Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-26 / 48. szám

1990. FEBRUÁR 26.. HÉTFŐ NÓGRÁD - HÉTFŐI MAGAZIN 3 Készülnek a francia finomságok Már csaknem egy éve üzemel Salgótarjánban, aNóg- rád Megyei Sütőipari Vállalat francia péksége, ahol a közkedvelt Baguettet, francia kiflit és a szuper bécsit sütik. Valamennyi közkedvelt, hisz' nagyon finom! Tóth Veronika felvételei Az Amerikai Bolygókutató Társaság (Planetary Society) Együtt a Marsra címmel, nem­zetközi tudományos versenyt hirdetett 1973 után, született fiatalok részére. Feltehetően ez az a generáció, amely majd a jövő században talán nemzetközi együttmű­ködésben - megvalósítja, hogy ember a Marsra utaz­zon. Ezért fontos, hogy a kor­osztály legtehetségesebbjei már most. megismerkedjenek a vállalkozással kapcsolatos problémákkal, erejükhöz mér­ten, részt vegyenek azok meg­oldásában. A tanulók versenyben, egyé­nileg, vagy két-három fős cso­portokban vehetnek részt, de az egyéni versenyzők elbírá­lása előnyösebbnek tűnik. A versenyzőknek egy témaveze­tő (tanár vagy más szakem­ber) irányításával, kb. 10-40 oldalnyi önálló dolgozatot, Felhívás Együtt a Marsra! kísérletleírást, számítógépes programot, kell készíteniük az Űrhajósok élete a Marsuta­zás alatt, és a Mars kutatá­sa témakör valamely rész­területéről. mint például a zártláncú életfenntartó rend­szerek, a levegő és a víz új­rafelhasználása, sugárvéde­lem, élelmiszerek előállítása az űrhajón. A munkának mindenképpen tudományos, nem pedig ti/- dományos-fantasztikus jelle­gűnek kell lennie! Az érdek­lődőkkel a részletes feltéte­leket a nyáron ismertetik, a magyar nyelvű dolgozatok be­adásának határideje 1991 tavaszán lesz. A pályamunká­kat fizikusokból, biológusok­ból vagy mérnökökből és or­vosokból álló bizottság bírál­ja el. Minden országból a három legjobb dolgozat vesz részt a nemzetközi verseny­ben, amelynek díjkiosztására, 1992-ben, Washingtonban ke­rül sor. A magyarországi zsűrizés megszervezését a Magyar Asztronautikai Társaság vál­lalta, számítva a tagok segít­ségére. Az iskolák, tanárok ki­értesítését pedig az Uránia Csillagvizsgáló kollektívája végzi. Bővebb tájékoztatást levél­ben lehet kérni a Magyar Asztronautikai Társaságtól. Cim: 1371 Budapest, pf.: 433., illetve telefonon, a társaság titkárságán, a 115-9813-as számon. A szorongás A legszörnyűbb érzések egyike, amit ember átélhet. A szorongás: rettegés egy elháríthatatlan veszélytől, kínos készülődés egy meg­oldhatatlannak vélt feladat­ra, folytonos aggódás sze­retteinkért, állandó balsej­telem a jövőre gondolva; mardosó lelkiismeretfurda- lás, feszítő nyugtalanság — magunk sem tudjuk miért. A szorongás pszichológiailag egy tartós, erős negatív ér­zelmi állapot. Szorongáskor a lelki élménnyel párhuza­mosan az agysejtekben elekt­romos és biokémiai válto­zások zajlanak, ezt külső­belső testi változások kísé­rik. Például megváltozik a vér vegyi összetétele, gyors szívdobogás, vérnyomás­emelkedés, izomremegés, iz- zadás, szájszáradás követ­kezik be, és a szorongó em­ber tekintetén, arckifejezé­sén, mozdulatain, testtartá­sán, hangján — külső meg­figyelő által jól érzékelhe­tően — tükröződik a lelki- állapota. A szorongás a tel­jesítményt, a viselkedést, a társas kapcsolatokat is be­folyásolja, általában nega­tív hatást fejtve ki. A szorongásnak többnyire megvan a kiváltó oka, pél­dául nehéz feladat, valódi vagy lehetséges veszélyhely­zet, fenyegetettség, egzisz­tenciális bizonytalanság, vé­delmező kapcsolatok hiánya, stb. Ezeken túl nagyon sok embernél kimutatható a hát­térben egy fokozott szoron­gásos készenlét, hajlam, amely a külső hatásokat nagyban felerősíti. A szo­rongásos személyiségű em­berben — leegyszerűsítve — alacsony a veszélyérzet kü­szöbe. apróbb „fenyegeté­sek” is fenn akadnak rajta. Ennél is meghatározóbb az a nézete, szemlélete, hogy nem képes megbirkózni a nehéz­ségekkel, hajlamos hibákat elkövetni, és a jövőben is egyre több rossz dolog vár rá — mivel ő gyenge, esen­dő, tehetetlen és támaszta- lan. Ez a „tanult tehetetlen­ség”, amely a negatív önér­tékelés (a nevelés és a ta­pasztalt kudarcok) követ­keztében fokozatosan alakul ki. Legyőzhető-e a szorongás? Sokan elfedni próbálják nyugtátokkal és alkohollal — mindkettő rendkívül ká­ros a szervezetre, és az alapproblémát nem oldja meg. A szorongás egy része jól levezethető sporttal és munkával. A nyugtalanság aktív leküzdése is segíthet. A problémák megbeszélése is könnyít, oldja a félelmet. Legeredményesebb a fel­dolgozás, az a belső munka, mellyel átgondoljuk, esetleg újra minősítjük a szoron­gást kiváltó eseményeket, és megpróbálunk megoldást ke­resni azok elkerülésére vagy befolyásolására, , miközben magunkat is felvértezzük, erősítjük. A szorongás fellépésében, ismétlem, a valóságos külső hatáson kívül a tehetet­lenség érzése a legfőbb: az­az, ha úgy érezzük, nem mi ellenőrizzük az eseménye­ket és személyeket, mert mi gyengébbek vagyunk, és így azok befolyásolhatatlanul eluralkodnak felettünk. Ezért a szorongás megelőzésében rendkívül fontos a gyakor­lás: hatékony viselkedés- módok kipróbálása veszé­lyes helyzetek megoldására, feladatok teljesítésére, el­lenfelek vagy önmagunk „le­győzésére”. Hosszú távon még eredményesebb meg­oldás a nagyobb önbizalom fokozatos kifejlesztése. Ha valaki úgy érzi, hogy álta­lában úrrá tud lenni a ne­hézségeken és a veszélye­ken, az többnyire meg is próbálja felvenni a harcot, és ebben a harcban nagy erőbedobással, szívvel-lé- lekkel vesz részt, ami elen­gedhetetlen a sikerhez — szemben a megfutamodás- sal, a visszahúzódással, a tessék-lássék részvétellel és a panaszkodással. Az önerő, önbizalom megszerzése mel­lett legalább olyan fontos még az is, hogy támaszt, se­gítő, védő emberi kapcso­latokat érezhessünk magunk körül. Sokasodnak körülöttünk a szorongást keltő helyze­tek: tehát szükségünk van hatásos védekezésre. Dr. I. P. A mátranováki Fehér La- josné, Manci néni huszonöt évig volt szülésznő, vagyis, ahogy abban az időben hív­ták: bába. Élete egyáltalán nem mondható szokványos­nak, hisz nagyon sok apró­ságot segített a világra. — A szolnoki bábaképző­ben 1947-ben végeztem, rá egy évre kezdtem itt, No- vákon magánszülésznőként dolgozni — 'emlékezik az asszony. — Később hívtak a kórházba, de én jobb sze­rettem itt, a faluban. Na­gyon jó főnököm volt, dr. Mudri Lajosnak hívták, s akadt is dolgunk bőven. Évente 70—90 szüléshez hívták Fehérnét, volt úgy, hogy egy teljes héten át éjt, nappalt szülő nő mellett töltött. — Szombaton, vasárnap, húsvétkor vagy karácsonv- napján, ha hívtak, mindig mentem. Nem egyszer, nem kétszer fordult elő, hogy or­vos nélkül, egyedül kellett mindent csinálnom a szülő nő körül. Kritikus esetekre is em­lékszik: — Szépfapusztán egy rendkívül torz gyermek szü­letett a kezeim között. Még azt sem tudtam megállapí­tani, fiú vagy lány volt-e a szerencsétlen... Teljesen két­ségbe estem, alig vártam, a doktor jöttét. Am ő sem lett okosabb, mikor megnézte a kicsit, csupán annyit mon­dott csendben: temessék el. Farfek vésés, áltartásos, iker, vagyis az úgynevezett nehéz szülések jöttek sorban. — Akkor még nem lehe­tett előre tudni, mire kell számítani, s persze megle­petés ide vagy oda, két em­ber életéről kellett felelő­séggel dönteni. Tavaszon­ként pedig rendszerint meg­jelentek a vályogvető cigá­nyok a faluban, mindig volt köztük egy-két várandós asszony. Egyszer rám szo­rultak, hát mentem. Aztán arra gondoltam, inkább hí­vom a mentőket. Ám ami­kor megmondtam, hová jöj­jenek, a mentős azt vála­szolta: csináljam meg én. A régi temető felett volt a tanyájuk, kunyhókban laktak. — Amíg bemosakodtam, ellopták a gumikesztyűmet, aztán a táskámat rámolták ki. . . Könyörögtem nekik, hogy adják vissza, sürgősen szükségem van ezekre, de bizony nem adták. Végül csak meglett a baba. A másik emlékezetes tör­ténet egy hideg téli naphoz kötődik: — A nagy hóban alig si­került eljutnom a „minden­órás” nőhöz, akin nagyon megesett a szívem, hogy a" szalmán fekve megláttam. A helyiség fűtetlen, világí­tatlan, a gyerekek meg ott tébláboltak az anyjuk körül nagy riadtan. Elküldtem őket, a férjnek pedig mond­tam: gondoskodjon gyertyá­ról vagy egyébről, mert alig látok a sötétben. Hozott is ő... egy kanár zsírt, abból lógott ki egy rongydarab, amit aztán meggyújtott. Elfolyt a magzatvíz, vi­lágra jött a pici, de az „ágya”, a placenta csak nem akart leválni. Mentőt hívott, a kis­mamát kórházba vitték, ahonnan másnap — negy­venfokos lázzal — haza szö­kött. Mikor felépült, min­denáron azt akarta, hogy a bába legyen a komaasszonya. — Azt a gyereket sem tu­dom soha elfelejteni, (Man­ci néni segédletével szüle­tett ő is), aki megsokallva a sok testvért, nekem ta­padt: ne tessék már ide­hordani ennyi gyereket! De akadt dolgom olyan „fehér­személlyel” is, akire máig sem szívesen gondolok. . . Sehogy sem akarta, hogy élve szülessen meg a gyere­ke. Hiába veszekedtem ve­le.. Akkor nyugodtam meg, amikor felsírt a csemetéje, de az anyjáyal azóta sem beszélek. — Sok szépet, jót megértem mégis. A leg­könnyebb dolgom ott volt, ahol nagyon várták a kis emberkét. Cs. A. Kellemes utazást Salgótarjánból vonatoztam haza a minap. Kiste- renyén felszállt egy idős bácsi, s egyszeriben meg­tört a csend. Történt ugyanis, hogy a kiszemelt fül­kébe nem tudott bejutni... A rossz ajtókilincs volt az akadály. Egy közelben ülő fiatalember segített neki készségesen: egy mozdulat, és máris nyitva volt az. ajtó. A bácsi pedig köszönöm helyett elkezdett dohogni: — Ez a mai fiatalság! Ki más ,rontotta volna el ezt a kilincset is, mint valami siheder gyerek. Mert. erejük \van, csak \nem tudják mit kezdjenek vele! — mondja s lehuppan az ülésre. — Ezt tette a pártunk a 40 év alatt! Dolgozni egy lsem akar, csak jól élni! Dolgozzanak az öregek, mi?! Majd tudnám én a sorsukat irányítani! Aztán odafordul a szemben ülő hölgyhöz, aki eddig mosolyogva hallgatta a korholó szavakat. — A sógorom :civil nyomozó, de nem mer egye­dül bemenni !a kocsmába igazoltatni. Pedig feladata lenne. A sok ittas ember megtámadná és elpáholná. A rendőr nem használhatja a gumibotját, csak na­gyon indokolt esetben. Micsoda törvényt hoztak má’ ezek is ott fent! Mondok én magának 'még 'palamit! — böki meg a .szomszédot. — Hát a mai zűrzavaros világhoz mit szól? Kire szavaz maga? — Jó )napot kívánok, kérem ,a jegyeket előké­szíteni kezelésre! — mondja a belépő kalauzhölgy, jó hangosan és magabiztosan, (megjegyzem, ez ' az udvarias hang is ritka!). A bácsikánk is szorgalmasan kutatgatja zsebeit, egyre idegesebben. De csak nem találja menetjegyét. Közben a vonatunk begördül Nagybátony állomásra. Utasunk felpattan: — Á, én itt le is akartam szállni! Mindenkinek kellemes uta­zást kívánok! S. J. Tréfa­tarisznya Az öreg professzor talál­kozik régi tanártársával és szokása szerint illedelmesen megkérdezi: Hogy van a kedves feleséged? De akkor eszébe jut, hogy a barátja felesége már ré­gen meghalt, és azonnal ki­igazítja magát: — Még mindig ugyanab­ban a temetőben van? ☆ A cirkuszban egy néző az első sorban állandóan meg­jegyzéseket tesz, különösen mikor a bohóc lép lel: — Nagyon szomorú dolog egész életen át játszani a hülyét. Erre a bohóc visszaszól: — Tegyen úgy, mint én. Én csak negyedórát játszom a hülyét. ☆ Két kígyó beszélget: — Mondd, mi mérges kí‘ gyök vagyunk? — Ezt meg miért kérdezed — Mert megharaptam i nyelvemet. Teendők a kertben, szőlőben Már februárban kezdjük meg a meglévő telepítések támberendezésének kijaví­tását, az új támberendezés faanyagának előkészítését (héjolás, faanyag-tartósítás), mérjük fel a hiányzó tőké­ket. A felkopasztott gyü­mölcsfákat ifjítsuk meg. A hónap végén elérkezik a metszés ideje, előtte azon­ban a fagykárokról győződ­jünk meg, és végezzük el a fák tisztogatását. Fűtetlen fóliasátorban vet­hetünk hónapos retket, sár­garépát, petrezselymet. Ellenőrizzük borospincé­inket és a zöldség-, gyümölcs­tárolókat. Esetenként a le­vegő kénezését ne mulasz- szuk el. Itt az idő boraink második lefejtésére. A gyorsbüféláncok szerepe Noha egyre több ember étkezik házon kívül, az ame­rikai gyorsbüféláncoknak már komoly növekedési problémákkal kell szembe­nézniük. A snackgasztro- nómia sikere oly sok kon­kurenst vonzott oda, hogy az olyan klasszikus láncok­nak, mint a McDonald’s vagy a Wendy’s, a gyors ét­kezés hazájában már nem. sikérült elérniük a megszo­kott forgalomnövekedést. Míg az ilyen büfék 1972- ben üzleteakénti átlagban még napi 845 vendégre szá­míthattak, ma már csak 685­re. A következmény: a Pills- bury konszernnél (Burger King) például az éttermek nyeresége 1987 májusához képest 28 %-kal csökkent; más láncok, pl. a Wendy’s elkezdett a személyzettel ta­karékoskodni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom