Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-08 / 33. szám

1990. FEBRUAR 8., CSÜTÖRTÖK nógrád 3 Hozzászólás „A nagy fekete vállalkozás — az emberek érdekében ff A Nógrádi Szénbányák Mátranovák vasútállomás iparvágányához vagontöltő berendezést létesít a Nyír- med—II. kéregbányától te­herautón ideszállított szén vagonba juttatására. A vagontöltő berendezés létesítési munkáinak meg­kezdése után Mátraterenye- bányatelep Ganz-lakótelep lakóközössége kezdeménye­zésére került sor február 5- én este arra a beszélgetésre, melyen a Nógrádi Szénbá­nyák vezérigazgatójának el­foglaltsága miatt vállalatun­kat én képviseltem, a térség­ben működő bánya felelős műszaki vezetőjével. A beszélgetés során szél­sőséges hangulatú elvetések is elhangzottak, melyekből érthetően az ott lakóknak a környezetéért való aggodal­ma csendült ki.' A közel háromórás beszél­getésről a lakóközösség vi­deofelvételt készített, amely a szűkebb körű felhasználás mellett a nagyobb nyilvá­nosság előtt is bemutatható lenne. Addig is, amíg erre sor kerülhet, a NÓGRÁD napilap február 6-i számá­ban megjelent, idézett című cikkhez szeretném hozzáfűz­ni röviden a megbeszélésen általam elmondottak lénye­gét. A Nógrádi Szénbányák a ’80-as években körülbelül egymillió tonna szenet szál­lított be a nagybátonyi szén­osztályozóra a Mátranovák— Homokterenye térségében üzemeltetett külfejtésekből. A közúti szállítással járó ha­tások a bányáktól az osztá- lyozóig tartó útvonalon a lakókat érintették és érintik. Az első — itt újonnan al­kalmazott kéregbánya előké­szítési időszakában vizsgál­tam, miképpen lehetne ezt az igénybevételt megszün­tetni, de legalább csökken­teni. Tehát az „ideális he­lyet megálmodó" én voltam, s így a vezérigazgatónk rész­vétele esetén is ott lettem volna a mátranováki meg­beszélésen. Igen sok lehetőséget szám­ba vettünk a munkatársa­immal, de sajnos, ideális megoldást nem lehetett ta­lálni, megvalósítani. Megal­kuvás, kompromisszum árán ugyan, de igen nagymér­tékben csökkenthető az ed­digi közúti szállítás és az ez­által érintettek köre, ameny- nyiben Mátranovák vasútál­lomás iparvágányán töltjük vagonba a szenet. A szénosztályozás és -tö­rés a bányaudvaron törté­nik, onnan teherautóval ki­zárólag az erőmű által igé­nyelt, 50 mm szemnagyság alatti terméket szállítunk a vagonba töltéshez. A teherautóról a szén közvetlenül a vagontöltő be­rendezésbe kerül, a vasútál­lomás területén és a környe­zetében széntárolásra nem kerül sor, így másodlagos rakodásra sem. Az igénybe vett MÁV-területen a te­herautók betonelemekkel burkolt úton fognak közle­kedni. A vagontöltő berendezést az 1. számú vágány mellett, a lakóházaktól a lehető leg­távolabb helyezzük el. A gé­peket jó zajcsökkentő burko­lattal látjuk el, külsőre is tetszetős kivitelben. Pormen­tes üzemeltetéséhez az esz­közeink megvannak, azokat felszereljük, használatuk a vagontöltés minden fázisá­ban garantálja a környezet- szennyezés e fajtájának a ki­zárását. A vagontöltő berendezés folytatásában (a vasútállo­más felé) a berendezések burkolatával azonos jellegű zajvédő ernyőt alakítunk ki az emeletes házakban lakók védelmére. Az üres és ra­kott vagonok mozgatásához az e célra még alkalmas le­hető legkisebb méretű MTZ- TRAC vontatót vásároltuk meg, ami igen kis sebessé­gű vagonmozgatást tesz le­hetővé. A gépet külön ké­résünkre tolólappal szerelik fel, hogy az esetlegesen le­hullott anyag összetakarítása is megoldott legyen. A vagonokat csak munka­napokon töltjük, 8.00 és 18.00 óra között. A töltési meny- nyiség naponta 20 darab, 54 tonnával tölthető vagon, az­az 1080 tonna. Ez 120—130 pótkocsi alkalmazása esetén 60—75 gépjárműfordulót je­lent. A személyszállító vonatok részére az 1. vágány bizton­sággal rendelkezésre áll. A MÁV a közúti keresztező­désnél a jelenlegi sorompó helyett előjelzős fénysorom­pót létesít. A megalkuvás az, hogy a Petőfi út végétől a vasútál­lomásig továbbra is csak közúton szállítható a szén, ennek hatása érinti az itt lakókat. Ennek ellensúlyo­zására újból felajánlottam a Petőfi úton egyoldali járda megépítéséhez vállalatunk segítségét, ha a nagyközsé­gi tanács azt akarja csinál­ni. Emellett forgalomszerve­zéssel, a fuvareszközök meg­választásával igyekszünk a lehető legnagyobb mérték­ben csökkenteni a közúti szállításból kényszerűen kö­vetkező, az ott lakókat érin­tő hatásokat. A vagontöltő üzembe he­lyezéséig a területen vég­zett munka rendezetlen kör­nyezetet okoz, ezért a feb­ruár 5-i megbeszélésen az ott lakók megértését kértem. Ezt most is megteszem az­zal, hogy a lehető leggyor­sabban normalizáljuk a kö­rülményeket. Nógrádi Szénbányák Közvélemény-kutatás: első az MDF, második az SZDSZ, harmadik az FKgP városban pedig 24,6 száza­lék. A megkérdezettek 58,4 százaléka mondta azt, hogy biztosan elmegy szavazni, 16,2 valószínűleg, 6,3 való­színűleg nem, 18,4 százalék pedig biztos nem megy el. Erre a kérdésre 0,7 száza­lék’ nem tudott válaszolni. A választ adó 696 vá­lasztópolgár közül 21,3 szá­zalék a Magyar Demokrata Fórumra, 18,4 százalék a Szabad Demokraták Szövet­ségére, 16.3 százalék pedig a Független Kisgazda Pártra kíván voksolni. A további sorrend: Magyar Szocialista Párt 10,8; Fiatal Demokra­ták Szövetsége: 7,1; Magyar- országi Szociáldemokrata Párt: 4,6; Magyar Szocia­lista Munkáspárt 3,7; Füg­getlen Magyar Demokrata Párt 3,6; Kereszténydemok­rata Néppárt 3,3; Nemzeti Kisgazdapárt 3; Magyar Néppárt 2,4; Magyarországi Zöld Párt 1.6; Hazafias Vá­lasztási Koalíció 1; Függet­len Szociáldemokrata Párt 0.9; Magyar Függetlenségi Párt 0,6; egyéb 1,4 százalék. Bokor Ágnes elmondta azt is, hogy a megkérdezett budapesti lakosoktól a Sza­bad Demokraták Szövetsége 27,5, a Magyar Demokrata Fórum 23,5, a Független Kis­gazda Párt pedig 9,8 száza­lékot kapott. A vidéki vá­rosokban az MDF 24,9, az SZDSZ 19,2, az FKgP pe­dig 12.5 százalékra számít­hatna, ha most lenne a sza­vazás. A falvakban az FKgP vezet 24,9 százalékkal, az MDF 15,5 és az SZDSZ 11,8 százalékot kapott. A Magyar Közvélemény- kutató Intézet január 25. és 31. között ezer választó- polgárt kérdezett meg ar­ról, hogy melyik pártra ad­ják majd szavazatukat a március 25-i választásokon. Bokor Ágnes osztályvezető az MTI munkatársának kérdésére elmondta, hogy a lakosság arányának meg­felelően 204 budapesti és 796 vidéki Lakost kérdez­tek meg. Közülük 304-en még nem döntöttek. A leg­nagyobb a bizonytalanság a falvakban, ahol a lakosság 35,9 százaléka még nem tudja, hogy melyik pártra adja majd le szavazatát, a vidéki városokban ez az arány 28,3 százalék, a fő­Ez is afc elmúlt 45év alatt történt! Előtérben a salgó­tarjáni régi piac maradványai láthatók, de mögöttük már az új állomás és a toronyház álL. — Sturmann — Kommuüizinusmentes Magyarországén polgári demokráciát, a magántulajdon elsődlegességét! Alig egy hónappal ezelőtt, 1989. december 29-én alakult meg hangsúlyozottan a vidék pártjaként Szegeden a Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt. A nyolc megye és 15 buda­pesti kerület korábban független kisgazda- párti szervezeteiben politizáló pártalapítók sorában a legradikálisabb kezdeményezők között ott voltak a Nógrád megyei kisgaz­dapárti szervezetek és a tagság döntő több­ségét képviselő küldöttek, helyi és megyei pártvezetök is. Alig három hét alatt elkészült a párt alap­szabálya és programja, amelyet nem a „füg­getlenekhez” hasonló, pusztán demonstratív, propagandisztikus jellegű „országos gyűlé­sen”, hanem az arra egyedül hivatott, de­mokratikusan megválasztott Országos Nagy­választmány 1990. január 20-i szegedi ülésén vitattak meg és fogadtak el a küldöttek. En­nek vázlatos bemutatására vállalkozott a Nemzeti Kisgazdapárt megyei választmányá­nak ügyvivői testületé Elszámoltatás és garnitúracsere — Mit tartanak a program alapjának? Hogyan összegezhető a párt ideológiája? — A Nemzeti Kisgazdapárt a demokrati­kus közép jobboldalán helyezkedik el. Nyíl­tan tagadjuk a kommunizmus minden vál­fajának eszmerendszerét. Olyanként különö­sen, hogy annak alapján bármely országban egy kommunista vagy „szocialista” típusú társadalmi rendszer működőképes, nemzeti, főként humánus lenne. Az ilyen rendszerek létjogosultságát — éppúgy, mint az úgyne­vezett „nemzeti—szocialista” rendszerekét — tagadjuk. Azoktól a politikai pártoktól pe­dig, amelyek ezeknek az eszméknek a leg­csekélyebb mértékű ideológiai örökségét vállalják, elhatárolódunk és követeljük, hogy működésüket tiltsa törvény majdani polgári demokratikus jogállamunkban! Ugyanis mindkét eszme magyar polgárok százezrei­nek halálát, testi-lelki megnyomorítását, be­börtönzését, üldözését, családok, otthonok gyalázatos feldúlását okozta. Hangzatos, de­magóg jelszavak, ígéreteik a történelem, a népek ítélőszéke előtt hazugnak bizonyultak. A deklarált „magasabb rendű erkölcsiség”-ből egy nihilisztikus értékrendzavar, egy totális erkölcsi válság lett. Ez a rendszer megrefor- málhatatlan. Ideológiája téveszmének bizo­nyult, megbukott. Nemcsak hazánkban, de minden más országban is, ahol uralomra jutott, hiszen hasonló vagy még súlyosabb és véresebb emberiségellenes bűncselekmények kitermelőjévé és hordozójává vált. E rend­szer, ezen eszme „erkölcsiségnek” a lényege: az alattvalóknak, a kiszolgáltatottaknak hir­detni a társadalmi tulajdon szinte kizáróla­gos létjogosultságát, miközben a pártelit a velük összefonódott kivételezettekkel egyre mohóbb gátlástalansággal csalta, harácsolta össze magánvagyonát. Ennek megvédésére hirdetik oly buzgón a toleranciát és a meg­békélést, amelyet, mint keresztény, humá­nus és demokratikus alapeszméket pártunk is hirdet, de — a nemzet többségének aka­ratát kifejezve — követeljük a korrupt „ká­derek” elszámoltatását, az őket támogató tel­jes vezetői garnitúra leváltását. Tárgyilagos, törvényes vizsgálatokat, eljárást és ítélke­zést akarunk. Valódi jogállamiságot. Ehhez azonban sürgősen el kell távolítani a rend­őrségi, ügyészségi és bírósági szervezetekből a hatalmi elit „kádereit”, akik a diktátorok, kiskirályok koncepciós kívánságai, érdekek szerint törvénvkeztek, illetve törvénykeznek. Meggyőződésünk, hogy csakis e társadalmi méretű igazságtevés adhatja vissza az állam­polgárok, a kisemberek millióinak hitét. amely nélkül nem tud a nemzet a rázúdított nehézségeken úrrá lenni! Nem kerülhetjük meg a pártszakadás okát sem: semmiféle közösséget nem vállalunk a történelmi kisgazdapártnak az olyan áruló, kolaboráns irányzatával, mint amilyet az 1947-es Dobi—Dinnyés—Ortutay-féle irányzat képviselt. Meggyőződtünk arról, hogy az a kisgazdapárti vezetés. amely a Független Kisgazda Pártba beépülve az érdi nagyvá­lasztmányon magához ragadta az irányítást, ezt az örökséget képviseli. Váljunk a magánvállalkozások _____országává!_____ — Az eddigiekből világosan kitűnik, hogy a Nemzeti Kisgazdapárt kommunizmusmen­tes Magyarországot akar, s olyan parlamenti szövetséget, akik ebben partnerek. De mit ajánl a párt ezután a gazdaság, a nemzet felemelkedése érdekében? — Röviden és csak a koncepciót érintve: polgári demokráciát, következésképp tulaj­donreformot, a magántulajdon elsődlegessé­gét. Ennek módszerét nem kell kitalálni, csak megfelelően adaptálni azokból a jóléti országokból, ahol ez évtizedek óta jól mű­ködik. Szerintünk a magántulajdonon ala­puló vállalkozók, illetve vállalkozások lesz­nek a nemzetgazdaság motorjai, felemelői. Ehhez azonban tulajdonosi öntudatra, bátor és kiegyensúlyozott polgárságra van szükség. Ez a folyamat már elindult nemzeti törté­nelmünk során a múlt század végén, majd-' századunk elején nem csak a városokban, de a vállalkozó szellemű parasztpolgárok kö­rében is. Támogatjuk az egyéni, társas, vagy önkéntes szövetkezeti vállalkozásokat, ame­lyeknek a magántulajdon , az alapja. Alap­elvünk az, hogy a jövő gazdasága és társa­dalma a magántulajdon, mint centrális in­tézmény köré csoportosul. Ezt kell szolgálni a többi tulajdoni formának is. Meggyőződésünk, hogy a tulajdonosok, a magánvállalkozók gazdagodása nem jelent­heti az alkalmazottak érdekeinek sérelmét, sőt. ellenkezőleg: az adóterhek ösztönző és igazságos elosztásával, a valóságos érdek- szervezetek — a tulajdonosok kamarái, a szakszervezetek és a parlament — az egyen­súly fenntartására egy polgári demokráciá­ban nálunk is képesek lesznek, mint az egész Nyugat-Európában ez bizonyított tény. Az állandóan bővülő újratermelés során a mun­kaerőpiacon is fokozódik a versenyhelyzet: a képzett, jól dolgozó alkalmazott munka­erejének is egyre nagyobb lesz az ára, mi­közben a polgárok gazdagodása — a tisztes­séggel, fegyelmezetten befizetett igazságos adók útján — a központi források és az ön- kormányzatok gazdagodását is magával hoz­za. Ez pedig egvre fokozottabb mértékben eredményezi a települések, az infrastruktu­rális háttér korszerűsödését, európaivá vá­lását. Vissza a földet a tulajdonosoknak, új földosztást! Pártunk e folyamat, a vállalkozások alap­kérdésének tekinti a falu, • a földtulajdon helyzetének gyökeres megváltoztatását. Ha­zánkban ugyanis a termőföld a legnagyobb nemzeti kincs, melynek pedig a falvak né­pe, a parasztság a letéteményese. E legna­gyobb kincsünk gazdátlanná, sok helyütt par­laggá, egykori tulajdonosaik és örököseik pedig üldözöttekké, kisemmizettekké, újkori cselédekké, városokba menekült gyökértelen elesettekké váltak. Vissza kívánjuk állítani az 1945 utáni földosztáskor kialakult tulaj­doni viszonyokat azzal, hogy a tulajdonosok vagy azok örökösei szabadon rendelkezhes­senek azzal. Ez nem jelenti tehát azt, hogy a tulajdonosnak kötelező megművelni a föld­jét. Bérbe adja, társul, szövetkezik, eladja. Rá kell bízni. Üj földosztást is akarunk azokból a földekből, amelyeknek nincs meg a tulajdonosa. Ebből elsősorban azokat kí­vánjuk földtulajdonhoz juttatni, akik ott él­nek a falvakban és élethivatásszerűen a me­zőgazdaságból élnek, de azoknak is, akik kényszerűségből hagyták el a falut, vissza­települnek és ott ezután földműveléssel kí­vánnak foglalkozni. Mindez programunkban részletesen kimunkált, mint az, hogy vissza a falut is önmagának. Szűnjenek meg az el­keresztelt, „leváltott” társközségek. Kommu­nista tanácsrendszer helyett valódi önkor­mányzatot minden településnek. A falu, a földtulajdon, a mezőgazdaság je­lenlegi helyzetének megváltoztatása azért alapkérdése programunknak, mert csakis egy fejlett, gazdag vidéki-Magvarország mező- gazdasági termelésére lehet további feldol­gozóipari, szolgáltatói, kereskedelmi és ide­genforgalmi vállalkozássort alapozni. E gazdasági-társadalmi fejlődés folyamatá­ba szervesen beépül a szétzilált nemzeti ka­rakter és erkölcs eredeti állapotában való visszaállítása a helyi kulturális hagyomá­nyok, a keresztény értékek közvetítése, az egész iskolarendszer átalakítása segítségével. Hitünk, meggyőződésünk szerint csakis ez lehet a felemelkedés egyáltalán nem könnyű, de lehetséges útja.' összegzésül valljuk, hogy független, szabad, demokratikus, semleges, gazdag és boldog csak egy kommunizmus­mentes Magyarország lehet! Emellett a program és meggyőződés mellett mi is ugyanúgy kitartunk, mint egyik neves kis­gazda elődünk, Gaál Gaszton 1932-ben: „Nem azért, hogy mi érvényesüljünk, ha­nem azért, hogy a pártprogram mellett tűr­hetetlenül kitartsunk. Mi ezzel a program­mal állunk, vagy bukunk..." Faludi Sándor, a párt országos vezető­ségének tagja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom