Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-14 / 63. szám

1990. MÁRCIUS 14.. SZERDA NOCRAI) 3 Vezetőképzés — új tematika A szakértők szerint ha­zánkban, a vállalatok veze­tői nem eléggé felkészültek, sem a cégek napi irányításá­ra, sem az ehhez szorosan kapcsolódó, egyre nagyobb hatékonyságot kívánó piaci munkára. Ezért határoztak úgy a Szervezési és Vezeté­si Tudományos Társaságban, hogy idén lényegesen több energiát fordítanak a veze­tők gyakorlati munkájában hatékonyan alkalmazható is­meretek terjesztésére. A tár­saságba tömörült tagvállala­tok szakemberei segítséget kaphatnak az 1992-ben ese­dékes európai integrációra való felkészüléshez is. Ez utóbbi program része­ként kerül sor március 19-e és 22-e között Esztergomban arra a 4 napos szeminári­umra, melyet a magyar ve­zetők számára tartanak „az egyesült Európáról”. A sze­mináriumot az SZVT, a .nyu­gatnémet RKW (Német Gaz­daság Racionalizálási Vá­lasztmánya) szervezettel kö­zösen rendezi. Az előadás- sorozat témakörei felölelik az európai belső piac meg­változott keretfeltételeinek bemutatását, az alkalmazha­tó alternatív stratégiákat, va­lamint azokat a tervezett konkrét intézkedéseket, me­lyek befolyásolhatják a ma­gyar vállalatok piacra jutá­si esélyeit. Ugyancsak a hazai vezetők ismereteinek bővítését szol­gálja az a kezdeményezés, amelynek' keretében a Szer­vezési és Vezetési Tudomá­nyos Társaság több más in­tézménnyel és szervezettel együtt vállalkozóképző és üzleti tanácsadó kft.-t alakí­tott. Ebben az angol nyitott egyetemi oktatási módszere­ket alkalmazzák a vezetők továbbképzésére. Az első tanfolyam, amely a me­nedzsertevékenység haté­konyságának fokozását tűz­te ki célul, várhatóan már a jövő hónapban megkezdő­dik. A vezetőképzés eredmé­nyesebbé tételét szolgálták azok a tárgyalások is, ame­lyeket a napokban folytatott a társaság azokkal a ha­zánkban tartózkodó osztrák szakértőkkel, akik azt mér­ték fel, hogy milyen segítsé­get nyújthatnának nyugati jyjomszédaink a vezetési kul­túra színvonalának emelé­séhez. MEDOSZ-alapítvány munkanélkülieknek A munkanélkülieket tá­mogató alapítvány létreho" . zását kezdeményezte a Kör­nyezetvédelmi és Vízgazdái" kodási Dolgozók Szakszer­vezete (KVDSZ). A szerve­zet javaslatára a Mezőgaz­dasági, Erdészeti és Víz­gazdálkodási Dolgozók Szak- szervezeti Szövetsége (MEDOSZ) eddig 1 millió forintot különített el, s lét­rehozta az alapítványt ke­zelő kuratóriumot. Az ala-. pítvány kamatából legkoráb­ban idén májusban tudnak támogatást nyújtani az er­re átmenetileg rászorulók­nak. Rózsa József, a KVDSZ titkára, a kuratórium elnö­ke az MTI-nek elmondotta: a vízgazdálkodási és kör­nyezetvédelmi ágazatban mintegy 3,5—4 ezer embert veszélyeztet közvetlenül munkahelyének elvesztése, s a múlt év decembere óta csaknem 600-an kapták meg a munkakönyvüket. A MEDOSZ szakszerveze­ti szövetséghez tartozó többi szakszervezet tagságát is fenyegeti a munkanélküli­ség, ha nem is ilyen mér­tékben. A szövetség azért karolta föl a KVDSZ kez­deményezését. Abban re­ménykednek, hogy az alap összegét legalább 40—50 millió forintra tudják nö­velni. Az ágazatban műkö­dő gazdaságok, vállalatok közül legalább 80—90 egyen­ként 1—5 millió forint kö­zötti összeget tud elhelyez­ni a MEDOSZ a munkanél­küliek alapítványába. Ez jelenti a nagyobb részt, a szövetséghez tartozó, mint­egy 1300 alapszervezet fe­lét képesnek tartják arra, hogy tovább? kisebb össze­gekkel gyarapítsa az ala­pítványt. Európai színvonalú a magyar önkormányzati törvény tervezete A februárban társadalmi vitára bocsátott önkor­mányzati törvény koncep­ciója az Európai önkor­mányzati Szövetség chartá­ja követelményeinek is megfelel — állapították meg az Európa Tanács múlt heti ülésén. Verebélyi Imre bel­ügyminiszter-helyettes részt vett a tanácskozáson, s ezt követően elmondta az MTI munkatársának, hogy az Európa Tanács szakértők­kel, valamint pénzügyileg is támogatni kívánja a ma­gyar helyi önkormányzati rendszer kiépítését és a mű­ködéséhez szükséges szabá­lyok kidolgozását. Emellett segítséget nyúj­tanak azzal is, hogy felké­szítik a magyar közigazga­tási szakembereket az ön- kormányzati működésre. Az Európa Tanács ülésén egyéb­ként azt a véleményt tá-* mogatták, hogy erre csak a helyhatósági választások után. kerüljön sor. Ugyanis a ta­nács országai csak az Eu­rópai önkormányzati Szö­vetség chartájának megfe­lelő önkormányzati törvény - nyel és önkormányzati rend­szerrel rendelkező országo­kat támogatnak. Verebélyi Imre szerint szá­munkra kedvezőbb lenne, ha a Magyarországnak szánt segélyek elbírálása előtt közvetlenül kikérnék véle­ményünket a tervezett fel- használásról. 750-esek klubja A Vállalkozók Pártja egyéni képviselőjelöltjei ERKIJÓZSEF . Pásztón születtem, 1950- ben. Nős vagyok, három gyermekünk .van. Főiskolát levelezőként végeztem Győr­ben 1983-ban. Bátonytere- nyén élek. Foglalkozásom: vállalkozó. Az embereket általában a múlt, jelen és jövő érdekli, így ezt a sorrendet kívá­nom tartani én is. Múlt: csak az utóbbi tíz évről szeretnék szólni rövi­den, mint egy vállalkozó a sok közül. Az 1980-as évek­től kezdődően megváltozott az én dolgozom neked — te fizetsz nekem, ő dolgozik nekem — én fizetek neki módszer és átalakult én dol­gozom neked — te tartozol nekem, ő dolgozik nekem — én tartozók neki lánco­lattá. Ez a helyzet sok vál­lalat, de főleg kisvállalko­zó ellehetetlenülését okozta. Mondták, tudtuk, ha ez így megy tovább, baj lesz. Baj? Baj akkor van — szokták mondani falun — ha meg­döglik a tehén. Jelen: A baj megtörtént. Ezt — a tehén kivételével — egy­aránt érzi az őt eddig fejő vállalat, költségvetési szerv, és az őt etető állami válla­lat, vállalkozó. Jövő: Gyakori kérdések felém: Milyen ez a párt? Mi a programja? Mit akar? 1. Létszámunk nőni fog, hiszen a munkanélküliek az újrakezdési hitellel előbb- utóbb közénk tartoznak. Nekik főleg elkél a segít­ség, hiszen csak a pénz egy vállalkozáshoz nem elég. 2. Pártunknak megvan a programja vállalkozá­sok élénkítéséről, a szo­ciálpolitika, a társa­dalombiztosítás, adózás, ok­tatáspolitika ' reformjáról, azonban ezekről helv hiány miatt most nem esik szó. 3. A jelenlegi adósságál­lomány nem egy párt, de egy nemzet akaratát is meg­határozza. Ezért: — A Vállalkozók Pártja elsősorban „jó gazdát" akar az országnak. A még ren­delkezésre álló erőforrások — 1960-ban születtem Bu­dapesten. Három gyermekem van: öt-, három, és másfél évesek. Feleségem szülésznő, de most otthon van a gyere­kek mellett. — Honnan, milyen kör­nyezetből érkezett? — Édesapám dr. Frenkl Róbert orvos, egyetemi ta­nár, az éppen útjára indult nemzeti egészségvédelmi program egyik kidolgozója. Közéleti szerepvállalásra mindig kész volt, de a párt- politikától következetesen távol maradt. Nemrégiben választották meg az evan­gélikus egyház országos fel­ügyelőjévé. Édesanyám nyug­díjas szemészorvos. A Test- nevelési Főiskolán végez­tem. Mindig vonzott a ter­mőföld közelsége, a mező­gazdaságban rejlő lehetősé­gek, no meg a gépkocsive­zetés. Nem véletlen hát, hogy vidéki lányt választot­tam éfettársamul, s miután összeházasodtunk, feleségem szülőhelyén, Szécsényben te­lepedtünk le. Néhány ki­sebb mezőgazdasági kísérlet mellett, vállalkozóként a te­herfuvarozásnál kötöttem ki. S hadd tegyem hozzá: akkor, ésszerű (elhasználását. Az elosztó, pénzfaló, bürokra­tikus intézmények megszün­tetését, mert úgy tapasztal­juk, hogy a társadalmi ja­vak elosztására több a je­lentkező, mint azok megte­remtésére. — Vállalkozóbarát ígér­getéseken túl, vállalkozóba­rát törvényeket akar. Visz- sza kell adni a vállalkozók bizalmát, az embereknek a vállalkozásokban való hitét. Ez csak úgy lehetséges, hogy a magántulajdon és állami tulajdon egyenrangú, azo­nos elbírálás alá esik. Pár­tom, valamint jómagam ké­rése a tisztelt választópol­gárokhoz az, hogy minden szavazóképes állampolgár menjen el szavazni. Két ok­ból is: 1. Nemzeti egység, célirá­nyos vezetés csak akkor képzelhető el, ha egy, a dön­tő többséget maga mögött tudó Országgyűlés által el­fogadott kormány van ha­talmon. 2. Senki, az ország sor­sáért felelősséget érző egyén nem engedheti meg magá­nak azt, hogy nem szavaz. Ha nem megy el szavazni, attól az adósságot még ren­dezni kell. A szavazatától pedig nagymértékben függ, hogy melyik réteg, milyen mértékben fizet. A Vállalkozók Pártja nem tud, nem akar kormányzó párt lenni, de igenis bele akar szólni abba, ki kormá­nyozzon. Nem értenénk egyet azzal, hogy megint ők (Országgyűlés, kormány) ott fent mondják meg, hogy ho­gyan képzeljük el mi (vál­lalkozók) itt lent. amikor a/ még meglehetősen nagy kockázattal járt, ami­kor nem szerették, jó eset­ben csak gyanakodva szem­lélték a vállalkozókedvű embert. — Egy vállalkozás bein­dítása, működtetése mellett, hogy tudott időt szakítani a közéleti szerepvállalásra? — Annyi bizonyos, olyan környezetben nőttem fel, amelyben a példa erejének a révén természetessé vált a számomra, hogy az ember­nek felelősséget kell éreznie azért a közösségért, amely­ben él, tennie kell érte, s ebben a munkában nem a szavaké, a tetteké a fősze­rep. Szécsényben az a meg­tiszteltetés ért, hogv az evangélikus gyülekezet fel­ügyelőjévé választottak. — Miként jutott el a Vál­lalkozók Pártjába? Vállalkozóként az ember sokat és gyorsan tanul. Nem­csak sikereiből, kudarcaiból is olyan tanulságokat von le, amelyeket a közösség érde­kében képes hasznosítani. Meggyőződésem, hogy a po­litikai szerepre vállalkozó egyik elvi, ha nem a legfon­tosabb feladata az, hogy az erkölcsi világrend helyreál­lításán munkálkodjék eb­ben a korrupcióval, jogtalan előnyökkel, egyszóval igaz­ságtalanságokkal át- meg át­szőtt országban. — Ez jól hangzik, de programnak kevésnek tűnik. — Egy ilyen beszélgetés keretében pártprogramot ismertetni aligha lehetséges. Most az erkölcsi világ­rend helyreállítása mellett, vagy éppen ennek a kereté­ben a legsürgetőbb az or­32 éves vagyok. 1981 óta élek és dolgozom Salgótar­jánban, mint fényképész kisiparos. Nős vagyok, fele­ségem pedagógus. Lányom, Eszter 4 éves múlt. Korábban semmilyen párt­nak nem voltam tagja, de már kamaszkoromban meg­fogalmazódott bennem a kérdés: az egy évszázadon ót prosperáló, tradicionálisan agrár-ipari országot miért kellett a vas és acél országá­vá alakítani? Nem értettem azt sem, hogy a forint árfo­lyama, a környező szocialis­ta országok pénzeihez vi­szonyítva, miért ilyen ala­csony, holott az árukínálat ezen országokban sem meny- nyiségben, sem pedig minő­ségben meg sem közelíti a miénket. De még számtalan kérdés volt és van ma is bennem, amelyek egy részé­re már választ adtak a kö­zelmúlt történései. De most, felnőtt fejjel értettem meg igazán, hogy a 70-es évek látszatcsillogása idején ettük meg az aranytojást tojó tyúkot. Érettségi után fényképész­tanuló lettem az egri TECH­NOLUX Szolgáltató Szövet­kezetnél. Itt fix fizetésem egyáltalán nem volt, így idejekorán megértettem, hogy csakis a teljesítmény­nek van létjogosultsága. Ha többet akarok keresni, job­ban akarok élni — többet kell dolgozni. 1981-ben költöztem Salgó­tarjánba, s itt lettem kisipa­ros is. Szinte kizárólag la­kossági szolgáltatást vég­zek. Mint a KIOSZ aktivis­tája és vezetőségi tagja, na­ponta találkozom azokkal a gondokkal, melyek a vállal­kozókat érintik. Még a több­pártrendszer kialakulása sem ösztönzött aktív politizálás­ra, mégis örömmel kapcso­lódtam be ez év januárjá­ban a Vállalkozók Pártjá­nak munkájába, mivel ez az első párt, amely a prog­ramjában a gazdaság fellen­dítését, az értékteremtő, al­kotómunkát helyezi első helyre. Pártunk megyei cso­portjának egyik alapító tag­ja vagyok s jelenleg a me­gyei intézőbizottság elnöke. A magyar vállalkozó 40 éven át kénytelen volt „má­sodosztályú” állampolgár­szág gazdasági csődjének a felszámolása. Tudom, szinte minden politikai erő a zász­lajára tűzte az infláció meg­fékezésének, a munkanélkü­liség felszámolásának, az- egészséges struktúraváltás­nak, a józan és igazságos szociálpolitika bevezetésének a szándékát. Kár lenne hát az ismételgetés. Nekem az a meggyőződésem, hogy a Vál­lalkozók Pártja az egyetlen, amely rendelkezik azokkal a gyakorlati tapasztalatok­kal, amelyeknek a birtoká­ban meg is valósíthatóak, garantálhatóak az említett célok, azok valóra váltása. Mi a saját bőrünkön, a sze­mélyes kockázatvállalás is­kolájában tanultuk meg azt, hogy mikor, mit kell tenni, s döntéseink határozottságán múlt személyes sorsunk, si­kerünk. Ebben a valóban nehéz helyzetben népünk nem mondhat le a tapasz­talatainkban rejlő erővel, hi­szen mi nemcsak ígérjük a kibontakozást, a felemelke­dést, de tudjuk is, hogy azt miként érjük el. \ / • ként, emberi méltóságát megalázva élni. Igaz, nem­zeti össztermelésünk csupán néhány százalékát adták -ed­dig a kisvállalkozások, ám a szolgáltatások területén ez az átlag 80 százalék. A kistelepüléseken sok helyütt szinte csak nekik kö­szönhető, hogy egyáltalán még van valamilyen ellátás. Nem szeretem a durva szélsőségeket. Ügy gondo­lom, minden higgadt, józan véleményt meg kell hallgat­nunk, ha érződik benne a jobbító szándék. A Vállalkozók Pártja nem ígér Önöknek derűs jövőt, felhőtlen boldogságot. Úgy véljük, aki ilyet ígér, hazu­dik, aki pedig mindezt el­hiszi, önmagát ámítja. Nem hiszem, hogy jövőnk alapja lehetne más, mint a munka. Mi ehhez értünk — bebizo­nyította az elmúlt 40 év —, mi ezzel akarunk politizálni. Ez a 40 év csak szólamai­ban volt vállalkozásbarát. Ennek ellenére talpon ma­radtunk, sőt néhányan kö­zülünk képesek voltak — a támogatott állami szektor­nak is — követendő példát mutatni (pl. Morvái, Pintér, Petrenkó, Rubik Ernő, Ko­vács Ádám). A társadalmi problémák többségének megoldására határozott elképzeléseim vannak. Ezeket választási gyűléseimen ismertettem, il­letve ismertetem Önökkel. Törekvésünk nem öncélú, hanem Önökért van. Szeret­nénk, ha — mint minden fejlett országban — a gaz­daság irányítaná a politikát. Mindenki számára látható, hová vezet, amikor a farka csóválja a kutyát. RREHIKL GÁBOR HORVÁTH JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom