Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-24 / 70. szám
1990. MÁRCIUS 24., SZOMBAT NOGRAI) 3 Versenytársak, vagy együttműködő partnerek?! Mire vállalkozik a megyei vállalkozásszervező és szolgáltatóiroda Á kérdésekre Balázs Miklós válaszol Sokak érdeklődését felkeltette lapunknak a megyei tanács január 22-i üléséről adott tájékoztatója, amelyben az olvasó tudomást szerezhetett arról, hogy vállalkozások életre hívásának segítésére, azok menedzselésére új szervezetet — vállalkozásszervező és szolgáltatóirodát — létesített a tanács. Az azóta eltelt időszak munkájáról, az iroda céljairól, működéséről kérdeztük Balázs Miklóst, az iroda vezetőjét. — Milyen körülmények indokolták az új szervezel megalakítását? Tulajdonkeppen mi az iroda rendeltetése? — Az olvasók előtt jól ismertek a megye gazdaságitársadalmi életének régebbi és újkeletű gondjai: a korábbi évtizedekben gyökerező strukturális feszültségek, egyes térségek halmozottan hátrányos helyzete, a gazda„ ság fokozódó leszakadása, a növekvő munkanélküliség stb. Az azonos gondokkal küzdő észak-magyarországi térség felzárkóztatására a kormány nemrégiben regionális fejlesztési koncepciót fogadott el. Ebben nagy szerepet szánt a vállalkozásoknak, melyek élénkítésére külön programot dolgozott ki. Mi alapvető feladatul kaptuk ezen kormányprogramok megyei menedzselését. Mindenekelőtt a növekvő foglalkoztatási gondok aktív módon történő megoldásában kívánunk katalizátorként részt venni. Meggyőződésem, hogy a munkanélküli-segély, a kritikus térségekben a végkielégítés rendszere és hasonló megoldások, más országokban és nálunk is jól bevált módszerei lehetnek a foglalkoztatási feszültségek átmeneti, rövidebb távú kezelésének jellemzői. — Tartós megoldásokat —, amelyek egyben a gazdaság fejlődését, kívánt irányú szerkezetátalakítását is elősegítik — azonban csakis a hatékony munkahelyteremtések jelenthetnek. Ehhez kívánunk vállalkozások szerveződésének menedzselésével hozzájárulni. Az iroda létrehozásával komplex rendszerré állnak össze a foglalkoztatási eszköztár eddigi láncszemei. Ehhez igazodik a közeljövőben a végrehajtásra hivatott szervezet is. — Nógrád megye a vállalkozások számát, arányát, intenzitását tekintve meglehetősen szerény helyet foglal el a megyék rangsorában. Miben látja ennek fő okait? — Ezek összetettek, és sajnos mindegyike önmagában is elégséges lehet a szándékok meghiúsulásához. Hiányzik a vállalkozói tőke, amelyhez a szükséges műszakitechnikai feltételek átlagosnál alacsonyabb színvonala párosul. Emellett jelen van a vállalkozói ismeretek és az e tevékenységet segítő infrastruktúra hiánya. Ezek főleg az indulók elé állítanak komoly nehézségeket. Végül ide sorolható, a viszonylag nagymértékű kockázat is. Különösen a mai közgazda- sági feltételrendszerben, amelyet a valódi piac kialakulatlansága, a fizetési-likviditási helyzet kuszasága, a kezdőket elriasztó magas kamatfeltételek jellemez. — A vállalkozásszervező és szolgáltatóiroda az előbbiek közül mely nehézségek leküzdésében kíván segítséget adni? — Menedzselni kívánjuk a vállalkozói ismeretek oktatását. Olyan képzési rendszerben gondolkodunk, amely átfogja az üzlpti ismeretek teljes körét, a managementtől, a finanszírozástól kezdve, a számvitelen és munkaügyön át, a marketingig. Ebbe beletartozhat a szerkezetátalakításhoz, átszervezésekhez, munkahelyteremtésekhez szükséges szakmai átképzés szervezése is. Feladatunk továbbá az induló, új vállalkozásoknak nyújtott tanácsadás, illetve információs szolgáltatás. Harmadikként a vállalkozások operatív megszervezését, valamint a működő vállalkozások konkrét szolgáltatásokkal, üzleti információkkal történő ellátását jelölhetem meg. Sok, alapvetően üzleti jellegű szervezői, közvetítői és bonyolítói tevékenységet tartalmaz, részét képezik a különböző — jogi, marketing, adózási, átalakulást stb. — szakértői szolgáltatásoknak is. — Az elmondottakból kitűnik. hogy az iroda tevékenységének egy részét nem profitjelleggel, más részét üzleti alapon végzi. — Munkánk nagy része — ami a vállalkozói tanácsadást, információs szolgáltatást. s részben az átképzést illeti — térítésmentes. Ehhez a megyei tanács és az Országos Munkaerőpiaci Központ biztosított pénzügyi fedezetet. Célunk, hogy a jelenlegi lehetőségeinket bővítve, növekvő mértékben segítsük a munkahelyteremtő vállalkozások szerveződését. Az ehhez szükséges pénz nagy részét önerőből . kívánjuk megteremteni. tevékenységünk egy részének üzleti alapra történő helyezésével. — Miként jelenik meg a gyakorlatban? — A napokban -egy vél«' lalkozni kívánó csoport péT-' dául azzal bízta meg az irodát, hogy végezze él kít.-jük megszervezésének operatív teendőit egészen a cégbejegyzésig, s alakítsa ki. az új szervezet működési, belső elszámolási, könyvviteli .rendjét és érdekeltségi rendszerét. A közeli jövőben — profi szakértői stáb kialakításával — egyéni és kollektív vállalkozások, kis- és középüzemek belső átvilágítását, célellenőrzését, vagyonfelmérését is - vállaljuk. Irodánk pénzügyi-gazdasági megerősödésével konkrét vállalkozásokban tőkével is részt veszünk. — Milyen formában működnek a jövőben? Az alapító tanácsülésen megfogalmazódott, hogy — költségvetés-kímélő szándékkal — az iroda keresse meg végleges, optimális működési formáját, s az ala.pvető célt megtartva lehetőleg nyereségérdekeit vállalkozássá szerveződjön át. Ma — mindent figyelembe véve —í az alapítványként vagy kft:-* ként való működés mutatkozik legésszerűbbnek, várhatóan erre történik javaslat. A végleges működési forma elnyerésére jó lehetőséget ■ kínál a munkaerőszolgáltatási rendszer közeljövőben tervezett megyei* szintű korszerűsítése, — Mennyiben zavarja önt a közelmúltban létrejött versenytársak jelenléte? Az a pálya, amelyet kaptunk, illetve melyet magunknak kijelöltünk, másoknak is kínál mozgásteret. Ha többen igyekeznek a vállalkozásokat segíteni — és ezt sikerrel csinálják — annak csak a vállalkozók, s közvetetten a gazdaság, az itt élő emberek látják a hasznát. Az említett szervezetek nyilván bizonyítani akarnak, s ebben lehetnek úgy versenytársak, mint együttmű- - ködő partnerek. — Hányán végzik ma ezt a munkát? ' — Négy fő az induló létszám. Ezt az elvégzendő feladatokhoz és a lehetőségek- - hez igazítjuk, számottevő bővítéssel azonban sem n közeli, sem a távolabbi jövőben nem számolunk. Tervezzük ugyanakkor külső szakemberek, egyes témakörök legjobb szakértőinek mepnverését. megbízásos alapon történő foglalkoztatását. — Köszönöm a válaszokat. (Zs> Uj termekuezeteket épít az AFOR Az ÁFOR ez évi tervei között fontos helyen szerepel, hogy a szovjet határtól a Komáromi Kőolajipari Vállalatig húzódó, s közben az egész országot mindinkább behálózó termékvezetékrendszerét Győrig kiépítse. Az árkot már kiásták, jelenleg a csőfektetés zajlik. A mintegy 260 millió forintos beruházás alapvető célja, hogy javítsák, illetve olcsóbbá tegyék a nyugat-magyarországi benzinkutak ellátását, amit jelenleg a komáromi ÁFOR tárolótelepén feltöltött tartálykocsikkal biztosítanak. A legutóbbi időben merült csak fel, hogy célszerű lenne e vezetéket az osztrák schwechati kőolaj-finomítóig meghosszabbítani, hiszen így Győrön és Komáromon keresztül, a már meglévő vezetéken, a százhalombattai kőolaj-finomítóval is kapcsolatra léphet az osztrák finomító. Szakértőik és magyar szakemberek jelenleg azt vizsgálják, milyen előnyökkel járna egy osztrák—magyar gyártási kooperáció a két kőolaj-fi- nomító között, hiszen így lehetőség nyílhat feleslegeik, illetve további feldolgozásra szánt félkész termékeik igen olcsó továbbítására éppúgy, mint alapanyag-szállításra, hiszen a százhalombattai finomító a Barátság, illetve az Adria kőolajvezetékkel is kapcsolatban van. Magyarújvárosból kilépés csak engedéllyel! Tengizben a főnök az isten... Salgótarjánban, a PécSkő utca 4: szám alatt, gazdagon, mindazonáltal hangulatosan berendezett egy plusz két félszobás lakásban él feleségével és nevelt nagylányával a 38 éves Vancsik János. A nyúlánk termetű, bajuszos fiatalember joggal tartja sokra otthona kényeimét, hiszen két és fél évet jóval puritánabb körülmények között töltött. A hazánktól több ezer kilométer távolságra lévő tengizi olajmezőn dolgozott. a Kaszpi-tenger melletti sivatagban, vállalva a trópusi éghajlattal járó' megpróbáltatásokat. ' — Egészen pontosan: 1987. július 19-én érkeztem ki és 1989. december 21-én indultam végleg haza — mondja. — Közben ötször voltam itthon szabadságon, összesen kilencvenkilenc napot. A 3611-es törzsszámon tartottak nyilván, tehát a szerencsét próbálók első harmadához tartoztam. Közbevetőleg: 1985-ben írták alá azt a jamburgi egyezményt, melynek értelmében hazánk is részt vesz a tengizi beruházásban. Szakembereink megépítik a központi kőolaj- gyűjtő és -előkészítő állomás két. egyenként évi hárommillió tonna teljesítményű technológiai sorát és a kisegítő létesítményeket. A ..honfoglalók" 1986 márciusában léptek Kazahsztán földjére, s a nagy munka befejezése 1991. végére s ár- ható Magyarország ellentételezésként a számunkra olyannyira fontos energia- hordozót, 37,5 milliárd földgázt kap a Szovjetuniódtól. az 1989—2008 közötti időszakban. — A fővállalkozó, a Vegy- épszer Salgótarjáni Gyárától mentem ki —■ folytatja Vancsik János: — Idehaza raktáros voltam. odakint betanított ácsként dolgoztam. Érettségiztem. több szakmáival rendelkezem, mindenbe gyorsan beletanulok. Sokakhoz hasonlóan, engem is a pénz csábított. Tudniillik első házasságomban két lány született. így fizetésem negyven százalékát lefogják gyerektartásba. Nem sajnálom tőlük, de hát nekem is boldogulnom kell Odakint legalább' háromszor annvit kerestem, mint itthon. Csak az alap- ' fiz.etés után adóztam, erre rájött száz százalék munkahelyi és huszonöt százalék tereppótlék, továbbá a jelentős prémium. A kiadások levonása után nemritkán még négyszáz rubelt is kézhez kaptam. Tengizt legendák, az utóbbi időkben viszont már „rémmesék" lengik körül. Hozzájárul ehhez a tetemes távolság. nem utolsósorban pedig a beruházásról való tudatos hallgatás. Állítólag számunkra kész ráfizetés a részvétel, ezt az. illetékesek természetesen cáfolják. A Mai Nap cikksorozata „robbantotta ki" a botrányt, miszerint a magyarok afféle modern rabszolgákként, embertelen körülmények között élnek és végzik munkájukat. Az ..ügy” odáig fajult, hogy egy pártatlan képviselőkből álló vizsgálóbizottság látogatott el a helyszínre, de beszámolója csak kis részben erősítette meg a2 újságíró „vádjait”. Mi tehát az igazság a kolleaina által „összkomfortos Don-kanyar”-nak elnevezett Tengizzel kapcsolatban? Vendéglátóm fotókat tesz elém, mintegy illusztrálandó szavait. A felvételek egyikén viszontlátom őt, Vancsik János sokra tartja otthona kényelmét. Fotó: Rigó Tibor a nevét pályázaton elnyert Magyarújváros egyik házában vékony pólóra és fürdőnadrágra vetkőzve ücsörögni, míg a másik kép a téli tajgában, az építke- ' zés helyszínén, vastag pu- fajkába. béléses bőrcsizmába, füles kucsmába öltözve örökíti meg. — Bizony, a klíma embert próbáló — kezdi a visszaemlékezést. — Nyáron a munkagödörben plusz 70 foknál akadt ki a hőmérő higanyszála. Télen mínusz 42 fokot is mértünk. Nos. ilyen melegben és hidegben nem lett volna szabad dolgozni, de a határidő hajtotta az embert. Sokaknak megfagyott a keze. egyeseknek a lába. Az orkánszerű szél szinte mindig fúj. hordja a havat, vagy kvarc szemcséjű homokot. , Nekem is romlott a szemem. új szemüveget kellett csináltatnom. A sivatagban sok a vipera és a tevepók, de kéznél van az ellenszérum. . . Az újságok is megírták: az ez idáig szerencsét próbáló mintegy 12 ezer emberből ötszázan valamilyen titokzatos betegség miatt idő előtt hazajöttek. Szó van tébécés megbetegedésről, pestisveszélyről, a talajban lévő kénhidrogénnek a szervezetbe való felszívódásáról, ám mindezeket az említett vizsgálóbizottság nem tapasztalta. A .szilikózisveszélyt sem észlelték a képviselők, lévén tél. ám abban egyetérthetünk: az állandó pornyelés nem használ a szervezetnek. Ami viszont tény: itt kétszer annyi a baleset, mint hazánkban hasonló szerelési munkálatokon. — A munkaidő heti ötvennégy óra — közli beszélgetőpartnerem. — Ez az évi átlag. Az évszakok függvényében viszont jelentős a szóródás. Decemberben nyolc-, júliusban tizenegy órás a műszak. Hivatalosan hat napot kell dolgozni hetente, de a gyakorlat merőben más. Volt olyan hónap, hogy egyetlen napot sem pihentem. A munkának menni kell, különben nincs prémium, kevesebb a pénz. Hajtja a beosztott önmagát, de hajtja á főnöke is. Bár jómagam nem panaszkodom. nekünk jó vezetőink voltak, a csapatunk is kipróbált szakikból állt. Amikor a dolgozó elkötelezi magát, alá kel írnia egy kiküldetési megállapodást. Ennek 7 d pontja kimondja: „A kiküldetés ideje alatt a dolgozót a kinti első számú vezetője (vagy a fővállalkozó első számú vezetője) indoklás nélkül a jelen megállapodás lejárta előtt is azonnali hatálylyal és véglegesen hazarendelheti.” Noá, ez a mondat úgyszólván mindenhatóvá, istenné emeli a főnököt Tengizben, aki emberek sorsa felett dönt. Ha valaki, szájaskodik, nem vállalja a hét végi műszakot, avagy betegeskedni merészel, akkor nagy valószínűséggel hazarendeltetik. Sokan vannak ilyenek, s ez is hozzájárul a szembeszökően nagy fluktuációhoz. — Magam ÍS csak megerősíthetem: a főnök élet és halál ura Tengizben —• így Vancsik János. — Mindenről ő jogosult dönteni. Egyet említek: születés-, fagy névnapokon ő határozza meg, mennyi italt vásárolhat soron kívül az ünnepelt. Magyarújváros kívülről olyan, akár a kaszárnya: drótkerítéssel van körbe zárva. A kilépéshez engedély szükséges. Az. egyébként összkomfortos konténerházakban hárman, négyen laknak, az épületek úgyszólván egymásba érnek, nagy a zsúfoltság. Ez az összezártság agresszívvé teszi az embereket. Az indulatok tüzét csak táplálja, hogy hét végén lehet megvásárolói a heti fejadag alkoholt: tíz üveg sört, vagy öt üveg sört és két üveg bort. Ekkor aztán sokan berúgnak. Az utánpótlást a táborba bejáró oroszoktól lehet beszerezni, igaz, nem olcsón. Egv üveg vodka 25. egy üveg konyak 35 rubel. Ám pénz van... — Ahogy én tudom, tucatnál többen meghaltak az elmúlt ' években — közli a veit tengizes. — Vízbe fulladtak, karamboloztak, szívinfarktusban hunytak el. Egy csupaszra vetkőzte- tett nőt a tábortól öt kilométerre találtak meg, megfagyva. Egy másikat a saját szobájában késszúrásokkal öltek meg, csak az arany nyaklánca volt rajta. Szerelemféltésről suttogtak. . . Tudja, kevés a nő. és sok a férfi. . . Vancsik János a megpróbáltatások ellenére sem bánta meg a vállalkozását. Az összespórolt pénzéből vett egv Lada 1500-ast, színes televíziót, bútorokat, hűtőgépet és egyéb kellékeket vásárolt. Itthon tíz év alatt sem jutott volna ennyire. . . — Igen, még egyszer szeretnék kijutni Nyugat- Európa valamelyik országába, vagy Afrikába. Fiatal vagyok, az egészségem is kitűnő. Egy Mazda személygépkocsi minden vágyam. .. Kolaj László ? jk