Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-23 / 46. szám
I MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: 1.20: Pártolt választási műsora. Voks Humana. 7.20: Pártok választási műsora. Magyarországi Cigány párt Egyesület. 8.05: Hangszemle 8.20: Sokszemközt az egészségről. 8.50: Külpolitikai figyelő S.oo: Napközben (Élő) 11.05: Népdalok, néptáncok 11.40: A paraszt kontessz. Mikszáth Kálmán novellája. 12.30: Pártok választási műsora. Magyarországi Cigányok Szociáldemokrata Pártja. 12.50: Van új a niaip alatt. Tudományos híradó. 13.00: Klasszikusok délidőben 14.05: Erről beszéltünk Különleges gazdasági övezet Záhonyban. 14.20: Hit és oktatás. Riport. 14.35: Zempléni Mária operettfelvételeiből 15.00: Magyar trás. A Rádió irodaimii heti- . lapja. 15.50: Versarohívumunkból 16.00; Tizenhat óra 16.15: Hangoló. Zenei magazin gyerekeknek. 17.05: Lakáshelyzetek 17.30: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. 18.05: Láttuk, hallottuk, olvastuk. Az irodalomról. 18.20: Levelekre röviden 18.30: Esti magazin 19.15: Sportvilág 19.40: Dalok Pálóczi Horváth Ádám gyűjteményéből 19.50: Gong. 20.00: Kulcspozícióban a beat- nemzedék? A kettős kötődésű hősök előretörése. 20.30: Díjnyertes zeneszerzők. v/S. 21.00: Kilátó. A Rádió világirodalmi hetilapja. 21.45: Hajszálgyökerek. 22.00; Hírvilág 22.30: Bagoly PETŐFI RADIO: 8.05: Rivaldafényben: Az emlékek. 9.05: Szórakoztató antikvárium. 10.00: Kertbarátok műsora. 10.05: Idősebbek hullámhosz- szán. Dallamok, emlékek 11.05: Neveletlenek 12.10: Nóták 12.53: Édes anyanyelvűnk 13.05: Pophu'.lám 14.00: Péntektől péntekig (Élő) 17.05: Kölyökrádió 17.30: ötödik sebesség. Ifjúság — politika — kultúra. 18.3»: Popregiszter. 19.05: Garázs 19.35: Reggeli csúcs — esti lista. 21.05: Verbunkosok, nóták 21.30: Cigányfélóra 22.00: Sikerlemezek CD-n. 22.43: Leroy Carr dzsessz- együttese játszik. 23.10: Sporthíradó 23.20: Rockpamoráma BARTÓK RÁDIÓ: 9.15: Barokk zene 10.30: Zengjen a muzsika 11.00: Sztravinszkij: Három darab vonósnégyesre. 11.07; Lengyel művészek operafelvétel élből. 12.05: Romantikus kamaramuzsika 13.00: Hallgassuk újra! 14.00; A Weiner kamarazenekar hangversenye a szegedi Tisza Szálló dísztermében. 15.13: A kamarazene kedvelőinek 16.05: Ojraolvasva. Krúdy Gyula: A vörös postakocsi. 16.15: Zenekari muzsika 18.00: A Gordiusztól kérdezték... 19.05: Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok. MISKOLCI STÜDIO: 5.55: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 6.15: Információk. 6.20: Észak-magyarországi krónika. 6.30: Hírek, lapszemle (Kossuth). 6.45: Tükörkép, szolgáltatásokról. 7.30: Szóvá tették, megkérdeztük. 7.45: A mikrofonnál: dr. Pénzes Géza főorvos. Szerk.: Monos Márta. 16.30— 18.30: Kereskedelmi, információs, zenés műsor. MAGVAR TELEVÍZIÓ: TV 1.: 8.55: Képújság 9.00: Seherezádé Kanadai balettfilm (ism.) 9.45: A kezdet és a vég. Film Déry Tibor emlékére (Ism.) 10.45: Képújság 16.50: Képújság 17.00: Péntek délután Évgyűrűk. Nyugdíjasok műsora. 17.30: Téka. Közhasznú információk 17.40: Közlekedésről mindenkinek. 17.55: Reklám 18.00: Ablak. Közéleti, szolgáltató műsor. 19.05: Reklám 19.10: Esti mese. A kis elefánt. Szovjet rajzfilm. 19.20: Reklám 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: Választási műsor. Magyar Radikális Párt Vállalkozók Pártja 20.15: „Kérlekalássan...” (Telefere, másként) Vitray Tamás műsora. 21.15: Választási műsor Magyar Liberális Párt Münnich Ferenc Társaság. 21.25: Reklám 21.30: Parabola. A külpolitikai szerkesztőség műsora. 22.00: A hónap verseiből. Február. 22.20: A csillag órája. Brazil film (1985.) 23.50: Híradó 3. TV 2.: Endrei Judittal és Dömsödi Gáborral. 17.00: Képújság 17.15: Tv 2. Benne: Reklám Riportok Időjárás Zene. 17.45: Kérdezz! Felelek. Egri János műsora. 18.00: Telesport. 18.25: Gyerekeknek! Tom és Jerry. Amerikai rajzfilmsorozat (ism.) 1. A kisiskolás 2. A kedvenc lelenc. 3. Két kicsi indián. 18.46: Tv 2. 19.00: Halálos tavasz. Magyar film (1939.) (FF.) 20.43: TV 2. Benne: Hat Asz. A Nívó Kft. és a Rákóczi Hanglemezkiadó- és menedzseriroda közöt műsora. 21.00: Híradó 2. 21.20: Tv 2. 21.30: Napzárta 22.15: Jazz ’89. 22.35: Angliai Erzsébet. Lengvel történelmi dráma. II/l. rész. Kb. 0.05: Tv 2. BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 9.00: Iskolásoknak 9.20: Kicsinyek műsora. 9.45: Sero Altana. Tv-játék. 10.45: Publicisztikai műsor. . (ism.) 13.°5: ..Hamis játékos vagy”. Cseh film. 14.25: M. Zsbirka zenés műsora. 14.55: Nemzetközi publicisztikai műsor. 15.25: Mezőgazdasági magazin 16.05: Nemcsak Dakar 16.35: A nap percei 16.50: Rembrandt van Rijn Tv-játék befejező része. 18.00: Nézetek és álláspontok 18.45: A polgári fórum műsora. 19.00: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Japán természet — filmsorozat. 20.25: Az utolsó románc. Spanyol tv-sorozat. 21.15: Dok.-film. 21.25: Vetélkedő 22.10: Fosztogatás. Ausztrál tv-film. 23.35: Népdalok 2. MŰSOR : 16.30: Folklór a művészetben. Dok.-film. 17.00: A híradó magazinja' 17.30: Mesefilm (ism.) 19.10: Torna 19.30: Híradó 20.00: Kamaszok. Szoviet film. 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: A párbeszéd stúdiója MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: Támadók a Marsról. Színes, szinkronizált amerikai sei-fl. Háromnegyed 0 és 8-tól: Harapás. Színes olasz horror. — Kamara: Idegen test. Színes, szinkronizált angol filmvígjáték. — Balassagyarmati Madách: Fél 4, háromnegyed 6 és 8 órától: Vak- lármia. Színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték. — Madách Kamara: 9 és 1/2 hét (19). Színes amerikai pszicho- delikus film. — Pásztó: A sárkány éve (19). Színes amerikai krími. — Szécsény: Dobd ki anyut a vonatból! Színes, szinkronizált amerikai film- vígjáték. — Karancslapujtö: Véres játék. Színes, szinkronizált amerikai kalandfilm. — Nagylóc: Rémálom az Elm utcában. Színes, szinkronizált amerikai horrorfilm. — Ér- sekvadkert: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa. Színes, szinkronizált angol ka- lamdfilm. — Rétság: Nlndzsák harca, színes japán film. * rjJTJTT NÓGRÁDI TÁJAKON... Kérdések ve „Ha elmond egy történetet, gyakran előfordul, hogy túloz, vagy hozzátesz? Megbízható ember ön?” Ilyen és hasonló kérdéseket olvashatok egy kis könyvecskében, melyet nemrégiben vásároltam. Gregory Stock Kérdések könyvéről van szó. Miután annyi barátomtól és ismerősömtől hallottam, hogy: „Te, ezt vedd meg! Érdemes”, nem álltam ellen, és megmondhatom, vásárlásom nem bántam meg. 217 kínos és érdekes, elgondolkodtató és mosolyra fakasztó kérdést találunk Stock könyvében. Olvashatja az ember egyedül is — igen rejtett dolgokat tud meg saját magáról —, de legjobb a móka, ha a kérdéseket barátainknak, családtagjainknak tesszük fel. Egy a fontos: minden kérdésre válaszoljunk, ne ugorjunk át egyet sem! Hiszen mostanában annyi furcsaságot produkál az élet, talán kerülhetünk a kérdésekben felmerülő szituációkhoz hasonló helyzetbe. Tehát: Baráti társaságok és családok, párok, vagy csupán egy vonatfülkében utazó emberek, figyelem! Ha szeretnék egymást kicsit jobban, és más oldalról is megismerni, elő a zsebből a könyvet! Életünk is kérdésekből áll, és nagyon sok olyan van, ami elől fejünket a homokba dugjuk. A könyvecske igen alkalmas arra, hogy hozzászokjunk ahhoz, szembe kell néznünk minden kérdéssel. És biztos, hogy találunk megoldást. Vagy mégsem? Nézzük csak: „Meghosszabbítaná-e az életét egy évvel, ha ez egyben azt is jelentené, hogy valaki másnak, akit vaktában választ ki, az életéből elvesz egy évet?” Tessék! Kezdődhet az unalmat elűző beszélgetés, vita! Balogh Andrea telexen Érkezett. Utálom a horrort. Csak azért nézem, mert hivatali kötelességem. A kemény horrort pedig egyszerűen ki nem állhatom. A Harapás című olasz- amerikai-japán film kemény horror a javából. Ez is úgy kezdődik, mint a műfaj legtöbbje. Egy villanás abból a hátborzongató szörnyűségből, ami a szerencsétlen nézőre vár. Azután legalább tíz-tizenöt perc szépség, gyönyörűség, béke és szeretet, esetleg még szerelem is. Amikor már kezd az ember megnyugodni és csak egy kis szorongása marad, éppen csők valamivel több, mint a lámpa nélküli gyalogátkelőhelyen szokott lenni, hirtelen meglódul az egész. Ezután már csak az a fontos, hogy a film készítői újabb és újabb csavarással kergessék a kétségbeesésbe a film főszereplőit és az azokkal együttérző, -félő nézőket. Mikor már a szék karjából víz csordul és az ember izzadtra szorongta magát, jöhet a boldog megoldás. A nézők üd- vözülten térnek vissza a hétköznapokhoz, a filmbizniszben utazók pedig szintén.nem kevésbé üdvözülten a jegypénztári bevételhez. No, persze ehhez jó film kell. Eszmei, művészi üzenettel nem szabad az ilyesmit megterhelni, illetve csak akkor, ha kiemelkedő képességű rendezőről van szó. Most erről szó sincs. Fred Goodwin- ről sok jót mondhatunk, de ezt nem. Azért persze ne becsüljük le, mert szakmailag olyan jól van megcsinálva a Harapás, hogy gyenge idegzetűeknek nem ajánlatos megnézni. A képek, a zene, a vágások és a trükkeffektusok használata mesteremberre vall. Az alapötlet pedig. . . ! Hogy mást ne mondjak, ezt a filmet csak jóval vacsora előtt vagy után szabad nézni, hacsak valaki kifejezetten a nyálkás undoksáqokat nem kedveli. Az ötlet majdnem sci-fi. Tulajdonképpen játék azzal a gondolattal, hogy az ember képes új mutánsokat létrehozni, és mi történne mondjuk akkor, ha ez a mutáns éppen egy kigyófajta és ez a kígyó megmar egy embert. Ami ebből a vetítővászonra került, az már olyan, mint egy lázálom, vagy mint amikor valaki lefekvés előtt súlyos, nehéz ételeket evett volna. Hátborzongatóan szörnyűséges rémálom. A Harapás kétségtelenül kiborító film. Ami azonban számomra leginkább vissza-visz- szatérő képsor, az az, amikor ifjú hőseink terepjárójukkal egy sivatagon kelnek át. Az út egyik szakaszán tengernyi kígyón kell átvergődniük. Ez a csúszó-mószó, tekergőző, vonagló áradat a kerekek alól fel-felcsapódó, darabokra fröccsenő látványával már a film elején leüti az alaphangot. Ami ezután jön, az maga a tömény félelem és iszonyat, vagyis horror. Bodnár Mihály Aki házhoz jön Ilyen „ínséges” időben nem éppen hálás szerep. Pénzbeszedő. Egészen pontosan, az áramdíjat szedi ösz- sze erre mifelénk, éppen a napokban. — Nem hálás, valóban — erősíti meg Szikora József, aki már jó ideje járja ..gyalogtúráit”. A megtett kilométereket nem számolja, csak helységneveket sorol: Nógrádsipek, Varsány, Szécsény és minden házba, minden lakásba be kell jutnia. Vagy legalábbis megpróbálkozni, de ezt már én teszem hozzá. A pénzügyre visszatérve: — Fizetnek, persze, hogy fizetnek, mert különben áram nélkül marad, aki adós. Több helyen kell fizetőcédulát hagyni, de azt is befizetik időben. Az áram ma már létszükséglet, és senki nem mondana le róla szívesen. „Utazásai” során sok mindent tapasztal, családoknál, utcán egyaránt, mert miután bemutatkoztam, szinte ontja a témákat, ötleteket. — Van még írnivaló, csak határozottnak kell lenni — mondja. Fizetek, megköszöni, én pedig a biztatást köszönöm. Várkuti Irén Kolozsvári festő tárlata Tündérvöl($\f, Sorszék — Rendhagyó kiállításmegnyitó volt a minap Salgótarjánban, a megyei művelődési központ klubjában: a szöveges megnyitó-értékelő beszédet vers és a Düvö együttes stílusos (erdélyi) zenéje gazdagította. Csak a véletlennek köszönhető, hogy minden idők egyik legkülönlegesebb kiáUításmeg- nyitóját is ezúttal tartsák: a tervek szerint két! értékelő beszéd lett volna, s csak azért lett végül egy, mert a másik kiállításnyitó időközben megbetegedett... Talán majd legközelebb, mert szinte biztosra vehető, hogy Orbán Sándor kolozsvári festőművész sorrendben harmadik! salgótarjáni akvarelltárlata nem az utolsó, hiszen, ha csak a megyét nézzük is — rövidesen már a jövő héten egy másik tárlata nyílik Balassagyarmaton. Azon azonban főként olajképeket állít ki. Volt már kiállítása az ÉMÁSZ és az építők klubjában az elmúlt években; volt meghívott vendégművésze a mátraalmási alkotótábornak, Kolozsvárt a Bolyai egyetem FILO-galériájának szinte állandó képzőművészszereplője. Róla így írt néhány évvel ezelőtt a mércét mindig magasan tartó szerkesztő-esztéta-irodalmár Kántor Lajos (a Korunk szerkesztője volt akkoriban) „Megértem <a hidegben és forróságban, ködben és napsütésben a hegyeket járó embert, aki i odahagyva a betonvilág nyújtotta viszonylagos kényelmet, vissza-visz- szatér Tölgyesre, Kovászná- ra. Borszékre, Dorna-Vátrá- ra vagy a iSzamos völgyének vad vidékére, hogy begyűjtse a fákat és patakokat, az apró házakat és tisztásokat, főként azonban a színeket... ” Színorgia után fegyelmezettebb komponálási törekvés, megőrizve mégis a lényeget (az egyiket), az ak- varell frissességét — ez jellemzi eddigi útját a hegyek vonzásában (ahogy ugyancsak leírták róla' már) élő művésznek. Hogyisne! lenne, miért is lehetne más, mint a hegyek vonzásában alkotó ember, aki „civil” foglalkozása szerint erdei útépítő- mérnök volt (már jó ideje nyugdíjas), s aki a híres erdélyi Bethlenben született, együtt lélegezve a hegyekkel nőtt fel, s persze, hogy képeinek nagy többsége is e tájakról, vagy a velük rokon vidékekről beszél. Szédelgő bikkesek, égre meredezö fenyők között egy egész életet leélve kicsit mindig mosolygósán, derűsen nem is tehet mást az ember (ha van hozzá kellő tehetsége, képessége, invenciója és hite!, hogy ez kell, az a csend mindenkor bármily nagy legyen is a zaj a betonban), szóval, ha mindez együtt van... Nem is történhet más, mint kép, mint ak- varell, szír orgia és kompo- •zíciós kis csoda az emberrel. A téma és az akvarell is úgy tartozhatnak egybe, mint a kéz a kesztyűvel, olyan pontosan és olyan természetesen. Sok jó példát lát a látogató a salgótarjáni ak- varelltárlaton éppen arra, miként érvényesül a gyors technikájú vízfestés és az erdélyi tündérlakta táj leképezése. Mi nógrádiak Orbán Sándort — talán nem neheztel meg azért, amiért így „kiadom” — a Ceausescu-admi- nisztráció sandaságának köszönhetjük tulajdonképpen, s azért akár hálásak is lehetünk neki, hogy egy jó baráttal gazdagított bennünket. Néhány éve történt ugyanis, hogy meghívta a hazai képzőművész-szövetség egy (talán) szentendrei alkotótáborba. Az engedélyezés ügyét úgy sikerült elhúzni (ismerős nagyon a történet), hogy végül is lekéste a tábornyitást. Helyét betöltötték mással, de mert barátok mindenütt vannak, Pestről hozzánk került ide Nógrádba és azóta is sok támogatást élvezhetett az ÉMÁSZ vezetői, dolgozói által. A Tarjánban most kiállított képek a béke csendjét és az örök-szép erdélyi tájat nyújtják nekünk, miközben használnak másként is ebben a mai csatazajban: a zsűrizett alkotások közül minden megvett kép árából huszonöt százalékot szánnak magyar nyelvű könyvek vásárlására és Erdélybe juttatására.', amire most igazán szükség van... De van, lehet hitünk, hogy majd visszatérünk pártosko- dó tereinkről az örök értékekhez, az időtlenebb „műfajhoz”, a tájhoz és a természethez. Majd újra ezeket tesszük, mint Orbán Sándor az akvarelleken, az élet középpontjába. Ahogy az természetes is. Itt a Szamos vág utat csökönyösen a kemény sziklafalak között, nyíres bólogat a Tölgyes hegyen, itt Ditró felé megyünk, az ősz Hargita aljában járunk, a Bátyi nyírest kerüljük... Gyönyörködünk a borszéki panorámában. Egyetlen kisméretű olaj- kép látható a tárlaton (Balassagyarmaton éppen belőlük lesz több!), ami témá«* ját tekintve is azt mutatja: két Orbán Sándort ismerünk — az akvarellistát, a derűskönnyed kezű mestert és az olajképek drámai szemléletű alkotóját (a kép a mádéfalvi veszedelmet mutat ja). Most a derűé mégis a pálma, amire talán legnagyobb szükségünk van. T. Pataki László
