Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-27 / 49. szám

V 4 Labdarúgás Magas színvonal a Mátrában Jászberényben tartott sze­zon előtti versenybizottsági ülést, az NB III-as labdarú­gók Mátra-csoportjának el­nöksége. melyen megyénk képviseletében az SBTC, SKSE, B.-gyarmat, Nézsa, Nagybátony és Romhány küldöttei vettek részt. Dr. Csicsai József elnöki köszöntője után, az új össze­tételű Mátra-csoport elmúlt félévi munkáját értékelte. Ebből kiderült, hogy az egyre szaporodó gazdasági gondok alaposan feladják a leckét minden sportvezető­nek. A játékosok részéről szemléletváltást sürgetett, mert még mindig vannak olyan labdarúgók, akik ama­tőr' státusuk ellenére nem hajlandók felvenni a mun­kát. Inkább eligazolnak, vagy szegre akasztják stop­liscipőjüket. Az új csoport kialakításá­nál döntő szempontként vet­ték figyelembe az egyes te­lepülések egymáshoz való távolságát, s mivel átlago­san csak 80—90 kilométert kell utaznia a csapatoknak, jelentős megtakarítást értek el. Az átszervezés tehát egyben gazdaságos intézke­désnek is tekinthető. A szín­vonalról szólva elhangzott, hogy színesedett a mezőny, s több NB Il-es léptékű mérkőzést is játszottak az éllovasok — Gödöllő, Bag, SKSE, Hatvan —, egymás­sal ellen. Még mindig tart az a divat, miszerint az együt­tesek inkább felülről igazol­nak korosabb labdarúgókat, mintsem a sajátnevelésű fia­talokra támaszkodnának. A bizottság az első három helyezett közül a bajnokság végén, 15 ezer forint juta­lomban részesíti azokat a szakembereket, akik legtöbb saját nevelésű játékost épí­tették be együttesükbe. To­vábbá szintén egy pénzdíjas pályázati felhívás is napvi­lágot látott, melyben azon szakosztályok versenyezhet­nek, amelyek legalább öt saját tehetséget foglalkoz­tatnak, a 16-os keretben. Ja­vasolja továbbá a bizottság az amatőr ligának elfoga­dásra, hogy tegyék kötelező­vé legalább egy 21 éven aluli futballista szerepelte­tését valamennyi egyesület­ben, s lecserélése esetén is csak hasonló korú fiatal vált­hassa őt fel. örvendetesen javult a fegyelmi helyzet. A felnőt­teknél a korábbi évekhez képest felére csökkent (15- re) a kiállított játékosok száma, éppen úgy, mint a sárga laposoké. A legsport­szerűbb játékos a szezon végén külön díjazásban ré­szesül épp úgy, mint a legsportszerübb közönség Újdonság még, hogy a baj­noki aranyérem-tulajdonos 100 ezer forintos támogatást is magáénak tudhat a ver­senybizottság jóvoltából. A jelenlevő NB Il-es liga­elnök, dr. Stiegler Károly hangsúlyozta: — míg az NB III-as csapatokat megilleti a nevelési költség, addig az NB II-ből lefelé igazolóként nem fizetnek. Dr. Bartalfi Károly, az amatőrliga nevében szólt. Örömmel tájékoztatta a je­lenlevőket, hogy 40 esztendő után, újra életre keltik az amatőr válogatottak vetélke­dését. Zárszavában elismeréssel szólt az utánpótlás-szemlé­letű Mátra-csoport munkájá­ról. véleménye szerint szín­vonalas szakmai irányítás jellemzi őket az ország töb­bi területi bizottságot meg­előzve. Petres Tamás mosolya L erágott csont a Pct- res-dosszié. Megfo­gadtam. nem is foglalko­zom vele. Annyian elmond­ták a véleményüket pro és kontra, hogy szót sem ér­demel az egész. Megfogad­tam. s természetesen nem tudok hallgatni. Az utolsó szikra a minapi Telesport volt. Petres Tamás, az elmúlt bajnokságban gólkirály lett, igaz. meglehetősen ke­vés góllal. A Videoton üd­vöskéje nem rossz focista, el kell ismerni. Elismerték az egyesület vezetői is, azért kötöttek vele kedvező szerződést. Igen ám, de a labdarúgó nem teljesítette a szerződésben rögzítette­ket — állítják joggal a vezetők, hiszen az ősszel mindössze 2 (azaz kettő) gólt rúgott. Más kérdés, hogy a szerződésben nem kötötték ki a gólok számát. Jog szerint * tehát Petres- nek van igaza — mondom én. A Videotonnak ki kell fizetnie a pénzt, mert szer­ződésszegést követett el. Alighanem baj lehetett azzal a szerződéssel. ha halovány teljesítmény után is felveheti Petres Tamás a tisztes summát. Bolond lenne otthagyni! — vélik sokan. Hűvös fejjel, jogilag közelítve a lényeg­hez, elfogadható az érve­lés. Ugyanakkor felháborító­nak tartom ezt a szemlé­letet. ezt a gyakorlatot. Ké­rem szépen, százezrek röp­ködtek a Telesportban. Petres Tamás mosolygott két ügyvéd között. Egy olyan játékos, aki eddig még nem bizonyított! A húszas éveinek elején járó játékos járja a diszkókat — bevallása szerint hetente egyszer — mellesleg elfo- eizgat. s szemrebbenés felveszi a hatalmas össze­geket. Teheti. Minden hasonlat sántít, de nézzünk szét magunk körül. Az élet más terüle­tén dolgozó lényegesen nagyobb kvalitású emberek labdába sem rúghatnak. A töredékét sem kapják an­nak a pénznek azok a mű­vészek, festők, írók, akik alighanem több értéket hoznak létre, mint Petres Tamás. Egy műalkotás el­készítése nem egy esetben évekig tart. Tovább me­gyek: vajon hány tehetsé­ges mérnök. professzor, tanár kínlódik a napi megélhetéssel? Velük mi­ért nem köt az egyesület (intézmény, vállalat) mil­liós szerződéseket? Az embernek hányingere van az egésztől. A közpén­zekből élő labdarúgásból nagyon sokan, nagyon jól megélnek. Es ‘ még csak produkálni sem kell. Mert higgyék el, ha látnám az eredményeket, azt monda­nám: üsse kő! De nincs eredmény, a milliók meg egyik zsebből a másikba vándorolnak. Miféle mo­csár ez? Ozeretem a labdarú­^ gást. de nem szere­tem az aránytalanul nagy jövedelmeket. Petres Ta­mást pedig arra kérem, ne rám. hanem Van Bastenre mosolyogjon. Az aranycipő elnyerése után. Akkor ve­gye fel klubjától a százez­reket. (-dám) * Vasárnap késő délután i salgótarjáni sport- : csarnok egyszeriben a város politikai szervezetei képviselőinek találkozóhe­lye lett: futballtornán gyűr- kőztek meg egymással a tagság soraiból verbuvált csapatok. Nyilván azért, hogy ezt a lehetőségét se hagyják ki a választási csatározás­nak. tisztázandó, melyikük az erősebb, alig egv hónap­pal a mindent eldöntő ..mér­kőzés" előtt. Még minket, hírlapírókat is meginvitál­tak. . . A Szocialista Párt korábbi felhívására további négy szer­vezet. valamint a megyénk­ben tevékenykedő újság­írók válogatottja nevezett be arra a nemes vetélkedésre, amelynek bevételét a város leginkább rászorult rétegé­nek, a kisnyugdíjasok meg­segítésére ajánlottak fel a rendezők. öt órakor, csaknem zsú­folt ház előtt vonult ki a hat együttes a szép számú szemlélődő szűnni nem akaró ovációjának közepet­te. Hogy mi végre a lelkes fogadtatás? Bizony. nem akármilyen sztárparádé ke­rekedett hirtelen lenn a par­ketten: a mindenképpen esé­lyesnek számító, tekintélyes képességű hírlapírók mellett olyan játékosegyéniségek kápráztatták a nagyérde­műt. mint Gusztos. vagy Rozgonyi doktor, akik im­már — mint a szurkolók előtt bizonyára ismeretes — komoly harcban állnak a „válogatottságért”... Nos. a látottak igazolták a felfokozott várakozást. Ez­úttal teljes volt az esély- egyenlőség. Nem volt most se lehallgatás, se megverés, se agyagba döngölés. Igaz, futball se nagyon. Egyetlen csapat volt csupán, amely szép játékra törekedett, ám az ellenfelek által sűrűn adományozott kék foltok megakadályozták a csillogó kombinációk kivitelezését. Ezért szerepeltek a vártnál némileg halovánvabban az Az MSZMP csapata Szoó Dodival és Cserhátival. Képviselőjelöltek egymás között: Horváth József (balra) és Gusztos István, a Vállalkozók—SZDSZ találkozón. álljanak itt' az eredmények: Vállalkozók—Szocialisták 2—4 (2—2), MDF—MSZMP 1_1 (0—1), SZDSZ—Vállal­kozók 1—5 (1—3), Hírlap­írók—MDF 1—4 (1—3), Szo­cialisták—SZDSZ 7—1 (4— 1), MSZMP—Hírlapírók 6—1 (2—1); döntő: MSZMP— Szocialisták 4—5 (2—4). Elvesztek a szépségbei a hírlapírók Zsely András, az újságírók klasszisa (fehér mezben) épp megállítani készül egy MDF-támadást. újságírók. (Persze a labda tojás volt, s a pálya is min­dig a mi kapunk felé lej­tett, meg "aztán az ifjú lab­daművészünk összedrótozott bokával játszott mindvégig. Az igazi „legek" mégis a mi nevünkhöz fűződtek: csapa­tunk szerezte a legtöbb ön­gólt (szám szerint kettőt), tőlünk került ki az egyetlen — meg kell mondani, igaz­ságtalanul — kiállított játé­kos (a kultúrában egyéb­ként igen jártas Ádám Ta­más személyében), s nem utolsósorban: a legnagyobb gyertyát Balás Róbert, a legnagyobb luftot Tóth Lajos rúgta. A torna végeztével a szakértőkből álló zsűri ösz- szeállította az „all stars”- csapatot, amely a követke­zőképpen fest: Rácz — Ko- laj, Balás. Venesz — Ádám. Vaskor. Hajszálnyival ki­szorult a díszes társaságból Zsély, Tóth és az idegenlé­giósként szereplő Erdős. Végezetül okulásképpen A győztes szocialisták A tanácselnök megírta levelét... Á Nagybátonyi Bányász közben csöndben haldoklik „Szégyen, hogy egy újsághoz kell fordulni könyöradományért.” Ezzel a címmel je­lent meg írásunk a február 23-i lapszámunkban. A Nagybátonyi Bányász SC nehéz helyzetéről esett szó, a cikkben. Az abban foglaltakra reagál, az alábbiakban Szabó Fe­renc, a Bátonyterenyei Városi Tanács elnöke. Véleményét — kérésének megfelelően szó szerint közöljük. Tisztelt Szerkesztőség! A február 23-i, pénteki számukban közölt, „Szé­gyen, hogy egy újsághoz kell fordulni könyöradományért” című cikkükben leírtakkal mélységesen nem tudunk egyetérteni. Az írással kap­csolatban, a városi tanács véleménye a következő: Teljesen egyetértünk a Nagybátonyi Bányász Sport­egyesületért aggódókkal. A városi tanács költségvetése azonban — sajnálatunkra — nem 420 millió, hanem csak 294 millió forint. A sportra nem 100 ezret áldoz a ta­nács, hanem egymillió-hu- szonháromezer forintot. Egyetértünk azokkal, akik határozottan kiállnak az ügy érdekében, a megalapozottan véleményt nyilvánítókkal. Visszautasítunk azonban minden felelőtlen, igaztalan megnyilvánulást! Végezetül annyit még, hogy az ügy segítése érdeké­ben bármikor készek va­gyunk — a bázisvállalat fe­lelősségét fenntartva — a sportot szerető közvélemény­nyel és az ebben illetékesek­kel tárgyalni. Bátonyterenye, 1990. feb­ruár 26. Szabó Ferenc tanácselnök ☆ Szívesen helyt adunk Sza­bó úr vitatkozó sorainak. La­punk sportrovatánál mindig is gyakorlat volt, hogy meg­hallgatjuk a '„másik felet”, s közzétesszük véleményét. Nekünk is van azonban mondanivalónk a dolgokkal kdpesolatban, amit nem is rejtünk véka alá. Minden­esetre legelőször megkövet­jük a tanácselnök urat, hogy­ha nem pontosan tettük köz­zé a városi tanács éves költ­ségvetésének összegét. No­ha úgy gondoljuk, az ügy szempontjából nincsen en­nek túlzott jelentősége. Ezért nem is ellenőriztük le gyor­san a Toldi : Miklós vil­lámnyilatkozatában szerep­lő számadatokat. De hogyha már Toldi sze­mélyénél tartunk: nem vé­letlenül került be ta lapba akképp, fésületlenül, változ­tatás nélkül az ismert sport­vezető véleménye. Toldi fe­szült lelkiállapota szülte ke­resetlen szavai ugyanis jól tükrözik az egyesület ber­keiben levő lehetetlen álla­potokat. Jelesül azt, hogy a tekintélyes múltú, és a je­lenleg is komoly, megbecsül­ni való eredményeket pro­dukáló klub — bármely pil­lanatban összeomolhat! S ezen a ponton kell visz- szakanyarodjunk B követke­ző vitatott számadathoz. Nos, örülök annak, hogy a ta­nácselnök úr megemlíti, mekkora összeget szavaztak meg a városban sportcélok­ra — általában, és egész év­re vonatkozóan. Kérdés azonban, hogy mennyi jut ebből a nagybátonyi sport­egyesületnek! (Megvallom, nemcsak Tolditól hallot­tam ezt a bizonyos százezer forintot.) A mostani hely­zetben az sem mellékes, hogy mennyit látnak a reájuk szánt pénzből azonnal! Mit ér az a pénz, pmit va­lamikor decemberben szán­nak folyósítani az egyesület­nek. Ott, ahol már az is kér­déses. elkezdhetik-e vajon a bajnokságot március ele­jén? S még valami... Tiszteljük azt a készséget, hogy leülne tárgyalni az illetékesekkel. Csakhogy kevés immár csu­pán kedélyesen elbeszélgetni a dolgokról. Azonnali és ha­tározott tettekre van szük­ség! Balás Róbert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom