Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-12 / 36. szám

6 NOGRAD - HÉTFŐI MAGAZIN 1990. FEBRUAR 12., HÉTFŐ A kép nem halasi csipkét ábrázol, hanem bizonyítékot jelent arra vonatkozóan, hogy a matematika gyönyörű is lehet. Az ábrázolás egy angol matematikus, a bir­minghami Aston Egyetem tanárának a diszkrét dina­mikában végzett munkájá­nak a mellékterméke: azt mutatja, mi történik, amikor egy meghatározott nemlineá­ris függvény ismételten le­képezi önmagát. Ezt hívjuk iterációnak. A függvény egymást követő értékei sík­beli pontokként jelennek meg az ábrán. Először vélet­lenszerűnek tűnnek, de vé­gül megjelenik egy forma. A valahogy önmagának is ellentmondó „determiniszti­kus káosz” kifejezés írhatja le némileg ezt a viselkedést. Feltűnő lehet a fenti so­rokban a diszkrét szó a di­namikával kapcsolatban. Ez itt mást jelent, mint a köz­napi nyelvben: elkülönült részekből, tagokból állót, a folytonos (kontinuus) ellen­tétét. A kősókristály is példá­ul diszkrét szerkezetű, egy­mástól viszonylag elkülönült nátrium- és klórionokból áll. A matematikában is beszél­nek diszkrét módszerekről, problémákról, például diszk­rét geometriáról, szembeál­lítva e módszereket, problé­mákat a folytonos tárgyalás- móddal. A diszkrét geom'etria ered­ményeit a mérnöki és fizi­kai tudományokban gyakran alkalmazzák, és még a bio­lógiában is. Az egyik leg­többet vizsgált probléma pél­dául a kitöltések és a fedé­sek elmélete: egymásba nem nyúló körlapokkal a sík há­nyad része tölthető ki? Már Kepler, a híres csillagász sejtette (1611), hogy a sík olyan körelhelyezéssel tölt­hető ki legjobban, amelyben minden kört hat másik érint. A mérnöki tudomány ezt az elvet használja is a gyakor­latban. Líbia sivatagi terüle­tein ilyen kör alakú öntözött területeket létesitettek, vagy Kuvaitban a sűrűn elhelye­zett víztárolók kör alakú fe­dőlapjai is hasonlóan helyez­kednek el. Kepler sejtését soha senki sem vonta két­ségbe, a sejtés bizonyítása mégis 330 évet váratott ma­gára, ami végül is magyar kutató eredménye lett. De a példának térbeli megfele­lője is van: a térnek hányad része tölthető ki egymásba nem nyúló egybevágó göm­bökkel? Matematikai érte­lemben a kérdés még ma is megoldatlan. A képünkhöz hasonló áb­rák könnyen elkészíthetők színesben is. Schirilla, a vegetáriánus Az élet célja: a többi ember szolgálata „Idegességbe fullad és el­pusztul az a civilizáció, amely megveti, lábbal tipor­ja a szív sokkal ősibb és hatalmasabb igazságait.” — Az idézet Schirilla György egyik könyvéből, a Vegetá­riánuskönyvből való, mely­nek alcíme: Hogyan vihetjük legtöbbre az életben? A hosszútávfutó, Duna-átúszó, természetgyógyász (hadd ne soroljam tovább) Schirilla Györggyel életmódjáról, küz­delmeiről, céljairól beszél­gettünk. — önről sokan tudják, hogy évtizedek óta vegetá­riánus, s igyekszik minél több embert megnyerni en­nek az életmódnak. — Hadd oszlassak el mind­járt az elején ezzel kapcso­latban egy tévedést. A leg­több ember azt hiszi, hogy mi vegetáriánusok egyszerű­en „fűevő kecskék” vagyunk. Pedig ennél jóval többről van szó. A vegetarianizmus életforma, melynek célja a többi ember szolgálata. Per­sze, hogy beletartozik az is, hogy nem eszünk húst. Bár nem vagyok hívő, de hadd emlékeztessek itt arra, hogy már a bibliai tízparancsolat­ban is az áll: „Ne ölj!”, s nem csupán az, hogy ne gyilkolj embert! A nem- ártás elve mellett azonban a húsevéstől más okok is visz- szatartanak bennünket. Egészségünk érdekében el­fogadjuk a természet törvé­nyeit, azzal tápláljuk szerve­zetünket, amire annak szük­sége van: ásványi anyagok­ban és vitaminokban gazdag zöldségekkel, magvakkal, gyümölcsökkel, tejtermé­kekkel. — A szokás azonban még­iscsak nagy úr... S mi az a többlet, amit a lemondásért kaphatunk? — Életkedvet, egészséget, testi és szellemi képessége­ink kibontakozását. Tudomá­nyos megfigyelések igazolták, hogy a vegetáriánusok köré­ben tízszer kevesebb a rák, nem beszélve az elhízás okozta szív- és érrendszeri, a reumás és egyéb megbete­gedésekről. Közismert, hogy a bő hús- és zsíros ételeket tartalmazó ebéd után bá- gyadtság, lomhaság, csömör vesz erőt az emberen. Feke­tekávé, bor vagy cigaretta kell ahhoz, hogy a normális tevékenység zökkenőmentes legyen, és az illető mozogni, dolgozni tudjon. A vegetáriá­nus ember ugyanakkor tel­jes munkaerővel és kedvvel dolgozik ebédje befejezté­vel. — Beszélgetésünk elején egy köteg levelet mutatott nekem... — Igen. Éjszakáimat leg­inkább azzal töltöm, hogy a segítséget kérő betegeknek adok tanácsokat, levélben. De személyesen is rengete­gen megkeresnek. Tagja va­gyok a Budapesti Természet- gyógyászok és Egészségvé­dők Tudományos Egyesüle­tének, s elsősorban szív- és érrendszeri betegségeket gyógyítok. De nem mellék­hatásokban bővelkedő tab­lettákkal vagy amputációval. Mindenekelőtt a táplálkozás megváltoztatásával. Persze, ez önmagában nem elég, szükség van vízkúrákra és mozgásra is. Váltakozó hi­deg, illetve forró lábfürdő­vel számos amputálásra váró, gyógyíthatatlannak minősí­tett beteget gyógyítottam már meg. — Kanyarodjunk vissza a vegetarianizmushoz, mint életformához. Mit jelent ez bővebben? — A vegetáriánus ember erkölcsi életének pillérei a szeretet, az alázat, a türelem, a harmónia, a figyelmesség, a lemondás, a szorgalom és az önfegyelem. Nem az önző célok, az értelmetlen külső­ségek hajszolása, hanem a tartalmas élet. Én minden nap úgy akarok lefeküdni, hogy valakiért tettem vala­mit. A boldogsághoz szükség van a testi egészségre, a lel­ki kiegyensúlyozottságra és a jó kommunikációra, tehát az embertársainkkal való szere­tetteljes kapcsolat kialakítá­sára, A lelki harmónia, a kiegyensúlyozottság viszont távolról sem csupán a hús­evés elhagyásából ered. Szük­ség van elmélyülésre, medi- tát^óra is. Ezt persze sem­miképp se úgy képzelem, hogy valaki turbánnal a fe­jén, törökülésben mered a semmibe. A meditáció alkal­mat ad arra, hogy testünk és agyunk ellazításával rádöb­benjünk dolgokra, megért­sünk folyamatokat, jelensé­geket, melyeket a minden­napi rohanásban észre sem veszünk. — Említette, hogy ön sze­rint eltűnőben van a szere­tet, teret hódít az önzés. Va­jon mi lehet ennek az oka? — A szeretet eltűnt a hit­tel együtt. Megint csak a valláshoz kanyarodok visz- sza. Nálunk a háború utá­ni nemzedék hit nélkül nőtt fel, s énnek most érezzük a következményeit. Nem azt mondom én, hogy vezessük be minden iskolában újra kötelezően a hittanórát. De kíséreljük meg jóságra, tar­talmas életre nevelni az em­bereket. Évek óta harcolok már az iskolai életmódórák bevezetéséért, de a dolog még mindig nincs sínen. A mai oktatási rendszerünk egyébként is art-a törekszik, hogy tömegembereket nevel­jen. Nem fogadja el, ha va­laki más, mint a többi, be­leerőlteti egy uniformisba. Ez pedig semmi másra nem jó, mint a kreativitás vissza­szorítására, a tehetség el­pusztítására. S aztán jön a csalódottság, a sikerélmény­hiány, az agresszió, az irigység és a káröröm.. . Persze, az emberi érzések­kel nem csak nálunk van baj. Nyugaton, de főleg Eu­rópában egyre jobban elha­talmasodik az idegesség. S ez nagyon veszélyes folya­mat, hiszen béke az embe­rek, a népek között csak ak­kor lehet, ha minden egyes ember megteremti a saját belső békéjét, harmóniáját. Az emberek a hasznot, az előnyt, az élvezetet lesik, és nem keresik a természettel való egyesülést. A világ ke­leti felén, a távoli Ázsiában viszont több a boldog, nyu­godt, kiegyensúlyozott em­ber, több a szeretet, a türe­lem, a kóros idegességtől mentesítő önfegyelmezés. Ki merné állítani, hogy mi vá­lasztottuk a helyesebb utat? ... L. J. Mami virágai Mami hozza a virágait. Szinte naponta elzarándokol régi munkahelyére, hogy e kívánságának eleget tegyen. Azon igyekszik: jusson mi­nél több vázába lent, és fent az emeleten is. Míg a korlátba kapaszkodva ne­hézkesen feljut a lépcsőkön, mosolyával üdvözli azt, ki-^ vei összetalálkozik. Nyaláb­jában ott szorongatja a vi­rágait... Legtöbbször becsomagol­ja kedvenceit, de úgy, hogy azért kikandikálhassanak. Tavasszal gyöngyvirággal, orgonával, pünkösdi rózsá­val állít be, nyáron aztán alig győzi cipelni a köröm­virágot, margarétát, rózsát. Benyit ide is, oda is, lete­szi a csokrait, vált néhány szót ezzel is, azzal is. Ott- jártáról nemegyszer csak a friss illat árulkodik... Látogatásait nem hagyná el a világért sem, hisz a kert szépei csak kellékek. Az odatartozás a fontos, mit így újra, meg újra megta­pasztal. Szót válthat isme­rőssel, ismeretlennel, s mel­lé még örömöt is szerez so­kaknak kedvességével. Gesz­tusa kérés, mit a nyíló bim­bókkal mondát el... Tegnap gondosan bebu­gyolált meggyfaágacskát tett a vázába. Meleg szobában bújtak elő az apró, fehér szirmocskák. Nem hiányzott a mosoly sem. Mami virá­gai sosem hervadnak el... (M. J.) PÁRBESZÉDEK Egy kellemes, napsüté­ses szombati napon a töb­bi embertársammal együtt engem is kicsalogatott a jó idő az utcára. Különö­sebb célom nem volt, gon­doltam, sétálok egy jót, szippantok a friss leve­gőből. Miközben önfeledten, gondtalanul járom az ut­cákat, figyelem Ipz embe­reket. Nagy a sürgés-for­gás, a rohanás. Van aki a hét végi ebédkészítéshez vásárol, s közben fejét csó­válva jegyzi meg az em­bertársának: — Hát már ennek is felemelték az árát! Mit tudok venni csekély ezer forintból? De vannak olyanok, akiknek még mindig nem kell tétovázni, fontolgatni, mit és mennyiért vásá­roljon. Tekintetem egy „menő”, de ugyanakkor drágának is tartott butikra esik. Ele­gáns hölgyek és urak jön- nek-mennek. válogatnak, vásárolnak, ök megtehetik a pénzükért... Látom, az egyik üzlet előtt emberek hosszú sora kígyózik. A kíváncsiság ndavisz. Kérdezgetem az embereket: — Mit adnak itt ingyen? — Hol él maga hölgyem? — szól oda büszkén egy pocakos úr. — Ingyen mit adnak ma? Lassan a beszippantott levegőért is fizetni kell! De a kíváncsiságom nem hagy nyugodni: — Mégis, mit árulnak itt? — érdeklődöm tovább. — Márkás szabadidőru­hákat szeretnék venni a feleségem, a lányom és saját részemre. Tudja, a nyáron leruccanunk majd pár hétre az olasz tenger­partra, s ott mégsem „ráz­hatjuk a rongyot" holmi­féle állami üzletben vásá­rolt melegítőben! — jegy­zi meg hangosan az ele­gánsan öltözött, középidős úr. Pár lépéssel árrább ve­szekedésre leszek figyel­mes. Uramisten, mi tör­tént? — mormogom ma­gam elé. Ám csupán egy cigány család és az utca­seprő „rúgta össze a port". Merthogy az utcaseprő rendreutasította a cigányo­kat, mondván: -j- Ne sze­meteljetek az utcán! — Mit teszed az agyad, téged azért fizetnek, hogy söprögess! — szitkozódik a cigány asszony. — Vedd tudomásul, az utcán én vagyok az úr. te pedig csak egy meg­tűrt vendég! — feleli visz- sza az idős bácsi, miközben hadonászik a seprűjével Gondolom jobb, ha szép lassan „elhúzom a csíkot", mert még én is kapok a seprűnyéllel. Félrehúzódom tehát, s onnan szemlélem tovább a „párbajt”. Az­tán a tömegáradat elsodor. Különben is lassan itt az ideje, hogy haza bandu­koljak... (S. J.) beavatkozást igényel. A mű­tét célja nemcsak az, hogy szétválasszuk az ikreket, pó­tolni kell a hiányzó koponya­részeket és a fejbőrt is. Ma már elmondhatjuk, hogy töb- bé-kevésbé túljutottunk a leg­nagyobb nehézségeken. Sze­rencsére a műtét nem okozott maradandó elváltozásokat a kislányok agyműködésében. Egyelőre szépen fejlődnek, de még korai és nehéz lenne hosszú távú prognózist készí­teni. Az a helyzet, hogy az ikrek fejlődésében a műtét előtt is jelentős lemaradás volt tapasztalható." További plasztikai műtétek­re van szükség. Hosszú és ne­héz lesz a rehabilitáció, az új élethez való alkalmazko­dás. Hiszen teljesen megvál­tozott a két kislány viszonya, másképpen tartják egymás között a kapcsolatot, máskép­pen játszanak egymással. Jár­ni is újra meg kell tanulniuk. kozásról volt szó, később úgy határoztak, hogy Moszkvában végzik el. Az alapos felkészülés és ki­vizsgálás ellenére csak mű­tét közben derült ki, hogy az orvosok milyen nehéz feladat­ra vállalkoztak. A két kislány­nak ugyanis nemcsak a ko­ponyája, de az agya is ösz- szenőtt. A műtétet július 6- án 9 óra 30 perckor kezdték és másnap 1 óra 30 perckor fejezték be. Közben az ideg­sebészet legújabb vívmánya­it is felhasználták. A műtét alatt Konovalov professzor egy pillanatra sem hagyta el a műtőasztalt. Alekszandr Konovalov így nyilatkozott: „Két és fél hó­nap telt el a műtét óta. Ed­dig nem beszéltem a nyilvá­nosság előtt az esetről, mert nem voltam biztos a szeren­csés kimenetelben, hiszen a sziámi ikrek szétválasztása nem egy, hanem több műtéti Sziámi ikrek — egyedülálló műtét Egyedülálló műtétet vé­geztek a szovjet Egész­ségügyi Akadémia Bur­denko Idegsebészeti Tu­dományos Kutajó Intéze­tében. A műtét során szétválasztottak egy szi­ámi ikerpárt. A két kis­lány a fejénél fogva nőtt össze. Semmi sem jelezte előre a bajt: minden jel arra vallott, hogy a lett fiatalasszony első szülése normális körülmények között fog lezajlani. Csak a szülés során derült ki, hogy két gyerek van az anyaméh­ben. Végül nem egyszerűen csak ikrek születtek, hanem két olyan kislány, akik a fe­jüknél össze voltak nőve. Az orvosi szakirodalom kraniopa- goknak nevezi az ilyen szi­ámi ikreket. Nagyon ritka az ilyen eset. A kraniopagok az összenőtt ikerpárok között 2-6 százalékban fordulnak elő. A tudomány ma sem tud magyarázatot adni erre a je­lenségre. A szakirodalom tanúsága szerint a világon eddig ösz- szesen 31 olyan műtétet vé­geztek, amelynek során meg­próbálták különválasztani a fejüknél összenőtt sziámi ik­reket. Csak elvétve fordult elő, hogy mindkét gyerek életben maradt. Ez a műtét, amelyet Alek­szandr Konovalov akadémikus vezetésével a szovjet Egész­ségügyi Akadémia Burdenko Idegsebészeti Tudományos Kutató Intézetében Moszkvában végeztek, a világon a harminc- kettedik, a Szovjetunióban pedig a második ilyen műtét volt. Az elsőt több mint húsz évvel ezelőtt végezték, de si­kertelenül végződött. Viliját és Vitaliját a ka- unaszi sebészeti klinikán ké­szítették elő a műtétre. Mivel egyedülálló sebészeti beavat­Csipke vagy más?

Next

/
Oldalképek
Tartalom