Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-15 / 64. szám
t \ ® -33- 1 , LNOGRAD POLITIKAI NAPILAP XLVI. ÉVF-. 64. SZÁM ARA: 5,30 FORINT 1990. MÁRCIUS 15.. CSÜTÖRTÖK 1848 - KÉPEKBEN' Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára Jókai Mór és társai által szerkesztett díszes album került elő a minap Salgótarjánban. Az album ezer! képben, metszetben számol be a márciusi eseményekről és a szabadságharcról. Ebből válogattunk ötödik oldalunkon látható ösz- szeállításunkban. ŰJ KONFÖDERÁCIÓ S em lekicsinyelni, sem egyoldalúan dicsőíteni nincs jogunk 1848-at. Jókai forradalmi romantikája, ».puha" történelemszemlélete nélkül mégsem lehetnénk azok, akik vagyunk. Magyarok. Akiknek a térségi, európai összefogás, a konföderáció tulajdonképpen soha nem sikerült igazán. Most új forradalmas időkben élünk, Eu- rópa-házról beszélünk, konföderációs gondolatokat fontolgatunk, pártjaink programja sem tesz mást. Holott nincs is más út, csak ez. Európa felé - Európából. Újra Keletről Nyugatnak. Vagy Nyugathoz, mint ezer éve. Mennyi ebből az illúzió - ma a legtöbbet vitatott kérdés. Mennyire lehetünk végre egyszer valóban egyetlen nagy összetartozás része, mennyi bennünk a felismerés saját kicsinységünk és saját nagyságunk tekintetében. Supka Gézát kell olvasni, aki a negyvennyolcas forradalom kilencvenedik évfordulójára a Cserépfalvinál megjelentette 1848 cimü könyvét, és igy dedikálta egyik példányát: „Egy forradalmas ifjúság története - egy forradalmas ifjú lánynak - Bp. 1938. okt. 17. Supka Géza.” Három emberöltő elteltével érezte Supka, hogy talán 1938-ban már itt az ideje annak, a negyvennyolcas kor revízióját el kell végeznie. Tévedett. Az utána következő idők újra megakadtak a romantikus ködökben, köt a meseködökben is. Holott tanulságokkal éppen negyvennyolc szolgálhatott volna később - s szolgálhatna ma is. Erre nézvést több a reménynél máris az, ami eddig történt országunkban. Láthatóvá vált a felismerés és a hozzá tartozó társadalmi erő: a nép nem maradhat ki tovább az alkotmány „sáncaiból”, amiként kimaradt negyvennyolcban vagy 1918-ban a választójogi törvény, pontosabban kérdés elintézetlenségével. Ilyen nagy kérdések ma is vannak, továbbiak is léteznek újra - a földjáradék, tulajdon ügye, amit holnap is el lehet rontani, de végérvényesen javítani is lehetne. Ilyen egy készülődő modern törvény (vagyis az eddigi nem volt az!) létrehozása a nemzetiségiek ügyében. A párhuzamok tehát folytatódnak. Negyvennyolc és tizennyolc, harmincnyolc stb. tévedései kísértenek, végső felismerésre köteleznek a belső és a külső ügyekben egyaránt. Mindig megkésetten igyekeztünk eddig idegen nyelvű honfitársainkkal jól egyezkedni; Kossuth rosszkor mondta el fenyegető beszédét a szerb küldöttségnek 1848- ban, Tisza István tragikus következményű beszédet mondott sokkal később a délszlávokhoz, s volt 0- jninap olyan parlamenti ülés, amelyen majdnem kimaradt a törvény- hozásból a nemzetiségiek országgyűlési képviselete fölötti döntéshozatal! A népjogok kiterjesztése tovább már nem maradhat meg félúton, amiként megmaradt nem is egyszer történelmünkben éppen a felemás jobbógytörvénnyel, amely a szerződéses jobbágyokat nem szabadította fel - olyan törést okozva az alsóbb néprétegekben', ami a harc idején ütött vissza. A vesztett csaták után persze mindig jött valaki, aki meglátta és fel-beismerte az összefüggéseket, de az már többnyire későn jött és senki nem figyelt oda. Gyenge kormányok és hatalmas tévesztések voltak a forradalmas időkben, s gyenge pontunk szinte mindig a nemzetiségi kérdés. Holott éppen ezen át vezet az út Európába, legyen szó a határaink között élő idegen ajkúakról vagy a magyarokról körös-körül a határokon túl. S akkor még hol marad ma is a bölcsesség és a gesztus, hogy a magyar nemzetiségieknek legjobban talán mégis úgy segíthetnénk, ha többségi nemzetüket magunkhoz minden módon közelebb vonnánk! Ha végre valóban a föderációs gondolatokkal közeledve hozzájuk megismerni akarnánk (és megismertetni) kultúrájukat, történelmüket! ami a miénk is. Ha ezt látná a szlovák, a délszláv, b horvát és a román, de mindenki más is, aki érdekelt, aki tehet valamit elsősorban a saját országában élő magyarokért - nem tenne-e valóban kötelező érvénnyel? Az anyaország érdeklődése, nem mondvacsinált internacionalista „barátkozása”, hanem felismerésen alapuló józan közeledése magyarjaink többségi nemzetének megismeréséhez, megbecsüléséhez áldásként hullna vissza ott élő fajtánkra is. Ez lehetne mindenféle nacionalizmus végső gyógyszere. ' Ettől még maradhatna minden határozott kiállás az oda- átiakért. Nem leszerelni kell a rációt, hanem kibővíteni. De legelsöbb is nekünk kell felismernünk tanulságainkat és ebben meddig jutottunk? Milyen kor kedvezett volna ennek? Nem volt eddig ilyen kor. Talán ez a mostani forradalmas március elindítja a jó szeleket, azokat, amelyekkel valóban hajózni lehet és nem vihart aratni. M a (még) nem vesztett csatákból kell kinéznünk. Nem kényszeredetten kell felismernünk merre vezet az ' út egy új összefogásra. Ma még kezdeményezők vagyunk, sőt igazi elsők bizonyos ügyekben, amelyeket csodál a világ. A szolgálat azonban mindenkinek kötelező. Az értelmiségi lét egyedül Bibó felfogásában értelmes is. Szolgálni kell, és nem önmagunkat kiteljesíteni csupán. Az egyetemes összefogás küszöbére jutottunk újra - el- hisszük-e? Egyedi és talán ismételhetetlen „világrombolásban" veszünk részt, miközben egyedi, ismételhetetlen építésként az új konföderáció jelszava kerülhet a zászlónkra: „Közös Európa". Ezt énekli ma a Duna-völgyi népek kórusa. Erről szól az új folyóirat az Európai Utas, erről ir a ma újra induló Pesti Hírlap, Kossuth lapja, ezt a gondolatot támogatja akáclevélnyi kis megyénk újjászülető néplapja, a mi lapunk, forradalmas időkben. T. Pataki László Utoljára ült össze szerdán az 1985-ben megválasztott Országgyűlés. A három hónap híján ötéves parlamenti időszak záróakkordjaként megtárgyalták a kormány gesztusértékűnek tekinthető előterjesztéseit: az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslatot és az ehhez kapcsolódó négy országgyűlési határozat- tervezetet, továbbá a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló javaslatot. Ezt követően Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter emelkedett szólásra, s megtartotta expozéját a tárgysorozatban szereplő két törvényjavaslatról. Az elnöklő Horváth Lajos indítványára az Országgyűlés elfogadta, hogy együttesen tárgyalják a két napirendi pontot, így a miniszter is ösz- szefoglalóan szólt a törvényjavaslatokról. *A miniszteri expozét követően az elnöklő Horváth Lajos vitára bocsátotta a törvényjavaslatokat. A részletes vitában senki nem kért szót, így a határozathozatal következett. Elsőként törvénysértő elítélések semmissé nyilvánítását kimondó törvényjavaslathoz érkezett módosító indítványokról szavaztak, és azokat elfogadták. Ezt követően a törvény egészét is nagy többséggel — 338 igenlő szavazattal — elfogadta az egyéb hátrányt szenvedett személyek sérelmeinek orvoslásáról szóló határozat- tervezetet 342 helyeslő szavazattal, 6 tartózkodás mellett elfogadták. A magyarországi német kisebbség kollektív sérelmeinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozatot ugyancsak nagy többséggel elfogadta a parlament. A határozati javaslatok elfogadását követően Németh (Folytatás a 2. oldalon) A koszorúzás kegyeletes pillanatai. Országgyűlés. A magyar állampolgárság visszaállítására vonatkozó törvényjavaslatot 344 helyeslő és 5 tartózkodó állásfoglalással fogadta el a parlament. Ezután országgyűlési határozati javaslatok felett döntöttek. Elsőként Deb- reczeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.) önálló indítványa alapján, a Szovjetunióba jóvátételi munkára elhurcolt, valamint a Szovjetunió bíróságai által elítélt és időközben bűncselekmény hiányában rehabilitált magyar állampolgárok sérelmeinek orvoslásáról szóló határozatot fogadták el. Ezután az 1945—1963 között személyes szabadságukban jogtalanul korlátozott személyek kárpótlásáról szóló határozattervezetet fogadta el az Országgyűlés, csaknem egyhangúan. Az 1938—1945 közötti időszakban a faji vagy nemzetiségi hovatartozás vagy a nácizmus elleni magatartásuk miatt deportált vagy Feloszlott a parlament Az alkotmányos forradalom ■■■■■■■■■■■BaHamoiMBai ^maaaaaamnatanaaamamaaaaamaantatmaamaamanamm útja Járható Nógrádban is piacot keres az AGROCORP A vendéglátással, üzletkötéssel foglalkozó szakemberek részére rendezett nagyszabású árubemutatót és kóstolót a budapesti székhelyű AGROCORP Kereskedelmi Vállalat. Morvái József, az AGROCORP szervezője: — Állandó áruválaszték'bővíté- sünkpn túl a folyamatos új kapcsolatteremtés jellemzi munkánkat. Itt most Salgótarjánban a Bacchus borozóban a Helvétiai ÁB italait. A szójaliszt és az ebből készült termékek egészséges táplálkozásunk olcsó alapanyagai. A természetes alapanyagokkal ízesített gyümölcs- likőrök mellett borokkal, vermutokkal is kirukkolt a Helvéciái „Puszta” Magyar—Amerikai Kft., amelynek termékeit Balogh Erzsébet kereskedelmi menedzser ajánlott az érdeklődőknek. üdítőit mutatjuk be, emellett megkóstoltatjuk vendégeinkkel a gyer- melyi tsz termékeit, valamint számtalan baromfikészítményt. Most áruterítésünkben erre a gazdaságos húsféleségre helyezzük a fő hangsúlyt. Egyre nagyobb szerepet szánunk a számtalan módon elkészített baromfihúsnak a közétkeztetésben. és a büféhálózatokban egyaránt. Az árubemutatón rövid szakmai előadást tartott Alpári György, az AGROCORP igazgatója, valamint Dombi András, a házigazda vendéglátó vállalat igazgatója, aki külön köszöntötte a meghívott újságírókat a sajtónap alkalmából. sólymos Mi szem-szájnak ingere Zárszámadás Drégelvpalánkon Eredményes év, gondokkal A drégelvpalánki Szondy Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezet tegnapi közgyűlésén Dobsonyi László elnök azzal kezdte az elmúlt évről szóló tájékoztatóját, hogy a gazdasági és politikai viszonyok nemhogy javultak volna, 1989-ben inkább rosz- szabbodtak. A gazdálkodóegységek folyamatos elszegényedése következtében a rendelésállomány csökkent, a szűkülő belföldi piacon, az élénkülő versenyben nem sikerült a költségek növekedésével arányosan emelni az árakat. Mindezek ellenére a külföldi munkavégzés bővítése révén sikerült mégis az országos és a megyei átlagot meghaladó eredményt elérni, amely azonban mutat kisebb visszaesést is — főként a tervhez képest. Csaknem 650 milliós bevételükkel 72,3 milliós nyereséget könyvelhettek el, amely azért a 84 millió tervtől elmaradt. A belföldi «termékgyártás nagyságának csökkenése a megrendelők pénzügyi* kereteinek szűkülésével, a (Folytatás a 2. oldalon.)
