Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-20 / 66. szám
1990. MÁRCIUS 20., KEDD NOCÍRAI) 5 Lesz-e életmódváltás? Táplálkozási tanácsok A változások korát éljük. Megreformáljuk a gazdaságot, átalakítjuk a politikát. Szeretnénk a Nyugathoz hasonlítani. Ellessük a fejlett technikát és próbálgatjuk a demokráciát, de a jó zaftos töltött káposztáról nemigen mondunk le. A gazdaság és a politika átszervezésében a fejlett tőkés országok példáját követjük, de minket, e kicsiny ország lakóit nem kell átformálni? No, nem küllemre értem, hanem az életmódunkra gondolok. Természetesen tudom, hogy jelen pillanatban kisebb gondunk is nagyobb ennél, de, ha fel akarunk zárkózni N.vugat-Európához, ez sem elhanyagolható kérdés. Arról nem is beszélve, hogy egészségi állapotunk katasztrofális, s kondíciónkkal sem sokat törődünk. Ez alól persze kivételek sportolóink, de itt nem róluk, hanem a társadalom egészéről, a dolgozókról van szó. Sokan — köztük tőlem szakavatottab- bak — foglalkoztak már ezzel a témával, de annyit én is látok, hogy jelenlegi életvitelünk hosszú távon tarthatatlan. Hiányzik mindennapjainkból egy bizonyos harmónia. Ez hiányzik a táplálkozásunkból, éppúgy, mint családi életünkből. Kezdve agyonra szidott táplálkozási szokásainktól. Hiába szapultuk már agyonra, még csak nagyon kevesen tanultak belőle. Pedig ez a feladat nem a nagy politikusokra, hanem az édesanyákra hárul. Igaz, sokszor több dolguk van, mint az ülésező képviselőknek, ám meg kell próbálni.' Ha a férjek már nem is mondanak le a csülökpörköltről, de a gyerekekre jobban ügyeljünk! Hiszen ők azt viszik majd további életükbe, amit otthon láttak, és nem mindegy, hogy egészséges felnőttek válnak-e majd belőlük. Tudom, a primőrök drágák, de van elfogadható árú zöldhagyma, fokhagyma, spenót, sóska. A célra megfelelnek a mirelitáruk, amit vagy házilag fagyasztottunk, vagy boltban elérhető áron megvásárolhatunk. Gyümölcsnek ott az alma, a narancs. a grapefruit, melyeknek ára még szintén elfogadható. Figyeljünk arra is, hogy milyen anyagokat használunk a főzéshez! Zsír helyett olajat, vaj helyett margarint vásároljunk. A tejtermékek közül pedig lehetőleg a csökkentett zsírtartalmút válasszuk. A legnagyobb hiányosságot kenyérválasztékunkban vélem felfedezni. Nyugaton járva tapasztaltam, hogy a fehér kenyér szinte ritkaság az asztalokon, de óriási bar- nakenvér-választékkal büszkélkedhetnek. (A világosbarnától a feketéig minden árnyalat megtalálható.) Ügy látom, a magyar társadalom nem fogadja el, hogy a barna kenvér ugyanolyan, sőt egészségesebb a nagyobb rostanyagtartalom miatt, mint a fehér. Ugyanez a helyzet a szójával és búzakorpával is. Pedig egy kis leleménnyel bármilyen étrendbe becsempészhetek. Erre vonatkozólag nagyon hasznos tanácsokat adnak a speciális szakácskönyvek. A szója például jól elkészítve kitűnően helyettesítheti a húst, melynek bármennyire felemelték is az árát, a magyar asztalokon még mindig ez található leggyakrabban. Helyette ajánlanám a halat, ami közel azonos árú, de sokkal egészségesebb. A probléma nemcsak az, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy hogyan és hányszor. A klasszikus császár— koldus példát mindenki ismeri. Jó lenne, ha az ismereten túllépve, azt be is tartanánk. Illetve kiegészítenénk ezt a példát. A császár, a király és a koldus közé nyugodtan beilleszthetünk egy herceget és egy polgárt is. Lefordítva: a napi háromszori étkezés nem kötelező, sőt előnyösebb naponta többször, de kevesebbet enni. A tanácsokat több oldalon át lehetne folytatni, de szerintem az is nagy lépés lenne előre, ha ennvit sikerülne megfogadnunk. Folytatás azonban lesz hamarosan. melyben a testedzéssel, a kondíció kérdésével foglalkozunk. Nagy Patrícia Március 13-án kezdődött és 24-ig tart a Nógrád.Megyei Vendéglátó Vállalat immár hagyományos „Tavaszi vendégvárás Palócföldön” rendezvénysorozata, melynek egyik legnagyobb érdeklődéssel várt programja a március 20-án sorra kerülő hidegkonyhai készítmények és cukrászipari termékek versenynyel egybekötött kiállítása. A szakma legkiválóbbjait Salgótarjánba csalogató esemény zsűrijében hazánk nemzetközileg elismert szakemberei kapnak helyet. Így látogat el a megyeszékhelyre Varga Sándor, a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat központi hidegkonyhájának vezetője. A 49 esztendős mesterszakáccsal pályafutásáról és korábbi salgótarjáni tapasztalatairól beszélgettünk. — A nagyközönség nem tudja, ám szakmai berkekben ismert, hogy ön minden nyerhetőt megnyert eddigi munkássága során, már amit a szakácsok megnyerhetnek. • — Való igaz, hogy számos hazai és külföldi elismerés tulajdonosa vagyok. 1974-ben szereztem meg „ a mesterszakács címet, majd rá két évre Oscar-díjas mesterszakács lettem. A szakma egyik legnagyobb versenyén, az olimpiákon három aranyérmet szereztem. ’86-ban pedig a luxemburgi viA zsűri a finom falatokat szemlézi. Felvételünk az 1989. évi kiállításon készült. lágbajnokságot nyertem meg. ..Tavaly megkaptam a jelenlegi legmagasabb magyar gasztronómiai elismerést, a Venesz József-díjat, s erre igazán büszke vagyok. — Irigylésre méltó sikerlista. Ám most, hogy igazán röviden, de megismertük önt, arra lennénk kíváncsiak, milyen jelentősége van a salgótarjáni versenynek és kiállításnak szakmai szempontból? — Azzal kezdeném, hogy a nógrádiak rendezvénysorozatához hasonló alig van az országban. Csupán Jász-Nagykun-Szolnok megyében kerül sor évente hasonlóra, illetve egykét megyében még egy-egy alkalommal. A salgótarjáni rendezvény — és ezt tapasztalatból mondom — kiváló lehetőség a tapasztalatcserére, egymás munkájának megismerésére. — Utóbbit hogyan értelmezi? — Ezen a versenyen mindig új és új kollégák jelentkeznek,, mindig újabb szakmai fogásokkal. Tehát tanulhat mindenki egymástól. Ugyanakkor persze a hibák mellett sem megyünk el szótlanul, de a problémafeltárás is a tanulás része. — A szakmai ranglétrán jelent-e előrelépést a tarjám verseny győzteseinek sikere? — Mindenképp jó ajánlólevél az itteni győzelem a legjobbaknak, de ahhoz, hogy a nemzetközi porondon , is bizonyítsanak, többször kell kiválót produkálniuk. — ön nem először vesz részt a zsűri munkájában a megyei vendéglátó-vállalat rendezvényén. Milyenek a korábbi tapasztalatai a rendezésről? — Számomra egyértelmű, hogy évről évre színvonalasabb a verseny és ezzel együtt a szervezői, rendezői munka is. A nógrá-. diák nagy tapasztalattal, „vendégvárón” készítik elő a programot. Igazi házigazdák, s biztos vagyok abban, hogy az idei nem az utolsó rendezvénysorozatuk. .. — Mit vár a március 20-i versenytől és kiállítástól? — Nagy várakozással tekintek ez elé. Csak a korábban elmondottakat tudom ismételni: biztosan színvonalas, sok . szakmai tapasztalatot hozó programon vehetek részt. A zsűrinek pedig rázós munkára kell számítania, hisz’ kitűnő versenyzők munkái közül szükséges a legjobbakat kiválasztani... V. I. A honatya visszapillant A katalizátor szerepét töltöttem be — mondja dr. Miklós Zoltán A demokrácia előfutáraként — Szőllősi Gábor, a ka- rancskeszi iskolában tanító barátom kezdeményezte, hogy a Hazafias Népfront két jelöltje mellett harmadikként vegyenek fel az indulók listájára. Nagyon meglepődtem, mert előtte vérről nekem egy szót sem szólt. Két nap gondolkodási időt kértem. Mivel a család is megbarátkozott a gondolattal, igent mondtam. Cereden indítottak. Kértem az ottani választóimat, hogy gondolják meg jelölésemet, mert elfoglalt ember vagyok. Ennek ellenére mellettem voksoltak. Az első menetben 47, a másodikban 58 százalékot kaptam. Megelőzve a mai kort, mi már akkor a többes jelölés bevezetésével nemcsak egyengettük, hanem erőteljes előfutárai voltunk a demokratikus kibontakozásnak — utal a közelmúltra dr. Miklós Zoltán agrármérnök, a lilikéi termelőszövetkezet elnöke, aki doktori diplomáját a sertéstenyésztésben felmutatott tudományos munkájának eredményeiért kapta, aki rangos országos szakmai rendezvényeken meghatározó szerepet töltött be, akitől a közéleti tevékenység nem állt távol. Ériések, gondolatok a megtett étről — Érzéseim vegyesek. A megye legnagyobb választó- körzetének vagyok képviselője, amely 18 község 25 ezer választópolgárát fogja egybe. Évente egyszer minden községbe eljutottam. Bizonyára az ottaniak keveslik ezt, jómagam is egyetértek velük. Ennek ellenébe mindenütt sikerült valamiben eredményesen közreműködni. Bárnában például nyugvópontra segítettem egv utca dolgozóinak jogos kívánságát. Cereden a faluház építésében működtem közre. Egyengettem az útját a szi- laspogonyi posta és orvosi rendelő mielőbbi megépítésének. Közbenjárásomra Ma- rakodipuszta lakói nem az ötéves terv végén, hanem már az elején egészséges ivóvízhez jutottak. Karancske- sziben a művelődési ház létrehozásában vallók magamnak egy építőelemet. Litkén az általános iskola gyakorlóműhelyének létrehozásához egymillió forinttal járult hozzá termelőszövetkezetünk. Egyházasgergén a klubkönyvtárnál bábáskodtam. Vallom, hogy az elért eredményekben a katalizátor szerepét töltöttem be. Nem sikerült viszont egy-két helyen javítani az útviszonyokat. Három pénzügyminiszternél próbáltam elérni, hogy Ipolytarnócon az 1982. évi megszüntetés utón újból megnyissák a kishatárszéli forgalmat. Válaszként mindig ezt kaptam: kicsi a forgalom, sokba kerül a fenntartása, a csehszlovák fél nem tartja szükségesnek. Pedig 1985-ben a világszerte híres ipolytarnóci őslelet megnyitotta kapuit a nagy- közönség előtt, ez jó idegen- forgalmi lehetőséget kínált. Hasonló sorsa jutott a ce- redi kishatárszéli forgalom megnyitását szorgalmazó fáradozásom is. A termelőszövetkezet, a vidék képviseletéért — Mint agrármérnök a mezőgazdasági bizbttságban a termelőszövetkezetek ás a vidéken, élők érdekeit képviseltem. A bizottsági ülésen mindig, az Országgyűlésben pedig háromszor kértem szót. Képviselői beszédemben a termelőszövetkezetekről, a földről és a nyereségadó csökkentéséről szóltam. Több képviselőtársammal együtt sikerült levetetni a napirendről az első olvasatban beterjesztett nyereségadó-törvényt, majd ezt követően elértük, hogy a veszteséges tsz-ek, amennyiben a következő évben nyereségesek, akkor nem az elért nyereség, hanem az előző évi veszteség levonása után a megmaradó pénz képezi a nyereségadó alapját. Politikai csatározások és a valéság a földtörvényről — Sokan történelmietlenül közelítik meg ezt a kérdést. Amit az ellenzéki pártok kérnek — az 1945—47-es viszonyok — képtelenség visz- szaállítani. Ugyanis a földtulajdonlás jogát az 1967. IV. törvénycikk végrehajtása alapján tudjuk megbízhatóan és folyamatosan követni, mert előtte rendezetlen volt. Ezután következett á mezőgazdaság, köztük a termelőszövetkezetek hallatlanul gyors ütemű felvirágzása. A nagyüzemek bebizonyították, hogy méltóak a tér; melőszövetkezeti gazdák élet- és munkakörülményeinek javítására, kulturáltságuk növelésére, a vagyon gyarapítására, ugyanakkor jó színvonalú ellátást biztosítottak az ország lakosságának. A föld hasznát az ország lakossága élvezte, az alacsony élelmiszerárakon keresztül. A mostani áremelést nem lehet az ágazat nyakába varrni. Nem tett mást, csak az ipar által közvetített, gyors ütemű inflációt vitte át a jelenlegi árakba. A költségnövekedés miatt kénytelen volt elhagyni a nehezen művelhető földek hasznosítását, amiben még szerepe volt az egyre növekvő állami elvonásoknak és a támogatás jelentős csökkentésének. Kettős szereposztásban — Mint a jelenlegi ciklus képviselője, s mint az Agrárszövetség jelöltje, választóim közérzetét a következőkben tudnám összegezni: nem kielégítő. Nehezen tudnak eligazodni ebben a politikai hercehurcában. Az Országgyűlés kimondta, hogy a demokrácia ne kerüljön többe, mint az egypárti ái lamirányítás. Ez nem jött be! A demokrácia drága dolog. Emellett választópolgáraim lépten-nyomon érzik, hogy sanyargatják. Egyre nő azoknak a száma, akik a megélhetési minimum alatt élnek. Ezek a nyugdíjasok egy része. Nyakunkon a munkanélküliség. A fiatalok jövőjével kapcsolatban sem tudunk biztosat mondani. Jómagam sem tudom megítélni, hogy a gazdasági mélypontról való kilábalás csak a jelenlegi gazdasági szorításokkal lehetséges? Az idei költségvetési vitában csupán részterületeken tud- J tunk változtatni. Bizonyára az új kormánykoalíció más megoldást is talál. Ami pedig újbóli képviselő-jelöltségemet illeti: nem volt szándékomban indulni, két héttel később kezdtem a tarlón összegyűjteni a jelölőcédulákat, amikor már sokan beléptek a 750-esek klubjába. Ennek ellenére a dupláját sikerült összeszedni. Megteremtette a biztos átmenetet — Csupán érdekességként említem, hogy 1989-ben száz napot töltöttem el a bizottsági és parlamenti munkában. Az erre járó munkabéremet a hozzá kapcsolódó járulékokkal az Országgyűlés a termelőszövetkezetnek megfizette. Ez- is mutatja, hogy realitása ván a főállású képviselőség bevezetésének. A parlamentben az utóbbi időben a pártok csatározásai kerültek előtérbe. Kialakult a szóvivői módszer, amelynek során a képviselő, a párt által előírtakat mondja el minden vitatott kérdésben. Ezáltal a választók között olyan benyomás alakul ki, hogy milyen aktívak. A most leköszönő parlament legnagyobb eredményének azt tartom, hogy a különböző tá- tnadások és az egvéni szándékok ellenére, törvényhozói munkájával megteremtette a békés átmenetet a szükséges változásokhoz. Erre én nagyon büszke vagyok — fejezte be gondolatait dr. Miklós Zoltán. Venesz Károly