Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-14 / 38. szám

1990. FEBRUAR 14.. SZERDA N(KiRAJ) 3 Konyhai közgazdaságtan Ott tartok, hogy már a rántást sem tudom felhőt­len gondtalansággal kavar- gatni. Pedig ez igazán ab­szolút megnyugvással szol­gálhatna a kavargó világ frusztráló jelenségeivel szemben, de nem. Azon már túl vagyok, hogy a pártok fizetett po­litikai műsorai idegesíte­nének. Egy-két ötletesebb megoldástól eltekintve a szöveg lényegében egyre megy, és sajnálatos mó­don aligha nyeremény­jegyre megy. Piacgazda­ság, demokrácia, független­ség, pluralizmus, jogálla­miság, privatizáció, öre­gek, szegények, fiatalok felkarolása, legalább egy kicsinyke szobácska az Eu- rópa-házba és az oroszok, ugye, menjenek ki. Jó. Utóbb leginkább ar­ra figyeltem fel a politikai pártok pénzért megváltott kórusmüsorában, hogy az asztalra a vélhetően ugyancsak az esélyegyen­lőség jegyében kitett egyen üdítőspoharakban most már nem sárga, hanem színtelen frissítő ital van. Ez már igazi újdonság, megújulási hajlamot sej­tet. Lévén azonban a po­harak mindvégig érintet­lenek, a pártok eszerint nem kérnek belőle. Ezzel együtt is agybé- nítólag hat rám a pártok lelkes esti bejelentkezése. Amint ők a műsorba be­kapcsolnak, én nyomban kikapcsolok. Ez nem rossz, pihentet. A szép ígéretek ugyan némi optimizmust csöpög- tethetnének borúlátó vi­lágképembe, sajnos azon­ban rendre eszembe jut egy régi-régi (?) mondás, még a nyugodalmas ál­lampárti — pártállami időkből. A mondás, mely egy politikus szájából hangzott el, így szólt: az ember az ígéreteit csak egy bizonyos szint fölött tartja be. Ami bizony nem az ő szintjét jelentette, ha­nem azét, akinek az ígé­retet tette. Egyébként pe­dig igenis az ő szintjét jelentette... Mármost pontosan ez az. ami megzavarja a rántás- kavaráshoz szükséges szel­lemi összpontosítást. Hogy az én szintem vajon mi­lyen mércével mérhető? Azaz, hogy hová is tarto­zom rétegződő társadal­munkban? Addig tiszta a kép, hogy a középosztályhoz. Ko­romnál, anyagi helyzetem­nél fogva is. A bibi csak ott van. hogy információ­im szerint osztályom gyor­san polarizálódik. Egy­részt helyet követel és kap magának az elit rétegben, másrészt lecsúszik a sze­gények mind népesebb tá­borába. Nos, idegesítő kilátások. A minap azt hallom egy gazdaságszociológus­tól, hogy akár a háztáji gazdálkodás is lehet esz­köze a felfelé irányuló tár­sadalmi mozgásoknak őszintén szólva nekem eddig a zöldségkapálás nem hozott ilyen ered­ményt. Marad eszerint a másik, a nehézkedés törvényei­nek is megfelelő lecsú­szás. Minden jel szerint érzékelhető a vele szem­ben megnyilvánuló ellen­szenv, furcsa módon még­is a könnyebb ellenállás irányába hat. A szomorú, ám kézen­fekvő lehetőség esélyeit látszik megerősíteni maga a rántás is, mely a krump- lifőzelékes vacsora hozzá­valója, helyettesítendő a feltétet. Azaz csak volna. Míg ugyanis közgazdasági meditációm végére jutot­tam, sajna odaégett. Most aztán se rántás, se krump­li, marad a közgazdaság és a politika. E kétfogásos menüt azonban aligha tálalha­tom fel estebéd gyanánt. Mindannyian jól vagyunk már vele lakva. — szendi — Beszélgetés flgócs Józseffel, a Magyar Agrárkamara társelnökével (Folytatás az 1. oldalról) lésnél és feldolgozásnál is feltételezhető hatékonysá­got. — Ezzel szokták vádolni a termelőket, de ez többségük­re nem érvényes. A termelő ugyanis a nyereségből indul ki. Ha átlagos feltételeket és hatékonyságot tételezünk fel, ehhez igazítjuk a fogyasztói árakat, amelyek már 8—10 százalékos nyereséget is ma­gukba foglalnak, a termelő­nek alapvető érdeke lesz a takarékosság és a hatékony­ság javítása. A termelőket ugyanis az elszabadult árak is bizonytalanságban tartják, tehát hosszú távon nekik sem érdekük a rövid tá­von elérhető magas nyere­ség. A mezőgazdaság ugyan­is élő anyaggal dolgozik, be­ruházásai hosszabb távon té­rülnek meg. Az imént em­lített sertéstartás példájánál maradva, nem érdemes új beruházásba kezdeni, a ter­melést bővíteni, ha a magas ár, illetőleg a kereslet hiá­nya miatt befullad a piac, s eladhatatlanná válik az áru. A tisztességes nyereségnek a termelés, feldolgozás és érté­kesítés minden fázisában meg kell lenni amiatt is, hogy a boltokban mindig elég és közel azonos minő­ségű áru legyen. — Miként lehetne ezt sza­bályozni? — Nem mi találnánk ki, Nyugat-Európában bevált gyakorlat, hogy úgynevezett termelési kvótákat állapíta­nak meg. A kvótán belül az átlagos ráfordításokat és a nyereséget megfizetik a fel­vásárlónak, azon túl azon­ban a felvásárlási ár csök­ken. A lényeg, hogy a ter­•melő előre meghatározott gyakorlathoz igazodhat. — A mai piac nélküli „piacgazdaságban” ki egyez­tetne? Az egyeztetéshez egyebek között apparátusra is szükség lenne. — Az egyeztetés — ae ér­dekeké és a termelési meny­nyiségeké — a kamara fel­adata lehetne a jövőben. Eh­hez nem apparátus, hanem információs rendszer kell. Egy lényeges feltétele van még: igazat kell mindenki­nek mondania, amihez nem szoktunk hozzá. Ez nem­csak a termelők hibája, hi­szen az igazmondáshoz min­denekelőtt biztonságra van szükség, nem ciklikusan in­gadozó állapotokra, ami a magyar mezőgazdaság saját­ja volt a legutóbbi években. Ne a központi akarat, hanem a közmegegyezés érvényesüljön — Szinte a kamara meg­alakulásával egy időben új­jáalakult a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa is, Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szö­vetsége néven munkálko­dik. Milyen a viszonyuk egymáshoz? — A közelmúltban tár­gyaltak a kamara és a MOSZ vezetői, az együttműködés előnyeiről kölcsönösen meg­erősítették egymást. A szo­kásos protokolláris fordula­tokon túl azonbgn a napi gyakorlatban is megértésre, sőt, a munkamegosztásra kell törekedni. feonkrétan meg kell egyezni ábban, ki milyen feladatokat^ lát el, ezzel ugyanis elkerülhető a versengés, a hatalmi harc, ami a termelők megosztásá­hoz és mindkét szervezet hátrányához vezethet. — A kamara könnyebb helyzetűnek látszik, hiszen felépítésére, működésére van­nak nyugati példák. Bár még csak az első lépéseit tette meg a kamara, ön op­timista. Milyen folyamatok­ra alapozza bizakodását? — Ami a bizakodás jogi oldalát illeti, előkészületben van a kamarai törvény, amely a működés feltételeit szabályozza. Várhatóan 1991 elején tárgyalja a parlament. Ez az időpont jelenthet vá­lasztóvizet a kamara jövőjé­ben. A törvényen túl persze számos gyakorlati feladattal kell megbirkóznunk. Támo­gatókat, szimpatizánsokat kell találnunk a gazdálkodók körében. Ezt persze nem le­het elérni egyfajta ráolva­sással, hanem az alulról jö­vő kezdeményezések élére állva, termelői érdekeket védve lehet a tagokat tobo­rozni. Kamarai érdeknek fo­gom fel, hogy minél gyor­sabban jöjjenek létre a me­zőgazdaságban az úgyneve­zett ágazati szövetségek — például: tejtermelői, gyü­mölcstermelői stb. — ame­lyek konkrét és valóságos érdekképviseletet fejtenek ki. Ez az egyeztetési folya­mat közös érdek, hiszen csak egymás gondjait ismerő és azokat belátással kezelő fó­rumok képviselői tudnak megállapodni. Valamilyen akarat mindig érvényesül a gazdaságban. A kérdés az, hogy ki közvetíti: a közpon­ti hatalom vagy pedig a köz- megegyezés. A kamara sze­repe éppen az lehet, hogy a közmegegyezés létrehozását szervezi, segíti a maga sajá­tos eszközeivel. Nemcsak ka­marai helyzetemnél, hanem termelőként is optimista va­gyok a kamara jövőjét ille­tően. Ehhez nem a mai, fe­lülről diktált helyzetből in­dulok ki, hanem egy jövő­beli, kiszámítható piacból. Az érdekegyeztetés persze nehezen működik, ha nem hiszünk egymásnak, ha ele­ve sanda szándékokat tétele­zünk fel. Az első időszak­ban ezért én akkor is elége­dett leszek, ha az érdek- egyeztetés legalább egymás megismerését és megértését szolgálja, amely viszont már a kölcsönös bizalomnak is az alapja lehet. V. Farkas József 4 Bártoké a sxó fi Hazafias Választási Koalíció választási programja Történelmi napokat élünk át. Egész Ke­let-Európábán s mindenekelőtt hazánkban omlanak le az egypártrendszer által felhú­zott falak. A világpolitikai helyzet változása Magyarország számára is valós esélyt te­remtett nemzeti függetlenségünk újraterem­tésére, politikai rendszerünk megváltoztatá­sára és az elmúlt évtizedekben tönkretett gazdasági életünk megújítására. A többpár­ti, a parlamenti demokrácia intézményein nyugvó Magyar Köztársaság létrehozása olyan teljesítmény, amely miatt öröm és jogos büszkeség töltheti el valamennyi állampolgá­runkat. Hazánk azonban most újabb sorsforduló előtt áll; sikerül-e megvédenünk az állan­dóan formálódó és erősödő demokráciánkat, vagy elsüllyedünk a hatalomért való vias- kodásban? Ebben a helyzetben szükségszerűen létre kellett hozni a Hazafias Választási Koalíciót, azért, hogy — valamennyi pártonkívüli, — minden, nem pártszerű tevékenykedő tömegszervezet, — a pártok harcában részt venni nem kí­vánó egyházak, — a nemzetiségi és baráti szövetségek és — a pártok által nem képviselt kisebbsé­gi és hátrányos helyzetű rétegek és csopor­tok erkölcsi I és anyagi forrásait összpontosítva, a pártok és a részérdekek kötelező képvise­letétől független jelöltek parlamentbe való bejutását szolgáljuk. KINEK A SZAVAZATAIRA SZÁMIT A KOALÍCIÓ? Az ország egész nap dolgozó, s a neheze­dő élettel naponta újból és újból megbirkó­zó, a „nagypolitikával” alig foglalkozók többségét kívánjuk megnyerni. Azokat sze­retnénk választóink soraiban látni, akik az elmúlt években már meggyőződhettek a koalíciót alkotó szervezetek segítőkészségé­ről, támogatásáról és védelméről, ök a nyugdíjasok, a kistelepüléseken élők, a nemzetiségiek, a nagycsaládosok, a kiskert- tulajdonosok és kistermelők, a mozgássé­rültek és más betegségek korlátáival sújtot­tak, a halmozottan hátrányos helyzetű em­bercsoportok, továbbá az idáig ferde szem­mel nézett hon- és hazaszeretetápolók, az emberi és természeti környezetet védők ez­rei. ök már korábbi tapasztalataikból tud­hatják, hogy a Hazafias Népfront és vá­lasztási szövetségesei biztonságot és védel­met adtak életük nehéz pillanataiban, ezért joggal feltételezhetik: a koalíció jelöltjeire való szavazással a saját jövőbeli biztonsá­gukra és haladásukra is voksolnak. Külpolitikánk alapelve az, hogy minden reális lehetőséget azonnal és határozottan meg kell ragadnunk hazánk függetlenségé­nek újrateremtése és az újfajta függőségek kerülése végett. Meggyőződésünk, hogy Ma­gyarország Szent István királyunk óta Eu­rópában volt és ott van ma is. Semmi okunk az önmarcangolásra, de világosan ki kell mondanunk, hogy elmaradtunk a leg­több európai ország fejlődésétől. Ezért olyan, valóban „európai” értékrenden nyugvó tár­sadalmat akarunk, ahol az állampolgárok az élet minden területén valóságos esély- egyenlőséggel és az életükre vonatkozó reá­lis választási lehetőségekkel rendelkeznek. A Hazafias Választási Koalíció belpoliti­kája elsődleges fontosságot tulajdonít a robbanásveszélyes és egyre halmozódó tár­sadalmi feszültségek békés, elvszerű komp­romisszumokon keresztüli levezetésének. Olyan társadalmat akar, amely valóságos értékeken nyugszik. A haza, a család, az erkölcs, a becsület és a munka tisztelete és védelme a koalíció minden tagjának és kép­viselőjelöltjének legfontosabb kötelezettsége. A Hazafias Választási Koalícióba tömörült szervek az elmúlt időszakban is nyíltan vállalták a családok, a nők, a nyugdíjasok és a legkülönbözőbb hátrányos helyzetű ki­sebbségek érdekeinek védelmét. A koalícióba tömörült szervezetek elkö­telezett hívei a humánreformnak. Szá­munkra a szociális gondoskodás, az emberi szolidaritás, a nagyobb tudás megszerzése, a művészet nem fölösleges luxus, hanem az értelmes emberi lét elengedhetetlen alkotó része. A környezetvédelem, a kultúra, az ok­tatás. és a sport jól átgondolt és nem „ma­radványelv” szerinti támogatását, politi­kai és gazdasági viszonyainak fejlődése szempontjából ösztönző tényezőnek tartjuk. Programunk többek között kiemelten foglalkozik a helyi önkormányzatok kérdé­sével. Támogatjuk — miként azt eddig is tettük — a kistelepülések önálló képviselő­testületeinek visszaállítását. Az állami va­gyon egy részének, s mindenekelőtt a föld­területnek a tulajdonreform folyamán a helyi közösségekhez kell visszakerülnie. A választási koalíció támogatni fog minden olyan javaslatot, amely a települések létfel­tételeit javítja, így például a járható úthá­lózat, a gyors telefonkapcsolat, a biztonsá­gos energiaellátás és a tiszta iható vízszol­gáltatás stb. megteremtését. Eddig is segítettük, s a jövőben is min­den támogatást megadunk az állampolgárok szabad kezdeményezéseinek legyen az kör­nyezetőrzés, gyermek- és családvédelem, ha­gyományápolás, közműépítő társulás, tár­sadalmi munkaakció stb. MILYEN LEGYEN A MAGYAR GAZDASÄG? A Hazafias Választási Koalíció a külön­böző szakértői bizottságok műhelymunká­jának eredményeként újjáépítési program­mal rendelkezik. Ez a mindennapi élet leg­fontosabb területein szükségessé vált refor­mokat egységes gazdaságpolitikává ötvözi. Az újjáépítési program alapját az a ma még kevéssé felismert megállapítás képe­zi, hogy gazdasági kilábalásunk alapján el­sősorban és nagyrészt a hazai munkaerő és tőke teljesítményére kell építenünk. A Ha­zafias Választási Koalíció természetesen üdvözli minden olyan külföldről származó tőke bevonását, amely kölcsönös előnyöket nyújt mind hazánknak, mind a befektető­nek. A koalíció azonban határozottan szem­be száll azokkal az illúziókkal, amelyek a „nyugati tőke segítségében” bízva elterelik a figyelmet saját -munkánk és gazdasági modellünk önkritikus újraértékeléséről. Az újjáépítési program másik jellemző vonása a lakossági jövedelmi és fogyasztási szerkezet módosítására való tudatos törek­vés. A társadalombiztosítási s mindenek­előtt a nyugdíj-, az egészségügyi és a mun­kanélküliség elleni rendszer módosításával, a lakásgazdálkodás reformjával, a lakossá­gi adóztatás újragondolásával megnövek­szik lakosságunk bruttó bére, ám ennek a korábbiaknál jóval nagyobb részét kell majd valamelyik, saját döntésével kiválasz­tandó megtakarítási-előtakarékossági for­mába befektetni. Sőt a növekvő nomiális bérek ellenére lakosságunk kénytelen lesz csökkenteni az élvezeticikk-fogyasztást is, ami egyben a költségvetés bevételi csapjai közül az egyik legfontosabbnak az elzárását jelenti. Fontos forrástermelési lehetőséget kíván a tulajdonreform ésszerű lebonyolítása. A koalíció fellép a nemzeti vagyon túlzott mértékű, a vagyonértékeléssel és nyilvános meghirdetéssel alá nem támasztott, áron aluli, vagy csak egyszerűen átgondolatlan, külföldieknek való eladása ellen. (Különö­sen élesen ellenezzük a termőföldek, er­dők, vizek, illetve az ezzel összefüggő va­dászati. halászati stb. jogok külföldieknek történő elidegenítését.) Az újjáépítési program a „Hogyan” kér­désére más programoktól eltérően keresi a megoldást. A megoldást mi elsősorban a pénzintézeti szféra megújításában,» a társa­dalom- és magánbiztosítás újfajta össze- kaDcsolásában. a szervezett tőkepiac kiépí­tésében és átgondolt állami szabálvozásá- ban. befolyásolásában, a lakossági tőkebe­fektetések úifaita adóztatásában, a lakás- és telekeazdálkodás spekulációs keresletének kiszűrésében stb. látjuk. Ilv módon a la­kosság és a vállalati kör végső 'tartalékai nem kerülhetnek be a központi úiraelosz- tásba. hanem azok a jelenleginél jóval na­gyobb mértékben már a nénzintézetek szint­jén a termelésbe visszafordíthatóvá vál­nak. A Hazafias Választási Koalíció újjáépíté­si programja — minden más politikai moz­galomtól eltérően — a magyar gazdaság utolsó tartalékait a kis- és középvállalatok­nak, a családi (magán-), a szövetkezeti és a kommunális üzemeknek kívánja juttatni. Ezen belül a tőkét mindenekelőtt olyan új vállalkozásokba kell fektetni, amelyek a ki­sebb települések fejlesztését, illetve a kép­zetlen munkaerő foglalkoztatását segítik elő. Az újjáépítési program — melynek most csak néhány elemét volt fnód kiemelni — a gazdasági élet valamennyi fontosabb terü­letét átfogja. Javaslatai megvalósításához olyan kormány, olyan kormányzati és köz- igazgatási apparátus segítségével szeretne hozzájárulni, amelyre az ügyek mérsékelt, higgadt, árnvalt és szakszerű megközelítése a jellemző. Kérjük az olvasót, gondolkodjon el prog­ramunk alapelvein. Ha ezekkel egyet tud érteni, szavazzon a Hazafias Választási Koalíció jelöltjeire. Köszönjük! Hazafias Választási Koalíció Nógrád megyei iroda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom