Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-10 / 35. szám
8 1990. FEBRUAR 10., SZOMBAT NíXíRAI) ■ ; ■ A; m ia- Mr mm 1 JLm'" vJiWiv^IflrAl $ M& mSm *&mí mm %Mm Gm-mß 9M %m mm-PRM mnmt ,§j^\ j^ |^wi^J^pv-> S«>:| ^>|a;^' , ,; jm Mg <•» Ä^. — .... .........—..:• ■^..-xJLs *Ü*T. . ::■:■■■ ***:.. B B wm CB 4&%5l MWfc ]BmS| - 4.4 í 'hS*' ^ 3& jfflolfc flaCS SjP^^TB <£&»-' ,y*-*' ^1'* 'w 'ía:„" jk n B-já .........^ jygr____jSl B ' ■'i’VfS^fí Wt K jÉF* jiaiHjf ÉmBbbBB BjBkflRnB jÉTBti «RKB M . w«.*»" » wSL.,< g® *99^.^ ggT^^^Kp# bB w8 ^Erh ^9caS aoB ^ts^Br 99 Akik személyesen ismerik Buda Lászlót, a Nógrádi Történeti Múzeum fotósát, tudják róla; a hegymászás megszállottja. Mint a salgótarjáni hegymászó klub vezetője, az elmúlt hónapban is a Magas-Tátrában járt egy expedíció vezetőjeként. — Kikből állt az általad vezetett csoport, mi volt a ■fő célja ennek a mászásnak? — A salgótarjáni hegymászó klub egy válogatott csapatáról volt szó. Érdekességként megemlítem: több kezdőt is kivittünk, hogy megismerjék a téli Tátrát. Olyan edzettségi szintet érjenek el, hogy a továbbiakban már ne érhesse őket különösebb meglepetés. — Teljesültek-a a várakozások? — Igen, annak ellenére, hogy már az odaúton, Rimaszombat felé menet, autóstul „elszálltunk” a jeges úton. Ez már adott némi előzetest a téli Tátra viszonyairól. Mindez azonban csak megsokszorozta a kezdők harci kedvét. — Meséld el a túra főbb érdekességeit! — A már említett eseten kívül is akadt néhány. A kevés hó és a sok jég miatt nem volt könnyű a helyzetünk. Elsőként a zöld-tavi csúcsot másztuk meg, amit azért választottam, mert nyolc éve már jártam ott, így rendelkeztem némi helyismerettel. Persze, egész más volt ez a jelenlegi mostoha viszonyok között. Most Poprádról indulva, Ótátra- füred érintésével, céloztuk meg a 2500 méter magas csúcsot. Ami elég nagy teljesítmény: 12 óra leforgása alatt jártuk meg az utat, oda-vissza. — Mennyit vett ki belőletek? — Többet, mint hittük. Ezt a csúcsmászást bemelegítésnek szántuk, ami igaz is lett. Merthogy műsoron J / 1 %|||| ■ V * * M kívül be kellett iktatnunk egy teljes napi pihenőt. — Ezután jött a fő feladat. . . — Eredetileg úgy terveztük, hogy majd feljutunk a Lomnic alá, aztán változtatni kellett a tervünkön. A Csorba-tóhoz mentünk, onnan gyalog tovább a Pop- rádi-tó felé. Balra van a hátsó Solisko-csúcs, ami ugyan nem túl magas, de a mászott fal nagysága tekintélyes. Itt két csoportra oszlottunk. A másik team a hátsó Solisko élét, egy csipkézett kőgerincet mászott meg, mi pedig a közvetlen csúcs alá vezető, helyenként 75—80 fokos jéglejtőt vettük igénybe a feljutáshoz. — Gondolom, az előbbi csoportot a kezdőknek szántad. — Nem, a kezdők velünk jöttek, s elég ritka élményben lehetett részük. Fentről ugyanis zergék rugdosták ránk a köveket. Készültek is diafelvételek, amint három méterre tőlünk lesnek ránk a jéglejtőn a zergék. — Én azonban tudok egy másik érdekességről is, ami nincs kapcsolatban holmi zergékkel. . . — Sejtem, mire gondolsz. Jó súgóid lehetnek... Nos, az erős napsütés miatt kicsit omló hóban néhányan feljutottunk a csúcsra. Elégedetten nézegettünk a szomszéd csúcson nekünk drukkoló emberekre, vidáman fo- tózgattunk, aztán elindultunk visszafelé. Odalent már tervezgettük a visszaút állomásait, pakolásztunk a hátizsákokba, amikor feltűnt nekem, hogy a fényképezőgépet a csúcson hagytam. Mit mondjak, bejelentésem nem váltott ki osztatlan lelkesedést. Mehettem vissza érte egvmagam... — Mi ez neked, aki a Mont Blancot is megmász- tad. . . — Ezt te csak hiszed, aki mindössze a tévében láttad a hegyet. Haltak már meg 7 ezer méter fölött járt hegymászók is a téli Tátrában. Nincs két egyforma út, a nehézség mindig más és más. Gyakorlott hegymászók tudják: illik alázattal közeledni a téli Tátrához. Mindenesetre: a fényképezőgépet 22 perc alatt dacból egyedül visszahoztam. Még jó, hogy nem itthon jutott az eszembe... — Persze, a zergék nehezen hívták volna elő a filmet. Ezek után mikor készülsz legközelebb a Tátrába? — Még február közepén. A hegymászó klubban ugyanis elindítottunk egy alapfokú tanfolyamot. Bár papír szerint a sziklamászás megelőzi a hegymászást, de ezeket fel lehet cserélni. A vállalkozó szelleműekkel mielőbb ki szeretnék jutni, amíg nem változnak nagyot a körülmények. — Mi a legnehezebb a kezdő hegymászók oktatásában? — Azt megértetni velük, hogy a csúcsra érni önmagában még nem minden. Számtalanszor megfigyelt jelenség: a célról letekintve pánik keríti hatalmába a kezdőt, aki visszafelé jövet, a mielőbbi lejutás „érdekében”, olyan hibákat követ el, amelyek könnyen veszélybe sodorhatják. Fiatal kora ellenére Buda László már 17 éve , ostromolja a különböző hegycsúcsokat. A természet szerete- te szinte a génjeibe itta be magát, ahogyan ő mondta: életformájává vált. A hegymászáson kívül a barlangászat is hobbija, valameny- nyi élményét rendszeresen megörökíti dián, vagy fényképen. Csütörtökön nyílt kiállítása Salgótarjánban, a Gagarin Általános Iskolában. Érdemes megtekinteni mindazoknak, akik nem mernek vállalkozni az égbetörésre. .. Balázs József flz izraeli házasságok Cipruson köttetnek Évente sok száz izraeli pár úgy dönt, hogy Ciprus szigetén mondja ki a boldogító igent. Nem romantikából utaznak a szigetre, amely az antik görög mitológia szerint Afroditének, a szerelem istennőjének az otthona. Az ok: vallási. Sokan így akarnak tiltakozni az ellen, hogy az izraeli vallási hatóságok, az ultraortodox rabbik a házasságkötés kérdésében is ellenőrzik a magánéletüket. Izraelben csak egyházi házasságkötés létezik. A frigynek a zsidó, a mohamedán, a keresztény vagy a drúz rítus szerint kell köttetnie, polgári házasságkötés nincs. „Ez vallási kényszer, amit mi ellenzünk” — mondja egy 25 éves izraeli férfi, amint trikóban, rövid nadrágban, szandálban kérelmezi a házasságkötési engedélyt a nicosiai városházán. A tel-avivi és a nicosiai utazási irodáknál 700—1000 dollárba kerülnek a házasságkötő utazások. Az árban benne van a repülő- vagy hajójegy, a házasságkötési engedély és ju mézeshét a földközi-tengeri turistaparadicsom valamelyik szállodájában. Már évek óta mennek izraeliek egybekelni Ciprusra. Egy részük azért, mert Izraelben vallási előírások miatt nem tudna házasságot kötni választottjával, a többség azonban egyszerűen csak azért, mert pólgári házasságkötést akar. „Nem azt mondom, hogy ez már iparág, de valami olyasmi — mondja Tamar Lesem, a tel-avivi független emberi jogi hivatal vezetője, akinél hetente 15 pár érdeklődik a polgári esküvő lehetősége iránt. A nicosiai polgármesterhelyettes szerint az utóbbi években a házasságkötők több mint egyharmada izraeli. Ciprus valóságos mennyország azoknak a közel-keletieknek, akik saját hazájukban nem köthetnének polgári házasságot. Az izraeliek számára egyenesen ideális megoldás Ciprus, mert közel van és olcsó. Sokan csak két-három napig maradnak. A ciprusiak újabban igyekeznek valahogy emlékezetesebbé tenni számukra a ceremóniát, és úgy látják, hogy sok izraeli ezt örömmel veszi. Van aki farmerben, válltáskával jelenik meg, van aki igazi esküvői díszben. A nicosiai városházán azt mondja a fiatal izraeli: „A zsidó szokások egy részét mi is megtartjuk, s még azon is gondolkodtunk, hogy esetleg a zsidó hagyományok szerint kössünk házasságot. Végül mégsem akartuk a vallási ceremóniát.” Menyasszonya hozzáteszi:' „Az ember bármit akar Csinálni, mindenhez kell a rabbi. Én azt akarom, hogy azt tehessem, amit én akarok”/ Ciprusra mennek olyan izraeliek is, akik Izraelben semmiképpen sem köthetnének házasságot, mert mondjuk a férfi az ősi izraelita papok leszármazottjának számít, a nő meg elvált asszony. Izrael hivatalosan nem avatkozik bele. Amikor az ifjú párok hazatérnek, a belügyminisztérium csendben bejegyzi a külföldön kötött házasságot. És a fri- -gyek cseppet sem zavarják az izraeli—ciprusi államközi viszonyt. & •- a il I -i^a Al „ ijni ||; . ...| p;%. , EH 1 A Szomszédok című sorozat népszerű hőse Magen- heim doktor, a mentős. Ez adta az ötletet, hogy megismerkedjék az igazi mentősélettel. Hiszen legtöbben a „mentő” szó hallatán csak a 04-re asszociálunk... Reggel nyolc órakor kezdem az ügyeletet a salgótarjáni mentőállomáson. Az első bejelentés 8 óra 40-kor érkezik. A részleteket Kis- györgy József szolgálatvezető mondja el: Veszélyvállalók Salgótarjánban, a Pintér-pusztai gyakorlótéren edzenek ezekben a napokban a különleges mentőszolgálat tagjai. Az országban ez az egyetlen olyan csoport, amely nehezen megközelíthető, vagy elszigetelt, természetes, illetve mesterséges objektumokban szerencsétlenül járt emberek felkutatását, kimentését és elsősegélyben részesítését vállalja, társadalmi munkában. A bajbajutottakat a polgári mentőszolgálat jármüvei által megközelíthető területre szállítják. Az alpinista ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező szakemberek - vagy inkább kaszkadőrök? - képesek mentést végrehajtani gyárkéményről, kutakból, barlangból, sziklafalról, magas lakóépületekből. Legutóbb az ágasvári Csörgölyuk-barlangból mentettek ki 2 budapesti turistát, akik eltévedtek a járatokban. Persze előfordul az ilyesmi profikkal is, mint a Ferenc-hegyi (Budapest) barlangban rekedt és nyílt törést szenvedett fiatalemberrel is. A csoport három salgótarjáni tagja - Manga Mihály, Buda László és Orosz Mihály -, már majd’ egy évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik e téren. A különleges mentőszolgálat kötelékéhez tartozik még a budapesti barlangi mentők technikai vezetője: Molnár Béla is. A riaszthatok körében található rajtuk kívül a budapesti MHSZ néhány búvárja és két, ugyancsak budapesti tűzoltó is. Képünk a Pintér-pusztai gyakorlótéren készült, ahol egy „szolgálaton kívüli", acélszerkezetű toronyban imitálják a veszélytelennek egyáltalán nem nevezhető mentést. német-buda — Az eset cukros kóma volt, ismert betegről van szó. Bár a munkahelyén érte a rosszullét, gondoskodhatott volna róla, hogy megelőzze. Az időjárási front miatt megszaporodtak a hívások, főleg a keringési és légzőszervi betegségben szenvedőkhöz riasztanak bennünket. Az infarktus is több, és gyakoribb az asztmás betegek fulladásos rohama. Szinte szünet nélkül csörögnek a telefonok. Az ismert mentősszámokon kívül rendelkeznek bányai vonallal és URH-készülék- kel is. (No, persze téves hívás is előfordul.) — A készenlétben lévő autók: egy rohamkocsi, két 24 órás szolgálatú és két nappalos szállítókocsi, egy mikrobusz és egy 8—20 óráig üzemelő mentőkocsi. (Ezzel hidalják át a 19 órai váltást.) Nem mindegy, hogy szállítókocsit, vagy rohamkocsit küldünk ki. Differenciálni kell, e7.ért i!s kérdezősködünk, amit a bejelentők sokszor rossz néven vesznek. De a bejelentések 90 százaléka csak ennyi: „rosszul lett”. A rohamkocsiban minden feltétel megvan. hogy kivédjük az akut szakot. Ám mindig arra kell gondolnunk: ha olyan beteghez megy ki a rohamkocsi, aki nem igényli ezt az ellátást, akkor az időközben érkező sürgős hívásokhoz már nem tudjuk kiküldeni a járművet — magyarázza a szolgálatvezető, majd így folytatja: — Olykor körzeti orvoshoz utasítjuk a beteget a bejelentés alapján. Ha az orvostól az a visszajelzés, hogy kórházba kell küldeni, akkor beszállítjuk. Mi akkor lennénk tökéletesek az emberek szemében, ha minden hívásra azonnal küldenénk kocsit. Ez azonban képtelenség. Van, aki belátja, van, aki nem. Az alapvető szempont a sürgősség. . . (Üjabb telefonbeszélgetések szünetében mondja Kisgyörgy József). — A salgótarjáni állomásihoz tartozik a megye irányítása. A peremállomások bejelentési kötelezettséggel tartoznak, így az egész megye szervezése egy kézben összpontosul. A gerinckészüléken valamennyi megyeszékhellyel és a budapesti központtal összeköttetésben vagyunk. (Fél 11-kor minden kocsi úton van. Ezek már előjegyzett és egyszerű beteg- szállítások. A rohamkocsit agyvérzéshez riasztották.) Demény József garázs- mestert a mentőautók állapotáról kérdezem: — Mind súlyosabb gond az alkatrészellátás, mert a lengyelek már nem szállítanak. Kéthetente tehergépkocsi indul Pestre az alkatrészekért, de valami mindig hiánycikk. A szerelőhelyiség garázsnak indult, nem műhelynek. Mindössze két autószerelő dolgozik, nincs több szakmunkás. A kocsik télen-nyáron a „csil- laggarázsban” állnak, tönkremegy a karosszériájuk. Meglehetősen sok a probléma a NYSA-val, sajnos, a Toyota egyelőre még nem jön... Az „elsősoros" szobában változó a felállás. A stáb: orvos, mentőtiszt, utazók, gépkocsivezető és mentőápoló. Állandó a készenlét, a csengetés után egv percen belül ki kell vonulni. Félbehagyott cigaretták, megszakított beszélgetések. .. Ami feltétlenül hiányzik, az a garázs. Minden „sza- badeges” autós ismeri a téli reggeli indulás átkát, nem kell ezt megmagyarázni. Aztán a személyzetnek sem kellene megfagyva érkezni a beteghez. Tolmácsolom az örökös problémát: „Ne mondják, hogy nincs szabad mentő, amikor 20 kocsi áll az udvaron!” De azok az autók nem „bevetésre készek”, csak tartalékok. Amikor délután 2 órakor elhagyom az állomáshelyet, megint üres a várakozó. A mentők úton vannak, dolgozik a „Magen- csoport”. Értünk. Dudellai Ildikó »
