Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-10 / 35. szám
Lány a határon Miután a költészet szerintem is elsősorban létezés és csak utána műtechnika, fölmerül a kérdés, hogy például értheti-e ezt egy tizenhéttizennyolc éves lány, akinek zöld szeme és fekete haja van. Ráadásul, egyéb adottságaiban is rendelkezik mindazzal, ami szükséges ahhoz, hogy — amennyiben ezt egyáltalán engedi majd az ismét nemzedékeket fenyegető magyar történelem — szolid és normális emberi életút legyen az övé. Vagy csupán sejtelemről, az életkor érzelmi hullámzásaiból következik-e az, hogy versesfüzetet küldött? Ha így lenne, akkor sem volna baj. Olvasgatom Antal Szilvia verseit. Kiderül, a salgótarjáni kislány Kisterenyére jár, a Váci Mihály Gimnázium negyedikes diákja. Érettségi után, a kecskeméti tanítóképző főiskolán szeretne tovább tanulni, tanítónő vagy óvónő szeretne lenni, esetleg újságíró. Miért ír verset? — Szeretném megváltoztatni, ami nem jó — mondja. — Nagyon elvadult lett a világ, közömbösek az emberek. Honnan tudja? — Tapasztalom, ha bejövök a városba. Tegnap is itt ült a Centrum Áruház sarkánál egy lengyel a bőröndjén. Rátámadtak. Valaki kitépte csomagjai közül az egyik szatyrát a lába alól. Elrohantak vele, mint valami falka. Nem szabadna ilyennek lenniük az embereknek. Miért van ez? Talán nem kapnak elég szeretetet? Antal Szilvia verseiben az évszakok színei tűnnek föl, itt-ott már hallatszik a sorok között a „tiszta szívek zenéje”. Észreveszi, amint egy fiúcska csücsül a pádon, bánat éri az embert, aki „zúzmarás szív”-vel él, leírja, amint vihar kavarja a havat, kietlen a táj, az erdei ösvényen kivert kutya csahol, miközben „fényesen tündöklik fönn a hold”, mindenütt fagy és hó. Hétéves koráig Sóshar- tyánban élt, a nagyapa távozása űrt hagyott maga után, és természetesen gondol a szerelemre is. Mindez természetes. Érzékenységét sajnos, később veszíti el az ember, miként a világra való csodálkozás örömét. Akiben megmarad valami a létezés korai csodájából, talán költő lesz. „Érzelmes ellentétek” című versében, a többi között ilyen fogalmakat párosít a zöld szemű és fekete hajú lány: „Mindenkit gyűlölök, Mindenkit szeretek. Mindenhová járok. Sehová se megyek.” Talán nem is olyan különös módon, Antal Szilvia már eljutott valahová. A költészet közelében jár, a seholsincs birodalom határán. Ha átlépi, már nemcsak egy zöld szemű lány lesz. Tágas birodalom vár rá, ahol minden megtörténhet, és mindennek az ellenkezője is. Ahol — s ezt már tudja — úgy megyünk sehová, hogy mindenhová megyünk. De titok, hogy ez hol van. Versben, zenében, ritka hóesésben éppen úgy lehet, mint a mindent átfogó csöndben, az éjszakai csillag- fényben, ami alatt él az ember, a világ csodája, még ha nem is gondol mostanában erre. De mindig akad aki gondol. valaki. (bte) Alig egy évtizede találkozhatnak a hazai tárlatlátogatók Benes József grafikusművész munkáival a reprezentatív seregszemléken. Különleges atmoszféráid, markáns arculatú grafikai világ tárult fel műveiből. Kígyózó, beburkolt, átkötözött és vaspántokba szorított alakjai, e félig élőlények, félig tárgyak, a civilizáció ellentmondásai által szorongatott mai emberről beszélnek. A kortárs képzőművészet középnemzedékéhez tartozó Benes 1938-ban született a vajdasági Bajnokon, Jugoszláviában. 1978- ban települt át Magyarországra. önálló kiállításokat Zen- tán, Szabadkán, Újvidéken rendezett a hatvanas évek közepén. A hetvenes évek elején, a londoni Woodstock Galériában, 1975-ben pedig a budapesti Fiatal Művészek- klubjában találkozhatott a közönség alkotásaival. Átte- lepülése óta részese a műfaj legjelentősebb hazai és nemzetközi (London, München. Krakkó) sereg-* szemléinek, önálló anyaggal mutatkozott be az elmúlt években Pécsett, Budapesten. Szegeden és Makón. Az elmúlt évtizedben — alapító E. T. (Földön kívüli) tagként is — igen szoros kapcsolat fűzte a Makói Grafikai Művésztelep tevékenységéhez. A műhelymunka kísérleti szelleméről vall a résztvevők — Pinczehelyi Sándor, Sze- methy Imre, Szabados Árpád, Szirtes János — reprezentáns névsora. A műhely nemcsak a hazai kiállító- termekben tárta közönség elé az alkotásokat, hanem több nyugat-európai országban, egyebek közt Párizsban, a Modern Művészetek Múzeumában is. Benes Józsefet találkozásunkkor arról kérdeztem, hogyan ítéli meg a grafika iránti vásárlói érdeklődést vagy érdektelenséget. — Magyarországon elsősorban festészetcentrikus a közönség. Ügy tűnik, kifejezetten tárgyi és nem szellemi gyarapodás céljára szerzik be az emberek a műalkotásokat. Grafikát, nyoma- tot éppen ezért kevesen vásárolnak — Pedig lehetőségeinél fogva a grafika jóval olcsóbb és igen naprakész. — Valóban, és én igen nagy híve vagyok a sokszorosított, demokratikus eljárásoknak. A mű értékét nem befolyásolja a sokszorosítás. A grafikai sokszorosítás nem játszik „zsákbamacskát”, a kép' ára mellett a lapon jelzik azt is, hogy tizenöt vagy húsz példányban készült. — Hogy e demokratikusnak nevezett műfaj mégsem talál kellő mértékben közönségére, ahhoz véleményem szerint a közvetítők is hozzájárulnak. Ha végignézünk a képcsarnokok, a közelmúltban nyílott magángalériák anyagán, kiderül, hogy alig kínálnak ilyen olcsó portékát. Ügy tűnik, nem üzlet ma a galériák számára (sem) a grafika. — Ügy gondolom, ha szigorúan csak a bevételt tartják szem előtt, csakugyan nem üzlet. De ha az ügynökök nézőpontjából veszem szemügyre e kérdést, akkor sem sokkal biztatóbb a helyzet. Zsűrizések alkalmával gyakran elmondják gondjaikat, problémáikat, melyekből minden esetben kiderült, hogy ilyen jellegű megbízásaik egyértelműen terhet jelentenek számukra. Érthető, ha meggondoljuk, hogy a grafika vételárának a munkadíjként meghatározott százaléka jóval kisebb összeg, mint mondjuk egy ugyanolyan terjedelmű, eladáskor ugyanannyi rábeszélést igénylő festmény esetében. Ebből az alapállásból talán még érthető is, ha a galériavezetők, ügynökök nem támogatják a kellő mértékben a műfajt. Pedig a sokszorosított eljárásoknak köszönhetően sok emberhez eljuttatható lenne — lehetne kevés pénzért is a minőségi képzőművészet. K. J. Kevesebb pénz — bizonytalan rendezvények . Tragikus szinthez közelít o ° a közönség érdeklődése . Alapítványt létesítenek — Rövidebb nyitva tartás 0 Nógrád megye múzeumai számára sem volt könnyű esztendő 1989. Nem ígérkezik annak az idei év sem. Az elkészült és megvitatott értékelés és a tervek alapján ezúttal néhány, komoly méltánylást érdemlő folyamatra, illetve eredményre és gondra hívjuk föl a figyelmet, korántsem a teljesség, inkább csupán a jelzés igényével. Gyűjtemények A múzeum lényege a gyűjtemény. Lássuk, a nehezedő gazdasági körülmények ellenére hogyan alakult a gyűjtemények sorsa megyénk múzeumaiban? E tekintetben 1989 Nógrád megye múzeumai számára kiemelkedő év volt. A Balassagyarmaton kipattant múzeumi vita ellenére például éppen a Palóc Múzeum néprajzi gyűjteménye a tárgyszámot és a minőséget tekintve történetének legszebb és igen értékes anya,- gát szerezte meg. A németség kutatásához kapcsolódó anyag a többi között szendehelyi és berkenyéi gyűjtésből származik, például tartalmaz egy szendehelyi német szobaberendezést. De említendő az a több mint tízórás videofilmanyag is, amely a Nógrád megyei vallásosság tárgykörét öleli föl. valamint a paraszti gazdálkodási eszközök változatos tárgyi anyaga. Utoljára 1927-ben volt ilyen nagyarányú a vásárlás, mint tavaly. Salgótarjánban különösen a Madách- és Mikszáth-ro- konok révén jelentős irodalomtörténeti érték került a gyűjteménybe. Közte a Balogh Károly-hagyaték szinte teljes egészében. Ebben a legkiemelkedőbbek a Balogh Károly-akvarellek, irodalmi végrendeletek, a Bérczy család emlékei. A történeti muzeológia szempontjából komoly eredmény, hogy például a megszűnt munkásőrség tevékenységére vonatkozó teljes körű anyag, a viselettől a zászlókon, jelvényeken át a fegyverekig ajándékozás révén a múzeumba került. Jól haladt az a szakmai munka, ami a rendeleteknek megfelelő revíziókkal függ össze. A numizmatikai, képzőművészeti, régészeti, szé- csényi történeti gyűjteményekben végzett revíziók után e gyűjtemények kutathatósága, tudományos értéke megnőtt. Tudományos fórumok Eredményesen működtek a tudományos fórumok, a jelentős múzeumi kiadványok megjelentek. Utóbbiak közül a legfontosabb az Évkönyv, amelyet 1989-ben Belitzky János 80. születésnapjára állítottak össze. Sajnos, ebből emlékkönyv lesz, a napokban lát napvilágot. A többi kiadványsorozat soros kötete is megjelent. Kiemelendő jelentőséggel bír az a tény, hogy a salgótarjáni múzeum megalakításának 30. évfordulója alkalmat adott az új-, a legújabb- és a jelenkor történeti eseményeinek korszerűbb megvilágítására. Ezek vonulatában a nemzetközi és a hazai fejlődés elemeit vizsgálták történeti módszerekkel. A múzeumi intézmények az 1945 utáni Nógrád megyei történeti elemzésekben más intézményekkel, köztük a levéltárral együtt intenzíven vettek részt. E sorba a4 jelenkori történet- írás módszertani problémáival foglalkozó regionális konferencia kiemelkedő jelentőségű volt. A szakmai tudományos tevékenység lényegét jelenti, hogy folyamatos legyen más területeken is a feldolgozás. Nagy figyelemmel folyt a régészeti kutatás új telepeken (Csesztvén, Szécsényben, Tolmácson). Bővültek az ismeretek a megye értelmisége kialakulásáról a szé- csényi kutatások révén. Sok új ismeret került felszínre a bányászat-, az ipartörténet- és az irodalmi topográfia munkálatainak elvégzése során. A nemzetközi kapcsolatokról szólva, említendő, hogy tavaly elsősorban Közép- Szlovákia múzeumaival alakultak tovább a kapcsolatok. Ez a kiállítások cseréjében mutatkozott meg, továbbá a szlovák—magyar kulturális napon való részvételben, valamint a tudományos publikációk körében. Közmíi> eludes Ugyan a múzeumok eszközei tavaly nem lettek szegényebbek, mégis tény, hogy általában a közönség érdeklődése csökkent a múzeumok. és múzeumi kiállítások iránt. Egy-egy esemény (csesztvei irodalmi nap), egy-egy kiállítás (Művészek és mecénások Salgótarjánban) vonzónak bizonyult, de ez a vonzás rövid ideig tart. Ennek oka nem csak a múzeumi tevékenységben keresendő, hanem az általános viszonyok alakulásában is. A munka e részénél továbbra is nagy segítséget jelentenek' az intézményeknél működő múzeumi baráti körök. Támogató magatartásuk a gyűjtemények gyarapodásában tényszerűen kimutathatók, és a törzsközönséget is ők alkotják. Gazdasági feltételek A szakmai feladatok ellátásához szükséges anyagi feltételeket elsősorban a költségvetés teremtette meg múlt évben is. bár ez már tavaly sem volt elegendő, és napjainkban is kevés. Tehát szükség volt arra, hogy anyagi segítséget nyújtani képes vállalatokat, szövetkezeteket nyerjenek meg a maguk számára. Így jelenhetett meg több kiadvány, például a salgótarjáni acélgyár, a síküveggyár és a karancslapujtői Karancs Tsz támogatásával. A nógrádi várak feltárásának munkálataiba a budapesti „Mérnök és Építőgépész Kisszövetkezet” anyagi támogatása vitte előbbre a munkát. Mindezen kívül egy-egy személy ajándéka gyarapította a gyűjteményeket írnek A múzeumok 1990-ben szeretnék a meglevő folyamatokat folytatni, de ennek esélye jóval kisebb, mint tavaly. Mindenekelőtt kedvezőtlen, hogy az anyagi feltételek váltak rosszabbá és bizonytalanabbá. A költség- vetés jelenlegi rendjében csupán a múzeumi tevékenység korlátozott elvégzésére elegendő. Nagyobb hányadban kell igénybe venni más anyagi forrásokat a munka színvonalas folytatásához. Ezért alapítvány létesítésébe kezdtek, melynek célja a múzeumi tárgyak gyűjtésének és megőrzésének anyagi segítése. Első partnerük, aki e nyílt alapítványhoz csatlakozott, a salgótarjáni „Fenyő Építőipari Kisszövetkezet”. Remélik, hogy más vállalatok is csatlakoznak. Bekapcsolódnak több olyan országos pályázatba is (például OTKA), amelytől a szakmai munka folytatását remélik. Ezzel együtt nagyon nehéz év elé néznek a múzeumok. Ezért határoztak úgy, hogy az elvégzendő feladatokat rangsorolják. Mindenekelőtt a balassagyarmati Palóc Múzeum megnyitásával kapcsolatos szakmai teendőket helyezték előtérbe. Ez igen sokirányú. Ahhoz, hogy elvégezhessék, nagyobb arányú költségvetési támogatás kellene, például az épület felújítási munkáinak befejezéséhez. Tovább kívánják javítani a múzeumi gyűjtemények állagvédelmét, kutathatóságának színvonalát. A tudományos ‘fórumok legfontosabb alkotóelemét, az Évkönyvet szeretnék továbbra is kiadni, hiszen ma ez az egyetlen tudományos gyűjtemény Nógrád megyében. ' Indokoltnak látszik az is, hogy a közönséggel való kapcsolat ne essen tragikus szint alá. A közönség megnyerését is szolgálja az a cél, hogy nemzetközi kiállítások is nyílhassanak, például Szabó Gyula tárlatát Losoncról. Néhány tradicionális rendezvény sorsa bizonytalanná vált. anyagiak hiánya miatt. Ezek közé tartozik a salgótarjáni tavaszi tárlat, az országos rajzbiennálé, a honismereti tábor, és így tovább.----- --------——....... B arátságtalan költségvetés, rövidebb nyitva tartás ." .......—J A megyei költségvetés nem múzeumbarát, egyoldalúságaival a kulturális szolgáltatások ellen van. Egyik — korántsem egyetlen — következmény azonnal látszik. A múzeumok szombaton és vasárnap 8 helyett 4 órára csökkentik a nyitva tartást. (te)
