Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-13 / 37. szám

1990. FEBRUAR 13.. KEDD NO(JRAI) 3 Megkezdődött a pénzügyi felszámolás Dobra verik a Nógrádi Szénbányát Nincs már értelme az esélyek latolgatásának, a Nógrádi Szénbányák sorsa eldőlt. A Fővárosi Bíró­ság kimondta a végzést, s megjelent a Magyar Köz­lönyben, hogy felszámolják a vállalatot. A végzés­ről szóló értesítést a minap kapta kézhez a Nógrá­di Szénbányák megbízott vezérigazgatója, Morvái Ernő. öt fogtuk most kérdőre. — Különösebb meglepe­tés nem érte önöket, hi­szen számítottak erre a végkifejletre. Hogyan kez­dődik el a felszámolás? —- Az eljárási szabályok értelmében a felszámolás kimondásától számított har­minc napon át jelenthetik be követeléseiket hitele­zőink a Fővárosi Bíróság­nál. Ez az első lépés. — Mennyivel tartoznak? — Ezt ma még senki nem tudja megmondani. Ke- resztbe-kasul tartozunk, mi is másoknak, de nekünk is vannak követeléseink másokkal szemben. Most készül a mérleg, mely a felszámolás alapjául szol­gál, utána többet tudunk majd. — Mi a pénzügyi felszá­molás lényege? — Mindenünket el kell adnunk, dobra verjük a tel­jes vagyonúnkat, ami 2 milliárd 400 millió forintra tehető. Felkínáljuk a ká- nyási, a szorospataki, a ti- ribesi bányát, a külszíni fejtéseket, a kéregbányákat, az ipartelepeket, telkein­ket. És persze a már műkö­dő kft.-kbe bevitt vállala­ti apportot is. — Milyenek az értékesí­tés esélyei? — Nézze, mélyművelésű bányát ma Magyarorszá­gon nem vesz senki, efelől illúzióink nincsenek. Ami a többit illeti, néhány ko­moly érdeklődő máris meg­keresett bennünket. Pedig a hirdetéseket még csak ez­után jelentetjük meg a la­pokban. — A vállalat és a hitele­zők érdeke nyilván az, hogy minél drágábban keljen el a vagyon. — Minél több pénz fo­lyik be, annál jobb, de leg­alább ennyire érdekünk, hogy ne húzódjon el hosz- szú évekig a felszámolás. Annak idején a VÁÉV-nek több mint, két évbe telt, míg eladta értékeit, mi sze­retnénk minél hamarabb túlesni rajta. — Akár „árleszállítással” is? — Erről nincs szó. Nekünk a hitelezők érdekeit kell mindenek fölé helyezni. Ha ma olcsóbban tudnék elad­ni valamit, de kilátásom* van, hogy holnap pénzesebb vevő is akad, magától értetődő, hogy kivárom a jobb alkal­mat. — Viszontláthatják hite­lezőik valamikor is a pénzü­ket? — Ezt aligha tudjuk sza­vatolni. A vagyon értékesí­tésből befolyt pénzből leg­elsőként, a felszámolási el­járás költségeit kell kifizet­nünk. A maradékból tör- leszthetjük összesen bő há- rommilliárd forintnyi adós­ságállományunkat. A köl­csönadók legfeljebb pénzük egy részét kaphatják meg. — Kik a legnagyobb hite­lezőik? — A pénzintézetek. Köz­tük is az Állami Fejlesztési Intézet és a Budapest Bank. — A bánya jelenleg 2850 embernek ad kenyeret. Ve­lük mi lesz? — A kéregbányákból és a külszíni fejtésekből évi 600 ezer tonna erőművi szén ter­melhető ki gazdaságosan, ezért úgy gondoljuk, ezekre lesz vevő. Ezzel 1700 ott dol­gozó ember megélhetése sza­vatolható. Még mindig ma­rad 1100 dolgozó, az ő sor­suk egyelőre kétséges. — A megyei tanács, a bá- tonyterenyei térség kritikus övezetté való nyilvánítását kérte az Országos Érdek­egyeztető Tanácsnál, éppen a várható, igen jelentős fog­lalkoztatási feszültségekre való tekintettel. Mennyiben segítene a bányászokon a kedvező döntés? — A döntésnek még jócs­kán előtte vagyunk, úgy gondolom, ez már a követ­kező kormány dolga lesz. Egyelőre annyi történt, hogy befejezte vizsgálódását az ÓÉT által megbízott függet­len szakértői bizottság, s megállapításait az ÓÉT dön­tése után, teszik' a Minisz­tertanács asztalára. Ha a bányavidéket valóban kri­tikus övezetté nyilvánítanák, azzal számos támogatás jár­na együtt. Ilyen a kedvez­ményes korengedményes nyugdíjazás, miszerint az asszonyok 50 éves kor után, a férfiak az 55 éves életkor betöltését követően mehet­nek nyugdíjba. Állami vég- kielégítés, emelt összegű új­rakezdési kölcsön, áttelepü­lési segély egészíti ki a ked­vezmények sorát. — Az újrakezdési kölcsön vállalkozó kedvet és készsé­get feltételez. Mennyire jel­lemző ez a bányászokra? — Szinte semennyire. A mecseki tapasztalatok is azt igazolják, hogy több ezer emberből alig néhányan ad­ták a fejüket vállalkozásra. — Mit jelent ez a fordulat a megbízott vezérigazgató személyes sorsában? — Semmivel sem vagyok jobb helyzetben, mint akár­ki más a vállalatnál. A gye­rekeimet még fel kellene nevelni... S ha úgy alakul, hogy nem lesz szénbányá­szat a megyében, kinek kell egy bányamérnök? Szendi Márta Nemcsak a katona van ólomból... 1 Az ólom mérgező hatása közismert. Milyen az ólom­szennyezettség Nógrád me­gyében, milyen károsító ha­tása van a lakosságra? Erről beszélgettünk a Köjál két munkatársával, dr. Benkóné Verebélyi Zsuzsannával és Schmehl Emilnével. — Hogyan kezdődött az ólomszennyezettség vizsgála­ta? — Az ülepedő por meny- nyiségét és ólomtartalmát 1981-től folyamatosan mér­jük Balassagyarmaton, Sal­gótarjánban, Nagybátonyban és Romhányban. A mérési eredmények azt mutatták, hogj' 1983-ban Romhányban és Salgótarjánban az ülepe­dő por ólomtartalma jóval meghaladta a határértéket. (A romhányi 42 százalékkal a salgótarjáni értékeknél is magasabb volt.) Ebből adó­dott az a gondolat, hogy megvizsgáljuk, hogyan hat ez a szennyezettség a gye­rekek szervezetére. — Miben mutatkozik meg az ólom hatása? — Ilyen mennyiség hatá­sára csökken az intelligen­cia, rosszabbak a tanulmá­nyi eredmények, és indoko­latlan fáradékonyság jelent­kezik. — A levegő ólomszennye­zettségét az üzemek (ólom- tartalmú porokkal) és a tö­megközlekedés kipufogógá­zai okozzák. Milyen ma a helyzet? — Az lézernek ólomkibo­csátása az évek során csök­kent. Ezt bizonyítja, hogy az ülepedő por ólomtartalma Romhányban 1983-ban egy hónapon át mért, és egy négvzetméterre jutó 31,50 milligrammról 1989-re 3,06 milligrammra mérséklődött, míg Salgótarjánban ez idő alatt 6,61-ről 1,84 milli­grammra redukálódott. A közlekedésből adódó szálló por mennyisége vi­szont évek óta, változatlan amelyet egyértelműen a gép­kocsik kipufogógázainak a környezetszennyező hatása okoz. — A vizsgálatok kezdete­kor Romhányban az iskola és az óvoda méfe közvetle­nül az építési kerámiagyár mellett volt. 1987-ben az óvodásokat áttelepítették. Hogyan alakulnak ma a mé rési eredmények az óvodá­soknál, illetve az iskolások­nál? — A romhányi óvodások a gyár környezetéből egy tisz­tább, szennyeződéstől men­tes övezetbe kerültek. A mé­rési adatok bizonyítják, hogy a környezeti ólomszint csök­kenésére a gyerekek szerve­zete kedvezően reagált. Ezt a kedvező tendenciát a vize­letvizsgálatok is igazolták. Az iskolásoknál viszont to­vább emelkedik az ólomfel­szívódás. — dudellai — B Vállalkozók Pártja kfizleménye! Tisztelt Választópolgárok! Képviselőjelöltjeink a megyében: 1. választókörzet, Salgótarján; Horváth József 2. választókörzet, Pásztó; Erki József 3. választókörzet, Szécsény; Frenki Gábor. Választási irodánk a KIOSZ salgótarjáni székhá­za. Cím: 3100 Salgótarján, Klapka Gy. tér 3. Telefon: 14-579. Kérünk minden választópolgárt, hogy kopogtató­céduláit a helyi KlOSZ-irodába vagy_ választási iro­dánkba juttassák el. Köszönjük! Vállalkozók Pártja megyei intézőbizottság (Politikai hirdetés) Az SZDSZ az Ön bizalmat kéri! Az SZDSZ volt az első párt, amely nyíltan kimondta, hogy meg akarja a rendszert vál­toztatni. Ugyancsak elsőként dolgozta ki e váltás alapos, és viszonylag részletes prog­ramját. Ha programunk alapvető célkitűzé­seiről nem kell lemondanunk, készek va­gyunk részt vállalni a kormányzás felelős­ségéből — föltéve, hogy a társadalom bizal­mát nyilvánítja irántunk. Mivel valóban gyö­keres változást kívánunk — magyarán: a „létező szocializmus” eleddig kellőképpen megismert és megutált valósága, illetve a „demokratikus szocializmus” fikciója helyett nyugat-európai mintájú polgári demokráci­át, azaz: kapitalizmust — az MSZMP utód­pártjaival semmiképp sem lépünk koalí­cióra. Bizalmat kérünk, de nem csupán a múlt elutasításának érzelmi alapján. Bármily ter­mészetesen keletkezik is napjainkban az em­berben a politikával, a pártokkal szembeni csömör érzése (melyet sokan gerjesztenek is — „ha már nekünk nem hisznek, másoknak se higgyenek...”), mégis arra kérünk minden választópolgárt: igyekezzék tájékozódni, ves­se össze a programokat, a javasolt eszközö­ket. S ami a legnehezebb: próbálja megítél­ni, kikben bízhat, kikben van meg a legtöbb az elmúlt évtizedek fájón hiányzó luxus­cikkéből, az őszinteségből (hisz’ a programok ma már meglehetősen hasonlítanak egymás­ra. ..). Most politizálnunk kell — többet is, mint szeretnénk, s mint ami egészséges —, hogy holnap nyugodtan, jobban éljünk. Emberi Jogok Az általunk elképzelt társadalom politikai. rendszere az emberi jogok érvényesülésének polgári alapelvein nyugszik. E jogok termé­szetes hordozója az egyes ember, aki szabad elhatározásából különböző közösségekben tel­jesítheti ki önmagát. A kollektív — települé­sekhez fűződő, kisebbségi, vallási, nemzeti­ségi, nemzeti — jogok gyakorlása, ha az egyes ember szabad vállalásából származik, felemel, a szabadság érzésével ajándékoz meg, ha azonban valamely, — rendszerint fiktív — közösség szükségleteiből .vezetik le az egyént megillető jogokat, az mindig kor­látoz, rabbá tesz. Ez utóbbi figyelhető meg minden önkényuralmi rendszerben. A polgá­ri demokrácia nem újdonság, nem nekünk kell kitalálnunk. Az alapelvek ismertek: a törvényhozó és végrehajtó hatalom elválasz­tása, független igazságszolgáltatás, szabad sajtó. A szisztéma persze tökéletes — tág te­re nyílik a manipulációnak, a szociális igaz­ságtalanságoknak. Ezzel együtt nem holt, ha­nem eleven, produktív, fejlődésre képes rend­szer! A negatívumokat pedig az önkormány­zatok (semmi szükség sincs például a mai értelemben vett megyei irányításra — a „centrumok” központilag erőltetett fejleszté­se pedig óriási feszültségeket okozott az el­hanyagolt, kizsigerelt területeken s a „köz­pontokban” egyaránt), a hiteles dolgozói ér­dekképviseletek, az önigazgató biztosítási rendszerek, az újraélesztendő, cselekvő szoli­daritás, a nyilvánosság ellenőrző szerepe nagyrészt ellensúlyozhatják. ' A modern társadalmak politikai rendsze­rei a pártokra épülnek. Nem véletlen, hogy például a független képviselők szerepe nyu­gaton csupán marginális. Aki valamelyest bele akar szólni a politikába, az pártra sza­vaz, hiszen a pártjelölt ígéreteiért nem csak az egves ember, hanem az egész párt is vise­li a felelősséget, s ha szükséges, a következő választáson az egész párt „büntethető”. Kulcskérdés a gazdaság Istenem, de könnyű lenne felsorolni, mi minden jót kívánunk, és ígérünk a' gyerme­keknek, a lakásra váró fiataloknak, az agyon­hajszolt középkorúaknak. Ennek azonban nincs sok értelme, s főleg hitele. A ránk vá­ró újabb terheket akkor sem lesz könnyű elviselni, ha igyekszünk rá előre felkészülni. Ugyan mi várható akkor, ha átlátjuk önma­gunkat és társainkat ? Nem akarjuk, hogy az emberek a múltból örökölt vezetőik szavára az utcára menjenek, az SZDSZ nem társa­dalmi robbanást, véráldozatot kíván, hanem békés rendszerváltást, (nem csak a hatalom cseréjét: mai állapotunk alapvető oka nem a hatalmasok erkölcstelensége — tisztesség­telen emberek mindig voltak és lesznek is — hanem maga a rendszer). Az államszocializmus bő négy évtizedes gazdasági (s persze politikai, erkölcsi, műve­lődési) csődtömeget hagyott ránk. A pártál­lam — melyet jórészt csak saját belátása, „bölcsessége” korlátozott — felelőtlen gazda­ságpolitikája miatt technológiai lemaradá­sunk, eladósodásunk elviselhetetlen mérete- ' két öltött. Az egész ország érzi a következ­ményeket: az inflációt, a munkanélküliséget, az egyre sivárabb életkezdési és családalapí­tási esélyeket, a szánalomra méltó öregkort. A szabad demokraták nem hitegetik a vá­lasztókat a válságból való gyors kilábalás ígéretével. Nem tüneti kezelést akarunk, ha­nem radikálisan felszámolni a bajok fő okait: a kollektívizmust, mely valójában egy elképesztően szűk gazdasági-politikai elit monopolisztikus hatalmát jelentette, valamint a többször is megreformált, és voluntarista, sztálini sajátosságait őrző tervgazdálkodást. Viszont modern, európai jóléti kapitalizmus­ra törekszünk, és még a gondolatát is elvet­jük annak, hogy szándékaink ellentétesek lennének a „magyar néplélekkel” (vajon csak az intolerancia, a vazallus-magatartás jellem­zi a magyar hagyományt? Idegen-e tőlünk az önállóság, az értelmes kockázatok válla­lása, a haszonelvű munkavégzés? Ugyan!) Biztosak vagyunk abban, hogy polgári de­mokráciánk szükségképpen magyar polgári demokrácia lesz! A magántulajdonban, a magánszemélyek szabad társulásában és szövetkezésében lát­juk a gazdaság működőképességének tartós biztosítékát. Privatizálni szeretnénk hát a versenyszféra állami vállalatait és álszövet­kezeteit (fokozatosan, persze kb. öt év alatt). De nem ellenszolgáltatás nélküli szétosztoga- tás útján, mert az a vállalkozás tőkéjét nem gyarapítja! Hívei vagyunk viszont eladásuk­nak, vagy tőkeerős bel- és külföldi befekte­tőkkel való társulásuknak. Ha akarnánk (de nem akarjuk), sem tud­nánk „kiárusítani” az országot: megtették azt már előttünk! Paradox módon, a külföl­di tőke bevonása éppen a visszaszerzés le­hetőségét teremti meg, hiszen esélyt ad adós­ságaink kifizetésére. A kis- és nagycsaládi vállalkozások elter­jedésére törekszünk. Hitel- és adókedvez­ménnyel, a tartós bérletek, szerződéses üzle­tek díjának tőkésítésével, vállalkozóképzés­sel, befektetési tanácsadással, egy-két éven bélül több tízezer kisvállalkozást tartunk beindíthatónak. Elképzeléseink középpontjában az infláció megfékezése áll. Ez mindenkinek (fiatalok­nak, és nyugdíjasoknak, munkavállalóknak és munkáltatónak) javára válna, kiszámíthatóvá tenné gazdasági életünket. Ám mindennek ára van. Informácioellenes politika még sehol sem sikerült növekvő munkanélküliség nélkül. A várható feszült- ségek enyhítéséhez a segélyezés, az átképzés, és a jogvédelem komplex rendszerének kiépí­tése, és — főleg! — hiteles, a dolgozók által létrehozott érdekképviseletre van szükség. Sok más pártétól eltér a földről vallott el­képzelésünk. Bár a kolhozosítást mélyen el­ítéljük, a korábbi tulajdonviszonyoknak csu­pán jelképes visszaállítását tartjuk megvaló­síthatónak. Nem kívánjuk a nagyüzemek in­tézményes fölszámolását és nem akarunk földosztást. Akarjuk viszont, hogy aki egyé­nileg óhajt gazdálkodni, az a földforgalmazás normális rendje szerint, akadály nélkül ige- nyelhessen birtokot magának. Nigrád válságövezet Megyénk gondjai, ha lehet, még az ország­nál is súlyosabbak. Ezért arra törekszünk, hogy az Országgyűlés nyilvánítsa Nógrádot válságövezetté, adjon költségvetési támoga­tást. A kormány kedvező feltételekkel ösztö­nözzön munkahelyteremtésre. Az SZDSZ programjának számos olyan ré­sze van, amelyet az adott keretek között érinteni sem lehetett. Amit itt feltétlenül fon­tosnak tartunk még leírni: Magyarországot független, semleges államnak képzeljük el, amelynek területén nem tartózkodnak idegen csapátok (és persze a mieinket sem vigyék külföldre). E célokat a lehető legrövidebb idő alatt el kell érni, de az egyoldalú dek­laráció nem jelent megoldást. Tárgyalni kell: a magyar érdekeket határozottan képviselve, szívósan. S úgy kell viselkednünk, hogy szomszédaink megértsék: bár igényt tartunk a magyar kisebbségek jogainak érvényesíté­sére, tudjuk, hogy a hazai nemzetiségeink helyzete sem kielégítő, együttműködésre, a határok fokozatos lebontására (és nem meg­változtatására) törekszünk. Gusztos István , SZDSZ salgótarjáni csoport

Next

/
Oldalképek
Tartalom