Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám

SPORT X SPORT & SPORT Fél a védekező jálékosoktél Elszánt pingpongozok Nagybátonyban Gulyás László nem „előkelő idegen" A Nagybátonyi Bányász N'B I-es asztalitenisz-csapata immáron úgy tűnik, feltar- tóatathatatlanul menetel az élvonal felsőháza felé, mi­közben roppant, anyagi ne­hézségek közepette kono­kul az életért küszködik. Ennek az együttesnek egyilk oszlopos tagja egy bizonyos Gulyás László nevezetű já­tékos is. Megyénk szurko­lói azonban vajmi kevéssé ismerik a 29 éves, hetyke- bajszú, szimpatikus fiatal­embert. Ezért őt magát kér­tük meg, hogy mindenek­előtt mutatkozzon be az olvasóknak néhány szóval. — Miskolcon születtem, ma is ott élek a csalá­dommal: feleségemmel és két gyermekünkkel. Tizen­kilenc éve játszom, kisebb megszakításokkal szinte egy­folytában a MÉMTE, majd utódja, a Borsodi Építők- Volán NB I-es csapatában, utóbb már csak munka mel­lett, s a most zajló bajnok­ság elején kerültem át Naeybátcnyba. Továbbra is régi egyesü­letének edzéseit látogatja, és az egyéni versenyekre, valamint a csapatbajnoki mérkőzésre utazik a bá- tonyiakkal. A Borsod Me­gyei Állami Építőipari Vál­lalatnál villanyszerelőként dolgozik, és próbálgatja összeegyeztetni a munkát, a sportot és a családi életet. — Nem egy könnyű do­log — utal vissza az imén­ti kitételre Gulyás —, reg­gel fél ötkor kelek minden­nap, hattól kettőig dolgo­zom, délután rohanok ed­zésre, esténként — az edzés­beosztástól függően — egyik héten fél nyolcra, a má­sikon tíz (!) órára érek ha­za. A hét végeket, pedig rendre versenyeken, mérkő­zéseken töltöm el. ☆ Ahogy mondja, nagyon nem szeret védekező stí­lusú ellenfelekkel játszani. Amikor elkezdett ping­pongozni, Miskolcon nem volt vérbeli védekező em­ber, nem tudta azt a fel­fogást begyakorolni. Akko­riban különben se ment még ez a pörgetős „módi", nincs is hozzá elég laza csuklója. A droppolás és a kontrázás inkább a fő, fegyvere, ezzel faltja ma­gát immár évtizede a sport­ág élvonalában. — A Miskolcra visszatért András és Bari „pótlására” jöttem augusztusban Naay- bátonyba. Nem volt gon­dom a beilleszkedéssel, hi­szen régóta ismerem vala­mennyi társamat. Serdülő­korunktól kezdve együtt járjuk a különböző torná­kat, Pávelkóval tíz évig egy csapatban játszottam. Bár ismert jól a jelen nehézségeket, mégsem bán­ta meg, hogy a nógrádi csapathoz igazolt. Hiszen, Eredmények KOSÁRLABDA Megyei bajnokság. férfiak: PSZF I.—NSZV SE 77—74 (43—41) , ld.: Nagy L. 28, Vincze 13, ill. Marosvölgyi 21. Bóka 20. SKSE- serdülö—SKSE II. 41r-108 (26—57) ; ld.: Papp Sz. 15., ill. Soós 49. Brunda 17. Országú 16. Pintér 14. Bgy. Iustitia1—211. Sz. ISZI DSK 111—49 (49—25); ld.: Zólyomi 51, Markó 30, Csapó 18. irl. Maros­széki 32. Nők: SKSE-serdülő—SKSE-út- törő 76—51 (33—24); ld.: Vargal. 27, Bocsó 21. Paróczai 11, ill. Ipolyi 12. LABDARÜGAS A balassagyarmati városi te­remlabdarúgó-bajnokság állása ; 1. csoport: 1. KIOSZ 28. 2. Pe- nomah 27. 3. Kft. 24. 4. Volán 23. 5. Bútorgyár 21. 6. Ipoly Ci­pő 15. 7. Kábel-Ped. 16. 8. Oázis 8. 9. Afit 7. 10, Posta 6. 11. Nóg- rádker 6. 12. Takarék 4 pom; 2. csoport: 1. Ersekvadkert 24. 2. Fémipar 24. 3. Tanács 21. 4. Vá- rosfejl. ll. 5. Taurus 4. 6. Rend­őrség 0 ponttal. Az elmúlt hét végén élénk ér­deklődés mellett, tartották rmeg Balassagyarmaton a sportfel­ügyelőség és a diáksportbizottság által meghirdetett kölyökfoci- tornát. Az 1—2. osztályosok korcsoport­jában a Dózsa DSE nyert az Ifjúsági DSK előtt (a döntő: 2—1), a harmadik helyezést a Kiss Árpád DSK A csapata sze­rezte meg. A 3—4. osztályosok küzdelmé­ben a 11 részt vevő együttes há­rom csoportban vívta meg a se­lejtezőket, majd a csoportgyőz­tesek döntőjében a következő eredmények születtek: Dózsa DSE II—Petőfi DSK 1—0. Dó­zsa DSE I.—Petőfi DSK 4—1. Dó­zsa DSE I.—Dózsa DSE II. 7—1. A végeredmény: 1. Dózsa DSE 1.. 2. Dózsa DSE II.. 3. Petőfi DSK. Különülj ak: gólkirály: Ko- sik Tamás (ifjúsági DSK. 1—2. oszt.). Szász Dániel (Dózsa DSE 1.. 3—4. oszt.) ; legjobb kapus: Korbely Erik (Kiss A. DSK A. 1—2. oszt.) Puporka András (Pe­tőfi DSK. 3—4. oszt.) ; legjobb mezőnyjátékos: Szabó Zoltán (Dózsa DSE I.. 1—2. oszt.). Bab­osán Zsolt (Dózsa DSE I.. 3—4. oszt.). — koltányi — Emberségből példát Nyári tábor, Fonyódliget, 1989, június 17. Iszonyatos az időjárás, de a tábor lakóinak mérhetetlen jókedvét nem gá­tolhatja semmi. Szól a rockzene, naponta diszkózik a csa­pat. A táncolok gyűrűjében K. P. nyolcadikos tanuló szor­goskodik, tanítja a lépéseket társainak. Táncol, viccel, mó­kázik, szórakozik. Valamennyi játék központi alakja K. P., aki örökmozgó hírében áll, s cselekedeteivel ezt alá is tá­masztja. Szikrázik körülötte a levegő. 1989. október. K. P. nem jár iskolába, barátai hozzák a hírt, beteg. Ok nélkül sohasem hiányzott egyetlen óráról sem. Alig található már otthon. Egyik kórházból a másikba viszi az édesanyja. Állapota nem javul, mondják a lába... 1990. január 16-án a balassagyarmati Dózsa György Üti Általános Iskola rádiójában elhangzik egy rövid felhívás: „K. P. nyolcadik a osztályos tanulónak igen komoly beteg­sége van, hónapok óta nem tud iskolába járni. Gyógykeze­lése rendkívül sokba kerül az őt egyedül nevelő édesanyjá­nak. Kérünk mindenkit, aki segíteni akar és tud, a bejárat mellett lévő lezárt dobozba adományozzon a gyógykezelte­tésre.” Az akciót az ifjúságvédelmi felelősök indították, a tantestület egyetértésével. Dobozba kerültek az eredetileg tízóraira, csokira, fagyira szánt pénzek. Volt olyan diák. aki visszaváltotta a takarék­bélyegért fizetett összeget. Szinte kivétel nélkül, valamennyi gyerek kötelességének érezte, hogy segítsen. Sokan lemond­tak a moziról, játékokról. Kinyíltak a szülők, nevelők pénz­tárcái is. Negyvenegyezer forint gyűlt össze, amit átadtak a megha­tottságtól szólni sem tudó anyukának. így mutattak a dó- zsások emberségből példát. mint mondja, ha úgy len­ne, már régen elment vol­na. Szeretné a többiekkel együtt kiharcolni az A csoportba jutást, egyedül csak ez lebeg a szeme előtt. — Hogy utána mi lesz, nem tudom még. Abszurd helyzet áll ugyanis elő: azért jöttem ide éppen, mert már nem vállaltam az A csoportban való szerep­léssel járó megterhelést. És most kezdődhet majd min­den elölről... Bizony-bizony, közeleg a harmadik „iksz", s bár megy még a dolog, még­sem fiatalodik az ember. Gondolni kell majd las­san a visszavonulásra is. — Feleségem otthon van a kilenc hónapos kisebbik gyermekünkkel, így néha tudunk találkozni. Koráb­ban szinte távházasságban éltünk, az egészet csak a pénz miatt lehetett kibírni. Egy-két évig még játszani szeretnék, és az ember, ahogy korosodik, egyre ne­hezebben viseli a veresé­geket. Az eddigiek alapján ta­lán úgy tűnik az olvasó­nak, hogy Gulyás László csupán mint „előkelő ide­gen” van jelen a nógrádi sportéletben. Ám ő nem egészen így látja a dolgot: a sok lelkes szurkolóért, akikről sugárzik, imádják a csapatot, nem lehet csak úgy hideg fejjel, közömbö­sen asztal mellé állni. (Balás R.) Melyik lesz a farsang legsportosabb középiskolája ? Téli kupa — sportfesztivál Salgótarjánban Jóllehet az időjárás in­kább április végire emlé­keztet, semmint az év leg­zordabb évszakára, Téli ku­pa lesz a neve annak az egész napos sportfesztivál­nak, amelyet február 11-én, vasárnap tartanak Salgótar­jánban a megye valameny- nyi középiskolája számára. Ennek során döntik el, hogy melyik a farsang legspor­tosabb tanintézete. A megyei tanács művelő­dési, egészségügyi, ifjúsági és sportfőosztálya, valamint a megyei diáksporttanács rendezésében sorra kerülő viadalon a résztvevők asz­talitenisz, atlétika, kézi-, ko­sár- és röplabda, labdarú­gás, sakk, turisztika és ví­vás versenyszámokban, va­lamint szellemi vetélkedőn mérik össze tudásukat, s az összesített pontszámok alap­ján alakul ki a végered­mény. Az első helyezett közép­iskola a serleg mellett 20 ezer, a második 15 ezer, a „bronzérmes” 10 ezer forin­tot zsebelhet be. Jelen lesz és köszöntőt mond az eseményen dr. Le- itner József, a Magyar Di­áksportszövetség főtitkára, s az egyéb színes progra­mok mellett floorballbe- mutatót tart a Testnevelési Főiskola gárdája, dr. Ja- kabházy László, az ismert jégkorong-szakember veze­tésével. Estefelé tanár-di­ák show szórakoztatja a megjelenteket. A program keretében nyilt túrát indítanak a Karancs- hegységre. Az indulás 9.00 órakor lesz a városi sport- csarnok elől, Sramkó Tibor vezetésével. > Sajnálattal olvastam lap­juk január 27-i számában, a sportrovat „Háttér” című írásában, hogy személyemet becsmérlő írást közöltek, anélkül, hogy engem bárki megkérdezett volna. A cikk a megye legjobb sportolói­nak megválasztása kapcsán kialakult helyzettel össze­függésben íródott. Az ügyben mint edző va­gyok érintett, mivel tanít­ványom az ifjúsági kategó­ria esélyese volt, amit a lap­ban közzétett esélylatolga­tás is elismert. A zsűri azon­ban másképp döntött. El­lenérveimet nyílt levél for­májában bevittem a szer­kesztőségbe, hogy tegyék közzé. . . . . .Vaskor István, aki ma­ga is a bírálóbizottság tag­ja volt, elismerte tényeim valódiságát. Megemlítette, hogy őt ebben a kérdésben félretájékoztatták. Nem tud­ta, hogy Agg Eszter nem aranyjelvényes minősítésű, és nem ifjúsági válogatott­kerettag sportoló. Megemlí­tette, hogy nyílt levelemhez várhatóan megjegyzést fog írni, amit a 'levéllel egy idő­ben leközölnek. Amikor elolvastam meg­jegyzéseit, rájöttem, nem a tényeket cáfolja meg, ha­nem személyeskedésbe men­ve hosszan bírál engem. Ezért nem hagytam, hogy személyemet becsmérlő ész­revételével együtt közzéte­gyék levelem. Furcsa, hogy ürügyet keresve a szemé­lyem elleni támadásra, Vas­kor István a Tarjáni Tü­körben megjelent írást hasz­nálja fel vádaskodásra el­lenem. . . Ezért ítélem Vas­kor István írását úgy, hogy annak szándéka személyem lejáratása a megye nyilvá­nossága előtt .............Kérem a k övetkezők közzétételét is a lap mai számában, a sport­rovatban ! A megye legjobb sportoló­inak járó díj átadásával kap­csolatban az alábbi észre­vételeket teszem: A bírálóbizottság által győztesnek ítélt Agg Eszter (SKSE) minősítése ezüst­jelvényes'szint. Egyéni ma­gyar bajnoki helyezései: 2. és 4. hely, nem tagja az if­júsági válogatottkeretnek. A NÓGRÁD-ban közzétett szavazólapon az esélyesként kikiáltott Behan Anikó (Sal- gó Öblös SC) minősítése aranyjelvényes szint. Egyé­ni magyar bajnoki helyezé­sei 1. és 4. hely. 1989. évi teljesítményével meghívást kapott az ifjúsági válogatott­keret felméréseire. Véleményem szerint a bi­zottság sajátos, cáfolható szempontok alapján döntött. Azt sem vették figyelembe, hogy a közönségszavazatok szerint Behan Anikó meg­győző fölénnyel lett első. Eti­kátlannak tartom a díját­adást követően a közönség- szavazatokra hivatkozni, fél­retájékoztatva a közvéle­ményt. A NÓGRÁD január 23-i számában jelent meg: „Az ifjúsági leányok kate­góriájában a szavazatok és a társadalmi bizottság dön­tése alapján Agg Eszter, az SKSE atlétanője (edzője Herczeg Vince) kapta a meg­tisztelő címet”. Mindamellett kérem an­nak közzétételét, hogy Vas­kor István, a díjakat elbíráló bizottság tagja, a nyilvános­ság előtt ismerje el: túllép­te az újságírás etikai sza­bályait, a NÓGRÁD január 27-i számában a sportrovat „Háttér” című írásában meg­rágalmazott, sértve szemé­lyiségjogaimat. A hitelesség kedvéért kérem a Tarjáni Tükör január 25-i számá­ban megjelent „Ki érti ezt?” című írás közzétételét, hogy az olvasó láthassa mi alap­ján gúnyolódik Vaskor Ist­ván! Kérésem teljesítését előre is köszönöm. Tisztelettel: Telek András Salgótarján, Munkácsy út 8. Bocsánatkérés nélkül Mivel lapunk sportoldala nem a nyilvános levelezés szín­tere, s a tengerikígyóvá dagadt perpatvarokra aligha kíván­csi az olvasó, ezért Telek András levelének csak rövidített — a lényeget és. az ügyet nem befolyásoló — változatát adjuk közre. Mivel lapunkat nem levelezők (az újságírást esetleg mű­kedvelő szinten gyakorlók) szerkesztik, így Telek András csupán azon kérésének tudunk eleget tenni, mely a megje­lenés napjára vonatkozott. Néhány apró és nem elhanyagolható megjegyzés ellenben e témához tartozik. Nevezetesen: | Sehol, semmilyen körülmények között nem ismertem el Telek András „tényeit”. Nem tájékoztatott félre senki. Mindent tudtam és a szakértőbizottság (ez lényeges!) tagjaként ezért voksol­tam Agg Eszter győzelmére. í;- ^ Telek András tudtom nélkül olvasta el felháborodott hangú leveléhez fűzött megjegyzésemet... Behan Anikó valóban aranyjelvényes minősítésű. De a serdülő A korosztályban! Eredményeit nem az ifjú­sági korosztály versenyein érte el. Behan Anikó esetében sem a közönségszavazatok dön­töttek. Miként Kadlót Zoltán és Kovács Dusán eseté­ben sem, akik szintén több ajánlást kaptak a díj elnyerésé­re. mint kategóriájuk későbbi győztesei. Az eredmények vol­tak a döntőek. Hogy ezzel az egész üggyel ki járatja le magát, azt eldönteni, nem az én dolgom. Mivel tudomásomra jutott, hogy Telek András már a megyei atlétikai szövetséghez is levelet juttatott el, hogy a testület Is foglalkozzon ügyével (a NMASZ egyéb­ként elhatárolta magát az edző eljárásától), ezúton közöljük: a vitát a magunk részéről lezártnak tekintjük. Telek András a lapunk főszerkesztőjének mellékelt le- ,i veiében azt írja: helyreigazítási kérelmének elutasítása esetén bírósághoz fordul. Nos, levelének helyet adtunk, ám megjegyezni kívánom: senkit nem rágalmaztam, nem sér­tettem senki becsületét, ezért az edzőt további szándékában — ily módon — nem korlátozom. Végezetül pedig: a megye legjobb sportolóinak meg- választásával kapcsolatban nem alakult ki semmilyen helyzet. Itt tények vannak. Vaskor István Japán betört a sportpiacra is Labdarúgás, előkészületi mérkőzés Hatvan— Síküveg SE 1—2 (1—1) Hatvan, 100 néző. Sík­üveggyár SE: Szászi — Bab­osán, Juhász, Kajli, Stark — Balga, Králik, Hómann, Kölln — Baranyi (Balogh), Garai (Tarlósi). A Síküveg enyhe me­zőnyfölényben játszva meg­érdemelten nyerte a talál­kozót, az NB III. egyik él­csapatának otthonában. A vendégek góljait Baranyi és Garai (11-esből) szerezte. Japán virágzó gazdasági és pénzügyi helyzetének kö­szönhetően a sportéletben is egyre meghatározóbb sze­repet tölt be. Míg 1981-ben 41 japán vállalat fektetett tőkét a sportba, tavaly már 155 cég tartotta érdemes­nek az atlétikai, tenisz-, golf- és labdarúgó-viadalo­kat a szponzorálásra, azzal a céllal, hogy javítsák imá- zsukat. íme néhány példa a szponzorálásra: — Mike Tyson, aki vasár­nap James Douglas ellen készül megvédeni profi ne­hézsúlyú ökölvívó-világbaj- noki címét a 63 ezres Tokio Dome-ban, a hírek szerint 9 millió dollárt kap a fel­lépéséért, míg kihívójának egymillió dollár üti a mar­kát. Ezenkívül Tyson szer­ződést kötött a Toyota és a Minolta céggel. — Ivan Lendl, a világ el­ső számú teniszezője, hat­éves szerződést kötött 20 millió dollár ellenében a Mizuno sportszergyártó cég­gel, felbontva tíz éve érvé­nyes megállapodását az Adi- dasszal. — Japánban két tenisz­eseménynek a pénzdíja is meghaladja az egymillió dollárt: a tavaszi Suntory- és az őszi Seiko-versenyek- ről van szó. — A Toyota autógyár évi hétmillió dollárt áldoz a labdarúgó-szuperkupadön- tő lebonyolítására. — Az NEC elektronikai cég lassan egy évtizede a fő szponzora a két legfontosabb teniszcsapat-viadalnak, a férfiak Davis-kupájának és a nők Federation-kupájá- nak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom