Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-07 / 32. szám
Segítő kéz Kínzó magány helyett közösségben A 800 méter bosszú. 172 méter magas Yokohama Bay Bridge. A világ második leghosszabb drótköteleken függő hídja a Daikoku és a Hontnoku mólókat köti ösz- sze.Nagycsalád Qz ovodaban... Sokan irigylik az apróságokat és akadnak szép számmal, akik nem. Az utóbbiak az óvodai oktatás hangsúlyossága miatt fejezik ki rosszallásukat, nemtetszésüket, mondván: túl sok a foglalkozás, olykor merev a napirend és háttérbe szorul a szabad játék. Az előbbi mintha már az iskolai tanórák előírásszerű előzetese lenne, és ami elfogadhatatlan: idegen ettől a korosztálytól. Leginkább az óvónők érzékelik a természetesebb, családiasabb óvodai légkör hiányát, de szerencsére van ellenpélda is, a „kevésbé direkt” nevelés módszereinek a kipróbálására: A salgótarjáni 15. számú óvodában a múlt év szeptemberétől működik az úgynevezett vegyes csoport, melynek sajátosságaival dr. Csongrádv Béláné vezető óvónő ismertet meg. — Huszonegy kisgyerek jár ebbe a közösségbe, 3—7 éves korúak, különös „ismertetőjelük”, hogy testvérek, barátok és szomszédok. Aki ismeri a gyerekeket, érti, milyen sokat jelent számukra, hogy az új környezetben sem kell megválniuk a „párjuktól”. S ez a kedvezmény rögtön érezteti a hatását; mert itt a beszok- tatással sajnos velejárónak mondott rendszeres reggeli sírás-rívás ismeretlen, akárcsak a nehezen oldódó, napközbeni szorongás-szomorko- dás. A gyerekszerető felnőtt adhat ésszerű magyarázatot minderre, de érzelmei élénken tiltakoznak ellene, vagyis elfogadni, megszokni — igazából — ezt sohasem lehet. S .van még több hasonló jótékony velejárója is a vegyes csoportnak. — A teljesítménycentri- kusságot elvetettük, helyette mi az egyéni érdeklődést, kezdeményezést figyeljük, ösztönözzük. Rábeszélés helyett rávezetjük őket a gondolkodásra, s szinte észrevétlen szereznek ismereteket. Természetesen ez a megközelítés egészen más hozzáállást kíván az óvónőktől, de még a szülőktől is. Kötöttségek nélkül kell a készségeket fejleszteni, a képességeket kibontakoztatni. Ebben a korban a játék nagyon fontos, az önkifejezés és személyiségformálás eszköze lehet. Az idejárok gyakorlatilag azzal foglalkoznak, amihez épp kedvük van. A felnőtt legfeljebb indítványozhat másfélét, s abban mindig. azok vesznek részt, akik érdeklődnek. A többiek pedig a maguk választotta elfoglaltságnál maradnak, ami legtöbbször azonos azzal, amiben a legügyesebbek. S így könnyebben juthatnak hozzá a sikerélményhez, mely közismerten a legcsodálatosabb képességfejlesztő, a komfort- érzés legfontosabb összetevője. — Látni kell, milyen öröm számukra, hogy elhozhatják a kedvenc babájukat, mackójukat. Van egy kis zsákjuk, amiben a féltett kincseiket tarthatják — sorolja a kedvező tapasztalatokat a vezetőnő. Ha nincs visszafogott mozoghatnék, nincs féktelen duhajkodás, kiabálás sem, mely szintén elmondható ezekre a 3—7 évesekre. Feltűnik, hogy csendesebbek, mint a más csoportbeliek, de persze egészségesen élénkek, jókedvűek. Ez a kép fogad a csoport- szobában is. Az egyik picike, ki tudja hányadszor gyakorolja a mély légzést a „doktor bácsi” kérésére. A sarokban már kész az ízléses, kipárnázott fekhely, melynek igazi rendeltetése mostanáig még ismeretlen. Az asztalnál pálcikatestű baba készül, apró kezek illesztik a törzsre a fejecskét. Az óvó néni javaslatára fekete fonálból hajat is ragasztanak. .. A másik zugban a sárkány elől menekülnek a félénk, bájos királylánykák, Gergő elszántan készíti a legószigonvt, hogy megvédelmezze őket. És most valami készül. Az óvónénianyuka tejfölöspoharakat rak az asztalra, fekete föld és magvak is kerülnek mellé. Nem nógat senkit, mégis egvre többen sompolyognak mellé, tekintetük csupa figyelem, s egyre fogalmazódnak a kérdések... A szomszédos asztalon ott a reggeli, Zoltán már evett, a többiek pedig, akkor falatoznak (— persze van egy időhatár —), amikor megéheznek. .. — Mihalik — Kun Béla nyár derekán „költözik" A József Attila Művelődési Központ igazgatója azzal a kéréssel fordult a Salgótarjáni Városi Tanács elnökéhez, hogy az intézmény falán található Kun Béla- emléktábla más helyszínre történő elhelyezéséhez járuljon hozzá. Az indokolt kérésnek a tanács illetékesei eleget tesznek. Az emléktábla új helvszínének. illetve helyének kijelöléséről várhatóan a városi tanács vib júniusi ülése után születik döntés, amikor napirendre kerül Salgótarján régi hely-, utca- és intézményneveinek módosítása, illetve megváltoztatása. Salgótarjáni Városi Tanács VB meis-osztály Dr. Lakatos Judit osztályvezető Egy kisebb, vagy nagyobb közösség humanitása nagyon sok tényező alapján megítélhető. Egyik legfontosabb az idős emberekkel való törődés, megbecsülésük, tiszteletük. A megbecsülés egyik formája az idősek klubja, ahol a közösség, az együttlét enyhíti a kínzó magányosságot. Az idős, a munkában megfáradt ember számára a legnagyobb lelki trauma a magányos lélek . tipródá- sa. Szécsényben szeptemberben új helyre költözött az idősek klubja, jobb feltételek között, kényelmesebben tölthetik csendes napjaikat az otthon lakói. Az új otthon elkészítésében, berendezésében a költségvetési üzem, a tsz, az áfész, a téglagyár, a. Tüzép-te- lep, az erdészet, a háziipari szövetkezet — nagyon sok mellett segített. A tágas épületben 29-en találtak otthonra, közülük hárman csak hét végén mennek haza. — Mivel tölti napjait a nagy család? Erről Hajnal Józsefné, az otthon vezetője így beszél: — Vannak, akik kézimunkáznak. Többjüknek annyira rossz a látása, hogv nem tudnak olvasni, így a lapokból rendszeresen felolvasunk. Népszerű a tévézés. Az orvos gyakran meglátogat minket, elbeszélget a gondozottakkal, válaszol a kérdésekre. Állandó vendégünk Fasching , Ká- rolyné, a könyvtár vezetője. A művelődési központ videofilmeket vetít. Az általános iskolások Vár- konvi Balazsné vezetésével' műsorral kedveskednek. Hogy mennyire őszinték ezek az emberek, akkor tapasztaltam igazán, amikor belemelegedtünk a beszélgetésbe. Mindenkinek bőven volt mondanivalója. Egyéni sorsok, tragédiák, tartalmas életutak, nehéz és még nehezebb életpályák bontakoztak ki az emlékezésBalesetveszély a Csizmadia úton Tisztelt Szerkesztőség! Hónapok óta őrzi álmát az egyre mélyülő gödörnek a Csizmadia út 58. sz. ház előtt, az úttesten egy elakadást jelző hivatalos karó, melynek méltóságát — o jelzőlámpáját — már régen eltüntették. A csatorna- fedlap mind mélyebbre kerül, a lyuk tátong és egyre nagyobb a balesetveszély. Dr. Gajzágó Aladár Salgótarján, Csizmadia u. 62. ben. Az emlékképekben volt valami csodálatos azonosság: az élni akarás, a minden tragédián felülkerekedő vitalitás, a munka, az értékeink megbecsülése. — Én az alapító tagok közé tartozom — tréfálkozott Hábel Bözsi néni, de a következő pillanatban elkomorult az arca. — A többiek mind elmentek, magáim maradtam azok közül, akik 1972-ben az otthon lakói voltunk. Áldja meg a Jóisten azokat, akik lehetővé tették és teszik, hogy mi itt lakhatunk. „Ezt föltétlenül írja meg” — mondták főbben is. — Otthon a négy fal vár rám. A férjem és a fiam meghalt — kesergett Hábel Józsefné. — Itt legalább emberek között vagyok, gyorsabban telik az idő. — Bizony, valamennyiünknek a legnagyobb baja, hogy fogytán az erő és egyedül vagyunk — így Kucsera Jánosné. — A fiam Pécsen, a lányom Dunaújvárosban lakik. Igaz, hogy havonta meglátogatnak, de mégis egyedül vagyok. — Azoknak a helyzete sem könnyebb, akiknek a gyermeke itt él Szécsény- ben. Menni kell a megélhetés után. Nem ülhetnek velünk otthon — tárta fel az igazságot Zsíros Lajosné. — Este viszont együtt vagyunk. Szita Andrásáé térítőt hímzett: — Ameddig dolgozni bírok, addig nincs baj. Minket a munkára neveltek, én is így neveltem' a gyermekeimet. — Nézze meg a kezemet, milyen kék. Megszédültem, elestem. Jártányi erőm alig van. Én egész héten itt vagyok benn — mondta Szigeti Ferencné. — Ügy látom, hogy az otthonban „nőuralom” van. — Tényleg kevés a férfi. Sándor János bácsi a korelnök, a 92 évével. Széles János rosszul lett és bevitte a mentő a kórházba. Figura János és Rektoriik István nemrég mentek haza — tájékoztatott Vincze Béláné, a területi gondozási központ vezetője. — Nem rossz itt. Nem kell otthon egész nap fűteni, főzni, egész nap töprengeni, ecsetelte az otthon előnyeit Jánoska Istvánná, majd hozzátette: — Hét végén a lányom és a vöm gyakran meglátogatnak. Kanyó Krisztina az unokáiról, dédunokáiról lelkendezett, Dudok Györgyné megerősítette azok véleményét, akik az otthon előnyeiről beszéltek. Ahány ember, annyi életút, annyi sors. Öröm, bánat, keserűség, siker, kudarc övezte életútjukat. A munkában becsülettel megöregedtek, dolgoztak önmagukért, családjukért, a társadalomért. Kell, hogy érezzék a feléjük nyújtott segítő kezünket... Sz. F. Fotó: Szenográdi Tamás Uram, érzem, hogy öregszem! Őrizz meg mindattól, ami miatt az öregeket • olyan nehéz szeretni. Őrizz meg a fecsegési hajlamtól! Ne engedd, hogy nekem a családban minden alkalommal és mindenhez hozzá kell szólnom. Segíts belátni, hogy néha talán nincs igazam. Szabadíts .meg attól a hiú törekvéstől, hogy én akarjam rendbehozni mindenkinek a dolgát, őrizz meg attól, hogy mindennapi életem minden apró-cseprő dolgával másokat untassak. Adj türelmet, ha mások panaszolják el nekem szenvedéseiket, de pecsételd le számat, ha én szeretném egyre súlyosbodó fájdalmaimat kiteregetni. Add, hogy ne legyek túlbuzgó! Gondoskodjam' másokról szívesen, de ne akarjak másokon uralkodni. S végül ne hagyj elmagányosodni, szükségem lesz néhány barátra, néhány jó barátra. De mindenekelőtt Rád van szükségem, formáld ki hát bennem arcodat! Ámen. (Egv NSZK-lapból kölcsönvette: N. Z.) Napi postánkból:
