Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

5 1990. FEBRUÁR 3.. SZOMBAT Nix; RÁD Egy kedvet város Dés (Dej) látkép« Testvérek között Désen — Erdélyben Magyar írógép a LIBERTÁTEA-nak — Solon törvény» a Szamosnál Nincs tér a költői vallo- másos sorokra. Csak a té­nyek maradnak. Egy nap és egy éjszaka után Désre, az ottani magyarokra és ro­mánokra téltő szeretettel gondolunk. Az út Balassagyarmatról indult január közepe táján Salgótarján „bevonásával”. Szabó Endre balassagyarma­ti tanácstag, lapunk és a Gyarmati Napló (éppen megszűnőben?) külső mun­katársa illetve alapítója hozta a hírt, amit a rádió­ban hallott és „dési felhí­vásként” emlegettünk: az új rendben indult román LI- BERTATEA minden most keletkező lehetőségét szeret­né megosztani egy magyar nyelvű lappal! De nincs magyar betűkkel működő írógépük. Nincs magnójuk, kazettájuk, nincsenek szak­könyveik. A Napló ideigle­nes szerkesztőbizottsága dön­tött: írógépet, megmaradt újságokat és minden mást is vinni kell Désre.. . A Robotront a városi tanács adta, az utat a római kato­likus templom Szent Félid­őn kórusa támogatta anya­gilag. Kétezer Gyarmati Naplót és sok száz Ipolyi vittünk (a már említett Szabó Endre, e sorok rovö- ja és a salgótarjáni fotóri­porter Gyurkó Péter). Liudort Péter Várad alatt keltünk át, nemrég még tonna dinamit- nak is beillő szállítmánnyal (Dacia kocsival), a gyári csomagolású magyar író­géppel és a kétezernvi új­sággal! Désre, Szolnok—Do­boka egykorvolt vármegye egykorvolt székhelyére sötét este értünk hóhullásban. A LIBERTATEA-ról szinte semmit nem tudtunk, hogy hol székel stb. A postán fel­vettünk valakit, aki elkala­uzolt a régi pártházig, előt­te fegyveres katonaőrök, ki­feszített szalagkordon. Sza­bó Endre azonnal feltűnést keltett errefelé kissé pikni- kus termetével és síruhájá­val. tgy találta meg öt! a rádióból ismert hang gazdá­ja. a LIBERTATEA mellett dolgozó fiatalember Luidort Péter (neve lajosaranyat je­lent). Talán ő lesz majd a román lap mellett szervező­dő magyar újság szerkesztő­je. de végeredményben már­is kissé „szakadárnak” szá­mit. re vívott véráldozatos közös forradalomban. Luidort vé­gig minket kalauzolt étte­rembe, szállóba (modern, öt­száz lej egy kétágyas, ma még belülről katonák őr­zik), a Ferenc-rendiekhez, és elhoztuk őt Magyaror­szágra vadonatúj útlevele volt. soha eddig nem járt nálunk. Fegyveres katonaőr a volt pártház kapujában Radu Saplacan - LIBERTATEA Elfogódott szeretet, meg­ható, de egyben elkötelező esti találkozás odafent a vol£ pártház emeletén a román demokratikus lap szerkesztő­ségi szobájában. Radu Sap­lacan főszerkesztő egyike azoknak a progresszivitás­ban lefojtott és most hirte­len erővel, energiával feltö­rő román értelmiségieknek, szsnmosinenfe DÉSI DEMOKRATIKUS LAP Désen már akkor előké­születben volt a magyar nyelvű lap (főként vallási irányítással), amikor ő a román demokratikus újság mellől, a vele való szoros együttműködést hangsú­lyozva „kéretlenül” az éter­be repítette a dési felhívást. Sem az ő helyzete, sem 'ál­talában „a helyzet” tehát nem olyan egyszerű, mint gondolhatnánk egy győztes­akikről mindig tudni lehetett, hpgy léteznek, ha nem is látszanak a Condukator alatt. Filozófus-tanár. A for­radalom választotta, a harc idején szerveződött és azóta talán többször is újravá­lasztott Nemzeti Megmentést Front mellett került az él­re, indította a lapot. Akkor írt eddig nem látott új sza­vakkal! vezércikket a 'besú­gók korszakáról, amikor Találkozás Dés polgármesterével (előtérben Huber András Dési Huber festőművészünk unokaöccse) még nem volt bizonyos sem­mi. ami mára már átalakí­tandó, fejleszthető demok­ratikus eredmény. Radikális, tényszerű, kö­vetkezetes lapot akar. „Csak az igazság és semmi más." Ez visszafelé nézve is jó prog­ram a talán helyenként túl­hajszolt vádaskodások ide­jén. De előrefele sem akár­mi! Tények és semmi más. Igazság. Dés iparosodott tör­ténelmi hely, régi szép bel­várossal, negyvenezernyi lakosssal, aminek a kéthar­mada román. Nem volt min­dig így, fordított volt az arány. Az ipar (papír-, kon­zervgyár stb.) azonban sok munkást felvett. A hagyo­mány erős, él és főként a vallás kezében jó helyen van. ami a magyar kultúrát illeti. De más felekezet is létezik, nem csupán a kato­likus, erősebb a református talán, Dés régi címerében is az ő templomuk tornya sze­repel. Radu mindezt számí­tásba veszi. Pártolja-segíti saját eszközeivel egy magyar lap létrehozását is. A val­lásiak felajánlott segítségét „akár tíz évre álljuk a költ­séget. .. ” nem fogadja el, mert az kötelezettséget je­lent. Radu mégsem lehet román szeparatista, amiként nem lehet magyar 'szepara­tizmussal vádolni soha sem a már létező! SZAMOSMEN- TE című lapot, amit a val­lásiak, főként a Ferenc- rendiek irányítanak. A türe­lem egymás iránt a legfon­tosabb. de egyben a legtö­rékenyebb is. Dr. Stefanescu és a többiek A front mindenki által örökké tisztelt mai elnöke dr. Gheorgha Stefanescu bu­karesti, Marosvásárhelyen tanult, felesége magyar, ő maga orvos, derűs-határo­zott egyéniség. Az a típus, aki előtt mindenki leveszi a kalapját. Désnek ebben tehát szerencséje van, hogy állítani tudott a front élé­re ilyen embert, akire min­denki hallgat. Vele másnap találkozunk a LIBERTATEA szerkesztőségében, ahol úgy váltják egymást a dési ro­mánok, magyarok ezekben az órákban, mint a forra­dalomban a televízió kame­rája előtt a csoportok. A forradalom folytatódik min­den ponton. A dési front elnökét elsősorban az ér­dekli — mi a véleményünk a korai választásról (márci­us) vagy inkább később lenne jobb? Az ember nem adhat tanácsot. Legfeljebb a véleményét mondja, hogy a forradalmi lendületet ta­lán most kellene kihasznál­ni, de körültekintő türelmet is tanúsítva egymás iránt! Stefanescu doktort később dicséri Ervin páter is, a helyi ferencesek vezetője, dicséri mindenki bölcsessé­ge után, amit eddig is bi­zonyított. Talán a legfon­tosabb lenne — s ennek hangot is adunk — a Stefa- nescukra hallgatni. Rájuk vigyázni, nem a securitaté- vel szemben. Sokkal inkább a helyi indulatok, előítéle­tek lehetnek rémísztőek. A SZAMOSMENTE, a romá­noktól független újság első számából idézem a szer­kesztőségi titkár Márton Pálma Ibolya sorait Solon- ról szólva, aki a demokrá­cia atyjaként ismert az i. e. VI. századból „a nép tiszte­li a vezetőket és a vezetők a törvényeket... ” Dés polgármesterével ugyanott találkozunk kicsit később. Elhozta magával az alpolgármestert is. Benea Gheorghe iparban dolgozott helyben, mérnök, probléma- megoldó típus, higgadt, ha­tározott. Alpolgármestere magyar, Filip János ugyan­csak mérnök. Minden ér­dekli őket, főként a mi nemzetiségi politikánk ered­ményei, amiből látszik, hogy szeretnének szembenézni előítéletek nélkül a tények­kel, megoldást keresve a félrevezető utak elkerülésé­vel. Szerepük később, ami­kor a helybeli ipar haté­konysága is napirendre ke­rül, lehet majd igazán je­lentős! Ma még a régi, ve­szélyes kollaboránsok elleni küzdelemnél tart a két dési mérnök, a román és a ma­gyar. A nép választotta őket, a nép felügyeli tettei­ket, kritizálja talán türel­metlenül is, holott jelenleg ők az egyetlen igazi erő, ami rendet tarthat secus be­súgók nélkül közös erővel. Akkor kapják kézhez a volt besúgók listáját, amikor velünk találkoznak. Szép hosszú névsor kézzel írva. Páter Ervin ferences Kiosztottuk a Gyarmati Napló kétezernyi példányát és az Ipoly számait. Az ut­cán olyan embereket lá­tunk, akik kezében a gyar­mati újság. Sorban állás is a lapelosztónál látható egye­dül. Vasárnap délelőtt Dé­sen. Gyarmati indulásunk hajnalán a Felícián kórus karnagya Varga Janos írt néhány szeretetteljes sort ismeretlenül a dési testvé­reknek. Liudort Péter kísér bennünket a zárdába. ott aztán átad mindhármunkat Ervin atyának. Páter Ervin (Ferencz Béla) halálra ítélt volt, börtönben ült, ő a dési magyarság és ősi kultúra egvik legfőbb őrzője, a SZAMOSMENTE, a minden mástól független demokra­tikus lap, a szerveződő' könyvtár(ak), szabadegyetem és minden más kultúrát fel­támasztó új gondolat párt­fogója. Luidort Péter rádiós fel­hívását először „illetékte­lennek" tartja, majd az esz­mecserében kissé megeny­hül, magabiztossága itthon­ról ismerős „csak egy lap lesz Désen, a SZAMOS­MENTE”. .. Azt Tőkés Lász­ló is meghatódottsággal kö­szöntötte. Hogy végül is hány lap lesz, miközben az egvüttmunkálkodás, türelem lenne a fontos — ezt ma még nem lehet tudni. A forradalom egészen vé­kony üvegpallón jár Désen is. T. Pataki László 'Fotó: Gyurkó Péter l\í'., 3 s S‘25 DezembriöS LIBERTATEA PUBLICATIE A CONSlLlUÜJI MUNICIPAL DEJ AL FhüNTULUI SALVARÍl NATIONALE így várják naponta az újságot a désiek iz Radu Saplacan főszbrkesztő a progresszív románság dési kép­viselője

Next

/
Oldalképek
Tartalom