Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-06 / 31. szám
Ajánlás és kíváncsiság Könyvespolc Nógrád megye védett természeti értékei Józsi bácsi ma szokatlanul mogorva. Karját szorosan összefonja a mellén, s percekig meg sem mukkan. Ö unja el előbb a szótlanságot, s kiböki, ami a nyelvén forog: — A magáé még megvan? Értetlen, kérdő tekintet mered rá, mire méginkább bosszankodik, de száját vonallá préseli, hogy mérgének megálljt parancsoljon. Csak a fejével biccent a kredenc felé, ahol a csipkés drapéria mögött a kopogtatócédula „rejtőzik". Közlékeny ember lévén, csak nem tudja, féken tartani mondandóját, de a feltett kérdésre — úgy tűnik — nem vár választ. — Én nem adom oda senkinek! — jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, s várja a hatást — ami nem marad el. Felesége is rosz- szallóan csóválja a fejét, a megnyilatkozásra, amit ő következetesen makacsságnak nevez... s alig hallhatóan dünnyögi: — Egy fecske nem csinál nyarat, megtanulhattad volna már! A tervek szerint Csong- rád és Heves megyében már az idén befejezik az ivóvíz arzénmentesítését, s lényegesen javul a helyzet (Békés, valamint Szolnok megyében is — tájékoztatták a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban az MTI munkatársát. Csaknem egy évtizede már, hogy nemzetközi felmérésihez kapcsolódva vizsgálták meg a Dél-ALföldön néhány település vizét, s szinte véletlenül derült ki, hogy a megengedett mértéket jóval meghaladja az A trópusi őserdőben a fülledt, párás légáramlat következtében moszkitók ezrei vadásztak egy félhülye kakadu üvöltése kíséretében. Egy hatalmas boa siklott el mellettem, s oly szánalmas képpel nézett rám, mint egy rozoga varjúra a dögkeselyű. Elment. Ketten maradtunk; csúzlival állig fölfegyverkezett személyem és Anikó, egy kilenc méter körüli krokodilibébi, aki majd frászt kapott a körülötte zümmögő moszki- tóktól. Megnyugtattam idegbajos hüllőnövendékem, s csodáltam az afrikai tájat. Csodáltam a lenyugvó nap vöröslő koronáját, mely gyönyörű színkoimpozíciót varázsolt a távoli hegyek ormára. Egy vacsoráról elkésett zsiráfcsapat vágtája kavarta fel az őserdő szélén elterülő szavanna homokJózsi bácsi viszont figyelemre sem méltatja dobogását, ehelyett elszántan folytatja: — Hallgatom ezeket az.... ezeket az... ajánlásokat vagy mi a csodát, az önreklámokat, vagyis ahogy a pártok beharangozzák magukat. Fülelek egyikre, aztán meg a másikra, míg el nem unom, vagy meg nem sokallom. Hogy sietnek ezek előzni egymást! Mind jót akar végül gondolom, csak egyik kevésbé, a másik jobban megcifrázza — a mondókáját. Mert a cselekedet ugye, még hátra van? Itt megáll a beszédben, fészkelödik egy kicsit, vet egy lesújtó pillantást arra, aki hallgatja, mintha azt várná: ami nem hangzott még el, azt már igazán kitalálhatnák. Rákezd megint, elszabadul a szenvedélye: — flallgattam a rádiót. Sok abban a siránkozás, bár a fele se lenne igaz! Hát ennyi embernek ennyi baja, hogy eshetett, amikor arzéntartalom. Az alaposabb elemzés után csaknem 70 településeji minősítették a vizet magas arzéntartalmának. 1984-ben kezdődött meg egy program, amelynek során több mint 1 milliárd forint felhasználásával új kutakat fúrtak, tisztítóberendezéseket szereltek fel. Így mintegy 20- szal csökkentették a magas arzéntartalmú vizet használó települések számát. A nagy költségigényű fejlesztés tovább folytatódik, s a tervek szerint ez év végére a leginkább veszélyeztetett települések számát 10,-re csökkentik. ját, az ott lakmározó kabócák legnagyobb riadalmára. Az egyre csendesülő végtelen szavanna csendjét megtörte egy-egy sakálvo- kál szívtipró áriája, amitől zeneértő krokodilom majdnem levedlett a röhögéstől. Higgyék el, Afrika csodálatos! Oroszlánok, kígyók, mesébe illő kabócák, kakaduk, zsiráfok... — Fiacskám! Azt még megértem, hogy egész éjjel valami dél-tanganyikai nagyoperett utolsó sorait dúdolod — ébresztett fel reggel anyukám, — és birkóztál a paplannal, valami óriáskígyót emlegetve, de a papagájaidra máskor ne hozzál szívbajt! Föltápászkodtam! őserdő sehol, krokodil, kabóca szintén. Csak a két holtra vált papagájom lapult a kalitka alján falfehéren. — Bagyinszki — — szóban — mindenki jót akart már a múltban is. Most megintcsak helyeset, igazat ígérnek ... s hát megharagudtam. Miért is nem jöttem rá előbb?! Bár még talán időben vagyok... Lehetetlen, hogy a jónak ennyi változata legyen! Nem kellene az egészet valahogy összeolvasztani, vagy legalább egyiket a másikkal megtámogatni? A roskadozó gyümölcsfa alá is tehetnek száz karót: többet ér néhány jó erős támaszték. Kifulladva kapkod a levegőért, de azért sem hagyja abba: — Azt akarom mondani, hogy nem tudok közülük választani, mert nem vagyok elég bölcs. S már olyan sincs, akinek a tanácsában bízhatnék. — Megőrzőm azt a cédulát, az utókornak — mondja ki, amit végszónak szánt, de nem tudja lebírni a kíváncsiságát: — Maga melyikre szavaz? Nem köt koalíciót A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete semleges marad a választási küzdelemben, és nem köt egyetlen párttal sem választási együttműködést — közölte Őry Csaba, a TDDSZ szóvivője az MTI-vel. Hangsúlyozta: a TDDSZ mint a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának tagja, egyetért az FSZDL választási semlegességet követő politikájával, s ezt tiszteletben tartva hozta meg döntését. Tenger alatti vulkán lehelete Nem mindennapi élményben volt része a Melville nevű kaliforniai kutatóhajó legénységének a Csendes-óceán déli részén. Éppen talajmintát készültek venni a mintegy 40 méterrel a víz alatt lévő Mac Donald Seamount nevű vulkán kúpjából, amikor óriási légbuborékok törték át a víz felületét, s csokoládébarnára színezték a tengert. Echolottal — a hang visszaverődése alapján működő műszerrel — sikerült nyomon követni, hogy a gázok miként emelkednek föl a tengerfenékről. Egy különösképpen nagy buborék 2 méternyire az óceán vize felett felrobbant, s húszharminc szikladarabot vetett ki magából. Egy futball-labda méretű törmeléket az általa elnyelt gáz annyira könnyűvé tett, hogy úszott a víz felületén, s hálóval tudták kifogni. Francia földrengéskutatók Polinéziának eme vidékén már évekkel ezelőtt fölfigyeltek a tenger mélyéből eredő titokzatos zajokra. Most beigazolódott, hogy jól sejtették: a morajlást a vulkánkitörés alkalmával felszabaduló qázbuboré- kok okozzák. Űttörő jellegű, hasznos, mindenkinek ajánlott, szép kivitelű, értékes kötet hagyta el a kecskeméti Petőfi Nyomdát. A könyv címe: Nógrád megye védett természeti értékei. A szerzők dr. Fancsik János, Márton Ferenc és Kollár József, nagyszerű munkát végeztek, mert nemcsak közelebb hozzák az olvasót a természethez, hanem végigolvasva a kötetet szinte büszkék vagyunk, hogy itt élünk ezen a természettől gazdagon megáldott, szép tájon, Nógrádiban. A könyv elsőként a Narancs—Medves tájvédelmi körzetet mutatja be. A somoskői várhegyet, a Nagy- Salgót, a Kis-Salgót, vagy ahogy a nép nevezi, a Boszorkánykőt, a táj éghajlatát, vízrajzát, talajviszonyait és élővilágát is, a védett és fokozatosan védett növény- és állatvilágot. A kultúrtörténeti emlékek címszó alatt megismerkedhetünk a várakkal, a Ka- rancs-kápolnával is. A Szilváskő, a bárnai Nagykő, Kiskő és Szerkő ugyancsak hangulatos leírásban, megtalálható a kötetben. Az ipolytarnóci természetvédelmi terület, az ősmaradványok leírásai is izgalmas olvasmány. Részletesen olvashatunk az eddig előkerült lábnyomok alapján meghatározott állatfajokról és a tőlük származó lábnyomok számát is megtudjuk. Felsorolni nehéz, mennyi szép hely, mennyi védett fa, forrás található Nógrád- ban. Vajon tudunk-e ezekről? Ismerjük-e legszűkebb hazánk értékeit? Ebben is segít e könyv, mert kevesen tudnak a Baglyaskővár bazalttömbjéről, a pécskői bazaltkúpról, az ipolyszögi égerlápról, vagy a kastélyparkok növényeiről, fáiról. Igen, a csodálatos fák, amelyekben Nógrádban sincs hiány. Ismerni, óvni, védeni hív a könyv. Tudjuk-e, hogy Lltkén a millennium évében, 1896- ban nemcsak ünnepséget rendeztek, mint szerte az országban, hanem hét ko- csányostölgy-fácskát, amelyet Gödöllőről vasúton hoztak, el is ültettek. Ünneplőbe öltözött legények, vállukon hozták a fákat és egy kis parkban elültették. A parkot ekkor nevezték el Szent Istvánról. A hét fács- ka elültetésével a honfoglaló hét vezérnek állítottak emléket. S ezt követően minden év augusztus 20-án, a négy község (Litke, Ipoly- tarnóc, Mihálygerge és Egy- házasgerge) lakosságának részvételével ünnepi megemlékezést tartottak a parknál. A fák ma már több mint százévesek, mert az ültetéskor 6—8 évesek voltak. Magasságuk 22 méter körül van. Volt idő, amikor két fát az épületre hajló ága miatt ki akartak vágni, mert a község akkori vezetői nem tudták miként került oda. Szerencsére volt, aki nemet mondott. Ma Vörösmarty Mihály szavaival figyelmeztet a parkban egy tábla: „Emlékek nélkül a népnek híre csak árnyék.” „A helybeliek és az arnajárók, ha rápillantanak a tér közepén álló Szent István-szoborra, amelyet Imre Mária litkei lakos 1902-ben állíttatott és hallják a hét vezér emlékét őrző fák lombjának susogá- sát, talán nagyobb tisztelettel adóznak az elődöknek. A múlt ismerete és tisztelete nélkül nem élhet a nemzet. Remélhetőleg az 1100 éves évfordulón nemcsak Budapesten állítanak majd emléket, hanem szerte az országban, minden településen újabb fákat ültetnek, emlékparkot létesítenek." — Olvashatjuk a könyvben. A kelet-cserháti és a hollókői tájvédelmi körzet sein hiányozhat a kötetből, mint ahogy a szép nevű források sem. Olvassuk csak: Bec- kút (Mátraalmás), Bükfa- forrás (Szuha), Felső-cse- vice források (Tar), Egidiusz- f orrás (Buják), Erethusa- f orrás (Herencsény). Madách és Mikszáth fájáról éppen úgy olvashatunk, mint a romhányi törökmo- gyorófáról, amely alatt á fáma szerint II. Rákóczi Ferenc sátra állt, innen irányította 1710. január 22-én,' a Lókos völgyében zajló ütközetet, amely romhányi csata néven került a történelemkönyvekbe. Olyan legenda is elterjedt, hogy maga a fejedelem küldte Rodostóból egyik hűséges hívével a fácskát, hogy ültessék el az egykori csata színhelyén. És sorrend nélkül, talán még egy érdekesség a könyvből. Az egykori Krakkó- pusztától iNagykeresztúr irányába félúton, az erdőben találjuk a régi táncteret. Bizony honnan tudná a ma ifjúsága, de a középnemzedék sok tagja is, hogy korábban csaknem minden jelentősebb uradalmi erdőben létesítettek táncteret. A legtöbb helyen már csak az elnevezés utal a rendeltetésre. Általában a be- aratási ünnepségeket, majálisokat tartották ezeken a helyeken. Ezt a célt szolgálta a krakkópusztai tánctér is, amelyről jól belátni az akkori gazdaság egész területét. Az elegyengetett terület körül tizenegy idősebb fa őrködik. A pusztát már elbontották, s ma már csak az egykori tánctér emlékeztet a régi időkre, szokásokra. A könyvet, amelyet a Nógrád Megyei Tanács VB mezőgazdasági és élelmezési osztálya adott ki 5000 példányban, dr. Fancsik János szerkesztette. A leírásokat több mint 130 színes és fekete-fehér kép illusztrálja. Kitűnőek a fotók, amelyeket a Nógrád megyei fotóklub tagjai, Angyal Barna, Brunczel Tibor, Buda László, Csaba Mária, dr. Fancsik János, Fehér Miklós, Herbst Rudolf, Homoga József, Kótay Katalin, Környei Gyula, Kre- kács Miklós, Kupka Edit, Stadler Árpád, Varga István és Veres Mihály, valamint Márton Ferenc és Nagy Imre készített. A kötetben található rajzok Csaba Mária, a geológiai metszetek Prakfalvi Péter, a térképek Brunczel Tibor munkái. A kötetet Erdős István és dr. Perczel György lektorálta. A Nógrád megye védett természeti érté'Kei című munkát bizonyára sokan megveszik, mint ahogyan sokan „hivatalból” is megkapják majd. Mi úgy gondoljuk, a legjobban úgy hasznosulna ez a tartalmas, szépen megírt munka, ha minden általánois és középiskolának legalább egy példány jutna, megismernék, forgatnák is, mert valahol ilyen munkával, ismeretekkel kezdődik a lokálpatriotizmus, a hazaszeretet. Befejezésül a szerzők még egy, talán legfontosabb gondolatát idézzük. — Mi úgy gondoljuk, a természetvédelem igazi forrása a természet szeretete. Ennek pedig alapja az élő- közösségek alapos ismerete. Megismerve, megszeretni! — ez a mi jelszónk. Ismerjük meg értékeinket, ismertessük meg másakkal is, így alakulhat ki az a népes tábor, amely minden rendeletnél, minden őrnél hatékonyabban tudja megvédeni városaink egyik legnagyobb kincsét, az életet jelentő természetet, ahol társnak tekintjük az élővilág minden tagját, a legkisebb bogártól a legmagasabb fáig. Szokács László — Mihalik — Egészséges ivóvizet a Dél-Alföldre Afrikában jártam
