült az első két hó­nap. Partnereik szerződés- kötési szándéka pedig, a szokásosnál nagyobb. — hr — Választások Magyarországon —1990 tavaszán A kétfordulós választással befejeződik az a — hosszú, eseménydús, váratlan fordu­latokkal tűzdelt —■ folyamat, amely 1988 májusával vette kezdetét. Megdöbbentő belegondolni, hogy (mindössze?) huszonkét hónapja annak, amikor nemcsak Kádár János távozott az egypárti szisztéma élé­ről, de vele együtt több társa is, akiknek tevékenysége évtizedeken át meghatározta a hazai közéletet. Az új vezetők heteken belül szembeta­lálták magukat azzal a ténnyel, hogy je­lentős erők kérnek részt a Kádár János utáni korszak kialakításából. Az addig alig látható szerveződések egyre-másra kezdtek politikai — és mindinkább párt- szerű — alakzatokat' ölteni, s erőpróba erőpróbát követett. Tüntetések, sztrájkok, végső határokat tapogató próbálkozások követték egymást 1988 nyarától 1989 késő tavaszáig. Mind világosabbá vált az a tény, hogy egypárti keretek között nem maradhat tartósan az ország — és egyér­telműen igényelte valamennyi konstruk­tív erő a mielőbbi megmérettetést. Tudni szerette volna valamennyi nagyobb párt, hogy mekkora támogatottsága van a kor­mányzó pártnak (amely egyszersmind az elmúlt negyven év megjelenítője is), s mekkora az újjászerveződő ellenzéknek. lirgyalásn forradalom Hosszadalmas alkudozások, kölcsönös biztosítékkeresések, gyanakvások, garanci­ák kicsikarásának sorozata jellemezte az. 1989 kora tavaszától augusztus végéig tar­tó, „tárgyalásos forradalmat”. Jól látható, hogy e szakaszban a törésvonal az — egy­re nagyobb zavarban lévő — MSZMP és a — tarka, de az alapvető kérdésekben mégis egységes — ellenzéki szervezetek között húzódott. E hosszadalmas visszate­kintésre azért van szükség, hogy valóban megértsük a most zajló választások értel­mét és történelmi helyét. Az eddig elmondottak megvilágítják azt, hogy a tavalyi alkudozásokon olyan vá­lasztási rendszer született, amelynek egy­idejűleg sokféle célnak kellett megjelelnie. Egyrészt alkalmassá kellett tenni arra, hogy le lehessen szavazni a kormányzás előnyét élvező uralkodó pártot. Másrészt a sokféle új párt közül kiderülhessen az, hogy melyikük, milyen szinten parlament- és kormányképes. Harmadrészt pedig sze­mélyekben is meg kellett jeleníteni a rend­szerváltást, hiszen a közember leginkább ebből tudja megítélni a változások tényle­gességét. E bonyolult helyzet folyamányaként va­lóban igen bonyolult választási rendszer született. A külföldi tudósítók nem győzték ezl hangsúlyozni, s a hazai tömegkommuni­káció is előszeretettel idézte e vélekedé­seket, Pedig a választópolgár szemszögé­ből nézve nem volt ez olyan rettentően érthetetlen. Egyrészt világossá vált, hogy személyre is és pártra is kell szavaznia. Másrészt az is, hogy e sokszereplős játsz­ma nem fejeződhetett be egyetlen forduló­val. Hí első fordult: csat a szűrés £s itt álljunk meg egy pillanatra. Ügy tűnik, hogy ez az a pont, ahol nagyon so­kan hibát követtek el. Sem az apparátus, sem a pártok, sem pedig a tömegkommu­nikáció nem gondolta végig azt, hogy en­nek a választási rendszernek (valamint a sok-sok pártnak) logikus következménye az, hogy a választás kétfordulós lesz. Már a jelöltállítások során egyértelműen látni lehetett: teljesen kizárt annak a le­hetősége, hogy egyetlen fordulóban me# lehéssen választaná az egyéni jelölteiket. Egyértelmű volt, hogy március 25-én az egyéni jelöltek esetében csak a szűrést le­het elvégezni. A listás szavazásról világos volt, hogy eldönti a pártok erősorrendjét (legfeljebb az nem volt világos, hogy en­nek megszámolására ez az apparátus al­kalmatlan. ..) Az egyéniek esetében pedi& eldönthet­jük azt, hogy kik közül akanink válasz­tani? Némi zavarodottsággal reagáltak e következményekre sokan — főleg azok, akik azt hirdették, hogy március 25. „az igazság napja” lesz, akik — megalapozat­lanul — azt hitték, hogy egyetlen napon minden megfordítható. Ideje lenne azt hangsúlyozni, hogy ez a választási rendszer eleve kétfordulós jel­legű — és egyáltalán nem kudarc, hogy még egyszer el kell mennünk szavazni. Azt is ki kell mondani, hogy ez a bonyo­lult rendszer megfelel egy olyan — szintén bonyolult — belpolitikai állapotnak, ahol világos már, hogy mit nem akar az or­szág, de még nem egyértelmű, hogy a régi helyett mi is legyen. Végül is ez történt vasárnap: sok millió ember élt azzal a lehetőséggel, hogy nemet mondjon a baloldal összes változatára, le­szavazzon minden olyan politikai erőt, amely odaköthető az elmúlt negyven év­hez. (Ne firtassuk most azt, hogy azok a szocialisták valóban a múlt felelősei-e, akik vereséget szenvedtek. De azt talán elmondhatjuk, hogy becsülettel járultak hozzá annak a rendszernek a lejáratásá­hoz, amelyről a nép_ vasárnap az ítéletét kimondta.) A kialkudott forradalom «ige S ezért mondhatjuk azt, hogy e tavaszi választások lezárják a hosszú két év ese­ményeit. Véget ért a „kialkudott forrada­lom” (ahogyan Tőkés Rudolf amerikai po­litológus jellemezte ezt az időszakot), visz- szavonhatatlanul megtudhatta mindenki, hogy milyen mértékben voltak elégedet­lenek az emberek azzal a rendszerrel, amely legalább egy évtizeddel túlélte ön­magát. De mi lesz majd ezután? Választ adhat-e ez a tavaszi választás a jövőnket firtató kérdésekre? Igen is, meg nem is. Annyiban igen. hogy a rendszerváltás legitimmé vált: vagyis zöldutat kaptak azok a politikai erők, akik mindenképpen mást akarnak és másféle rendszerkeretek között képzelik hazánk, jövőjét. Annyiban azonban nincs válasz (talán még nem is lehet), hogy nem világos a' jövőbeni szereplők súlya, kormányzati ere­je, társadalmi, háttere és szövetségeseik köre. Egyelőre két győztes van: az MDF és az SZDSZ. Mipd a kettő markánsan megfor­mált fejlődési alternatíva, akiket e fura választási eredmény most egymás ellen fordít. A múlt tagadása sokáig összekötöt­te őket, de most az a látszat, mintha fel­tétlenül el kellene döntenünk, hogy melyi­ket szeressük? A második fordulóban szinte minden körzetben kettejük verse­nye várható, s így valószínűleg méginkább kiéleződnek ellentéteik. Pedig az ország jövője szempontjából az lenne a legfontosabb, ha e két párt megértené március 25-e üzenetét: az or­szág rájuk szavazott, mindkettőjükre. Kéri László politológus Légitársaságot alapított az IBUSZ Danube Air néven, 7 mil­lió forintos alaptőkével sa­ját légitársaságot alapított az IBUSZ Rt. az osztrák Vien- nair Polsterer Jet és a Re­pülőgépes Szolgálat közre­működésével. Az osztrák—magyar együtt­működés eredményeként lét­rehozott cég székhelye Bu­daörs. A társaság 6—14 sze­mélyes JET-gépeket, a bel­földi repülőterek elérésére alkalmas kis utasszállító re­pülőgépeket és amerikai gyártmányú helikoptereket tud ügyfelei rendelkezésére bocsátani. A Danube Air gé­pei, a nagy utasszállító gé­pektől eltérően rendkívüli légi mobilitást biztosítanak Euró­pán belül, de kívánságra akár azon fúl is. Az osztrák partner számí­tógépe a rendelés felvétele után. két perccel vissza tud­ja igazolni a rendelkezésre álló gép adatain és az útvo­nalon kívül a légifuvar árát is. A megrendelt repü­lőgép a rendeléstől számí­tott egy órán belül már igénybe is vehető. Az IBUSZ, a Budapest V., Vörösmarty tér 5. szám alat­ti légiforgalmi irodájában és a Ferihegy I. IBUSZ- kirendeltségén vesz fel ren­delést helikopteres vagy re­pülőgépes városnézésekre, belföldi vagy külföldi ki­rándulásokra. illetve üzleti utakra Európa bármely or­szágába, vagy a tengeren­túlra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom