Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-23 / 69. szám
2 NOGRAD 1990. MÁRCIUS 23.. PÉNTEK ?s > ' c g NEM AKAROM, hogy továbbra Is egypártrendszer, szocializmus, monopol nagyipar, Bős- Nagymaros, Tengiz, tervutasítás legyen. aiárclis 25. AZTAKAROM, hogy megújult alkotmány, többpártrendszer, sajtószabadság, vallásszabadság, gyülekezési szabadság ne csak írott malaszt legyen. NEM AKAROM, a korrupciót, kontraszelekciót, kommunista maffiát, „a szocialista vezető- ráleg” élősködését, milliós prémiumokat, százezres nyugdíjakat. AZTAKAROM, hogy az országot tönkretevő volt és jelenlegi korrupt, felelőtlen „vezetők” a törvény és nemzet előtt feleljenek tetteikért. NEM AKAROM, hogy a 20 000 000 000, azaz húszmilliárd dollár adósság tovább növekedjen, felelőtlen pazarlással. AZTAKAROM, hogy a föld visszakerüljön a valódi tulajdonosához, hogy legyen vállalkozásbarát adó- és hitelpolitika, hogy lehessen és érdemes legyen dolgozni, hogy a nyugdíj egy élet munkájának méltó elismerése legyen. Magyar Demokrata Fórum (Politikai hirdetés) Az igazság bajjal jár, avagy néhány szempont a politikai küzdelem erkölcséhez Mióta világ a világ, az igazságkeresés, a maradiság- gal való nyílt megütközés mindig bajjal járt. Miért gondoljuk, hogy ma másképp volna? A dologtalan és valóságos társadalmi szerep nélkül létező, létezett al- és fő- hivatalnokok, pártbürokraták és szerényebb ambíciókkal haszonélvező híveik a régi .bürokratikus szocializmust szerették. A háborítatlanságot, az állóvizet. A változásokat, az igazi reformokat csak gyűlölhetik, mert személy szerint nem érdekeltek a társadalom valóságos állapotának feltárásában, a pontos diagnózis megállapításában, a haladásban. A haladás ellenségei minden időkben az igazság, a progresszív folyamatok elföl- delésében érdekeltek. Most is így van. Mert a közvélemény morálmérlegén lelepleződtek, mert lassan elvesztik a birtokonbelüliséggel járó kivételezett anyagi kondíciókat, mert megrendült, szétesett a hatalmasságszerepből következő tekintélyük, s a tekintélyből következő magabiztosság. Két lehetőségük marad: megkísérlik elhitetni újra százezrekkel és milliókkal, hogy volna esély a négy» ven éven át, vagy a 70—80 éven keresztül mindig elrontott építkezésre az ismert ideológiai alapokon is. Annyi az egész, hogy becs- szóra-el kell hinnünk; ezután majd minden rendben lesz. A másik lehetőség: agitáció helyett támadás! Megtámadni. leleplezni a változtatókat. Elhitetni róluk, hogy egvtő! egyig felforgató jobboldaliak, sőt egyénileg ,s gyanús személyek, karrieristák. pénzért (lehetőleg nyugati pénzért) hőzönge- nek, szitkozódnak, és egész ténykedésük arra megy ki, hogy a légüres térben elnyerhető uralkodói, új-diktá- tori pozíciókat maguknak, eb 1 Akkor sem fog ez másképp alakulni, ha az országban tucatnyi etikai kódex szabályozza a választási, küzdelmeket. Mert van ennek az egésznek jól kivehető objektív alapja, ami nem más, mint a sokféle módon kihasználható, nem pontosítható emberi sokféleség. Ha kicsit komplikált, mondjuk egyszerűbben! Mindennek az oka az emberi személyiség bonyolultságában, ellentmondásosságában rejlik. Akár pszichológiai, szociológiai vagy társadalompolitikai nézőpontból helyezzük . nagyító alá egy politizáló ember személyiségét, végtelen sokféleség kerekedik elő már néhány tucatnyi vizsgálatnál, elemzésnél is. Az egyik ember például ügyetlen, élhetetlen az anyagi javak megszerzéséért folyó tülekedésben, a másik ügyes, ügyeskedő, harácsoló, attól függetlenül, hogy éppen eszes, tehetséges, zseniális vagy éppen buta, műveletlen, középszerű teljesítményre képes állampolgárról van szó. Az egyik ember természeténél fogva otthonos, alkalmazkodó, a másik érdekei szerint számító módra sunyin együttműködő, a harmadik minden körülmények között ragaszkodik egyenes gerince megmaradásához. Szembeszáll. Kiabál az igazáért, ha belepusztul is. Gondoljuk meg; ha csak ezt a néhány személyiségjegyet is visszakeressük 1990. első hónapjaiban, a mai po- .V-t ikai küzdelmedbe, érkezők,. részt vevők portréján, menynyire tovább differenciálódnak szavak, tettek, vállalkozások valóságos motívumai. A tárgyilagos közvélemény, a „szakmai” nyilvánosság hamarosan kitapintja a lényeget: önös érdekek munkálnak, vagy szolgálatról van szó. Hamar kiderül: a szavak és tettek fedik-e egymást. Meghirdetett egyéni és cs»pártprogramok valóságos vállalkozás terveié a jobb viszonyok, a jólét megteremtésére, vagy üres szövegek. hangzatos propagandaszólamok csupán. S itt találkozik múlt. jelen, jövő hitelessége egyrészt, nagy erejű konfliktusossága másrészt. A.mai damaszkuszi út megjárása után, a tegnapi tettek csak másodsorban érdekesek. A tegnapi álláspontok jószerivel csak dokumentumszempontból izgalmasak. Segítik vagy nehezítik a részvételt a cselekvésben. Végül is az esetek többségében kinek-kinek saját magával kell elszámolnia, minősítenie. A közösségnek, a politikai gyakorlatnak csak az a dolga, hogy a képtelen ellentmondásokat kiszűrje, visszaminősítse, és megakadályozza a másbeszélés, máscselekvés jelenlétét a közéletben. (Például tegnap lelepleződött kecske ma ne jelentkezhessen káposztaőrzésre!) Az a lényeg: ma mit csinálsz,. és hogyan teszed a dolgodat. Miért vállalsz munkát, harcot, sebeket? Előszeretettel mopdják a maradás-. ra szavazók a változást, a társadalmi igazságosságot, hatékony termelést, világos szempontú elosztást szorgalmazóknak, hogy jobboldaliak, pedig mára teljesen értelmetlenek a baloldali, jobboldali címkék a hagyományos felfestésekben. Ma az a negatív minősítés, amely a haladás, a közérdek, az emberi kiteljesedés ellen hada- kozóknak „kijár”, akik változatlanul ködös, alig megértett eszmékre, régi harcokra, soha nem volt eredményekre hivatkozva kerékkötői az igazi változásnak, a-' demokráciának, a nyíltságnak. Nem azzal van nekem bajom. hogy valaki mindezen érvek ellenére is kisajátítja magának a baloldal képviselője címet, és harcot hirdet az igazi változások képviselői ellen, mert azok a forradalmi osztályharc nézőpontjából' jobboldaliak. Le- gven ultrabalos valaki, nyisson frontokat elvei szerint, de feltétlenül igazodjon a megváltozott játékszabályokhoz, az új alkotmányhoz. Azzal van bajom, hogy ebben a régi ultrabalszerep- ben sokan ma is azokkal az eszközökkel akarnak élni, mint tehették távoli őseik a baloldal évszázadokkal korábbi nyílt harcai idejében, vagy a frissen megszerzett hatalom birtokában. Szóval, amikor a tekintély szentsége, a cél szentesíti az eszközt etikálatlansága volt a meghatározó. A küzdelem tisztességes vagy tisztességtelen fegyvertárának, fegyverhordozóinak ma a nyilvánosság kontrolljával számolniuk kell, az nyilvánvaló. Nyilvánvaló és bizony elég kényelmetlen azoknak, akik megszokták a konspiráció ködfüggönyét tetteik mögött. Akárha egy rendőrkapitány meggyilkoltatásáról van szó, akár kék < cédulákról, akár koncepciós perekről, akár-a terroristákkal kötött fegyverüzletek hasznáról, a filmgyártás, a képzőművészeti mecenatúra, a tömegkommunikáció sötét kiskapuiról, sajátos érdekeltségéről. Egyet kell értenünk abban, hogy az ilyen ügyek titokzatossága, homályban tartása nem tízmillió magyar állampolgár érdeke, s így nem is a nemzet érdeke. Sokkal inkább kevesek érdeke. Ami“ kor gondolkozók azon, hogy a közelgő nagy politikai csatát, a választási küzdelmet miféle még át nem élt, de elfögadásra alkalmas körülmények, követelmények keretei között kell lebonyolítani, legyen fő szempontunk a nyilvánosság feltétlen tisztelete. Annak az igénynek a tisztelete, hogy az 1990-ben élő állampolgároknak nem a háta mögött, nem a feie fölött politizálunk. Nem arra kell hivatkozni, hogfr mit nem ért meg, és mit nefn tud áttekinteni a szavazó állampolgár, de érte, és vele együtt tudjunk nemzeti programot szervezni, s a program végrehajtását a választások győzteseinek lehet majd levezényelni. Miért ne hihetnénk őszinte hittel, hogy megéri a konfliktusvállalást, a sérülést is, ha szolgálni tudtuk az értelmes kibontakozást. A választópolgárok százezrei, milliói meg majd felnőttként, szabad emberként elgondolkoznak azon. hógv 1990 márciusában kik a legméltóbbak a bizalomra. Erdős István Szunyogh Tibor (1932-1990) A Nógrád Megyei Tanács vezetése mély megrendüléssel tudatja, hogy Szunyogh Tibor, a személyzeti és oktatási osztály vezetője, 1990. március 21-én, 58 éves korában, váratlanul elhunyt. Szunyogh Tibort nagyon sokan ismerték, tisztelték és szerették a megyében és a megyén kívül is, amit küzdelmes élettel, felelősségteljes munkával, emberi érzékenységgel érdemelt ki. Fiatalon került a közigazgatásba és haláláig ezen a területen dolgozott. Kezdetben Rétságon, a járási tanácsnál a sportélet szervezésével foglalkozott. Munkája mellett a rá mindig is jellemző akarattal, állhatatossággal tanult. Elvégezte a Testnevelési Főiskolát. 1958-ban kinevezték a Nógrád Megyei Tanács VB testnevelés- és sportbizottság vezetőjévé. Közel három évtizeden keresztül irányította a megye sportéletét. Szakmai munkája, lelkesedése, rendkívül jó kapcsolatteremtő készsége révén, nagy érdemeket szerzett Nógrád megye sportéletének szervezésében. Az utóbbi években új munkakörében fejtett ki eredményes vezetői tevékenységet. Munkáját több alkalommal kitüntetéssel is elismerték. Egész életútját a közösségért érzett felelősség, a közigazgatásban vállalt feladat lelkiismeretes teljesítése jellemezte. Emberi magatartását a mások iránti együttérzés, türelem és se- gítökészség tette vonzóvá. Szunyogh Tibor ejnlékét szeretettel és tisztelettel őrzi: felesége, fia, rokonai, munkatársai és barátai, akikhez élete utolsó napjáig elszakíthatatlan szálak fűzték. Temetése 1990. március 27- én, kedden, 14.30 órakor lesz a salgótarjáni központi régi temetőben.
