Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-22 / 68. szám
1990. MÁRCIUS 22.. CSÜTÖRTÖK NOÍÍKAI) 5 Speciális fagylalUárolójuk szabadba telepítve is alkalmazható így különösen idegenforgalmi centrumokban, strandokon, nagy forgalmú cukrászdák nyári elárusítóhelyeként használható. Kapósak a vendéglátó-ipari bútoraik. Bemutatkozott a VI BÉG Eredményes gazdálkodás, minőségi termékek A tavaszi vendégvárás Palócföldön rendezvénysorozat keretében a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában tartott termékbemutatót az érdeklődőknek a budapesti székhelyű Vendéglátó-ipari Építő és Szolgáltató Vállalat. A sok látogatót vonzó, nagy sikert hozó kiállítást követően a cég előkészítési és vállalkozási osztályvezetőjét, Dévényi Ervint kérdeztük tevékenységükről, eredményeikről. — Kis vállalat a miénk, 256 a dolgozói létszámunk — kezdte az osztályvezető. — Fő profilunk vendéglátóegységek építése és felújítása. Az utóbbi időszak jelentősebb munkálatai közé tartozik a budapesti Vasmacska, az Új Sipos Halászkert és a Tuborg söröző elkészítése is. — Köztudomású, hogy üzletek üzemeltetésével is foglalkoznak. — így igaz. A fővárosban a Kispesti Áruházat és a Zalka Máté téri üzletközpontot üzemeltetjük. — Ám úgy gondolom, hogy a vendéglátó-ipari eszközök gyártása is — az előző két tévékenységi körükhöz hasonlóan — jelentős energiát köt le, sok munkát igényel. — Elöljáróban hadd mondjam el, hogy elsősorban hűtőgépek, fagylalttárolók, kávégépek gyártásával foglalkozunk, s ezek átalány- díjas javítását is végezzük. Mint látja, itt a kiállításon is legnépszerűbb, esztétikus küllemű termékeinket mutatjuk be, miként a korábbi esztendőkben is. ' De többször jártunk már a grazi és a brnói nemzetközi vásáron, rendszeresen bemutatkozunk a BNV-n, s mindig találunk új piacokat. — Melyek a legkeresettebb gépeik? — Örömmel mondhatom, hogy mindegyik iránt .nagy az érdeklődés, de elsősorban kávégépeink és fagylalttárolóink után nőtt meg a kereslet az utóbbi időben, igaz egyre népszerűbbek tölcsértartóink és fagy- laltoskanalaink is. —. Mindezek ismeretében biztosan jól megy a cégnek. — Ha nem is dicsekszünk melldöngetve, annyit elárulhatok, hogy a VI- BEG már esztendők óta eredményesen, nyereségesen gazdálkodik. — sk — A korrektnek nem éppen nevezhető választási harc lényegében a pártok színre lépésével kezdődött meg. Egyes, magukat szuperdemokratikusnak nevező pártok céltáblája — egyes politikusokon kívül — a belügyi és a honvédelmi tárca. A hangoskodást színezi, a világban már különösebb sikert nem arató, oroszelle- nesség is. A demokráciáról szóló kinyilatkoztatások valahogy nincsenek összhangban a gyakorlati politizálással. Erre több példát lehetne hozni a jelenből — és az 1945 utáni múltból is. Nem tartozik a demokrácia aranyszabályai közé a politikai ellenfél kilátásba helyezett megsemmisítése, tetszés szerinti címkézése, kijelentéseinek kiforgatása, félreértelmezése. Az újságolvasók feledékenységére építeni ostobaság. A társadalom megreformálásának szükségességét ma már egyetlen párt sem vitatja. Nagyon jól emlékszik mindenki, hogy ennek az igénynek az elmúlt években, kik voltak az értelmi szerzői. Meg kell reformálni, természetesen a fegyveres testületeket is. de nem úgy, ahogyan érről a lehallgatási botránnyal kapcsolatban egy érintett a 168 órában nyilatkozott. Szerinte a Belügyminisztérium felügyeletét pártonkívülire, vagy a rendőrségtől az elmúlt években sokat zaklatott egyénre kellene bízni. Ez világos beszéd. Egyetlen szépséghibája van a javaslatnak, mégpedig az, hogy tökéletesen megegyezik a fordulat évét követő politikai gyakorlattal. Vezető tisztségek betöltésénél az üldözöttség — a már említett történelmi példa miatt sem nem élvezhet előnyt, azért sem, mert, az egykori antifasiszta ellenállókhoz hasonlóan, a jövőben a reformerek, a pártállam (Kádár-rendszer) által üldözöttek, az egykori pártból, a szocializmusból „kiábrándultak”, a mindenkori legigazságosabb hatalom felé orientálódók száma az eddigieknél is lendületesebb tempóban emelkedne majd. Az utóbbi időben a hadsereg átszervezéséről kétféle verzió hangzott el: állandó hadsereg megszüntetése, illetve egy kis létszámú hivatásos (zsoldos) hadsereg létrehozása. Lehet, hogy egyesek a történelmi tapasztalatok miatt félnek a hatalom birtoklása esetén a reguláris hadseregtől. Választási kortesfogásnak ezek az elképzelések éppen nem rosszak, már csak azért sem, mert sok fiatal nem nagyon lelkesedik a kötelező katonai szolgálatért, s ezért a — kor- teskedők reményei szerint — arra a pártra adja le szavazatát, amelyik a katonáskodással járó kellemetlenségtől megszabadítja. Miért nem lelkesedem én ezekért a szimpatikusnak tűnő elképzelésekért ? Az ilyen hadsereg — a formális politikamentesség ellenére — a hatalom birtokosainak kiszolgálójává válik a hazánkhoz hasonló gazdasági és politikai fejlettségű országban, s az általa kritikusnak vélt pillanatban akár a hatalmat is átveszi. Mindenki előtt ismert, hogy milyen szerepet játszott a magyar hadsereg 1956-ban. a román pedig az elmúlt évi forradalomban. Bizony mindkét országban a kiskatona parancsmegtagadása buktatta meg a diktatúrát. De azt is láttuk, hogy az a román kiskatona, aki a fegyvertelen tömegekre nem volt hajlandó lőni, az állig fölfegyverzett 70 ezer hivatásos fegyveres fölött szűkös muníció ellenére — életét nem kímélve — győzelmet tudott aratni. A conducátor bukását nem a tábornokok hűtlensége okozta. Népi demokráciánk megalapítóit és a román condu- cátort pontosan a néphadsereg részéről érték a legkellemetlenebb meglepetések: mégpedig azért, mert a politikában is veszélyt jelent, ha a menetirány és az irányjelzés nincs szinkronban. Smiró Miklós Salgótarján Mai félelmeink... Nem kívánok senkit sem azzal fárasztani, hogy nekem milyen félelmeim voltak és vannak, mert egyrészt magánügy, másrészt pedig ahányon vagyunk, annyiféle ok válthatja ki belőlünk ezt az érzést. Így hát feloldása, megszüntetése, száműzése mindenkinek a legsajátabb ügye. Mielőtt mai félelmeinkről részletesebben, sokféle módon, többirányú megközelítésben szólnék, előne széles rétegekben igyekeztem információkat szerezni, azokat ütköztettem, nehogy esetleg elfogultsággal vádoljanak. Az okok nagy csokrából a legtöbb embert érintő félelmek közreadására vállalkozom. Kezdem a legtöbbet visszaköszönő témával, a munkanélküliség rémével, a ma, illetve a holnap bizonytalanságává', az ezt stimuláló, hátsó szándékoktól sem mentes politikai célokat szolgáló megnyilatkozásokkal — ijesztgetésekkel, fenyegetésekkel. Ez az embert lelkileg és morálisan is erősen érintő folyamat megyénkben tulajdonképpen a bányászat felszámolása körüli bizonytalansággal, huzavonával kezdődött, majd a balassagyarmati porcelángyár következett. Ezután ismerte meg megyénk lakossága az ikladi műszergyár berceli gyáregységének felszámolását. Olvashatta, hogy a BRG Mechatronikai Gyára dolgozóinak nagy része jelenleg kényszerszabadságon van. Hogy ki következik ezután, ezt senki sem tudja megmondani! Sok mindenre lehet számítani. Ugyanis megyénk üzemeinek jó részében meghatározó szerepe volt és van a szocialista exportnak. A szükség van-e egyáltalán rám dilemmájának feloldása, megválaszolása fogla1- koztatja a termelés különböző területein dolgozókat, legyenek azok fizikai munkások, vagy közvetlen termelésirányítók. Ugyanez foglalkoztatja az államhatalmi szervekben és intézményben dolgozókat is. A félelemérzést nemcsak a holnap bekövetkező anyagi csőd motiválja, hanem erkölcsi és morális okok is. Vajon miként magyarázza meg a munkanélkülivé váló szülő a gyermekének, hogy miért nincs fá szükség, amikor tisztességes, becsületes munkában őszült meg, kivívta kollégáinak elismerését is. Gyermekeik számára pedig ők voltak a példaképek. Az ilyen szituációk nemcsak a szülőt, hanem a gyermekeket is megviselik, kialakítják bennük azt, amit eddig sohasem éreztek — a holnaptól, a jövőtől való félelmet. Nehezíti a helyzetét, amikor a gyermek, tisztelve szülőjét megkérdi: milyen pályát válasszak? Egyáltalán vannak-e, lesznek-e és milyen lehetőségei az iskolából kikerülő fiataloknak? Egyálta'án nem tesz jót, amikor a miértre, a különböző tömegkommunikációkban olyan választ kapnak, hogy az idén 50—60 ezer, de lehet hogy százezer munkanélküli lesz. Állítólag ez sem fedi az igazságot, mert vannak, akik ötszázezer főben jelölik meg a munkahelyüket elvesztők számát. Szükségességét azzal indokolják, hogy akik dolgoznak, azoknak viszont több lesz a jövedelmük, jobban élnek. Aki csak egy kicsit jártas a gazdaságban, az tudja, hogy az utóbbira is várni kell, abban viszont igazuk van azoknak, akik azt állítják: az országban félmillióra tehető azoknak a száma, akik úgy élnek, mint Marci Hevesen. De mi lesz azokkal, akik dolgozni akarnak? Akiket nyomaszt a munkanélkülisegély, akik kisebb értékűnek érzik magukat. Miként akarják ezeket a félelemérzeteket feloldani, a dilemmákra konkrét választ adni, a hatalomért most versengő különböző pártok. Válaszolni kellene arra is, mi lesz az általános, a középiskolákból, az egyetemről kikerülő fiatalokkal. A szülők „nyakán maradnak’’, amikor képességüket, készségüket, életrevalóságukat akarják bizonyítani, amikor a nagy betűvel írt ÉLET- be akarnak cselekvő, alkotó módon bekapcsolódni. Vagy rájuk — ahogy most mondják —, a rendszerváltás során nem kötelező érvényű az a sokat hangoztatott mondás, miszerint az emberi szabadságjogok alapvető megnyilvánulása, a munkához való jog és ennek biztosítása? Ugyanis a munkanélkülivé válók döntő többsége saját munkájából akar megé’ni, el sem tudja képzelni, sőt elutasítja, hogy mások tartsák el. A mai félelmek közé sorolhatjuk az egyre gyöngülő közbiztonságot, a bűnözés különböző formáinak sokasodását. A hivatalos statisztika szerint, az elmúlt évben 40 százalékkal növekedett a bűncselekmények száma, ugyanez mondható a felderítetlen ügyekre is. A külföldiek részéről is elismert, kedvező hazai közbiztonság mára, a becsületes emberek segítőkész támogatása ellenére is, erősen devalválódott. A miértre bizonyára mindenki tudja a választ. Mára eljutottunk odáig, hogy nem mindig *tanácsos a késő esti órákban egészségügyi sétát tenni, holott jó néhány évvel ezelőtt, még a hajnali órákban is nyugodtan közlekedhettek az emberek. Az előbbiekből fakad, a félelemérzetet növeli, hogy az igazságszolgáltatásban tevékenykedők közé is befurakodott az elbizonytalanodás érzése, a különböző indítékú ijesztgetések, fenyegetések révén. Nem csoda, ha a sok társadalmi feszültség miatt erősödik a közömbösség, az önmagukba való zárkózás, amit egyesek a régi rend visszakívánkozóinak fognak fel. Mások átmeneti állapotnak tekintik. Mértékére, idejére senki sem tud válaszolni. Vajon kinek és miért baj az, ha a becsületes dolgozók a mai félelmüket kiváltó okok megszüntetését követelik, jó színvonalú közbiztonságot és rendet kívánnak saját maguk, gyermekeik, embertársaik érdekében. Venesz Károly Meteorológiai világnap ■ 1990. Küzdelem a természeti csapások ellen 1990. március 23-án lesz negyven éve annak, hogy a Meteorológiai Világszervezet — mint az ENSZ egyik szakosított szervezetének — alapokmánya érvénybe lépett 1961 óta, tehát az idén harmincadszor mindig ezen a napon fordul a világ csaknem százhatvan országának meteorológiai szolgálata a nagyközönség felé egy-egy fontos nemzetközi összefogást és együttműködést igénylő témában. Az idei programon a METEOROLÓGIAI ÉS HIDROLÓGIAI SZOLGÁLATOK TEVÉKENYSÉGE A TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁK CSÖKKENTÉSÉBEN című témakör szerepel. Azért éppen ez, mert az ENSZ-köz- gvűlés a 90-es évtizedet a természeti katasztrófák csökkentésére irányuló nemzetközi együttműködés időszakának jelölte ki. A tájfunok, hurrikánok, árvizek, földrengések, hirtelen jövő, sokszor teljesen váratlan eseményei Földünk életében. De a természeti katasztrófák közé sorolandók a a lassú lefolyású, mégis pusztító aszályok, a sáskajárások és még számos nem kívánt folyamat. Hogyan tudnak a meteorológiai és hidrológiai szolgálatok hozzájárulni e csapások mérsékeléséhez? A katasztrófák jó része légköri, vagy hidrológiai folyamatokhoz kapcsolódik. A folyamatoknak — bármilyen hirtelen csapnak is le egy sűrűn lakott településre, vagy egész országrészre — mindig van „előéletük”. Ha sikerül ezeket a folyamatokat születésük pillanatában felderíteni és megfelelő módszerekkel előre jelezni, akkor meg van rá az esély, hogy a természeti csapások kártételeit jelentősen csökkentsék. Hurrikánok és tájfunok évről évre pusztítanak, többek között az Egyesült Államokban és Japánban. Ezekben az országokban viszont már annyira fejlett a felderítő-, előre jelző és kármegelőző tevékenység, hogy emberéletben kb. tízszer kevesebb a veszteség, mint a század első felében volt. Sajnos a világ szegény és nagy népsűrűségű 'országaiban még jó előrejelzés birtokában sem tudnak a pusztítás ellen eléggé hatékonyan védekezni. Magyarország szerencsére nem tartozik az elemi csapásoktól gyakran sújtott területek közé. Időjárási okokra visszavezethető haláleset, csak villámcsapás, hóvihar miatt fordul elő, de kellő óvatossággal ez is megelőzhető. Földrengés, földcsuszamlás régóta nem szedett áldozatokat hazánkban. Az árvizek előrejelzése és az esetleges menekítés szervezettsége eredményeként ugyancsak ritka az árvízi emberveszteség. Mindezek ellenére — nagyon fontos a meteorológiai, hidrológiai, geológiai, szeizmológiai és más környezeti mérő- és előre jelző rendszerek fejlesztése, korszerűsítése, s ezekhez kapcsolódóan a polgári védelmi szervezet modernizálása. A Magyar Meteorológiai Társaság és a Magyar Hidrológiai Társaság 1990. március 22-én, 15 órai kezdettel az 1990. évi meteorológiai világnap alkalmából ünnepi ülést tart, amelyen meteorológusok és hidrológusok tartanak előadásokat a természeti katasztrófák hazai mérséklése terén végzett tevékenységükről. Az ünnepi ülés színhelye a MTESZ Fő utcai székháza (Bp. II., Fő u. 68. II. em. 219-es terem).
