Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-06 / 31. szám
1990. FEBRUÁR 6., KEDD nograd 3 A nép nevében? Se vége, se hossza az ismerős nyilatkozatoknak: — a nép nevében szólok; a nép nevében követelem; vissza kell adni a népnek; rá kell ruházni a népre... És így tovább, a végtelenségig akár. .. Nem azt mondom én, hogy minden esetben rosszhiszemű, felületes, akarnok a népre való hivatkozás. Ném azzal van bajom, hogy ha egy-egy el- dönthetetlennek látszó súlyos kérdés végső fellebbezési fórumának egy eszmei népfelséget rángatnak elő minduntalan. Az a bajom, és az a gondom, hogy régi és új politikusok nagy többsége soha nem volt kíváncsi igazán a népre, ma sem kíváncsi igazán a sokaság véleményére, az egyszerű munkásemberek valódi politikai, szellemi állapotára. A „jelölőgyűlések” és más hasonló mélységű „le- ruccanásos” alkalmi találkozások fájdalmas csendjeit mindig gyorsan feledhetik a politikusok, mert végül majd minden közösség képviseletében megszólalnak a „jóbeszédű” közszereplők, és összefoglalják, közvetítik, felvetik a hallgató sokaság véleményét. .. Akár komolyan is lehet venni őket. . . Utoljára tán a népi írók csapatai vették a fáradtságot, hogy őszintén kíváncsiak legyenek a kisemmizett falu, a lepusztult város polgárainak közvetlenül megtapintható állapotára, lelkiségére. A meglévő, érvényes népi kultúrára, a szokásokra, az er- kolcsiségre. S mindarra, ami fájdalmasan nincs meg, amit éppen hogy segíteni kéne megszületni. Fájdalmasan nincs meg az önbecsülés, az összetartás, a működő közösséget, helyi önkormányzatot teremtő öntudat. Segítünk, hogy kialakulhasson? Szót váltunk arról, mi miért van úgy!, ahogyan van? Mert új alkotmány, választójogi törvény mind-mind csak egy lépcső első foka, amelyen felül lépni nem tudunk, ha egy nép tudatában, önbecsülésében nem indítunk el döntő változásokat. A szabad választás, formális ünneplős vasárnapi séta marad, részvétel, akaratnyilvánítás helyett, ha semmilyen igazi meggyőződés nem munkál mögötte, aTról — hogy ma — holnap, milyen úton kellene járni. Vegyük már végre észre, hogy néhány hónapos nagypolitikai égzengésben, varázsütésre még a jó akarat, jó szándék jelenléte esetén sem változik meg egy sok-sok évtizedes állapot, amelynek során a nép kirekesztődött saját életéből. Kirekesztődött azzal, hogy a XX. századi magyar történelemben minduntalan elhalasztódott a polgárosodás, a haza igazi birtokbavétele. Az évszázad egyik felében elhalasztódott úri bitang- ság, huncutság miatt, a második felében meg a legszebb álmokat megcsúfolva elhalasztódott, eltorzult eszmékből gyökerező, emberpusztító diktatúrák miatt. Csak azt látjuk, azt tapasztaljuk keserűen, hogy 1990-ben mennyire nagyon hiányzik az a fajta hazafi- ság, magyarságtudat, amelyik oly természetesen érzékelhető, ha az ember Angliában, Franciaországban, Hollandiában, Finnországban megfigyeli, mit jelent egy — hazához tartozni. Nálunk döbbenetes hiány ma is a 15 milliós magyarság egységében, jövőjében való közös hit, és fájdalmas hiány a többség vagy legalább az érzékelhető kisebbség valamilyen eszméhez, eszményhez való közös tartozása. Bizony, magától nem születik új lelkűiét, új magatartás. Bizony, igen sok meggyőző, európai kultúrát, jólétígéretet felmutató új tény kell a változáshoz, és mindezekkel együtt tudatos, új néptanítói segítés. Kérdezés és válaszolás! őszinte érdeklődés és őszinte szándékú programadás. Első lépésként azzal is elégedettek lehetnénk, ha megszűnni látnánk a „felsőség” kulturált magatartása nyomán azt a riadalmat, ijedtséget, gyanút és keserűséget, amely mindmáig kíséri a hivatalba belépő parasztembert, az ügyeit intéző munkást. Mindegy úr, vagy elvtors trónol a monumentális Íróasztalok mögött, ha ma is, holnap is felfelé kell nézni valahonnan lentről... Értsük meg: nem lehet emberöltőkön át a nép nyakán ülni, kifosztapi, lenézni. megalázni és aztán, mikor az illetékes uralkodó osztály lelép, leroskad a glóriás színpadról, nagy gesztussal odaszólni, odadobni a gyeplőt, tiétek a kormányozás! Gyerünk, lássuk, hogyan juttok előre! És ha sehogy sem mozdul az ilyen típusú lehetetlen vállalkozás, akkor következik a sorozatos hivatkozás. A nép így, a nép úgy, a nép amúgy. Én szólok igazán a nép nevében. Nem, inkább én, vagy én. vagy én. . . Ki volna képes a rivalizálásban igazságot tenni? Senki nem képes erre, és nincs is szükség ilyenféle ítéletre. Belátás kell! Annak belátása. hogy a népet, az ország népét ideje lenne megismerni, megnyerni. Felvilágositani, öntudatra ébreszteni. Ha én pártot alapítanák, ilyesmiken törném a fejem, mielőtt megszólalnék a nép képviseletében. .. Erdős István Mire- kérnek OECD-hitelt, -segélyt az agrárkörök Komoly érdeklődés mutatkozik a hazai agrárkörökben a 2,5—3 milliárd ECU-s hitel, illetve segély iránt, amelynek folyósítását az Európai Gazdasági Közösség önálló Gazdasági és Fejlesztési Együttműködési Szervezete (OECD) a közelmúltban helyezte kilátásba hazánknak és Lengyelországnak. Zala Géza, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium nemzetközi főosztályának vezetője az MTI munkatársának elmondotta: az elmúlt két hét alatt csaknem 300 mezőgazdasági és élelmiszer-ipari üzem, szövetkezet, közös vállalat, magántermelő, oktatási és kutatási intézmény, továbbá szakmai szervezet nyújtotta be pályázatát. A pályázatokat a minisztérium különbizottsága — bevonva a hazai pártok, szervezetek szakértőit ,— fogja értékelni. Ezután közli a MÉM az OECD-vel, hogy mely programokra igényel segítséget, illetve hitelt. Mint ismeretes, az EGK- országok csak olyan program megvalósításához adnak pénzt — kikötésük szerint a hazai banki kamatoknál jóval kedvezőbb feltételekkel —, amelyekben a tőkés cégek biztosítékot is látnak a befektetett összeg megtérülésére. Az eddig beérkezett pályázatok tanúsága szerint a kutatóintézetek, oktatási intézmények, s a1 magánvállalkozók a külföldi tőkét jó néhány esetben olyan — az elmúlt években központi forrásokból finanszírozott — kutatási eredmények bevezetéséhez igénylik, amelyek gyakorlati alkalmazására pénzforrás már nem akadt. Sok esetben kérnek hitelt a pályázók a már megkezdett intézeti beruházások befejezéséhez. Néhány helyről a termeléshez és a kutatáshoz alapvetően fontos műszerek, eszközök beszerzéséhez igénylik a nyugati segítséget. A Baranya Megyei Tanács például mezőgazdasági oktatási intézmények számára akar mintegy 40 millió forintos segélyt elnyerni oktatási segédeszközök, nyelvi laboratóriumok megvásárlásához. Külföldi segítségre számít az állatorvos-tudományi egyetem. Az intézmény egyebek között fejleszteni akarja takarmány-, illetve állatitermék-vizsgáló laboratóriumait, így nyújtva hatékonyabb szolgáltatást a termelőknek. A Szarvasi Dózsa Tsz hozzávetőleg félezer Békés megyei kistermelőt kíván új módon bevonni az állattenyésztésbe. Az igényelt 100 millió forintos fejlesztési ösz- szegből a nagyüzem által integrált szervezetet hoznának létre. A termelőszövetkezeti belső szervezet új modelljének kialakításához kért segélyt a keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári kara. Az intézmény a Rábapatonai Űj Élet Tsz vállalkozó tagjaira számítva, farmszerű gazdaságokat akar kialakítani, meghagyva a nagyüzemi keretet. Á Kisvárdai Szeszipari Vállalat több mint 100 millió forintos hitelre tart igényt, ebből keményítőgyárának szennyvíztisztító telepét építené tovább. A nagy fekete vállalkozás Sokat hallani a szénbányákról. Mindenki izgul, hiszen csaknem 12 ezer embert érint a sorsa. A mátra- novák-bányatelepieket mindenképpen. A selypi kéregbányától — mint a már évek óta környékünkön lévő külszíni fejtésektől i,s —, nagy teherautókon hordták a szenet Nagybátony- ba, közúton. Éjjel-nappal jártak 40 tonna terhükkel az autók, esetenként jóval a megengedett sebesség fölött. Rezegtek a csillárok, szállt a szénpor szanaszét az útra, útpartra. Mindenkit idegesített a dübörgés, a sáros utak, hogy gyereket még mellékutcában sem tanácsos magára hagyni a szállítás útvonalán, de hát hol vigyék, a szén kell. Lenyeltük a közúti szállítás problémáit. Most azonban olyan új dolgot észlelünk, amely az eddigi csendes mozgáson változtatást igényel. A mátranováki vasútállomásnál szénátrakó építésébe kezdtek. Vasúton olcsóbb a szállítás, már Széchenyi is tudta, nem új gondolat... Az azonban igen, hogy egy falurész kellős közepébe építik, a legközelebbi csá- ládoktól néhány lépésre, a 06 család lakta „lakóteleptől” 150 méterre. Feltételezem, az ideális helyet megálmodók első lépésként kitalálták az itt lakók véleményét, gondolatait;, ami olyan jól sikerült, hogy meg sem érdemes kérdezni senkit. A 40 tonna szén lezúdu- lása a vagonokba vagy a gumiszalagra csak egy sur- ranás. Por az ugye nem lesz, mert vizes a szén, és itt gyakran csapadékos az idő. A mégis szállni akaró pornak megparancsolják, hogy ez tilos. És a szél. Manapság ugye hol innen fúj, hol onnan, de egy biztos, itt csak onnan fújhat, ahol az épületek vannak, mert különben szellőztetni csak porszívózás előtt szabad. Igaz, 1500 méterrel arrébb állítólag lenne alkalmas hely a megépítésére — egy nagy réten, a házaktól távol — de hát ez közelebb van és én nem vagyok szállítási szakember. .. ' ■Mivel az önálló vélemény- nyilvánítások korát éljük, aláírásokat gyűjtünk a megépítés ellen, mert mégiscsak inkább ha lehet csendben, nyugodtan, tiszta levegővel, gyermekeinket játszani hagyva szeretnénk pihenni, és egyáltalán: Élni egy faluban. A szénrakodó nem a Patyolat leányvállalata, de bízzunk benne, segít majd a tanács, az a sok képviselő- jelölt, jelölt és párt, ami működik a térségben, mert ránkfér a segítség. Addig is egy dolog leszűrhető: ha por nincs az emberek orra alá, jó lesz a szénpor is. Elvégre ez egy iparosodott megye. flz Ugrárszövetség jelöltjei AGRÁRSZÖVETSÉG Az Agrárszövetség nem párt, hanem szövetség, mely a FÖLDÉRT, a FALUÉRT és a FIATALOKÉRT vállal felelősséget. AGRÁRSZÖVETSÉG A 3. sz. szécsényi választó- kerületben : DR. MIKLÓS ZOLTÁN A 4. sz. balassagyarmati választókerületben: DR. RÁTZ LÁSZLÓ 1947. március 17-én születtem a Szécsény járásbeli Mihálygergén, parasztcsaládban. Tanulmányaimat a Madách Imre Általános Gimnáziumban, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végeztem. Közösséghez vonzódásom a mai napig elkísér. Életelemem a sport, ma sem tudok meglenni nélküle. Feleségem Pilinyi Ildikó, házasságunkból két gyermekünk született: Ildikó, aki 17 éves és 2oltán, 12 éves. 1970-től a nagylód, majd a litkei termelőszövetkezetben dolgoztam főállattenyésztőként. 1978-ban mezőgazdaság-tudományi doktori címet szereztem Gödöllőn. Jelenleg az Ipoly Mgtsz — Litke - elnöke vagyok. Baloldaliságomat MSZMP- tagságom megszüntetésével sem tagadom, mert vallom, hogy a baloldali szocialista eszmék nélkül nincs humánus emberi társadalom. 1985-ben Nógrád megye 3. sz. (Salgótarján városkörnyék) választókörzetének országgyűlési képviselőjévé választottak — közakaratból. Az agrárágazat képviseletén keresztül próbáltam a vidék érdekeinek képviseletét is betölteni. Az Agrárszövetség programjának megvalósulásában nemcsak a vidék, de az ország sorsának jobbrafordulá- sát is látom. 1954-ben születtem Győrben. Szüleim paraszti származású, gyári munkások voltak, édesanyám már nem él. Bátyám szintén értelmiségi, építészmérnök. Gyökereim apám révén Erdélybe vezetnek. Iskoláimat Győrben végeztem, 1978-ban szereztem állatorvosi diplomát a Budapesti Állatorvos-tudományi Egyetemen. Felvételem előtt a Rába Vagon- és Gépgyár alkalmazottja voltam, koo- perátori minőségben, sportállásban. Ebben az időszakban első osztályú kézilabdázó voltam a gyár csapatában. 1977-ben kötöttem házasságot, feleségem Kovács Zsófia gyógyszerész. Két lányom közül Ági 12 éves, Réka 8 éves. Jelenleg Balassagyarmaton élünk. Egyetem után első munkahelyem a Balassagyarmati Járási Hivatalban 1 hónapon át tartott, itt járási szakállatorvos-gyakornok- ként, majd egy évig a szakosított szarvasmarha- a Magyarnándori Állami Gazdaságban. Gyakornoki időm letelte után üzemi állatorvosként, majd egy évig szakosított szarvasmarhatelep vezetőjeként, 1984-től mint a gazdaság főállatorvosa tevékenykedem. 1989 áprilisától a főállattenyésztői teendőket is ellátom. Érdeklődési körömre talán sorrendisége szerint is az alábbiak tartoznak, sport, zene és irodalom. Politikai tevékenységem 1968-tól datálódik, mint KISZ-tag 1978-tól mint szakszervezeti tag, 1984-től MSZMP-tag. 1985-től az állami gazdaság KISZ-titkára voltam, 1986-ban pártfegyelmi eljárás indult ellenem, főleg politikai koncepcionális jelleggel. Az ajánlószelvények leadhatók postán, vagy személyesen: Mindkét jelölt részére az Agrárszövetség választási irodájánál (Salgótarján, Dimitrov út 18/b). DR. MIKLÓS ZOLTÁN részére: 3184 Mihálygerge, Rákóczi u. 55., vagy 3186 Litke, Mg. Termelőszövetkezet DR. RÁTZ LÁSZLÓ részére: 2660 Balassagyarmat, Béri Balog Ádám u. 40. (Politikai hirdetés)
