Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-05 / 30. szám
AÍ> , , (P ^,W OLVASÓTEREM V; SAL#^ NOGRAD POLITIKAI NAPILAP XLVI. ÉVF., 30. SZÁM ARA: 4,30 FORINT 1990. FEBRUAR 5., HÉTFŐ Európai kihívás a magyar vállalkozásoknak ü számlát még a gyerekeink is fizetik, Fiatal közgazdászok országos koolerenciája Salgótarjánban Tizedik alkalommal rendezte meg a hét végén Salgótarjánban a Magyar Közgazdasági Társaság ifjúsági bizottsága és Nógrád megyei szervezete a fiatal közgazdászok országos konferenciáját. A Pénzügyi és Számviteli Főiskolán 200 ifjú szakember előtt Czirják Sándor, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese tartott nyitó előadást Magyar jövő, de ki fizeti meg a számlát? címmel. A kérdésre adott egymondatos válasza: A számlát ‘természetesen mi fizetjük, de még gyermekeinkre is marad belőle. Az MNB elnökhelyettese mondandóját néhány makacs illúzió eloszlatására fűzte föl. Legfőbb ideje végre a racionalitások talajára állni, hiszen ügyeinket két csapda, a nyugat- és a kelet-európai kihívás közé szorulva, észszerűen átgondolva kell intézni. Milyen illúziók zavarják a gazdasági tisztánlitist? Egyike ezeknek, hogy jó- szolgálati alapokon jönnek létre a nyugati és hazai vállalatok közt a tulajdoni, termelési kapcsolatok. Az integrációra a magyar vállalatok vannak jobban ráutalva; ű haszon nagyobb részét tehát a nyugati partnerek fogják zsebre tenni. A kemény gazdasági racionalitások érvényesülése az integráció ára. Csalfa remény, hogy adós- ságterhünket könnyíti, mi több, elengedi. Magyarország aligha számíthat arra, hogy e kérdésben a többi adóstól külön kezelik! Hiábavaló várakozás az is, hogy a gazdasági változások idővel felveszik a társadalmi átalakulás fordulatszámát, a kettő sebessége nem azonos. Az idei gazdaságirányítási gondok közül a beszűkülő keleti kapcsolatrendszert nevezte meg a legsarkosabb- nak az MNB elnökhelyettese. A negyedéves exportengedélyeztetési rendszer jócskán megkésve, a vállalatok számára mégis a meglepetés erejével lépett érvénybe. Nem véletlenül azonban, hiszen a 200 millió rubeles aktívumot mindjárt az év első három hetében produkálta a gazdaság. Az adminisztratív megoldás, a monetáris kezelés e kérdésre szóló alkalmatlanságát ismerte el. Kétarcú a gazdaság magatartása a piaci viszonyokat illetően — húzta alá az előadó. Miközben sürgeti az igazi piacot, alapmagatartássá vált a fizetési kötelezettség elmulasztása, jóllehet a pénznek jelentős súlya van a piacgazdálkodásban. Egyre nő a vállalati sorban állás, a vállalatközi kapcsolatok működnek ugyan, a pénz azonban kikapcsolódik. Ha ez nem változik, illúzió a piaci mechanizmusokra való várakozás is. A továbbiakban az elosztási reform mielőbbi végrehajtását indokolta meg Czirják Sándor. E gondolatkörben ismét aláhúzta: nem lehet a piacgazdaságra áttérni úgy, hogy közben megtartsunk minden, a piaccal nem kónform előnyt. Le keli számölni a szociálpolitika mindenhatóságába vetett hittel, a mai magyar gazdaságtól csupán szegénységi szociálpolitika telik. A ki fizeti a számlát? kérdésre a rózsaszín hiedelmektől megszabadulva, csak ez lehet a válasz: a, terhek 90 százalékát a társadalom (Folytatás a 2. oldalon.) Vendégünk veit: Kuszák Artúr, a Nógrád Volán igazgatója Közlekedni — de milyen áron?! Két héttel ezelőtt kétórás országos figyelmeztető sztrájkot tartottak a közlekedési dolgozók, köztük a nógrádi volánosok. A demonstráció indítékait firtatva, a buszvezetők több olyan, a munkáltatójukkal kapcsolatos gondot tettek szóvá, amelyek hozzájárulnak a rossz munkahelyi közérzetükhöz. Megkértem Hu- szák Artúrt, a Nógrád Volán igazgatóját: válaszoljon a panaszokra! — Kezdjük zsebremenő témával, a pénzzel. A buszvezetők felvetették: korábban csak vezették a járművet, most viszont jegyet adnak, bérletet kezelnek, elszámolnak a pénzzel, tájékoztatják az utasokat, tisztán tartják a kocsit. Egyszóval: kalauzi munkát is végeznek. Nemritkán havi kétszázötven órát töltenek műszakban, ennek ellenére csak nyolcezer forint körül visznek haza. Mit felel az elhangzottakra? — Elöljáróban hadd mondjam el: az elmúlt években kialakított szabályozórendszer hátrányosan érintette a közlekedési dolgozókat, élet- színvonaluk az országos átlagot meghaladóan romlott, rosszabbodtak a munkafeltételek a versenyszférában és a közszolgáltatásban egyaránt. Bő- tíz éve vált általánossá a kalauz nélküli közlekedés, s manapság valóban nagyobb teher hárul a buszvezetőkre, mint korábban. A helyközi járatokon szolgálatot teljesítők jegykezelési jutalék formájában a bérletes bevétel egy, a készpénzes forgalom négy százalékát kapják, s ez akár a háromezer forintot is elérheti havonta. Vállalatunk buszvezetői a múlt évben havonta és átlagosan 232 órát töltöttek műszakban, s éves bruttó átlagbérük megközelítette a 127 ezer forintot. Az 510 buszvezetőből legutóbb negyvenhatan dolgoztak 241 óránál többet, közülük tizenketten kerestek kilencezer forint alatt, tizenegyen tizenkétezer forint fölött. A felvetés tehát kissé sántít... — Egy szó, mint száz: a Nógrád Volán buszvezetői nincsenek megfizetve. Sőt, ha jól tudom, a hazai Volán vállalatok közül a közepesek alatt helyezkednek el a bérranglistán, ök úgy fogalmaztak : arányát tekintve, az adminisztrátorok is keresnek ennyit. Nem beszélve a vezetőkről, akiknek nemcsak az alapbérük sokkal magasabb, hanem jókora prémiumot is zsebre tesznek. Mi erről a véleménye? — Sohasem állítottam, hogy a mi autóbusz-vezetőink meg vannak fizetve. Bízom benne, hogy sikerül 17 százalékkal emelni a helyközi és a távolsági járatok vezetőinek teljesítménybérét, s ugyanennyivel a salgótarjáni helyi járati buszvezetők járatbérét. Azt is remélem, hogy a helyi járati buszvezetőknek állami fedezettel biztosítják majd az évi ' 25 ezer forint forgalmi juttatást. Nálunk az ügyviteli dolgozók 4900—5600 forint között visznek haza, igaz, messze kevesebb órát telje-i sítenek, mint a buszvezetők. A mi vállalatunknál a vezetők fizetése és prémiuma alacsonyabb, mint legtöbb társcégnél, s főleg az utóbbi csökkent drasztikusan. Nekem, a vállalatigazgatónak 35 ezer forint a bruttó havi bérem, s tavaly kéthavi bérnek megfelelő prémiumot vittem haza. — A buszvezetők azt is felpanaszolták: rákényszerítik őket a túlórázásra. Előírás szerint, naponta csak tíz órát volna szabad tengelyen tölteniük, ám ennél többet vezetnek, mert betarthatatlanul alacsonyak a menetidők, ök a járatok idejének a meghamisításáról beszéltek, amelyet azért követtek el az illetékesek, hogy papíron ne legyen több hatszáz percnél a tengelyen töltött idő. Ezek a szavak egy súlyos váddal is felérnek, nemde? — Ennek ellenére megpróbálok józanul válaszolni. Nos, a forgalom ellátása megköveteli a túlóráztatást, mert a betegállományban, a szabadságon levők, egyes helyeken pedig a létszámhiány miatt szükség van a túlmunka elrendelésére. Am, aki vállalja a változó munkahelyes munkakört, az ezt a szakmai sajátosságot is vállalja. Tehát számít a túlórázásra. A salgótarjáni helyi járatoknál a menetrend és a menetidő szerkesztése immár több mint tíz éve szá(Folytatás a 2. oldalon) Áprilistól gyógyszerár-emelés Az újabb gyógyszerár-emelés előreláthatóan április 2- án lép életbe, s átlagosan nem éri el a tíz százalékot — közölte dr. Matejka Zsuzsanna, a téma miniszteri biztosa az MTI érdeklődésére. Elmondta: a gyógyszerek termelői árának emelése, a gyógyszer-kereskedelmi árrésváltozás és a forintleértékelés vonta maga után a medicinák patikai árának módosítását. Ez nem kizárólag áremelést jelent, mivel jó néhány gyógyszerért a beteg kisebb térítési díjat fizet majd. A gyógyszerek teljes ára összességében 35,4 százalékkal emelkedik, ennek nagyobb részét azonban a társadalombiztositás fedezi, amely így a lakosságtól 2 milliárd 240 millió forint többletkiadást vállal át. A lakosságnál jelentkező többletkiadás viszont nem fogja elérni a 300 millió forintot. Az áremelés gyakorlati részéről szólva, Matejka Zsuzsanna kijelentette: 474-féle gyógyszer térítési díja nő, 375 orvosságé csökken. Az eddig olcsóbb medicináknál az áremelés jelentősebb lesz, a drága készítményeknél pedig árcsökkenés várható. Olcsóbban jutnak a jövőben orvosságokhoz azok az idős emberek, akik rendszeresen használnak a szívós érrendszerre ható gyógyszereket, magas vérnyomás kezelésére használatos készítményeket, reumás fájdalmak enyhítését elősegítő medicinákat. Ugyancsak csökken — készítményenként változó, de jelentős mértékben — a gyermekgyógyászatban alkalmazott gyógyszerek térítési díja, valamint a tőkés importból származó gyógyszereké. Jelentősen mérséklődik például az eddig nagyon drágán árult Ulceran, Creon kapszula, Isoprinosin tabletta, Doxi- um tabletta, Doxycyclin kapszula patikai ára. Ezentúl több olyan betegségben szenvedőnek írhatja fel az orvos térítésmentesen o gyógyszert, akinél az lét- fontosságú, mert a folyamatos szedés megszakadása károsan befolyásolná a szervezet működését; például különböző hormonhiányban szenvedők (Addison-kór, Hy- potyreosis), immunrendszeri betegséggel küszködök (veseelégtelenség) esetében. A konkrét készítmények áráról szólva, a miniszteri biztos leszögezte: nagyobb mértékben emelkednek az árak az orvosi javallat nélkül alkalmazott orvosságoknál, a nyugtátoknál, a fogamzásgátlóknál, a testépítésre használatos gyógyszereknél. Egyhavi bérnek megfelelő nyereségrészesedés Támadás a termelőszövetkezetek ellen Szombaton tartotta elmúlt évi zárszámadó közgyűlését a Mátra Termelőszövetkezet Bátonyterenyén, a Fűtőber bátonyterenyei gyárának ebédlőjében. A megjelenteket Báldi Istvánná, személyzeti vezető köszöntötte, majd Percze József, a termelőszövetkezet elnöke ismertette a vezetőség beszámolóját az elmúlt évi munkáról. — Az egyesüléseket követő 16. zárszámadás merőben más társadalmi körülmények között zajlik, mint korábban. Az 1980-ban elkezdődött, és azóta tartó nehéz folyamat, tavaly tovább fokozódott és kibővült a tsz- ek, a szövetkezeti mozgalom elleni támadással. Néhány, felelőtlen gondolkodású személy és párt azért teszi ezt, hogy még bonyolultabb legyen a helyzetünk és jövőnk, hogy még nehezebb legyen a sorsunk — mondta bevezetőjében az elnök. Az elmúlt esztendő ismét bebizonyította, hogy a termelőszövetkezet továbbfejlődött. Az alaptevékenységből származó bevétel 6,5 millióval, a kiegészítőből adódó pedig 40 százalékkal nőtt az előző évhez viszonyítva. Mivel a költségek az árbevételnél nagyobb mértékben nőttek, a nyereség 5 millió 660 ezer lett. A legeredményesebb munkát az építési üzemág, a téglagyár végezte. Jó évet zárt az állattenyésztés is. A kötszerüzem, a termelés növelése ellenére csak kismértékben javította eredményességi pozícióját. Az előbbiek mögött 657 ezer ledolgozott munkaóra, és sok-sok dolgozó tisztességes munkája, erőfeszítése húzódik meg. A közmegegyezéssel kialakított és jól működő bérgazdálkodási elveknek megfelelően az elért nyereség lehetővé tette, hogy 10—11 százalékkal növeljék a bér- színvonalat. Emellett törzs- gárdajutalomként csaknem 90, kitüntetésekre pedig majdnem 65 ezer forintot fizettek ki. A zárszámadáskor a tagok egyhavi nyereségrészesedést vettek fel, ami átlagban 7 ezer forintnak felel meg. A bérfejlesztés ellenére, a tagok bérszínvonala alatta marad a népgazdaság egyes munkahelyein történő, jóval nagyobb arányú bérfejlesztésének, nem éri el az infláció szintjét, ezáltal a megélhetés tovább nehezedik, az életszínvonal csökken, a mezőgazdaságban dolgozók bérlemaradása tovább fokozódik. Ilyen nehéz gazdasági körülmények között minimális összeg jutott a jövő gazdálkodási alapjának fejlesztésére. Az elért nyereség még a szinten tartáshoz szükséges beruházást sem teszi lehetővé. Emiatt a múlt évben 3 millió forintot fordítottak építési beruházásra, 1,7 milliót gépekre. Az előbbiekhez 3.5 millió hitelt vettek /fel. Rátérve az idei tervélkép- zelésekre, abból indult ki, hogy a mai, bonyolult helyzetben, a kényszerű rövid távú előrelátás mellett lehet-e, kell-e tervezni? Szükséges, mert a gazdálkodás egész vezérfonalát jelzi. Az idei terv célja a következő: a talpon maradás, a tsz működőképességének megőrzése, a lehető legnagyobb mérvű évközi bérfejlesztés a gazdasági eredményeknek megfelelően. Fontos még ebben a zavaros, termelőszövetkezet-ellenes politikai hangulatban és helyzetben a távlati eredményes működést is biztosítani. Az elért szociális jellegű vívmányok megőrzése viszont kétséges. Amennyiben sikerül a béreket 10—15 százalékkal emelni, és az egyhavi bérnek megfelelő nyereségrészesedést kifizetni, akkor az idén 160—165 millió árbevételt kell elérni, á jövedelmezőséget 5 százalékkal növelni, azaz 6,5 millió nyereséget előteremteni. Az előbbiek teljesítésének megvan a realitása. Elérése érdekében fokozni kell a termelékenységet, a hatékonyságot, csökkenteni a bankkamatot, (Folytatás a 2. oldalon)
