Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-24 / 70. szám
8 NOCiRAI) 1990. MÁRCIUS 24., SZOMBAT Vajon meddig...? Zagyvapálfalva, Gorkij körút: 1990. március 13. Tavaszod ik. Az üde zöld fű mellett lassan előbukkannak az emberi feledékenység nyomai is. Régi gondjaink egyike. hogy az új lakótelepeken megoldatlan az esővíz elvezetése, felbontott utak. félbe hagyott parkok árulkodnak a szervezet(len)ség napi gyakorlatáról. Felelős persze az ilyen esetekben sincs...(?) A milliós épületeket már eladták. a milliós károkat (?) még nem mérték fel... Ha egyszer megtörténik, vajon ki állja majd a eechet? Addig is amíg a területet felveszik a Világörökségbe. a környéken élők zavartalanul élvezhetik az osztályon felüli, azaz aluli környezet minden áldását. Vajon meddig...? bábéi Uj gondolat: idősek házának építése Az idősek háza létrehozásának gondolata olyan emberek részéről vetődött fel, akiknek tartásra kötelezhető, illetve közeli hozzátartozója nincs, így nagy valószínűséggel előbb vagy utóbb szociális otthonba kellene menniük. Sokan nem akarják a szülőfalut, a megszokott környezetet elhagyni és szeretnének olyan épületben elhelyezést nyerni, ahol baráti szomszédokkal körülvéve egy kis önálló lakásban, de megfelelő gondozásban élnék le hátralévő életüket. A problémával első helyen a dunántúli Mágocs község foglalkozott, ahol az országban az első olyan jellegű létesitmény született, mely lehetővé teszi több idős embernek, hogy a szociális otthon helyett kívánsága szerinti lakásban nyerje örömét öregedő napjaiban. Az újságíró kérdésére a község tanácselnöknője, Szi- veri Mátyásné a következő felvilágosítást adta: — Az idősek házát a jelenlegi idősek klubjához kapcsolódóan építettük fel. Az épületben 11 lakrész és egv társalgó lett kialakítva. Egy lakrészhez egy szoba, előszoba, főzőszekrény, fürdőszoba és WC tartozik, alapteríi- lete: 18 négyzetméter. Az idősekkel szerződést kötöttünk?' melynek értelmében egy lakrész megépítéséhez 150 000 Ft-tal járultak hozzá. A tanács kötelezettséget vállalt, hogy életük végéig gondoskodik róluk. A gondoskodás magába foglalja a lakás üzemeltetésével kapcsolatos kiadásokat (fűtés, világítás, takarítás, hidegmeleg víz biztosítását) gondozásukat, ápolásukat, napi háromszori étkezést', ez utóbbiért mindenkor a jogszabályban meghatározott térítési díjat fizetik. Ruházkodásukról, gyógyszerükről továbbra is maguk gondoskodnak. Miután az idősek háza az említett idősek klubjához kapcsolódik, így a klub kulturális programjaiban az idősek háza lakói is részesülnek, legyen az tévézés, kártya, kirándulás, üdültetés stb. A gondozónők három műszakban dolgoznak, így megoldott az éjszakai felügyelet is. Tisztálkodás a lakrészhez tartozó fürdőszobában biztosított. Aki egészségi állapota miatt nem tud egyedül tisztálkodni, annak a gondozónők segítenek. Az épületet a lakók igénye szerint építették meg. A szoRégóta pusmogják, hogy a Salgótarjáni öblösüveggyár Kossuth Művelődési Otthonában működő — Vidor névre hallgató — ifjúsági klubja körül nincs minden a legnagyobb rendben... Rosszindulatú híresztelések? Hisz' a fiatalok szeretnek oda járni. A hét végi diszkók százakat csalogatnak, sokan be sem jutnak. Volt idő, amikor csak bérlettel lehetett látogatni a rendezvényeket. Igaz, ezt a szűrőt állítólag a cigányszármazású vendégek távol tartására vezették be. Bizonyára nem igaz..., hisz’ a tagok között akadt néhány... A megyeszékhely egyetlen ifjúsági „centruma” nyilván sokak szemében szálka (volt). Aip akad jogos észrevétel is. A többségében tini lányok és fiúk nem titkolják: „a Vidorban jói be lehet rúgni!” Nyilván engedélyezett a szeszes ital árusítása. A forgalom — az extra haszon — biztos. Nyilván ellenőrzés is szokott lenni, és bizonyára minden rendben. Másképp' bákat saját ízlésük szerint, saját bútorukkal rendezték be. Az épület ,,bekerülési értéke" meghaladta az ötmillió forintot, melyből másfél millió forint az idősek hozzájárulása, hárommillió forint állami támogatás, a többi társadalmi munka, illetve helyi erőforrás. . Feltételezhetően: létesítése. fenntartása kisebb költséggel megoldható, mint a szociális otthoné! Reméljük, hogy ez a szociális gondozási forma beválik és a nógrádi településeken is követésre méltó lesz. Nagyon örülnénk, ha a tanácsok, városainkban foglalkoznának ezzel a kérdéssel. Kamarás József nem is lehetne... Az oda járó gyerekek szerint, vannak furcsaságok: „a Martinit például vizezik.” Ennek a szülők is örülhetnek, mivel nem árt meg csemetéjüknek az üdítő nedű, s a kocsmáros is jól jár. Persze, ha mindez igaz!? Mert nyolc-tíz üveg sör után már lehet, hogy gond van a fiatalok józan ítélőképességével. v Bulik terén régi hagyományokkal rendelkezik a Kossuth Művelődési Otthon. S az is kétségtelen, hogy 1906 márciusa óta, amikor megalakították a „Salgótarjáni Palackgyári Munkások Társas Egyletét”, eltelt néhány év. Tagadhatatlan, hogy a tánc- mulatságok részét ^képezték minden időben a kisebb-nagyobb verekedések. Am az, ami mostanában történik a Hajek Rezső utcában, példa nélküli. „Szabályosan verőlegényeket alkalmaznak a Vidor urai” — mondja egy tizenéves lány, akit Alvilági élet — Vidor módra! [ Rozika és a doktor néni) A fiatalasszony távolra került a szülői háztól. Az or- szág túlsó csücskébe, idegen szokások, ismeretlen szomszédok közé. Az asszonyok hamar befogadták volna, de ő egy kicsit bizalmatlan volt. Azt sem újságolta el senkinek, hogy babát vár. Majd észreveszik, ha már kigöm- bölyödött, gondolta. A szomszédasszonyok nem haragudtak. Ellenkezőleg kiki vérmérséklete, kora és tapasztalata szerint zúdította rá a jó tanácsok áradatát. Ö mindent meghallgatott, meg is köszönt, de elhatározta: mindig csak annak a szimpatikus, fiatal gyermekorvos- nőnek a szavára figyel majd, aki egyszer megszólította az utcán: — Jó napot! Virágos doktornő vagyok. Amint látom, néhány hónap múlva többször is találkozunk majd: maga. én. meg a baba... Napokig töprengett, míg végül így szólt a férjéhez: — Józsikám! Volna egy nagy kérésem hozzád... — Savanyú uborka? Meggybefőtt? Habos sütemény? — nézett rá nevetve a férje, s nyúlt a kabátja után, hogy induljon. — Ugyan már, ne bohóckodj ! — pirult bele a haragba. — Sokkal nagyobb dolgot szeretnék! Elhatároztam, hogy inkább jobban spórolok a konyhapénzzel, de szeretném, ha az a doktor néni, akiről már beszéltem neked, legalább kéthetenként megnézné majd a kisbabánkat. Ha egészséges a gyerek, akkor is jöjjön... Nekem ez lenne a legnagyobb megnyugtatás! Egyezz bele, Jóska! Rozika, a pici lány, pontos időre és minden komplikáció nélkül érkezett. A fiatal doktor néni pedig — attól kezdve, hogy anya és leánya a kórházból hazaérkezett — kéthetenként meglátogatta őket. Legtöbbször — szerencsére — feleslegesen, hiszen Rozi baba szép és egészséges volt, a doktornő alig tudott betelni a látványával. A tapasztalatlan anyuka azonban mindig tele volt aggodalommal, kéréssel, kérdéssel, s a doktornőtől várta a megnyugtatást. Ilyenkor a konyhaasztal mellé telepedtek, s a doktornő sorra-rendre mindent megválaszolt:- Ah. ez semmi! Az én kisfiam ennél mindig kevesebbet szopott... Ugyan ugyan, anyuka! Én is azt gondoltam a kislányomról. hogy soha sem akar a hasára fordulni. most meg úgy fut mint egv nyúl. Csak nyugalom... Ezek az apró piros pontok aggasztják? Az ikreimnél tapasztaltam, hogy az egyik bírja a melegebb ruhát. a másik meg nem. Vegyen le valamit Rozikáról, én is így tettem... Nem akar kiskanálból enni? Hát aztán! Az én nagyobbik lányom sem akart, most meg olyan előkelőén eszik késsel-vilíával... Ne féltse a sok kúszástól- mászástól. Ha elfárad, majd megpihen. Az én fiam is a sok mozgástól lett olyan erős gyerek... Ha Rozika beteg volt — mert hiszen ez is előfordult —, a doktornő nem beszélt, hanem gyorsan és határozottan cselekedett, és nem hivatkozott senkire, semmire. De ha a mama aggodalma csak vaklárma volt. azoijnal az ő egyik-másik gyerekének „esetével" hozakodott elő, s ettől helyreállt a fiatalasz- szony lelkivilága. Hónapok teltek el. mígnem a fiatal mamában megfogalmazódott a kérdés: ejnye, hát hány gyereke is van a doktor néninek? A kérdésre az egyik szomszédasszonya válaszolt: — Virágos doktornőnek nincs és nem is lehet gyereke! Amikor a doktornő legközelebb újra befordult a kert- kapun, a fiatalasszony elébe sietett, és egy borítékot nyomott a kezébe, de a hirtelen mozdulattól a borítékból kiesett, és a földre hullott a pufók, élénk szemű Rozika fényképe. A doktornő felvette és megfordította. A hátán ez állt: ..Pótanvukámnak mindent köszönök. Kislánya: Varga Rozika " (—s—) Tisztségviselőket választottak Országos értekezletre készülnek a tilatelisták Útügyi miihiba? Nem szeretem, ha Gyarmaton bontják az utat. Ezzel nem vGgyok egyedül. "Tudomásul veszem, morgók egy sort, de ez semmin nem változtat. Akkor viszont határozottan ideges leszek, ha rövid időn belül kétszer, vagy ne adj' Isten, többször is felbontják ugyanazt a szakaszt Sokáig nem értettem ennek lényegét, egy más eset kapcsán végre világosság gyúlt agyamba. Egyik ismerősöm mesélte, hogy az ö ismerősét valahol valamire műtötték. Az illető állapota nem javult, sőt romlott. A röntgen kimutatta, hogy benne felejtették az egyik csipeszt, és újra fel kellett vágni. Na ez az! Itt ugyanez játszódik le, A szórakozott munkások bent felejtettek egy aggregátort, amely valahol valakinek hiányzik. Nincs más hátra, bontják újra. De a bontáshoz aggregátor kell! Azt pedig lenyelte a földi Azóta is töröm a fejem más megoldáson, és kerülöm a buckákat. Az persze eszembe sem jut, hogy két vállalat nem hangolta össze a teendőket, mert nálunk az ilyen nem fordulhat elő.-soósazért vágtak a falhoz, mert be akart menni a diszkóba. A rendezők azonban emlékeztek, hogy „büntetés alatt állí” Mondják, a civil kidobók némelyike főfoglalkozású rendőr!? Kell a keresetkiegészítés, vitathatatlan. Azt már csak mellékesen említi meg valaki, hogy „időnként bespré- zik a nyugtajankodókat, ha nem engedelmeskednek a rendfenntartóknak.” Állítólag március 16-án akkora balhé volt, hogy „slaggal kellett mosni a járdát, hogy eltüntessék a vérnyomokat: közben a mentő is fordult egyet.” Nyilván nem okozott bevétel- kiesést az incidens; hozzátartozik a mulatsághoz. Arról is piety - káznak, hogy a góré és üzlettársai heti 50 ezret (is) zsebre- vágnak...? Rosszindulatúak a/ emberek, rosszindulatúak (?). Beszélnek össze-vissza(?). Nemhogy örülnének: itt, Salgótarjánban is megismerhető az alvilági élet — elérhető árakon, forintért! (gig) Ez év június elején választó országos küldöttértekezletet rendez a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége. Ennek előkészítéseként a napokban megtartották Salgótarjánban a Nógrád megyei fi- latelista választó küldött- értekezletet. A küldöttértekezletre sajnálatosan jellemző volt az erdektelenség. hiszen a várt több mint ötven küldöttel szemben valamivel több mint húszán voltak a résztvevők. Először Földi Jenő. az észak-magyarországi területi bizottság Nógrád megyei csoportjának vezetője mondott tájékoztatót a MABÉOSZ múlt év végi küldöttértekezletéről, majd számos szenvedélyes felszólalás hangzott el a bé- iveggyűjtés problémáiról. A tisztségviselők választását már csak a szövetségi alapszabályban tavaly októberben elfogadott köny- nyítése alapján lehetett elvégezni, mivel a tanácskozás végére a résztvevők száma tovább csökkent. A résztvevők a MABÉOSZ országos választmányába választották Juhász Lászlót. (Salgótarján). A megye filatelistáinak képviseletére. a júniusi országos küldöttértekezletre küldöttnek választották Barúthy Istvánt (Salgótarján) és Ora- vecz Lászlónét (Bátony- terenye). A MABÉOSZ Észak-magyarországi Területi Bizottságába választották Földi Jenőt (Salgótarján) Grosch Tamást (Salgótarján), Ma- ezonkai Károlyt (Pásztó). Markó Istvánt (Balassagyarmat) és Pavlokin Józsefet (Magvarnándor). Megérkezett az első gólya Mohorára. — RT —
