Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-05 / 30. szám

1990. FEBRUAR 5.. HÉTFŐ NOGRAD - HÉTFŐI MAGAZIN Nyomtatványok az íróasztalon Már dolgozni sem tudok! Csak mosolygok azon, hogy egy évvel ezelőtt mennyi­re kétségbeestem az adóbevallási ívet látva. Emlék­szem, rengeteg rovat volt, kacifántosabbnál kacifánto­sabb kérdésekkel. Hetekig néztem döbbenten a jó minősé­gű papírt, míg végre elhatároztam: kitöltőm, ha törik, ha szakad. Mondanom sem kell, nem sikerült. Nekem sem sikerült, aki képes kitölteni némi elemzés után akár egy átutalási csekket is. Hiába no, nem tanították egyetlen oskolában sem, a fan­táziám meg szegényes. Szerencsére az egyik ismerősöm megszánt, kitöltötte helyettem. Könnyű neki, ö abban a szakmában dolgozik. Így is elkéstem, azóta is szégyellem magam. Most is kézhez kaptam a nyomtatványt. Mindennap elő­veszem s nézegetem az ismerős rovatokat. A kitöltéshez még nincs erőm hozzáfogni. Alighanem úgy lesz, mint ta­valy. Marad az ismerős szakember, ha vállalja. De az is elképzelhető, hogy az idén megszán a munkahelyem, s ki­tölti helyettem. Rémisztő ez a bizonytalanság! És ez még mind semmi! Kaptam én kérem az OTP-töl zsákszámra, az év elején értesítést, tájékoztatót, mellékletet, végleges nyilatkozatot, sima nyilatkozatot. Ilyen egyszerű mondatokkal fűszerezték némelyik nyomtatványt: „A tör­vény szerint az 1990. évre február 1-től havonta fizetendő adó mértéke a kölcsön havi törlesztőrészletének 50 száza­léka, ha a kölcsönszerződést 10 éven belül, de öt éven túl kötötte meg; a törlesztőrészlet 100 százaléka, ha a kölcsön­szerződést 10 évnél régebben kötötte meg". Világos! Ért­hető! Tudom én, erről nem az OTP tehet, hiszen a drága jó, legitim Országgyűlés hozta ezt a törvényt. Én kérem becsapva érzem magam, s törvényszegést szi­matolok. Csak úgy tudtam elkezdeni az építkezést annak idején, hogy hosszú lejáratú kedvezményes kölcsönt kap­tam. Dehogy fogok hozzá, ha tudom, hogy felemelik a ka­matokat! Teljesen mindegy, hogy ezt adónak vagy másnak nevezik. Milyen világ ez, melyben a szerződést maga az Or­szággyűlés szegi fheg?! Ráadásul a nyilatkozatok kitöltése meghaladja képességei­met. Nem tudom kihámozni, kapok-e értesítést, ha lejár az adókedvezményem. Nem tudom eldönteni, havonta, vagy egy összegben fizessem, semmit sem tudok. Bár nem értek egyet ezzel a döntéssel, de befizetném az összeget, ha tud­nám hogyan kell? Kérem, ne haragudjon rám az Ország- gyűlés, az OTP, nem szándékosan teszem. Tisztességes adó­fizető állampolgár vagyok. Megértem már egynéhány változást ebben az ország­ban. Ami viszont az utóbbi időben történik, az min­den képzeletet fölülmúl. Dolgozni már nem tudok, rá időm, energiám. Január elsején elkezdem kitöl­teni a hivatalos papírokat, s december 31-ig sem érek a vé­gére. Itt van az asztalomon az adóbevallási ív, a telefon­számla-befizetési szelvény, a személyikölcsön-csekk, az át­utalási betétszámla zöld példánya, a gyerekek ebédjének befizetését igazoló cédula, a lakásbiztosítási értesítés, a ko­pogtatócédula, a villanyszámla, az autóklub-igazolvány, a kölcsönadó nyilatkozatok stb. Megidéztek tanúnak a ta­nácsra, behívatott a főnököm, a TÜZÉP-re kell mennem, mert elfogyott a szenem, cipőt kellene venni a gyereknek. Megbolondulok. Könyörgöm: hagyjanak élni! Ádám Tamás nincs CONDUCTOR HOBBIJA Ki ne emlékezne a tou* karesti képrcirfbolókra? Arra, hogy ég a vezér jól ismert, kortalan képe, az egyetlen, amely hivatal­ban. pravoszláv parókián, útón-útfélen tudatta jelen­létét. Ez volt „a" fénykép. Hát a többi, remekbe si­került péídánnyal mi lesz? Cejausescu ugyanis szen­vedélyesen fénykéjpeztette magát. Mint a Romania Libera megírta, csupán a pártlap fotósat annyi szí­nes képet készítettek róla, hogyha ezt egypiás mellé raknák, 15 ezer négyzet­méternyi területet takarna el. Vagyis akkora földda­rabot, amely 600 háztáji parcellát tenne ki. És ak­kor még nem beszéltünk a többi rajongó képeiről! E sajátos fotóhobbit a Ro­mániai Magyar Szó a kö­vetkezővel teszi teljessé: »Uralkodásának első per­ceitől nem tűrte meg a róla készült, természetes, személyét és környezetét valósághűen ábrázoló fel­vételek közlését. Megkez­dődött tehát a képek „ki­igazítása”, s ez a retusá- lástól a mind orcátlanabb hamisításig terebélyesedett. Az Agerpres fotósai véjget nem érő dokumenWmre- gényt publikálhatnának a fépyképhamisitás magas­iskolájáról. A román hír- ügynökség fotótékájából megdöbbentő dokumentu­mok kerülnek elő. Az egyik legérdekesebb a napokban jelent meg. Ezek szerint a több ízben közzétett ENSZ-közgyűlési kép is hamisítvány. A román dik­tátor 1910-es közgyűlési fellépésekor ugyanis a te­rem csaknem kiürült, ezt azonban a romániai olva­sónak nem illett tudnia. ,.Fotóművészeink” tetoát elvégezték a műtétet: az emelvényre beragasztot­ták „apukát” egy olyan szónok helyébe, akit zsú­folt terem hallgatott. Azt viszont nem vette észre a gyakorlatlan szem, hogy a hallgatóság között maga Ceausescu Is megtalálha­tó.*' Kilencvenmilliós csúcstechnika a megyei kórházban T avaly novemberben adták át a Madzsar József megyei kór­ház új büszkeségét, a DSA- részteget, amely rövidítés egy számítógépes érfestő berendezést takar. A 90 miiií- liió forintos beruházás kö­rül azóta is hosszú csend honolt. Azt rebesgették a „jólértesültek”, hogy hiá­bavaló pénzkidobás volt a rendszer megvétele, mert még mindig külhasználatla- nul áll. Dr. Sándor Tibort, a rész­leg vezetőjét arról kérdez* — Ismertetné a berende­zés jelentőségét? — Legfőbb jelentősége az, hogy mind a vizsgálati időt, ,mimd a befecskendezendő kontrasztanyag-mennyiséget harmadára csökkenti az előző (módszerekhez képest. Ez imiind az orvosnak, mind a betegnek óriási könnyebb­séget jelenít. Ilyen tisztasá­gú képekhez más technoló­giával nem juthatunk. Nagy glőnye, hogy akár évekig is (képes tárolni a vizsgálati eredményeket amelyeket bár­mikor pillanatok alatt elő lehet hívni. — De ennyi pénzért... — Valóban, borsosnak tűnhet az ára, de, ha figye­lembe vesszük, hogy a ve­zérlő számítógép a COCOM- áistán szerepel, csak a mi pénztárcánkhoz mérten sok. Ennek a számítógépnek egyetlen meghibásodott pa­nelje 300 ezer nyugatnémet márka, kisebb részegységet pedig nem lehet benne cse­rélni. Éves fenntartási költ­sége 8—9 millió forint: eb­iben az energiától a munka­bérig minden benne van. Még a portörlő rongyot is devizáért kell beszerezni, mert bármilyet nem visel jel... — Hány beteget vizsgál­hatnak ezzel a módszerrel? — Napi három fogadására ,vagyunk felkészülve. Sajnos, a kihasználtságnak gátat szab a kórház felvevőképes­sége. Amíg csak egy érse­bészünk van, addig egy-egy .vizsgálat költsége 15 ezer forint. Miskolcon, ahol el­sőként telepítették ezt a rendszert, háromszor ekko­ra kórház igényeit szolgálja iki. Gondolkodunk azon, ihogy más megyékből is jár­janak hozzánk vizsgálatra, de ez újfent felvevőképes­ség kérdése. — Megtekinthetnénk a valóságban is a működését? — Nincs akadálya. Ilyen technikát nem sok kívülálló .csodálhat meg közelről. Fotós kollégámmal az ígé­ret utáni napon látogattunk tel a műtőbe, ahol éppen egy régebbi módszerrel meg­állapított aortaszűkületet Vizsgáltak. Az egész műve­let alig félórát vett igény­be. A felvételek a kisműtéti beavatkozás közben készül­tek. Balázs József Dr. Sándor Tibor (még maszkban) értékeli az eredményt. tűk: mi igaz a szóbeszéd­ből? Már semmi! Január 16-án végezitük el rajta az első vizsgálatot. A részleg átadá­sa utáni érintésvédelmi el­lenőrzés ugyanis olyan hiá­nyosságokat tárt fel, amely mellett nem kezdhettük meg korábban az érdemi munkát. — Mik voltak a problé­mák? — Nem voLtak megfelelő­ek a vezetékek, alulmérete­zett biztosítékokat építettek be. A fő kivitelező, a NÓM- BER és a sok alvállalkozó az alkatrészellátás hiányos­ságaira és a háttériparra hivatkozott, ezért csúszott az üzembe helyezés mintegy ,két hónapot. Ez idő alatt mi „oldalról” figyeltük az eseményeket, végül csak el­érkezett a mi időnk is... Fotó: Bábel László Gép adagolja a kontrasztanyagot A kutya rá lőtt a gazdira Itt a vadászati idény, mint tudják ezt mindazok, aki­ket ilyenkortájt — a vadak legnagyobb bánatára — el­kap a ffenvedély. Jönnek majd a hírek is a zsákmány­ról, és ki merné cáfolni a kapitális történeteket?! Meg­lehet, ez a magyarázata, hogy a Rekordok könyve nem vezet vadásznyilván­tartást. Bár most ugyancsak egyedülálló esetet kínál Os- lóból keltezett tudósításá­ban az Ansa hírügynökség. „Nyúlvadászat során egy kutya a gazdájára lőtt. Az esemény a múlt szombaton történt, Dél-Norvégiában, Lyngdal környékén. A va­dász szerencsére kisebb sé­rülést szenvedett, és még a helyszínen elsősegélyben ré­szesítették. A rendőrség tá­jékoztatása szerint a kör­vadászat résztvevői pihenőt tartottak. A kutya, miköz­ben a többi vadászebbel játszott, véletlenül hozzáért a gondatlanul földre helye­zett fegyver ravaszához, a csőre töltött fegyver elsült, s a lövedék éppen a tulaj­donost érte." A beszámoló hitelességéhez nem férhet kétség, mert még a tájékoz­tatást adó rendőrtiszt nevét — Steinar Mydland — is közölték. Aki a kárvallott személyét illetően elzárkó­zott minden információtól. Emberbaráti szempontból tette, így kívánja megaka­dályozni, hogy szárnyra kap­ja nevét a kétes értékű vi­lághír: „Ügy járt, mint a norvég vadász, akinél még a kutyája is pontosabban lőtt." Akkor pedig legyen a dicsőség a derék ebé. Téma a neve a vizslának, aki játszi könnyedséggel rá­lőtt a gazdájára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom